Interjú Nagy Alex íróval. "Sajnos nagyot változott a világ az utóbbi években. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen idők jöhetnek. "

Szeretném megköszönni Nagy Alex írónak, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak tavaly jelent meg az első regénye, amely egy trilógia első része, és a Lelkek harca címet viseli. A véleményemet egy korábbi bejegyzésben már olvashattátok, és ott kifejtettem azt, hogy miért is tetszett nekem a történet. Ezzel kapcsolatban is szeretnék feltenni neki pár kérdést, ahogy a jövőbeli terveiről is beszélgetni fogunk.

 Honnan jött az ötlet, hogy az írói pályára lépjen?

Alex: Már gyerekkoromban játszadoztam a gondolattal. Szerettem az irodalmat, sokat olvastam és emellett olykor belekezdtem egy-egy történet írásába. Néhány oldalnál azonban sosem sikerült leírnom többet. Aztán jött a nagybetűs Élet, el is feledkeztem az írásról...

Majd történt egyszer a covid előtt, hogy az egyik este kinyitottam a számítógépem, és pár óra alatt megírtam a Lelkek harca első oldalait. A történet ugyanis már évek óta formálódott a fejemben...

 Már elmesélte nekünk a Tudtad-e? rovatban, hogy eredetileg egyrészesre tervezte. Honnan jött az a gondolat, hogy akár trilógiát is lehetne belőle írni?

Alex: A mentorom, Nádasi Krisz írónő hívta fel a figyelmem arra, hogy még a történet a felében sem tart a kézirat és már így is túl hosszú egy kötetre. Ezután döntöttünk úgy, hogy három részes lesz a könyv.

Ahogy láttam, a weboldalán és oldalán is írta azt, hogy novellaírásra is adta a fejét. Melyik jelent az ön számára nagyobb kihívást?

Alex: Valahol azt olvastam, hogy ha a novella egy fotó, akkor a regény az film. Mind a kettő mást igényel és mind a kettőt szeretem. A nagyobb kihívás számomra egyértelműen a regény. Egy komplex és egyben összetett folyamat, folyamatos energiát, odafigyelést és kreativitást kíván. És persze kitartást, hogy az alázatról ne is beszéljek... Az elején fontos motivációként szolgált számomra, hogy képes vagyok-e ilyen formátumú művet megírni.

Vannak olyan személyek, akikről mintázta a karaktereit vagy mind kitalált?

Alex: A történet, ahogy a szereplői is kitaláltak. Ezt gyakran kérdezik, ezért egy kicsit bővebben kifejtem. A nyolcvanas években én huszonéves voltam. Akkor jártam egyetemre, akkor voltam katona, akkor alapítottam családot és akkor voltam pályakezdő alkalmazott. A saját bőrömön tapasztaltam meg a rendszer pozitív és negatív oldalát egyaránt. Tehát a regény korrajza valós. Ami ráépül, az viszont fikció. A Lelkek harca nem valós történet. Persze egy-két szituációhoz a valóság adta az ötletet.

Hogyan jött az ötlet, hogy a romantikus, a történelmi és a fantasy zsánert ötvözze?

Alex: A fantasy-t egy szeretett személy miatt fűztem a történet köré. Ez az a része a könyvnek, amely rengeteg figyelmet követelt. Többszöri átdolgozás után nyerte el végső formáját. Hogy ki is az a személy? Megtudod, ha belelapozol a könyvbe. Mert benne van a neve. Neki ajánlottam a történetet...

Jelenleg dolgozik valamin? Új regényen vagy a folytatáson esetleg?

Alex: A Lelkek harca második része már készül. Néhány fejezet papíron van, a többi a fejemben. Egyes szereplők sorsa már lezárt, mások sorsának szálai még formálódnak.

Mit gondol arról, hogy manapság a papír és a könyvek ára is drasztikusan felfelé megy? Ön szerint mit lehetne ellene tenni? Lehetne egyáltalán?

Alex: Sajnos nagyot változott a világ az utóbbi években. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen idők jöhetnek. A járvány, a háború, a migráció... Nehezebb lett a megélhetés. Legbelül úgy érzem, hogy ez nem véletlen. Talán egy figyelmeztetés, egy magasba emelt mutatóujj. Az embereknek változtatniuk kell a gondolkodásmódjukon, az értékrendszerükön. Szívből remélem, hogy a fiatalabb generációk megtalálják az utat és helyrehozzák az elrontott dolgokat. Ezért is fontos az irodalom, a leírt és kinyomtatott gondolat. Remélem, nem a könyv lesz az első, amiről az emberek lemondanak...

Mennyire nehéz ön szerint íróként érvényesülni Magyarországon vagy Szlovákiában?

Alex: Mivel debütáló író vagyok, nem tudok válaszolni. Minden kezdet nehéz, mondja mondás is. Ezt tapasztalom én is. De optimista vagyok, hiszem, hogy a könyv megtalálja az útját. Beszéljünk erről bővebben az év végén.

Mit szólt ahhoz a családja és a baráti köre, hogy ön regényírásra adta a fejét?

Alex: Erről csak pozitív dolgokat mondhatok. Amikor lehullott a lepel a titkomról, meglepődtek. A csodálkozás rövidesen támogatássá alakult. A legtöbbet feleségemnek és a fiaimnak köszönhetek, akik sokszor átsegítettek a felmerült nehézségeken. Kívánok minden kezdő írónak, művésznek ugyanilyen „szurkolótábort”!

 Ha lehetne 3 kívánsága az irodalmi világban, mik lennének azok?

Alex: 1. Az olvasás legalább egyenértékűvé váljon a számítógépes játékokkal.

2. Sok-sok értékes magyar művet, sok-sok tehetséges magyar művésztől.

3. Regényeim örömet szerezzenek az olvasóknak nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon.

Mik a jövőbeli tervei? Mikorra tervezi kiadni a következő könyvét?

Alex: Elsősorban a Lelkek harca a terv. Idén a második, jövőre a harmadik rész. Ezután meglátjuk! Néhány ötlet már van a tarsolyomban...

Nagy Alex hivatalos oldala

Nagy Alex weboldala

NewLine kiadó

Máté Enikő: Elvarázsoltál "Egy krimiregény amelynek az olvasó is részese lehet."

Szeretném megköszönni Máté Enikő írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak a lehetőséget, hogy elolvashattam az Elvarázsoltál című romantikus krimi regényét. Amely tele volt meglepetésekkel és érdekességekkel. Az olvasó bele is bújhat a főszereplőnő bőrében akár, hisz valahol mégis csak mi vagyunk, akikről a történet szól.

Máté Enikő:

Elvarázsoltál

Tartalom:

„Kényszeredetten ​nézem magam a tükörben; megváltoztam. Nem tudom megállapítani, pontosan miben, de mintha egy másik ember nézne vissza rám. Nem akarom látni ezt az arcképet! Egész életemben mindig mindenre nemet mondtam. És mit értem el vele? Megkíméltem magam mindentől. Miért ne mondhatnék végre igent is? Most, amikor már úgyis minden mindegy…Kár volt megadnom neki a telefonszámom – ismerem be végül. Majd holnap kitalálom, mit mondjak neki.

Elgondolkozva nézem őt. Soha életemben nem találkoztam senkivel, aki ennyire elvarázsolt volna. Valahogy nem jön a megfelelő alkalom a szakításra… Épp ellenkezőleg, csak minden egyre bonyolultabb kezd lenni. Van benne valami érdekes kettősség, amit nem tudok hova tenni. Néha olyan, mint egy nagy gyerek, hogy az embernek megölelgetni támad kedve, néha pedig olyan mélyen magába zárkózik, hogy nem tudom, hol járhat. Vagy éppen kivel…Elcsípek egy mosolyt az arcán, szinte ragyog tőle. De nem ver át, átlátok rajta; ez egy fáradt mosoly valaki olyantól, aki már sokat élt. Aki már sok mindent látott, amit talán nem kellett volna. Érzem, hogy valamit eltitkol előlem. Talán itt az ideje, hogy én is őszinte legyek vele. ”

Véleményem:

5/4

Olvasás közben nekem kicsit furcsa volt az, hogy a szereplőknek nem derült ki a neve. Mégis úgy érzem, hogy ezáltal az olvasó bele tudja élni magát a főhősnő szerepébe. Hiszen az írónő E/1-es nézőpontot használ.

Ez a könyv összetett történetet tartalmaz, hiszen a cselekményt két részre vehetjük.

A regényben megismerhetjük a főhősnőnk küzdelmét a betegségével szemben, és emellett részesei lehetünk egy kibontakozó szerelemnek is.

De vajon milyen erős ez a szerelem? És mennyit bír elviselni?

A másik része a történetnek az, hogy bűncselekményt követnek el. És ebbe több ember is belekeveredik, köztük a főhősnőnk is. De vajon neki mi köze lehet ehhez? Mivel vádolhatják meg? Vajon mindenki az, akinek kiadja magát?

A regényben kiderül minden. Főleg az, hogy ki mond igazat és ki hazudik. Vajon jó vége lesz mindennek?

E rövid történet izgalmat és akciót rejt magában, ez mellett pedig rengeteg érzelmet is, pl: kíváncsiságot, csalódottságot.

Máté Enikő hivatalos oldala
Bookline

Ismerjük meg a külföldön élő magyar szerzőket VI.''Sokszor elmeséltem már az anekdotát a férjem és köztem lezajlott beszélgetésről, ami végül dobbantóként funkcionált, de most álljon itt is: „– Mit olvasol? A könyvedet? – Igen. – Kiadod? – Miért? Kiadjam?”

Most egy újabb része következik az Ismerjük meg a külföldön élő magyar szerzőket rovatunknak. Ezúttal a magazin egyik szerkesztője, Aurora P. Hill mesél arról, hogy milyen kint élni Ausztriában. Mesél arról, hogy miért döntött úgy, hogy magánkiadásban jelennek meg a regényei és hogy ez milyen nehézségekkel is járnak együtt. Szó lesz arról is, hogy milyen nehéz terjesztőket találni. Továbbá elárul magáról jó pár érdekességet is, pl.: Miért kezdett el japánul tanulni, hogy került ki Ausztriába, mik a jövőbeli tervei, mesél az írás és olvasás iránti szenvedélyéről is. Higgyétek el, sok érdekességet megtudhattok róla. De most ne én meséljek, hanem meséljen magáról ő maga. Jó szórakozást!

Aurora P. Hill

Lassan 13 éve élek Kitzbühelben, Ausztriában.

2009 nyarán egy friss magyar irodalom és nyelvtan szakos diplomával a kezemben kiléptem az egyetemről. Keresgéltem az állásokat, de akkor épp senkinek nem kellettek a tanárok, így megragadtam az alkalmat, hogy egy teljesen másik úton induljak el. Fogalmam sem volt arról, hogy hónapokkal később Tirolban találom magam.

Az egyetem alatt a japán nyelv volt a szerelmem, és amikor meghirdettek egy Távol-Kelet referensi kurzust, menni akartam. Az anyagi vonzata azonban rettenetes volt, és frissen végzett, munkanélküli tanárként nem volt elég félretett pénzem. Úgy voltam vele, megpróbálkozom a nagy Ausztriában, és ha összegyűjtöttem a kurzusra valót, akkor elvégzem. Konzulens lehettem volna, ha.

Ha ez a „ha” nem lett volna…

2009 decemberében tehát kijutottam Ausztriába. Szobalányként dolgoztam néhány hotelban hol hosszabb, hol rövidebb ideig, ahogy a szezon vagy a szerződés engedte. Szerettem, sok új emberrel találkoztam, ahogy a kijutásom után 2 hónappal megismerkedtem a férjemmel. (nevet) Sokat fejlődtem mind emberileg, mind nyelvileg. Németül végeztem el 2 spanyol nyelvkurzust a saját szórakoztatásomra, majd diplomás Hausdame (ők vezetik a Housekeepinget a szállodákban) lettem.

Végül Kitzbühelben ragadtam, és a referensi kurzus sem indult el azóta. Nem bántam. Tetszett a szemléletmód, a nyugalom, a felfogás, és az, hogy ott élhetek, ahol más nyaral. Szabadnapjaimon kirándultam a hegyekbe, a szorosokba, vízesésekhez, töltekeztem.

Azonban sosem éreztem, hogy teljes egész vagyok. 16 éves korom óta írtam a történeteimet, de az írást nagyon sokáig legyűrtem magamban, és eltelt 10 év, amire megint elővettem a kézirataimat. Az ihlet, a szenvedély azonban nem talált meg, valahogy csak az olvasásig jutottam, vagy néha leírtam egy-egy fejezetet a gépen lévő dokumentumba, azt is úgy, mintha a fogamat húznák.

Munka, költözések (városon belül), házasság, gyerekek, háztartás. Mindig volt kifogásom, miért nem tudok írni vagy olvasni. A 10 év alatt talán ha 5 könyvet elolvastam, mert minden másra szakítottam időt, csak erre nem. Kőkemény olvasási és írói válságban voltam.

Aztán jött 2020. Ausztriában sokszor volt Lockdown, és 2 kicsi gyerekkel, férjjel hetekig bezárva kezdtem becsavarodni. Próbáltam ezt-azt, hátha kikapcsol, zenét hallgattam, filmeket néztem, elővettem a japán nyelvcuccaimat, de még mindig üres voltam. Egyik nap eszembe jutottak a kéziratok, és mintha valaki egy reflektort kapcsolt volna a fejemben. Azonnal tudtam, mit akarok.

Írni!

Onnantól kezdve, mint egy megszállott, olvasgatni kezdtem egy akkor 18 éves kéziratot, a jelenlegi Serbeniai Krónikák első (többszörösen javítgatott, átírt) változatát. A férjem osztrák, így nem beszél magyarul. Mégis mellettem állt, és valójában neki köszönhetem, hogy bíztam magamban annyira, hogy vágjak bele a kiadásba. (A családomnak nem szóltam, de mint kiderült, sejtették, hogy ügyködöm valamin.)

Sokszor elmeséltem már az anekdotát a férjem és köztem lezajlott beszélgetésről, ami végül dobbantóként funkcionált, de most álljon itt is:

„– Mit olvasol? A könyvedet?

– Igen.

– Kiadod?

– Miért? Kiadjam?”

Fogalmam sem volt, hogyan kell könyvet kiadni. A családban nincs senki, aki segíthetett volna, így hónapokat töltöttem kutatással, videók nézegetésével, és próbáltam beleásni magam a hazai kortárs irodalomba. Rádöbbentem, mennyire lemaradtam. Ismeretlen nevek, kiadók, és úgy általában minden új volt. Azóta bőven és sokszorosan bepótoltam a hiányosságaimat, és a szerzők közül, akiknek addig a neve sem mondott semmit, mára sokan az ismerőseim, barátaim, írótársaim, írótesóim lettek.

A Magyar Szerzők Könyvei Magazin egyik munkatársaként mondhatni a kortárs könyviadás kellős közepébe kerültem (alliteráció a javából, ugye?. Hálás vagyok a főszerkesztőnek, Áginak, és minden lehetőségnek. Kihasználom az alkalmat, hogy segíthessek, hogy olvassak, hogy cikkeket, recenziókat, interjúkat készíthessek, és a magyar szerzők neve mindenhol ismerősen csengjen.

