2020. február 18., kedd

Vélemény Marosi Katalin - Töviskoszorú című verseskötetéről

Ha versekről van szó, Marosi Katalin neve ismerősen csenghet az olvasó számára.
Jómagam is szeretek kísérletezni, kedvelem a hazai kortárs írók szárnybontogatásait, ezért szívesen olvasok tőle is. A következő kötetet a Google Play webáruházban találtam.

Marosi Katalin - Töviskoszorú


Tartalom:

További 50 vers csokorba gyűjtve, fontos tudni róluk, hogy szabad verselésűek, olyan embereknek szánva, akik szeretik, ha a versekben rálelhetnek saját érzelmeik kiteljesedésére is, vagy pedig csak szeretnének elmélyedni a sorok világában, úgy, hogy nem törődnek a szabályok nyújtotta szűk világgal.


Véleményem
 3,5/5

Szeretem a kortárs magyar költészetet, mert helyet teremtenek a verseknek. Szerintem ez olyan része az irodalomnak, mely kevés figyelmet kap, ahhoz képest milyen sokszínű. Amikor egy alkotó mondanivalója olyan mély, prózában már megfogalmazhatatlan, mert nem fejezi ki vagy nem úgy, ahogyan szeretné, a költemények akkor kapnak igazán fontos szerepet.
Marosi Katalin versei a szívéből szólnak. Általában tele vannak érzelmekkel, ábrándokkal és reményekkel. Bár műfajilag és témában nem mindig sikerül megszólítania, mégis ezt nagyon szeretem és tisztelem benne.
Ez a kis gyűjtemény azonban csalódást okozott, mert nem kaptam meg azt, amit vártam. Olvastam  a sorokat, de nem jött át az az érzelmi hullám, amit szeretek tőle. Olyan volt, mintha sietve írta volna a sorokat, nem pedig az érzelmei irányítása alatt.
Költőként sok lehetőséget látok benne, de csak azért, hogy írjunk valamit, soha ne üljön le egy művész dolgozni. Ne csak az olvasóik miatt alkossanak a szerzők, hanem azért is, hogy ha évek távlatából visszatekint a munkájára, akkor őt is elragadják azok az érzelmek, melyeket az alkotás pillanatában érzett.

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése