2020. január 21., kedd

Vélemény Marosi Katalin - Vándorfelhő című novellájáról


Legutóbb Szemán Zoltán könyveit olvastam Google Play-en, és mivel most is egy könnyed kikapcsolódásra vágytam ismét az oldal segítségét kértem.
Ezúttal Marosi Katalin - Vándorfelhő című novellájára esett a választásom, ezúton is köszönöm az írónőnek a lehetőséget!

Marosi Katalin - Vándorfelhő


Tartalom: 

Búcsú Valentintól, de nem örökre, csupán a jelenben, ahogy a cím is mutatja. Valamint a novella melléklete ismét tartalmaz némi visszaemlékezést a Demokhlesz társaság segítségével, ami most egy Valentin napra repít el. Jó olvasást!

Véleményem
3/5

Szeretném leszögezni, a sorozat előző részeit nem olvastam. Katalin verseit viszont igen és vannak olyanok, amelyek nagyon tetszenek, kíváncsi voltam arra, miként alkot prózában és ezért választottam a kötetet.
Számomra a fogalmazás nagyon száraz volt, semmilyen érzelmet nem mozgatott meg bennem, noha romantikus történetről van szó. A főhősnő hiába érezte a nagy érzelmeket és tárta is elénk, bennem nem mozgatott meg semmit.
Mint említettem nem ismerem az előzményeket, azt sem igazán értettem, hogy ez a nagy szerelem miből táplálkozik? Valentin ebben a részben semmi okot nem adott arra, hogy a lány ilyen érzelmeket tápláljon iránta. Ha ez az előzőekből kiderül, elnézést kérek a hiányos információért.
A főhősnőben viszont látok lehetőségeket. Szép, kissé naiv lelkivilágával érdemes lenne őt jobban bemutatni az olvasóknak. Főképp a jellemfejlődését, lelki harcait.
A végére hagytam a borítót; ami miatt megakadt a szemem a könyvön. Az a könnyedség, ami a pitypangokat jellemzi, igazán jót tett a hangulatomnak olvasás közben. Erős kontrasztot érzek közte és a tartalom között, de ez segít abban, hogy maradandó nyomot hagyjon az olvasóban!

A könyvet itt tudjátok beszerezni, az írónő más műveivel együtt: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése