2021. május 19., szerda

Interjú Albert Tímea írnónővel

Kicsit most mást hoztam nektek. Ezúttal nem egy könyvértékelés érkezik, hanem egy interjú Albert Tímea írónővel. Tizedik könyve a Melléd szántak címmel tavaly év végén jelent meg magánkiadásban. Az írónő vásárhelyi kötődésű, bár külföldön is élt (Németországban és Ausztráliában).

2011-ben kezdett el blogolni, csak magának, ám ez kinőtte magát, illetve az élet úgy hozta, hogy adódott egy lehetőség, amit kihasznált. Mivel nekem nagyon megtetszett legújabb könyvének fülszövege és borítója, illetve a többi műve is felkeltette érdeklődésemet, elhoztam ezt az interjút, hogy Ti is jobban megismerhessétek őt.





Szia Timi! Először is érdekelne, hogy hogyan született meg az ötlet/ihlet, hogy írónő leszel?

Köszönöm szépen a megkeresést!

Az az igazság, hogy mióta az eszemet tudom, mindig imádtam a könyveket. Kezdetben a versek vonzottak jobban, majd húsz éves korom után kezdtem el más stílusban is alkotni. Valóban 2011-ben indítottam el a blogom, és akkoriban már tudtam, hogy szeretnék ezzel komolyabban foglalkozni. Legtöbbször rövid bejegyzéseket írtam, de ezeknek annál több mondanivalója volt. Végül 2016-ban írtam meg az első regényem, és azt hiszem, ebben találtam meg leginkább önmagam.


A blogolás után milyen úton jutottál el oda, hogy kiadd az írásaid, illetve mióta írsz könyveket?

2012-ben meghívtak egy kézművesvásárba (akkoriban ékszereket is készítettem). Rengeteget utaztunk, mert az ország másik végében volt, azonban elfelejtették meghirdetni az eseményt. Így jobb híján az alkotók, árusok egymással kezdtek el beszélgetni. Ekkor lépett az asztalomhoz egy férfi, aki megkérdezte, hogy mi a legnagyobb álmom. Én pedig az esélytelenek nyugalmával azt feleltem, az, hogy egyszer kiadják a könyvem. Kiderült, hogy neki van egy nyomdája. Innen a dolgok nem mentek túl egyszerűen, mert rengeteg dolgot át akart szerkeszteni a könyvemben, de végül a saját felelősségemre sikerült úgy napvilágot látnia a Gipsz égboltnak, ahogyan én megálmodtam.

2017 óta viszont magánkiadásra tértem át, így nem függök senkitől.


Az írás szeretete mellé társul esetleg az olvasás szeretete is? Ha igen, milyen műfajban olvasol legszívesebben? Van példaképed vagy kedvenced a mostani, esetleg korábbi írók/írónők közül?

Természetesen imádok olvasni, leginkább a fantasy könyvek világát szeretem. Azt szoktam mondani, hogy túl sok időt töltök a valóságban, és szeretek kikapcsolódni belőle.

Akinek nagyon irigylem a zsenialitását, és legszívesebben eltöltenék egy napot az elméjében, az Neil Gaiman. De mostanában Harlan Coben tehetsége is lenyűgöz. Írás szempontjából pedig Shonda Rhimes (Grace klinika-forgatókönyvírója) az abszolút példaképem, aki a mai napig minden egyes nap minimum tíz oldalt ír. Nagyon inspiráló az a gondolata, hogy mondhatod magad írónak, de amíg nem ülsz le minden egyes nap írni, akkor egyszerűen nem vagy az.


Érdekelne továbbá, hogy honnan merítesz ihletet a könyveidhez?

Általában a saját életemből. Mindig történik velem valami lehetetlen sztori, ami előbb-utóbb egy történetté növi ki magát. Így volt például a Szemrebbenés nélkül könyvemnél is. Akkoriban minden exem egyszerre kezdett el lájkolgatni, és ezt igazságtalannak éreztem olyan szinten, hogy egy-egy ártatlannak tűnő lájk konkrétan egy egész kapcsolatot is tönkretehet. Ráadásul ez nem fair az ő párjaikkal szemben sem… Azt hiszem, annyira felbosszantott ez az egész, hogy egyetlen hónap alatt megírtam a könyvet.


Ahogy néztem molyon a könyveid adatlapját, látom, hogy nem csak romantikus zsánerű műveid vannak. Milyen más műfajú történeteket írsz?

Az első három könyvem blogregény, ezenkívül készültek rövidebb gondolatokból álló gyűjteménykönyvek is. De az utóbbi négy könyvem mind romantikus regény volt, melyben a főhős nem csak a szerelmet keresi, de önmagát is.

Jelenleg egy krimin dolgozom (Meddig játszol?), és év végére szeretném befejezni egy készülő misztikus trilógia első részét, a Winterspell Krónikákat.


Kíváncsi vagyok, hogy melyik könyvedet szeretted a legjobban megírni és melyiket a legkevésbé? Melyiket volt könnyebb/nehezebb megjeleníteni? Illetve melyik történet áll a legközelebb a szívedhez?

A legkönnyebb azt megírni, amin már érzelmileg túl vagyok. Van egy történet például, amit lassan két éve írok, de még mindig olyan, mintha sebtapaszokat tépnék le minden egyes oldalnál. Azt hiszem, akkor leszek képes befejezni, ha már kívülről tudom majd szemlélni a történteket. De szerintem ez lesz az egyik legmélyebb regényem érzelmileg. (Leélném veled az életem)

A Szemrebbenés nélkül-t a humora miatt imádtam. Ilyen szempontból Mila hasonlít hozzám a leginkább. Ugyanannyira fanyar a humorunk és ugyanannyit bénázunk egy-egy randin.

A Melléd szántak-ot nagyon szerettem írni, és mai napig azt gondolom, hogy az egyik legszebb történetem lett Luna és Hunter szerelme.


Általában, amikor írsz, hogy telik egy napod, hogy zajlik az írási folyamat nálad?

Sajnos nagyon sokszor az érzelmeim irányítanak, így mikor nehezebb napom van, akkor nem igazán tudok írni. De akkor, amikor írok, szeretek elvonulni, meggyújtani egy gyertyát, hallgatni valami kellemes lágy zenét és persze kávézni, vagy teázni közben. Régen csak este tudtam alkotni, de ez valahogy elmúlt. Igazából, ha leülök a gép elé, elkezdek írni. Szerencsére nálam ritkán van, hogy egy üres dokumentumot bámulok órákon át. Ehhez persze az is kell, hogy napközben folyton gondolkozzak azon, hogy mi hogyan is fog történni a sztoriban.


Szoktál író-olvasó találkozót tartani vagy esetleg dedikálásokon részt venni?

Korábban rendeztem néhányat, igen. Jó érzés volt olyan olvasókkal találkozni, akiket csak a Facebookról ismertem korábban. Szerencsés vagyok, mert nagyon sok olvasómmal vagyok baráti kapcsolatban. Sokszor meghallgatják a problémáimat, és van, hogy hangüzenetet küldök nekik. Talán nem túlzás azt állítani, hogy akik úgy lettek a barátaim, hogy korábban olvasóim voltak, sokkal jobban megértenek, mint bárki más. Nagyon hálás vagyok értük és barátságukért!


Nagyon kíváncsi vagyok (és szerintem nemcsak én, hanem a többi olvasód is) a készülő új könyvedre. Lehet erről tudni már valamit?

A Meddig játszol?-t imádom írni. És azt is tudom, hogy nagyon „gonosz” vagyok, mert szinte minden lapon csak újabb kérdőjeleket hagyok ahelyett, hogy egy kicsit is közelebb jutnánk a megoldáshoz. Egyébként szoktam ilyeneket álmodni, hogy sétálok valahol és sose tudom, hogy mi fog várni a következő sarkon. Valahogy így vagyok most ezzel a könyvvel is. Tényleg bármi megtörténhet, különösen, mivel krimi, nem kell a szereplőimnek jól viselkednie. Az is elképzelhető, hogy akinek végig szurkol az ember, az lesz a legnagyobb hunyó a történetben.


Nagyon szépen köszönöm, hogy elkészíthettem veled ezt az interjút.

A képek Albert Tímea írónőtől származnak!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése