2021. február 24., szerda

A Fantasy világok a magyar irodalomban: Claire Robins, Sorsok tükre című kötet szerzőjével készült interjú - ("A legelső élményem a fantasyval A gyűrűk ura filmek voltak, és egyből beleszerettem a műfajba, a csodálatos, a szokatlan világba és lényekbe, az izgalmas történetbe.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Claire Robins-t kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.


Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

A legelső élményem a fantasyval A gyűrűk ura filmek voltak, és egyből beleszerettem a műfajba, a csodálatos, a szokatlan világba és lényekbe, az izgalmas történetbe. Imádom a szabadságot, amit a fantasy ad. Az alkotó úgy alakíthatja a világot, ahogy szeretné, nincsenek meg a való élet szigorú szabályai, nincsenek korlátok, nincsenek határok, és akár a fizika törvényeit is meg lehet szegni… Az én fejemben leginkább úgy jelenik meg ez, mintha a való élet egy fekete-fehér grafika lenne, tele egyenes vonalakkal és szögletekkel, míg a fantasy egy színekkel telített festmény, mindenféle figurákkal, absztrakt alakokkal, amiknek csak az ember képzelőereje szab határt. Mindig nehezen találtam a helyem a világban, emiatt hihetetlenül élvezem, ha ki tudok szakadni belőle, és a fantasy épp ezt teszi lehetővé.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

 Először többnyire egyetlen tájegység, egy város, egy erdő, és az ott élő lények öltenek alakot a fejemben, és valami hozzájuk kötődő kisebb történet. Ebből indulok ki, szép lassan megtöltöm aztán mindenféle lényekkel, népcsoportokkal, tájakkal, királyságokkal, majd megalkotom a történelmüket is. De sokszor megesik az is, hogy már írás közben találok ki újdonságokat az adott világhoz, így színesítem tovább mindenféle apró részlettel.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Ahogy az előző kérdésnél is említettem, néha olyan is van, hogy írás közben alakítom tovább a világot, sokszor még évekkel az első „na most kész” kijelentés után is találok ki hozzá valamit. Nálam egy világ ugyanúgy alakul, mint a sajátunk, egyes fajok kihalnak, helyükre újak jönnek létre, megszűnik egy terület, vagy épp felfedeznek egy újat. Ha elkezdek építeni, ötletelni, hetekig, hónapokig képes ezen járni az agyam, de őszintén szólva nem tudnám megmondani, pontosan mennyi idő alatt sikerül nagyjából elkészülnöm vele.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Filmekből, zenékből, könyvekből, néha a való életből is. Az agyam szeret megtréfálni, és az ihletet álom formájában tárni elém, de akár a legkisebb apróságokra is felcsillan a szemem, ha eszembe jut róla valami. A leggyakrabban zenék szoktak megihletni, nem is feltétlenül a szövegük, inkább a hangulatuk, írni is úgy szoktam, hogy közben hallgatok valami hangulatban illő zenét.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Számomra az a legnehezebb, hogy olyasmit alkossak, amire az emberek nem fognak egy legyintéssel válaszolni, hogy máshol már látták/olvasták, vagy épp klisé. Nagyon sok fantasztikus szerző van, akik igencsak magasra tették a lécet a műveikkel, amit maximalistaként mindenképp meg akarok ugrani. Saját magam számára is rendszeresen nagyon magas célokat tűzök ki. A legkönnyebb viszont az a szabadság, amit szintén említettem, hogy el lehet rugaszkodni a valóság szögletes szabályaitól, és az, hogy egy ilyen történetben az lehetsz, ami csak akarsz… Egész világot találhatsz ki magadnak. Fantasztikus érzés.

 


Szerinted, lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Is-is. Úgy gondolom, mindig lesz valami újdonság, valami teljesen egyedi ötlet, hisz az emberek fantáziája végtelen. Akár a legkisebb apróságokból is komplex ötletek, tervek tudnak kisülni, ha valaki úgy közelíti meg. De ehhez nagyon fontos a látásmód is. Már jól bejáratott alapanyagból is lehet különlegeset alkotni, elég csupán kicsit más szögből nézni.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Olyan történet, ami teljesen magával ragad, ami úgy be tud szippantani, hogy képtelen vagyok letenni a könyvet vagy abbahagyni a filmet, és egyszerűen nem akarok utána visszatérni a való világba.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Szerintem képesek rá a magyar írók is, csak úgy gondolom, nehezebb helyzetben vagyunk itthon, mint mondjuk Amerikában. A piac is beszűkültebb, a fantasy-nak sincs akkora keletje itthon, és úgy vettem észre, hogy sajnos nem is túl sokan olvassnak. Nagyon sok fantasztikus ötlet és történet marad ismeretlen azért, mert nehezebben tud betörni a piacra, mint mondjuk egy Cassandra Clare, Sarah J Maas, vagy R. A. Salvatore. De ennek ellenére úgy gondolom, nagyon is megállnák a helyüket a magyarok is a „nagy” írók között, csak mernünk kell nagyot álmodni.

 Köszönöm szépen a lehetőséget!

Claire Robins: Sorsok Tükre

Összeállította: Fróna Zsófia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése