2021. június 7., hétfő

Albert Tímea - Melléd szántak

Volt szerencsém olvasni Albert Tímea egyik kötetét Melléd szántak címmel, így most erről hoztam el nektek a véleményem. Nem biztos, hogy sokan ismeritek a könyveit, de bátran merem ajánlani.
 
Albert Tímea
Melléd szántak


Fülszöveg

Mit tennél akkor, ha elterveznék előre az egész életedet?

Luna Holden gyerekkora óta arról álmodozik, hogy egyszer híres költőnő lesz. Képzeletben párizsi szalonokban olvas fel és titkos alkotókörökbe jár.
Ám családja balgaságnak tartja a művészeteket, és ráadásul határozott elképzelésük van az ideális férjjelöltről is, Tucker Green személyében.
A valóságban azonban nem volt megírva számukra semmiféle közös jövő.
Szerencsére a sors egy esküvői meghívó képében elkezdi korrigálni a szálakat.

Luna a titokzatos Hunter Blake bűvkörébe kerül. Vajon rá mer-e végre lépni arra az útra, ahová valóban szánták?

Vélemény
5/5

Első ránézésre egy tipikus romantikus művet képzelne el az ember, ám ne a borító alapján ítéljük a könyveket. Nem mindig igaz, hogy az első benyomás, érzés lesz a valós, mérvadó. Ez ebben az esetben sem igaz. Igen, romantikus könyv, de nincs tele erotikus jelenetekkel, nem csöpögős romantikus limonádét olvashatunk. Nagyon szépek a színek, és tényleg tükrözik a történetet. Hiszen egy szerelmespárról fog szólni, illetve arról, ahogy az ő sorsuk alakul.

Luna álma, hogy költőnő legyen, ám a családja nem támogatja, nem ilyen jövőt szeretnének neki. Tucker Green-t képzelik el Lunának mint férjet. Azonban a sors közbeszól. Egy váratlan esemény, egy esküvő jön közbe. A főszereplő lány kap egy meghívót erre az eseményre. Elutazik Ausztráliába, ahol az esküvőt tartják, és ahol megismerkedik Hunter Blakkel… Talán itt találja meg az álmait, a szerelmet?

Az írónő nagyon szép tájakra kalauzolt el, olvasás közben én is ott lehettem a szereplőkkel, az éppen aktuális helyszínen. A történet teljesen magába szippantott, nehéz volt letenni, pedig muszáj volt, hiszen valamikor aludni is kellett… Roppant izgalmas, kíváncsian vártam a végkifejletet. Megannyi érzést váltott ki belőlem a történet, hiszen szomorkodtam amiatt, ahogy Luna érez az álmaival kapcsolatban, a szerelem terén is. Voltam dühös rá, hiszen elhallgatott valamit az ausztráliai utazásán… ugyanitt boldog is voltam, mivel a főszereplőn tényleg éreztem, hogy talán itt majd megtörténik a változás. A könyv végén meghatódtam, hogy az apuka milyen változáson ment keresztül. Végül nagyon szomorú lettem, hiszen véget ért a történet, és én azért olvastam volna tovább.

Az álmokat meg kell valósítani, ez egy nagyon fontos és fő mondandója a történetnek. Végig jelen van a könyvben, a cselekményt végig átszövi, mivel Luna célja, hogy költőnő legyen.

Luna személyisége nagyon szimpatikus volt számomra, persze volt, amikor haragudtam rá, ez az elhallgatás miatt volt. Ugyanakkor többnyire tudtam vele azonosulni, hiszen álmai mindenkinek vannak, amit szeretnének megvalósítani, és minden lány az igaz szerelmet keresi. Emellett néhol kicsit idegesítő volt a thriller, horrorfilm képzelgése, néha kicsit sok volt.

Tucker személyisége, hát nem is tudom… olyan semleges is és mégse. Az elején semleges volt számomra, majd egy kis pozitív érzést váltott ki belőlem, hiszen azért érezhető, hogy ő sem igazán akarja, hogy Luna boldogtalan legyen mellette, ugyanakkor nem mer szembeszállni a lány édesapjával.

Charles-t, Luna édesapját negatív jellemként tudnám bemutatni, aki a történet végére megváltozik. Értem én, hogy a legjobbat akarja a lányának az életben, egy biztos állást, biztos férj mellett, de figyelembe vehetné, a lánya álmait, figyelhetne rá is. Mutathatna érdeklődést Luna szenvedélye, az írás felé, a versek felé, amiket ír. Segíthette volna valamilyen módon, ha már mindenhova elér a keze. Olvasás közben azért akadt olyan pillanat, amikor legszívesebben fenékbe rúgtam volna. Nem mertek neki ellentmondani, hiszen erős személyiség jellemzi, egy kemény, vasszigorú karakter. Ám egyvalaki fel tudja nyitni a szemét, és úgymond szembe mer szállni vele. Ezután történik meg a változás. Itt meg kell jegyeznem, hogy leesett az állam, hogy milyen személyiséggé vált Charles.

Hunter személye már a megjelenése pillanatában pozitív karakterré vált számomra. Tényleg megkedveltem, „tipikus jól nézek ki pasi, amit tudok is, de nem szállok el magamtól, de bunkó, nemtörődöm is vagyok”. Ezzel a pozitív tulajdonságait akarja palástolni, illetve valamit, ami félresiklott, negatív élményeket keltett. A múltban történt traumát akarja leplezni. Ám, aki megismeri kicsit közelebbről, az láthatja, hogy nem minden az, ami a felszínen látszódik.

Összességében, nagyon tetszett a történet, csak úgy vitt magával. Magával ragadott, elsodort engem is Ausztráliába, végigkísérhettem Luna történetét. Voltak részek, amelyeket megmosolyogtam, de olyanok is, ahol elkomorodtam, elszomorodtam. Olvasás közben végig nagyon kíváncsi voltam, hogy alakul Luna álmának megvalósítása, hogy mi lesz Tuckerrel, illetve az érző szívű rosszfiúval. Egyvalamit hiányolok, vagyis inkább negatívumként mondanék, az pedig az, hogy rövid volt, olvastam volna tovább… Csakis ajánlani tudom, mert remek kikapcsolódást tud nyújtani, szórakoztató olvasmány.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése