Videóinterjú Megyeri Judittal (Halloween különkiadás)

 Egy videóinterjú keretein belül beszélgettem Megyeri Judittal a romantikus krimi műfajáról. Az interjúban elárulja nekünk, hogy miért áll közel hozzá ez a zsáner. Emellett szót ejtünk még a három megjelent könyvéről; A múlt bűneiről, a Holttest az Ambróziában (Rózsekői rejtélyek 1.)-ről, valamint a legújabb regényéről, a Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)-ről. Judit mesél a jövőbeli terveiről, valamint arról is, hogy mely könyveinek tervez folytatást. 

Magyar Szerzők Szigete

videóinterjúk a hazai könyves élet szereplőivel

youtube csatorna

Az írónő Facebook oldala: 

Megyeri Judit

Könyvek elérhetősége: 

A múlt bűnei

Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)

Videóinterjú Hajdú-Antal Zsuzsannával

 Egy videóinterjú keretein belül beszélgettem Hajdú-Antal Zsuzsannával, a Ciceró kiadó egyik szerzőjével. Többek között mesél nekünk arról, hogy milyen az ifjúsági regény műfajában alkotni, valamint mit érzett akkor, amikor jelölték a Hubby az Év Gyerekkönyve Díjra. Továbbá három könyvéről beszélgettünk; a Léggömbökről, az Utánadról és a Visszatérünkről. 

Magyar Szerzők Szigete

videóinterjúk a hazai könyves élet szereplőivel

youtube csatorna

Az írónő Facebook oldala: 

Hajdú-Antal Zsuzsanna

Könyvek elérhetősége: 

Léggömbök

Utánad

Visszatérünk

Illyana Sanara: Látók háza

 Mítoszokban és legendákban dúskáló, urban fantasyt olvastam, ahol különböző kultúrák és vallások keveredtek.

Fülszöveg:

 Az Istenek hajnala…

Egy hely, ahol az idők kezdetekor megjósoltak valóra válnak, melyet két malachim őriz, míg el nem érkezik a pillanat, hogy új vezetője legyen a Látóknak.

Egy lány a szellemasszonyok erejével. Egy fiú, aki az álmokból merít, és kinek szíve hótiszta. Egy angyal, ezer év fájdalmával és a Himalája feletti égbolt tisztaságával. Egy valkűr, sorsát megtagadva. Egy férfi, vikingek leszármazottja, időn és téren át érkezik. Egy másik, évszázadok csatáival a háta mögött.

Egy lélek, aki valamikor Delphoit szolgálta…

Sorsuk összefonódott itt, a Látók Házában.

“Akkor, amikor a dallam hozzáért, a szív egy nagyot dobbant, mintha felismerné. Yasu mosolygott a bohókás gondolaton: ez hát a szerelem.”

Vélemény:

 3/5

 Régóta kíváncsi voltam erre a könyvre. Tetszett a borítója, meg egyébként is szeretem a fantasykat. Az, hogy több nép vallásához is nyúl, és több mondakör is szerepel benne, csak még érdekesebbé tette számomra. Végig érződött a könyvön, hogy az írónő jól ismeri ezeket, ami nagyon jó dolog. Azonban sajnos a történettől nem azt kaptam, amit reméltem.

Amit mindenképp szeretnék kiemelni, hogy az írónő gyönyörűen bánik a szavakkal. Nagyon szépen fogalmaz, ami megkönnyíti az olvasást, hisz olyan mintha úsznánk a mondatok közt. Azonban sajnos a történetvezetés számomra meglehetősen zavarosra sikerült. Mostanra nagyjából összeállt a fejemben, hogy miről is szólt, de amíg olvastam, addig ha valaki megkérdezte volna, hogy miről szól a könyv, nem tudtam volna elmondani neki. A könyv viszonylag sok szereplővel dolgozik. Ez a része engem nem zavart, szerintem jól követhetőek voltak a karakterek. Viszont olvasás közben végig olyan érzésem volt, mintha egy sorozat második kötetét olvasnám, ahol az első kötetben lefektették az alapokat, így itt már nem szükséges bizonyos dolgokat megmagyarázni, mert az olvasó úgy is tudja. Sok mindennél az volt az érzésem, hogy nincs kellően kifejtve, vagy túlságosan későn kapja az olvasó a magyarázatot, ezzel csak még nagyobb katyvaszt okozva a fejében. Ez sajnos rontott az olvasás élményén, mert zavart, hogy nem igazán értem, mi is történik pontosan.

Az eseményeket tekintve is volt pár zavar, de csak egyet emelnék ki. Elképzelésem sincs, hogy Aline és Yasu hogy kerültek a házba. Egyszer csak ott voltak az épület előtt, bementek, és elkezdték felfedezni, de hogy hogyan, és legfőképp miért mentek oda, azt nem tudom.

Továbbá, sajnos én végig úgy éreztem, hogy igazán nem történik semmi az egész könyvben. A szereplők sűrűn ölelkeztek, bújtak egymáshoz, amit nem értettem. Bár ez adódhat abból is, hogy én nem vagyok az az ölelkezős típus. Viszont ennek ellenére, azt hittem, hogy egy izgalmakkal teli, pörgős fantasyt fogok olvasni, de nem így történt. Többségében gondolatok, érzelmek, belső őrlődések megjelenítése volt a mérvadó. Olyan események, amik különösebben nem vitték előre a cselekményt oldalakon, fejezeteken keresztül voltak ecsetelve, ami viszont izgalmas lett volna – mert ilyen is bőven volt benne –, az elég hamar le lett tudva, és az írónő átsuhant felettük. Mintha csak megemlítené, hogy ez is volt, de nem fejtette ki. Talán pont emiatt az érzésem miatt is alakult ki bennem, hogy a történetben előtörő érzelmeket indokolatlannak éreztem. Persze nem az összeset, de a nagyon vehemenseket igen. Minthogy nem történt nagyon semmi, így nehezen tudtam elképzelni, hogy ilyen komoly érzelmek törjenek fel a szereplőkben. Ezt jól érzékelteti, hogy már az első fejezetben kipattan Jolene és Bryndis közt egy elsöprő szerelem úgy, hogy akkor látják egymást előszőr. Ezen nagyon meglepődtem, és hogy őszinte legyek, zavart is. Számomra erre az sem magyarázat, hogy Jolene félig valkűr, meg hogy az egész történetet átlengi a természetfölötti erő. Ezekkel nekem sincs bajom, de az érzelmeket csak akkor tudom a szereplőkkel együtt átélni, ha azok meg vannak alapozva. Erre az egyetlen kivétel Lindon volt. Bár egy karakterhez sem sikerült közel kerülnöm, de még ő az, akire azt mondanám, hogy a kedvencem lett. Nála valahogy végig minden rendben volt, és az érzelmeit is logikusnak éreztem. Szurkoltam is neki, hogy összejöjjön Phoebe-vel.

És bár azt mondtam, hogy nem zavart a sok karakter, azonban a sok mellékszál igen. Kicsit úgy éreztem, mintha túl sok mindent szeretne az írónő elmesélni ebben a könyvben, és sajnos ez a történet rovására ment. Bár úgy gondolom, hogy minden szál el lett varrva, azonban pont amiatt, hogy túl sok apró történet volt, így egyiket sem éreztem igazán mélynek. Még az elvileg fő szálnak szánt vonalat sem.

Ettől függetlenül ajánlom a Látók házát mindenkinek, aki szereti a különböző népek mondavilágát, szereti a fantasykat, és előnyben részesíti a nyugodtabb lefolyású, elmélkedősebb történeteket. A spirituálisabb beállítottságú olvasóknak egészen biztosan kedvencükké fog válni ez a könyv. Szóval ne tévesszen meg senkit a kritikám. Csak azért, mert engem nem talált meg eléggé ez a történet, még titeket megtalálhat.

Az írónő facebook oldala:

Illyana Sanara

NewLine kiadó:

Látók háza (nyomtatott)

Látók háza (ebook)

Interjú Kopácsi Krisztinával ''Szeretem a könyveket, mert képesek minket elvinni oda, ahova másképp nem juthatunk el, és amíg olvasunk, bárkik lehetünk''

Most egy olyan első könyves, magyar írónővel beszélgetek, akinek a könyvében lévő szereplők hamar a szívembe lopták magukat. Ez az írónő nem más, mint Kopácsi Krisztina a Sötét múlt c. romantikus könyv szülőanyja. Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem, nagy megtiszteltetés ez nekem.

Moncsi:
Hogyan jött az ötlet, hogy írói útra lépj?

Krisztina: Nagyon régóta keresem az utam. Sok mindent kipróbáltam, horgoltam, kötöttem, ékszereket és csokrokat készítettem, de egyikben sem teljesedtem ki igazán. Aztán 2018 nyarán jött egy sugallat, és még akkor ősszel neki is kezdtem a Sötét múltnak.

Moncsi:

                    Mi inspirált abban, hogy megírd a Sötét múlt c. könyvedet?

Krisztina: Nekem az olyan típusú könyvek és filmek tetszenek, amiknek a végén jön egy csavar, ami megváltoztatja az egész addigi elképzelésed a történetről. Ezért nem is volt kérdés, hogy ha írnék, akkor az milyen típusú könyv lenne.

Moncsi:

Számomra érdekes volt az, hogy a múlt egy részét levelek alapján próbáld meg bemutatni. Hogyan jött ez az ötlet?

Krisztina: Szerettem volna, ha a regényben markánsan elkülönül a múlt és a jelen. Először a múltról szóló részeket egyes szám első személyben írtam meg, de Nádasi Krisz javaslatára végül levelek formájában kelt életre a múlt.

Moncsi:

A könyvedben szerintem van egy pici krimi szál, legalábbis nekem úgy tűnt. Szándékosan rejtetted el benne vagy csak így alakult?

Krisztina: Abszolút szándékos volt! Szeretem a krimit, és úgy gondoltam, hogy még izgalmasabb lesz tőle a történetet.

Moncsi:
Szeretnél sorozat író lenni, vagy inkább maradnál az önálló köteteknél?

Krisztina:Egyelőre maradok az önálló köteteknél, de nem kizárt, hogy egy szép napon sorozatot is fogok írni. Igazság szerint, a Sötét múltat először két részesre írtam meg, de az első kiadó, amit megkerestem a kéziratommal azt szerette volna, ha csak szimplán egy részes lenne. Így Nádasi Krisz tanácsait követve lerövidítettem. Sajnos a kiadónak a rövidített változat már nem tetszett. Ezután kerestem meg a NewLine kiadót, ott viszont meglátták a fantáziát a történetben, és kiadták.

Moncsi:

Van olyan műfaj amiben szívesen kipróbálnád magad a romantikuson kívül? Ha igen, melyik az, és miért?

Krisztina:Hú, hát, ezen még nem gondolkodtam! Talán, a krimi az, amiben még elmerülnék.

Moncsi:

Milyen nehézségekkel találkoztál eddig, mióta megjelent a könyved?

Krisztina:Azt gondolom, hogy egy első könyves szerzőnek a legnehezebb ismertséget szerezni, úgy hogy nem egy hatalmas kiadó áll mögötte. Legalábbis számomra ez okozza a legnagyobb kihívást.

Moncsi:

A Sötét múlt c. regényedben a karaktereidet valakikről mintáztad, vagy csak a fantáziád szüleményei? Mert nagyon élethűek.

Krisztina:Egyetlen karakter van, aki egy élő, létező személy, de mivel nem kaptam felhatalmazást tőle, hogy felfedjem a kilétét, így továbbra is homály fogja fedni a személyét. Annyit elárulhatok, hogy nem a főszereplők között kell keresni őt. Mindenki más a képzeletem szüleménye.

Moncsi:

Mennyire könnyen engeded el a karaktereidet? Vagy nem tudod elengedni őket, mert írás közben közel kerülnek hozzád, és újabbnál újabb történeteken töröd a fejed, ahol szerepet kaphatnának?

Krisztina:A kézirat elkészültével, elengedem a szereplőim kezét, és ezerrel koncentrálok az új történetre. De elárulom, van egy karakter, aki vissza fog köszönni a második könyvemben is.Viszont annyian kérték, hogy a Sötét múlt mellékszereplői is kapjanak önálló történetet, hogy hamarosan visszatérek hozzájuk, és egy novellás kötet formájában még egyszer találkozhatunk velük.

Moncsi:

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? Volt, amiből tudtál tanulni?

Krisztina:Azt kell, hogy mondjam, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, sőt volt jó néhány, ami igazán megdobogtatta a szívem. Természetesen, nagyon szívesen fogadom az építő jellegű kritikát, hiszen ez segít nekem abban, hogy egyre jobb legyek. Tudom, hogy nagyon sokat kell még tanulnom!

Moncsi:

Jelenleg dolgozol valamilyen történeten/történeteken?

Krisztina:Már írom a második könyvem, amit ha minden jól megy, már tavasszal a kezükben tarthatnak az olvasók.

Moncsi:

Mesélnél egy kicsit magadról, hogy ki is vagy Te, amikor nem írsz?

Krisztina:Nos, ha éppen nem írok, akkor családanya vagyok. Van három csodaszép gyermekem, a lányom, aki 19 éves, már el is olvasta a könyvem. Nagyon szeretek olvasni, bár mióta írok, sokkal kevesebb időm marad erre a hobbimra.

Moncsi:

A körülötted lévő emberek (családod, barátok, rokonság) hogyan fogadták, hogy írói útra léptél? Támogatnak? Olvasták a könyvedet?

Krisztina:A család és a barátok is nagyon örültek, amikor kiderült, hogy könyvem fog megjelenni. Szerintem senki sem gondolta, hogy ilyen álmokat dédelgetek magamban. Nagyon izgultam, amikor anyu olvasta, hiszen ő a legnagyobb kritikusom. Azt mesélte, hogy nem is emlékszik arra, hogy mikor haladt ilyen lassan egy könyvvel. Minden mondatot kritikus szemmel olvasott. Hál’ Istennek nagyon tetszett neki, ami igazán boldoggá tett engem. A véleménye nagyon sokat jelentett számomra! Mindenki mástól is pozitív visszajelzést kaptam, és nagyon várják már, hogy megjelenjen a következő könyvem.

Moncsi:

Mik a terveid közeli és a távoli jövőre nézve írás terén? Mit szeretnél ezzel elérni?

Krisztina:Minél többet írni, és ezzel örömet szerezni az olvasóknak. És persze, nagyon örülnék, ha egyszer főállású író lehetnék.

Moncsi:

Mit gondolsz, mennyire van szüksége a magyaroknak a könyvekre?

Krisztina:Erre hadd idézzem a könyvemből Alex egy mondatát:

„ Szeretem a könyveket, mert képesek minket elvinni oda, ahova másképp nem juthatunk el, és amíg olvasunk, bárkik lehetünk: akár egy elszánt nyomozó, egy sorozatgyilkos, középkori lovag vagy sikeres autóversenyző.”

Moncsi: Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad az interjúra való felkérésemet. Ezúton is szeretném megköszönni neked, hogy megírtad ezt a könyvet, s megengedted, hogy elolvassam, és ezzel is része lehessek Alex és Stephanie történetének. Örülök, hogy tudtunk kicsit beszélgetni.

Ha szeretitek a kalandos, titkokkal és akciókkal teli könyveket akkor Kopácsi Krisztina tollából született Sötét múlt c. regény a Te könyved. 

Kopácsi Krisztina hivatalos oldala

NewLine kiadó

Líra

Book24

Videóinterjú Fodor Zsanával

 Egy videóinterjú keretein belül beszélgettem Fodor Zsanával a már megjelent első könyvéről, az Elhúztam, Anyátok-ról, valamint ennek folytatásáról,

A jó édes anyátok-ról. Többek között arról is szó esik, hogy milyen 30 napos kihívásban alkotni, illetve, hogy Zsana miként éli meg magát az írás folyamatát. 

Magyar Szerzők Szigete

videóinterjúk a hazai könyves élet szereplőivel

youtube csatorna

Az írónő facebook oldala: 

Fodor Zsana

Könyv elérhetősége:

Elhúztam, Anyátok

Kopácsi Krisztina: Sötét múlt ''Egy izgalmakkal teli történet, két fiatal és egy titok ami összekapcsolja a múltat a jelenne."

Köszönöm szépen az Írónőnek Kopácsi Krisztinának a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvét. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra.

Most egy olyan könyvet tarthatok a kezemben, ami egy izgalmas akcióval, szerelemmel és titkokkal teli történet. Az írónőnek igaz, hogy ez az első könyve, de tényleg mondhatom, hogy az olvasó figyelmét fent tartja az utolsó oldalig.

Kopácsi Krisztina: 
Sötét múlt

Tartalom:

Egy vagyonos és jóképű férfi. Egy szegény, de csodaszép lány. Az esély, hogy valaha is találkozzanak, egy az ezerhez. A sors mégis úgy dönt, hogy egy véletlen baleset eredményeképp keresztezzék az útjaik egymást. Alex és Stephanie között lassan lángra lobban a szerelem, ám kapcsolatukat egyre durvább fenyegetések árnyékolják be. Végül Stephanie cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, amit csodával határos módon túlél. Minden nyom egy ember felé mutat, és a zaklatót letartóztatják. De vajon tényleg a bűnös került rács mögé? Amikor elrabolják Stephanie-t, robban a bomba, a múlt újra életre kel. Túléli-e a kapcsolatuk a napvilágra bukkanó titkokat? Vajon képes lesz-e Stephanie megbirkózni a szörnyű igazsággal és a feltáruló családi tragédiával?

Értékelés:

5/5

Most egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amivel egy ideje már szemezek. Megmondom őszintén, meg voltam lepődve, amikor az írónő felkeresett és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elolvasni és értékelni a történetét. Persze én igent mondtam rá, és nem bántam meg. Mert ez a történet, amit a kezemben tarthattam, egy nem mindennapi sztori volt. Volt benne sok minden pl.: akció, titok, szenvedély, szerelem, megcsalás, levél, múlt és jelen találkozása. Érdekes volt olvasni tényleg.

Egy nő és egy férfi múltját, jelenét és jövőjét mutatja be ez a történet. Az életük úgy is összefonódik, ahogy nem is gondolnának rá. Ez a történet Stephanie-ről és Alexről szól. Az egész egy balesettel kezdődik, ahol a nő lerepül a bicikliéről, és akkor száll ki a férfi az autóból, s a lány pont nekicsapódik. Így kezdődik az ő történetük.

De ami a legérdekesebb volt számomra ebben a történetben, azok a levelek voltak. Hogy miért? Mert engedtek sejteni valamit, aki figyelmesen olvasott, az rájöhetett, hogy kihez, ill. kikhez kapcsolódtak a levelek. De a könyvben konkrétan nem derül ki semmi sem ezekről, csak számunkra csepegtetnek információkat.

A másik, ami nagyon tetszett az az volt, hogy az Írónő az elejétől a végéig tartogatott egy csomó meglepetést az olvasó számára. Mert valljuk be, voltak olyan dolgok a regényben, amire volt utalás ugyan, de nem volt tisztázva. A végére derültek ki az elszólások miértjei. Ez nagyon tetszett, mert az olvasó maga is elkezdheti alakítani a történetet fejben. De hogy hogyan fog végződni, az magán az Írónőn múlik.

Bár az elején volt számomra egy apró zavaró tényező, hogy hirtelen nem tudtam, kinek a gondolataiban vagyok, vagy az, hogy hol is vagyok pontosan. De amint tisztázódott minden, élvezhetőbb lett a történet. Nekem kicsit az elején hiányoztak az átkötések, aztán ahogy haladtak az események, megjelentek azok is.

Amire fel szeretném hívni a könyvvel kapcsolatban a figyelmet az az, hogy egyik szereplő sem ellenszenves az embernek. Vagyis én nem nagyon találkoztam olyannal, aki az lett volna, de megmondom őszintén, semleges személyek viszont akadtak bőven. Ilyen volt számomra Paul, akiről a végén kiderült, hogy kicsoda is valójában. Michaela, akit sokáig nem tudtam hová tenni, nekem csak Alex titkárnője volt, egy jelentéktelen személy. Aztán ott volt még Sean is, akit tényleg nem tudtam hová tenni. Aranyos és rendes srácnak tűnt, de mindig olyan helyeken volt jelen, ahol valami történik Stephanie-val. Vajon ez a véletlen műve? És ott van még Stephanie anyja, nagynénje, és az apja. Róluk egy kicsit többet is olvastam volna. Élvezném, ha az ő szüleiről is születne egy könyv.

De a történetről is mondjak valamit, igaz? A regény egyben egy befejezett egész. Sok olyan titkot, akciót és fordulatot rakott bele az Írónő, amire az olvasó még álmában sem gondolna. Hogy ne spoilerezzek, így nem írok példát, de ezt a könyvet tudom ajánlani a felnőtt, sőt tini korosztálynak is 16-17 éves kortól. Most egy-két embernek megfordulhat a fejében az, hogy hogyan merem én ajánlani ezt a könyvet a tiniknek, ha van benne szenvedély. Ami sokak számára egyenlő a szexszel. Higgyétek el nekem, hogy nincs benne semmi olyan, utalás van, de semmi más. A másik dolog, valljuk be, a gyerekek már ebben a korban eléggé felvilágosultak. Na, már megint eltértem a lényegtől. Most egy összefoglaló értékelést olvashattok tőlem:

Ez a könyv egy remekmű szerintem. Mert minden megtalálható benne, ami kell egy kalandokkal, izgalmakkal és akciókkal teli könyvhöz. Stephanie és Alex története nem egy tündérmese. Mert a valóságban játszódik, és sok olyan problémával kell megküzdeniük, mint másoknak, ha nem sokkal rosszabbakkal. A múltjuk tele van titokkal. S ez nem minden, mert a múlt összefonódik a jelennel is. Stephanie megismerheti a múltja azon részét, amit eltitkoltak előle, emellett olyan dolgokra is fény derül, amiről anyja, Meghan sem tudott. S emiatt nem tudott túllépni a gyászán. Igen, ez a történet a gyászról is szól. Mert nem csak Meghan nem tudta feldolgozni a férje halálát, hanem más sem. De ez még a jövő zenéje, hogy ki és miért nem tudta feldolgozni Steph apjának elvesztését.

Emellett kiderülnek Alex életében is olyan dolgok, amelyekre még álmában sem gondolt volna. S ez nem minden, mert édesanyját is próbálja megvédeni az erőszakos apjával szemben. Szóval nem, Alexnek sincs egyszerű dolga felnőttként. Emellett kiderül, hogy Alex apja nem olyan ártatlan, mint azt az ember gondolja, mert nem elég, hogy erőszakos a feleségével, a fiát is vasakarattal nevelte, de a balkézről született gyermekét eldobta magától. S ezzel a tettével és az erőszakkal lett az egész történetben számomra a Gonosz. Tudom feljebb írtam, hogy szinte nem is találtam olyan karaktert, aki antipatikus lenne. Nem akartam előbb megemlíteni, de Alex apja az volt. Szememben egy szörnyeteg. S nem csodálkozom rajta, hogy Alex nyomoztatott utána. De a többi húzása majd kiderül a könyvből. Megmondom őszintén, ennél a könyvnél is voltak kérdéseim olvasás közben és után is. Kicsit hiányérzetem van most még.

Nézzünk is akkor pár kérdést:

Miért csinálta azokat a dolgokat Alex apja, amiket csinált? Hogy lehet erőszakos egy férfi a feleségével? Mi történt volna akkor, ha Stephanie szülei együtt maradnak? Ki Paul édesapja? Miért követett el merényleteket Michaela Stephanie ellen? Christina milyen új történeten dolgozhat? Miket élhetett meg, és mesélhetett az ásatásokról Stephnek a nagynénje? Mi történt volna, ha kiderül, hogy Alex és Steph testvérek? Hogy lettek barátok Alex és Troy? Vajon sikerül elérnie a célját Borisnak? Lizzy és Greg kapcsolata hogyan bontakozik ki? Van számukra jövő? Hogy kerül a balesetek helyszínére Sean? Alex miért nem elővigyázatosabb egyes helyzetekben? Miért nem lépett le Rosie az első pofon után? Honnan vette a bátorságot a tettére?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések sokasága foglalkoztatja az olvasót. Ezekre a kérdésekre választ kaphatsz, amikor elolvasod a könyvet. De van olyan kérdés is, amire nem, vagy csak utalásokat kap az olvasó. Vannak történetek, amik folytatásért kiáltanak, és ez pont ilyen. Szívesen olvasnék még Stephanie-ról és Alexről, Gregről és Lizzyről, szívesen megismerném George múltját, Troy jövőéről is olvasnék, és arról, hogy hogyan lett rendőr, Borisról is szívesen tudnék meg többet, és arról, hogy sikerült-e elérnie a célját.

Még egyszer hálás köszönet az írónőnek, hogy olvashattam ez a nem mindennapi történetet.

Kedvenc idézetek

Kopácsi Krisztina szerzői oldala

Newline

Líra

Book24

A fantasy világa II. Történelmi fantasy

 

Az előző részben az urban fantasyt vettem górcső alá. Ezúttal a történelmi fantasyt szeretném bemutatni nektek magyar írók műveinek segítségével.

A történelmi fantasynak a lényege, hogy valamilyen történelmi korszakban játszódik. Az esetek többségében ez a sötét középkor szokott lenni, de bármelyik korszak adhatja a történet alapját. Tehát épp annyira ez alá a kategória alá sorolható az a fantasy, amelyiknek az ókor ad otthont, mint az, ami a Viktoriánus korban vagy a Reneszánszban játszódik. Ez alól csupán a 20. és 21. század kivétel. Az ebben az időben játszódó fantasyk az előző cikkemben említett urban fantasy zsánerbe tartoznak.

A főbb jellemzői, hogy központi szerepet kap bennük a mágia vagy egy mitikus lény, mint például a sárkány, esetleg egy különleges erővel felruházott tárgy, például gyűrű vagy kard. Ilyenkor a főhősről többnyire kiderül, hogy kiválasztott, akinek meg kell tanulnia bánni az erejével, esetleg rá ruházták a mágikus tárgyat, amivel aztán legyőzheti a gonoszt, vagy épp a tárgy maga a gonosz, amit el kell elpusztítania. Ebben az esetben heroikus történelmi fantasyról is beszélhetünk, ugyanis a történet központjában valóban egy „hős” áll.

Mitikus lények esetében, azok az élet részei, vagy jó vagy rossz értelemben. Például a sárkányokat le kell győzni, hogy eljöhessen a béke, vagy annyira beépültek az emberek hétköznapjaiba, hogy együtt élnek velük, esetleg hasonlóan tartják őket, mint például a lovakat. De más mitikus lények is szerepelhetnek a történelmi fantasyban hasonlatosan a sárkányokhoz. 

Ugyanúgy ebbe a zsánerbe tartoznak azok a fantasyk is, ahol az események egy alternatív történelmi időben játszódnak. Ez esetben egy adott történelmi korszak van újragondolva; amolyan „mi lett volna, ha” típusú történetet kell elképzelni, ahol az író továbbviszi vagy újraértelmezi az eseményeket, megváltoztatva a történelem eredeti menetét. De olyan is előfordulhat, hogy a történések nem a mi múltunkban játszódnak csupán erősen emlékeztetnek rá. Ilyen lehet akár egy teljesen más világ is, aminek a felépítése például a középkor elemeire épül.

A történelmi fantasy jól vegyíthető a steampunk elemeivel is, és ezt több író ki is használja. Ezesetben a fantasy elemét az adja, hogy az adott korszakban olyan technológia létezik, ami valójában akkor még nem létezett, vagy a tudomány a valóságban még nem tartott azon a szinten.

És akkor most – a teljesség igénye nélkül – mutatok pár példát a történelmi fantasyra magyar írók tollából:

Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma

Ez a könyv jó példája a „mi lett volna, ha” típusú fantasyra. Mi lett volna, ha Anjou Lajos hadjáratát nem a pestis, hanem a zombiapokalipszis állítja meg.

Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor

Ennél a könyvnél az 1800-as évek Londonjában kap központi szerepet a mágia.

Szép Zsolt: Kárpát walzer

Ebben, az Osztrák-Magyar monarchiában játszódó történelmi fantasyban központi szerepet kap egy különleges tárgy. Egy metronóm.

Pintér Bence – Pintér Máté: A szivarhajó utolsó útja

Ez a könyv példa az alternatív múltra némi steampunkkal vegyítve.

Értékelés a Meseország mindenkié mesegyűjteményről

Először is szeretném megköszönni a Labrisz Egyesületnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy lehetőséget kaptam a Meseország mindenkié című könyv elolvasására. Nagyon vártam ezt a kötetet, hiszen kifejezetten szerettem gyerekkorom meséit és ezek újra értelmezéseit is.Amíg arra vártam, hogy eljusson hozzám a könyv egy példánya, azt a is módom nyílt végignézni, ami alakult ki körülötte, hogy mivé tudja kinőni magát a félreértés és az ismeret hiánya. Éppen emiatt eredetileg valami olyasmi címet akartam adni ennek a recenziónak, hogy „Sokak legrettenetesebb rémálmai, avagy újraírt mesék” vagy „Az átírt mesék nem gyerekeknek valók, a végén még elkezdenek gondolkodni...” De látva, hogy az eltelt pár napban milyen heves érzelmeket és reakciókat váltott ki ez a könyv, inkább letettem erről.

 

Nézzük is meg akkor a mesekönyvet és benne szereplő meséket egy kicsit közelebbről. 

Nagy Boldizsár:

Meseország mindenkié

 

Fülszöveg:

A ​kötet történeteiben ismert mesék újraírt változatait alkották meg a szerzők olyan hősökkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Kilenc jól ismert szerző és nyolc új alkotó meséje került a gyűjteménybe, melyben többek között meleg, leszbikus, transznemű, roma, örökbe fogadott, hallássérült és idős hősökkel találkozhatunk. A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

 

„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)

 

„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”
(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő) 

 

Véleményem: 

4.5/5

 

A kötetben tizenhét író meséi találhatók, egészen pontosan tizenhat mese próza formában és egy verses elbeszélés. Legtöbbjükben az is közös, hogy mindenki által jól ismert meséket/történeteket dolgoznak fel. Megjelenik így a teljesség igénye nélkül Hófehérke, Hamupipőke, Pöttöm Panna, Jancsi és Juliska, görög mondák, ír népmesék, sőt egy kettő olyan is, amik vagy a szerzők saját meséi, vagy én nem ismerem az eredetit belőlük. 

Önmagában az, hogy átdolgozott mesék találhatók egy könyvben, még nem is lenne annyira említésre méltó, hiszen annyi ilyen létezik már. Amiben viszont a Meseország Mindenkié próbált egyedi és újító lenni, az a témaválasztás, ugyanis a kötetben szereplő mesék mindegyike igyekszik a figyelmet egy-egy fájdalmasan aktuális társadalmi problémára, szociális jelenségre felhívni. Megjelenik például az öregkori demencia, a családon belüli bántalmazás és alkoholizmus, az örökbefogadás és árvaság, kisebbségek élete, túlsúly. Viszont felvet olyan jelenleg kifejezetten megosztó kérdéseket is, mint a fiúk és lányok helyzete és szerepe a világban, és igen, néhány történet LMBTQ témakörbe vág, így szó esik homoszexualitásról és transzneműségről is. 

Olvasás közben rengeteg elgondolkodtató történttel ismerkedhettem meg, köztük kifejezetten komolyakkal is. Éppen emiatt érzem úgy, hogy a szülőknek érdemes lenne még a felolvasás előtt megismerkedniük a mesékkel, hogy kiválaszthassák, melyik megfelelő a gyermeküknek, és melyik az, amivel még várniuk kell. Ezzel talán nem is mondok annyira újat, hiszen ennek érvényesnek kellene lennie minden gyerekeknek szánt könyv esetében.

Ez már csak amiatt is fontos lehet, mert az eredeti mesékben is vannak olyan jelenetek, amik inkább idéznek horrorfilmet, mint mesét. Engem például a Hamupipőke sokkolt gyerekoromban, amikor a mostohanővérek levágnak egy-két darabot a lábukból. Megvan még a jelent, amikor a galambok figyelmeztetik a herceget? „Burukk-burukk, szép a lány, de a lába véres ám, kicsi rá a topánka, otthon ül még a mátka.” Mindenkit megnyugtatnék, semmi ilyesmi nincs ezekben a mesékben. Ezek a történetek érthetőek, jól összerakottak, kellemes hosszúságúak esti felolvasáshoz, így senki sem fog szomjan halni sem, mire a végére ér.

Az imént felsoroltam elég nehéz és gondolatébresztő témákat is, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezeket hogy lehet gyerekek – és sok esetben viszonylag kicsik – számára értelmezhetővé és fogyaszthatóvá tenni. Itt kell megemlítenem azt, hogy mennyire zseniális a mesék szimbólumrendszere. Semmilyen társadalmi jelenség vagy családon belüli probléma nincs agresszívan a gyerekek arcába tolva, egyszerűen úgy vannak megválasztva a mesemotívumok és hasonlatok, hogy rávezetőek legyenek. Ki lehet találni a mesék eseményeiből a történéseket. Ennek köszönhetően vannak bennük nagyon szomorú és elgondolkodásra késztető jelenetek is, amik elsősorban a felnőtt olvasók fognak teljesen megérteni. 

Van még egy dolog, amiről mindenképp szeretnék pár szót ejteni, azok pedig az illusztrációk. Bölecz Lilla rajzai kiemelkedően szépek és igényesek. A meseszereplők vonásai kifejezőek, még úgy is, hogy bár stilizált alakokként jelennek meg a lapokon, tökéletesen passzolnak a történetekhez, és szinte életre keltik azokat, akikről a mesék szólnak. Megesett velem olvasás közben, hogy megakadtam, mert perceken át csak néztem egy-egy színes illusztrációt és gyönyörködtem a vonások finomságában és a színek harmóniájában. 

A fentiek tükrében felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért nem 5-re értékeltem. Ennek az az oka, hogy volt pár mese (összesen kettő), amik sajnos nem tetszettek. Ezeknek sem a történetvezetésével, sem az írásstílusával nem voltam elégedett. Voltak közömbös mesék is, amiket elolvastam, de olyan nagyon nem tudtak megérinteni. Viszont, ami miatt végül nem 4-et adtam az, annak köszönhető, hogy több mese is nemes egyszerűséggel a kedvencemmé vált. Ha most lennék gyerek egészen biztosan az őrületbe kergetném a szüleimet, mert szerintem heteken keresztül azokat olvastatnám fel velük esténként.

Szóval én bártan ajánlom ezeket a történeteket szülőknek és gyerekeknek egyaránt. Abszolút úgy látom, hogy segítségükkel megértést és elfogadást tanulhatnak, amire iszonyatosan nagy szükség van manapság. Ha pedig a gyerekek és szülők még a beszélgetnek is az olvasottakról, és ezáltal egy kicsit több időt sikerül együtt tölteniük, a kötet már maximálisan elérte a célját.

A könyvet az alábbi lineken tudjátok beszerezni:

Labrisz Egyesület

Líra könyvesbolt

Book24

Korábban elérhető volt a Libri és Bookline online shopokban is, de sajnos mostanra lekerült onnan.

Tamási Izabella (szerk.): Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok "A legjobban mégis az tetszett ebben a műben, hogy majdnem minden történet végén volt érdekesség, információ"

Először is szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy olvashattam ezt a nem mindennapi novellás kötetet.

Most egy olyan novellás kötet került a hozzám, ami tele van a Magyarországot és a világ egyéb részeit érintő, történelmi eseményeket bemutató írásokkal. Nekem tetszett ez a könyv, bár igaz, hogy nem mindegyik novella lett a kedvencem.

Tamási Izabella (szerk.)

Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok 

Tartalom

A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!
A Történelmiregény-írók Társasága nevében
Kapa Mátyás
elnök

A művek szerzői: Trux Béla, Izolde Johannsen, Hacsek Zsófia, Gál Vilmos, Topodi Brigitta, Bakóczy Sára, Csikász Lajos, Bányai D. Ilona, Gáspár Ferenc, Urbánszki László, Bónizs Róbert, Cselenvák Imre, Solymár András, Soós Tibor, Andy Baron, Várkonyi Tibor 

Véleményem:
5/4,5

Ezt a novelláskötet recenziós könyvként kaptam meg. Meg kell mondanom, hogy elég érdekes novellákat olvastam benne. Volt olyan, amelyik tetszett, és volt olyan is, amelyik kevésbé nyerte el a tetszésemet. Kedvenc novellát nem tudnék kiemelni. Meglepetésemre voltak olyan történetek is benne, amik az én kedvenc történelmi időszakomban játszódnak. Tényleg, mondhatom, hogy minden időszak be volt mutatva ebben a könyvben. Sőt voltak olyanok is, amik mondák, vagy mesék hangulatát idézték fel bennem. A legjobban mégis az tetszett ebben a műben, hogy majdnem minden történet végén volt érdekesség, információ vagy szómagyarázat. Mert voltak bizony olyan szavak egyben-kettőben, amiket a mai ember már nem használ. Most pedig pár novelláról hoztam az értékelésemet, ami a könyvben megtalálható. Fogadjátok ezeket sok szeretettel.

Andy Baron: Megkopasztani egy istent

Ezzel a novellával bajban voltam, mivel nem igazán nyerte el a tetszésemet. Szeretem a római kort, és az tetszett benne, hogy régi stílusban íródott, de ami nem tetszett az az volt, hogy rengeteg volt az íráshiba benne. Persze azt tudom, hogy ez szánt szándékkal volt így, mert így hitelesebb a történet. Ezt alá is írom. A történet különben valaki olyanról szól, aki sok embert átvert azzal, hogy oszlopokat ellenőriz, ezért el is üldözték a Római birodalomból. De ez a csaló nem adta fel, és hajóra szállt szolgájával, hogy máshol próbáljon szerencsét. De hogy ez sikerült-e neki, vagy mi történt velük, azt nem árulom el, olvasd el a történetet, és megtudod. Attól még, hogy nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, neked még lehet, hogy tetszeni fog.

Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész

Ez volt az egyik kedvenc történetem a novellás kötetben, mert egy olyan időben játszódik, ami a szívemnek kedves. Voltak ebben a történetben meglepetések bőven. Először nem is igazán értettem, hogy kiről, vagy miről szól a történet, míg a végére nem értem. De a címet sem igazán értettem, hogy miért ezt adta neki az író, de már tudom. És megértem a történetben szereplők cselekedeteit és döntéseit is. Ez a történet egy lányról szól, akit idegen országba küldenek, hogy feleségül menjen egy olyan férfihoz, akit sohasem látott ezelőtt. A távoli türkök országába kellett elutaznia, ahol a kereszténység még csak gyerekcipőben járt. Hogy hol is voltak a türkök, vagy kik is voltak ők? Hát nem mások mint a magyarok. A történetünk időben az ezres évek elején játszódik, Szent István korában. Ebben a novellában kicsit becseppenhetünk az ő világukba, mert ez a történet Imre hercegről és az ő hercegnőjéről szól.

Solymár András: Kelepce

Egy érdekes és elgondolkodtató történetet olvashatunk. Ez a történet Imre hercegről és az ő hűséges embereiről szól. Amikor elolvastam, elgondolkodtam, hogy biztos minden úgy történt-e, ahogy a monda tartja? Tényleg egy vadászat során halt meg? Tényleg egy vadkan ölte meg őt, s nem egy másik ember? Ebből a történetből sok érdekességet megtudhatunk.

Bányai D. Ilona: Az ajándék

Ez a történet számomra olyan volt, mint egy mese, és tényleg maga az ajándék. Nem tudom, hogy mit lehetne ehhez írni, mert ezt el kell olvasnia az embernek, hogy megértse, mire is gondolok. De azt hiszem, ha csak annyit írok, hogy Mátyás király és igazság, akkor az elegendő.

Csikász Lajos: Legényfogó

Ez a történet kiborított, talán jobban is, mint az első. Nem tehetek róla, tudom, hogy a múltban voltak olyan emberek, akik cselhez folyamodtak azért, hogy a gyermeküket férjhez adják. Na, de ezt azért már kicsit túlzásnak tartom, hogy egy apa benyit a lányára, és még színlel is, amikor minden ki volt tervelve. Hogy leitatják azt a szerencsétlent, és elveteti vele a lányát. Na mindegy, ez nekem nem tetszett.

Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív

Ezt a történetet rengeteg embernek el kellene olvasnia. Rettentően őszinte és megható. A gyermeki őszinteségnél, kifejezésnél és érdeklődésnél nincs is szebb dolog. Egy szegény kislányról van szó a történetben, akinek a kezét megégette a villám. Ez azért sem mindegy, mert amikor ez történt, két testvérét és az édesapját is el veszítette. Aztán hónapokkal ezután az édesanyja is a családja után ment a túlvilágra. A szegény kislányt egy hercegné vette a szárnyai alá, később pedig egy grófné. De hogy mitől is érdekes ez a történet, azt megtudhatod, ha elolvasod.

Izolde Johannsen: Lebensborn

Ez a történet a mai világban játszódik, és a múlt világában történteket dolgozza fel. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy megmutatja azt, hogy ami a közeli, vagy távoli múltban történt, az nem marad nyom nélkül. Egy család életét mutatja be, akiknek nem volt könnyű sorsuk. Egy anya mesél a fiának arról, hogy neki és az ő édesanyjának miken kellett keresztülmenniük csak azért, mert az édesanyja egy németbe szeretett bele, aki hajóorvos volt az 1940-es években. Azt is elmeséli a fiának, hogy sohasem találkozott az apjával, és nem tudja vannak-e rokonai valahol. Erre a fia elhatározta magát és az interneten elkezdett kutatni, addig még rá nem talált az unokatestvérére. Hogy mi történt ez után vagy előtt megtudhatod a történetből csak ha elolvasod. 

Történelmiregény-írók Társasága 

Book24 

Álomgyár könyvesbolt

Líra

Osvald Ajna: Sohaország (Aura 2.) - (" Ez a második rész már sokkal jobb, élvezetesebb, pörgősebb, itt aztán kiderül minden titok. Viszont hiába élvezetes a történet, ha voltak benne olyan részek, amiktől a szemöldököm felszaladt a fejem tetejére. ")

Köszönöm Osvald Ajna írónőnek, hogy elolvashattam az Aura 2. részét a Sohaország c. kötetet. Az első részhez képest most sokkal jobban felpörögtek az események. Hamar befejeztem, de csak mostanra lett egy kis időm, hogy megírjam róla a véleményemet. Valahol úgy érzem, hogy nem teljesen ért végett a könyv. Viszont, így sem voltam maradéktalanul elégedett a történettel kapcsolatban.

Osvald Ajna:
Sohaország
(Aura 2.)

Tartalom

Hannának ​mindene megvan, amiről egy fiatal nő csak álmodhat… Legalábbis látszólag.

Losonczy Hanna az érdi kertvárosból New Yorkba költözik a barátjához. Mindent hátrahagy, kivéve hű társát, Aurát, talpraesett yorkshire terrierjét. A kezdeti nehézségek után remekül veszik az akadályokat, beilleszkednek a nyüzsgő nagyvárosi életbe, barátokat szereznek. A színekben, hangokban és illatokban új világ nem csupán Hanna, hanem különleges kutyája, Aura észlelésén keresztül is megelevenedik. Úgy tűnik, a New Yorki álom beteljesül, hiszen Hanna kezét megkéri jóképű bankár barátja, és munkahelyén is előléptetésre számíthat. Amikor végre minden a helyére kerül, tökéletes világa hirtelen darabokra hullik. Szerettei veszélybe kerülnek, és nehéz eldöntenie, hogy az álarcok mögött milyen valódi szándékok munkálkodnak.

Vajon kiben bízhat meg? A rút világ mögött létezik-e a titokzatos Sohaország? Sikerül-e Hannának odajutnia? A fordulatos cselekményű történetben sok titokra derül fény, míg az igaz szerelem csodája rátalál. Eközben a sötét angyal a háttérből figyel, s kivár…

Véleményem
4, 5 / 5

Nnaah.. Hát akkor kezdjünk is neki. Ez a második rész már sokkal jobb, élvezetesebb, pörgősebb, itt aztán kiderül minden titok. Viszont hiába élvezetes a történet, ha voltak benne olyan részek, amiktől a szemöldököm felszaladt a fejem tetejére. Példákat nem szeretnék felsorolni, mert így abszolút spoileres lenne.Hanna és Aura továbbra is egyik kalandból, a másikba keveredik, egy cseppet sem unatkoznak.Mint mindig, ahogy az első részben is, imádtam Aurát. Egészen csíntalan kis kutyus lett belőle. A szövegei... Fenomenális.  Hubi, Daniel kutyusa, is megszólal a végén, amire nagyon vártam, és bíztam abban, hogy sokszor fog „beszélni”.

Viszont, nem tudom jó szívvel megadni az 5 csillagot, mert sajnos vannak olyan részek, amikkel nem tudtam egyetérteni, vagy elfogadni őket. Pl a rituális gyilkosságok, ez valahogy nem megy a történethez, szerintem ez pont nem illett bele. Valery továbbra is szabadon van, ahogy Abigail is. Őket miért nem tartóztatta le senki? Hanna egyik képtelen lépése az volt, hogy Aurát, Valery-re bízta. Naa, ez kiverte nálam azt a bizonyost.Sylvia kicsoda valójában? Barát vagy ellenség? Nem igazán tudta most sem elfogadni, noha van párja, de mégis az volt az érzésem, hogy Danielre pályázik. Szóval, nagyon érdekes volt a második rész. Izgalmas és kellően sok kérdéssel találtam szembe magam.

Függetlenül attól, hogy egyes részek nem tetszettek maga a történet jó. Izgultam, hogy mi lesz Hannával és Aurával, amikor veszélybe kerültek. Ledöbbentem azon, hogy egyes emberekről miként hullik le az álarcuk. Az Írónő ezt nagyon jól megírta, mert ebből a szempontból pont rájuk nem gondoltam, hogy rosszban sántikáltak volna.Mindenesetre nagyon élveztem az olvasást. Daniel nagybátyját nem nagyon tudom hova tenni, mert úgy érzem, nem szívleli Hannát. Külön örülök, hogy Daniel nem hagyja, lebeszélni magát Hannáról. Ők ketten szuper páros voltak számomra.

Szívből ajánlom, aki szereti a romantikát egy csipetnyi krimi szállal és emellett nem bánja, ha kutyusok is szerepelnek a történetben.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Osvald Ajna írói oldala

Videóinterjú K. T: Hyland írónővel

 Egy videóinterjú keretein belül beszélgettem K. T. Hylanddel három megjelent könyvéről; a Véred védelméről, az Esőben-ről és az Életjáróról. Az írónő elárulja nekünk azt is, hogy miért pont fantasy műfajban alkot, valamint beszél a további terveiről is. 

Magyar Szerzők Szigete

videóinterjúk a hazai könyves élet szereplőivel

youtube csatorna

Az írónő weboldala: 

K. T. Hyland

Interjú Szabó Z. Lászlóval '' Igyekszem szórakoztatóan tanítani. Mivel elsősorban óvodásoknak szól a könyv, nagyobb hangsúlyt fektettem a játékosságra. ''

Most egy olyan szerzővel sikerült interjút készíteni, akinek hamarosan megjelenik az első verseskötet,ami gyermekeknek szól. Ez a könyv az ovis korosztálynak ajánlott. Az író a gyermekeit szerette volna ezzel meglepni, de mindenkinek ajánlom, Szabó Z. Lászlóval beszélgettem.

Moncsi:

Hogy jött az ötlet, hogy írj? Mi vezetett el téged erre az útra?

László:

Kezdetben nem volt konkrét célom az írással. A kislányomnak esténként én szoktam mesét vagy verseket olvasni. A ritmus benne marad a fejemben és amikor kijövök a szobájából, gyorsan papírra is vetem a gondolataimat. Lehetőleg minél hamarabb, mert akkor még tart a varázs.

Moncsi:

Miért épp a gyermek irodalmat választottad, s azon belül a gyermekverseket?

László:
Nem biztos, hogy én választottam... Jött az magától. Viccet félretéve, mindig is szerettem a verseket. Mivel most nyakig benne vagyok az apaságban, furcsa lett volna, ha a háborús írásaim láttak volna napvilágot. Egyébként nincs ilyen írásom.

Moncsi:

Miért gondolod azt, hogy furcsa volna az, ha apaként háborús történetekkel állnál elő, ha lennének ilyen írásaid?

László:
Mert jelenleg a napjaim nagy részét a gyerekeim töltik ki. Hol egy eldobott játékra lépek rá, hol egy elejtett filctollra. Mondhatni a téma a földön hever. Én felveszem - mármint a témát -, és felhasználom. Bár, ha jobban belegondolok, a gyerekszoba is tud úgy kinézni, mint egy csatatér...

Moncsi:

Milyen visszajelzéseket remélsz a könyvedre, s eddig milyet kaptál?

László:
Meglepő módon eddig csak pozitív visszajelzést kaptam. De fel vagyok készülve a negatív kritikára is. Olyan nincs, hogy valami mindenkinek tetszene.

Moncsi:

Hogy jött a címötlet? Miért pont a Napraforgó?

László:

Erre nagyon könnyű válaszolni. Megkérdeztem a kislányomat, hogy mi legyen apa könyvének a címe. Ezt a választ adta.

Moncsi:

Láttam, hogy az oldaladon vannak megosztva rövid részletek a versekből. Miért nem osztottál meg egy-két teljes verset? Lehet, hogy ezzel jobban tudnád csalogatni az olvasókat, nem?

László:

Fontos a titokzatosság! Nem lehet mindent azonnal. Szép apránként kell csöpögtetni az információt. Ugyanakkor vigyázok arra is, hogy ne legyek túl sok az olvasóknak. Az sem jó. A napokban felkerült "Várni" című versem Csórics Balázs színész előadásában. Na, az például teljes egészében meghallgatható.

Moncsi:

Mit szólt otthon a család, hogy írásba fogtál? A gyermekeidnek hogyan tetszenek a versek?

László:

A kisfiam nyolc hónapos. Nála még nehéz eldönteni, hogy tetszik-e neki vagy sem. Kislányom négy éves múlt, szívesen meghallgatja. De azt mondja, ez nem az igazi. Jobban örülne, ha már könyv formájában láthatná. Feleségem már vagy ezerszer olvasta a verseket, de képtelen megunni őket. Jó, ő nyilván egy kicsit elfogult. 

Moncsi:

Bevontad a gyermekeket is a versek megszületésébe?

László:

Aktívan részt vett benne a kislányom. Néha ki is javított, hogy ne a medvéről írjak, hanem inkább a kiscicáról. Muszáj volt egy ilyen verset is írnom. 

Moncsi:

Nem gondolkoztál azon, hogy kamaszoknak, tiniknek, vagy fiatal felnőtteknek is írj? Itt pl.: mesékre, regényekre, versekre is gondolok.

László:

Tervben van. Nyilván ahogy nőnek a gyerekek, úgy fognak változni az írásaim is.

Moncsi:

A verseid szórakoztatóak, vagy inkább tanító jellegűek szerinted?

László:

Igyekszem szórakoztatóan tanítani. Mivel elsősorban óvodásoknak szól a könyv, nagyobb hangsúlyt fektettem a játékosságra.

A Napraforgó címet viselő könyv célja, hogy az óvodás korú gyerekek a versek által fejleszthessék ritmusérzéküket és memóriájukat.

Moncsi:

Mesélnél kicsit arról, hogy milyen érzés egyben látni a könyved?

László:

Fogalmam sincs. Mert még nincs kiadva. Ha magára a végleges kéziratra gondolsz, az nagyon jó. Rengeteg munka volt vele, mire elérte ezt a formáját. A mű ugyan kész, de az alkotó nem pihen.

Moncsi:

Napi szinten mennyi idődet vesz el az írás?

László:

Nem szoktam figyelni. Általában amikor van egy ötletem, akkor azt gyorsan leírom. Később pedig helyükre "pofozom" a szavakat.

Moncsi:

Nem gondolkoztál azon, hogy ovisok és alsó tagozatosoknak is írj olyan tanulságos verseket, amely segítenek nekik a fejlődésben, vagy egy-egy dolog elfogadásában?

László:

De. A következő könyvemben egy-egy problémás témakört fogok körbejárni.

Moncsi:

Mire számíthatunk tőled a jövőben írás terén?

László:

Várhatóan tavasszal újabb könyvem jelenik meg. Szintén gyermekversek lesznek benne. A címét egyelőre nem tudom. A kislányom még nem adott egyértelmű választ.

Moncsi: Köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjú felkérést, és hogy válaszoltál a kérdésekre. További sok sikert kívánok neked, és sok-sok kis lurkó olvasót.

László: Én is köszönöm a lehetőséget.

Szabó Z. László szerzői oldala