A magánkiadás mellett döntöttem a kutatásaim miatt. A történet hozzámnőtt, minden szava a szívemből jött, ezért szerettem volna egészen megtartani magamnak. Gondoltam, majd az idő és az olvasói visszajelzések eldöntik, jó úton vagyok-e. Eddig nagyon elégedett vagyok. (nevet)

Mindent egyedül csináltam. Az internet segítségével az egész folyamat online zajlott, ami valahol előny, de máshol hátrány volt. Mindenesetre megtaláltam a tökéletes csapatot ehhez a történethez (vagy talán a csapat talált rám), és amíg ennek a sorozatnak nincs vége, nem változtatok.

Itt vagyok majdnem 2 évvel később, és arra készülök, hogy a Serbeniai Krónikák harmadik kötete is világot lásson. A borítótervezés már folyamatban van, a kéziratot az első béták olvassák, én pedig végzem a teendőimet.

Nem mondom, hogy könnyű innen dolgozni. Minden csak szervezés kérdése (köszönöm, Anyu!), így idén még a Könyvhétre is eljutottam, ami a karrierem eddigi fénypontja a regényeim mellett. Az osztrák szomszédaim is nagyon lelkesek voltak, amikor meglátták a raklapnyi könyvet a házunk előtt. Várják a német fordítást, és már a háziorvosom is jelezte, hogy szeretne egyet az első részből. (nevet)

Nem állok a magam útjába, és ha az időm engedi, jövőre megpróbálkozom a német fordítással. Az angolt is jó lenne beiktatni, de ahhoz nyelvileg már kevés vagyok, sokat felejtettem. Ez valószínűleg nem önálló munka lesz, kelleni fog a segítség. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Hiszek a vonzás törvényében.

Amit azonban biztosan tudok, hogy történetekből és kéziratokból nem lesz hiány.

Aurora P. Hill hivatalos oldala

Németh Balázs: Az élet alkonya "Egy novelláskötet, amely tele van hátborzongató történetekkel."

Szeretném megköszönni Németh Balázsnak és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak a lehetőséget arra, hogy elolvashattam Az élet alkonya című novelláskötetet. Amelyben találhatóak tanulságos novellák is, emellett a szórakoztatás és a borzongatás áll a fő helyen.

Németh Balázs:

Az élet alkonya

Tartalom:

Az emberi elme furcsa jószág… képeket tárol, figyel és álmokat kever a valósággal. Néha ébredés után zavartan pislogva próbáljuk helyre tenni az eseményeket, szétválasztva a valóságot a fantázia szülte filmkockák boldog, vagy éppen bénító pillanataitól.

A félelmek, életünk során felhalmozódott sérelmek gyűlnek a memória rejtett zugaiban, éles karmokkal kaparászva az értelem falát. Ha elég erősek vagyunk féken tudjuk tartani, de ha nem, akkor kiszabadul és minden, ami addig megszokott volt számunkra, a múlt ködébe veszve távolodik tőlünk és hétköznapjainkba beletapos a rémület…

Németh Balázs második kötetében elkísér minket egy olyan sötét világba, ahol az elnyomott elme démonjai utat törnek maguknak és elkezdődik „Az élet alkonya…”

Vélemény:

5/3,5

Sok érdekes történet került ebbe a kötetbe. Az író stílusa olyan, mintha az olvasóval beszélgetne, és úgy mesélné el neki a történeteket. Ezért is volt érdekes ez a számomra.

Hiszen kevés olyan író van, aki ily módon ír.

Minden történetének központja az emberi elme furcsasága. Ez a novellák tartalmából derül ki a legjobban. Hiszen sosem tudhatjuk azt, hogy mi is fog velünk másnap történni. Mikor jön el egy bizonyos pont, amikor megváltozunk. És nem biztos, hogy a helyes irányba vagy mégis?

Balázs az írásaiban ezekre a kérdésekre is keresi a választ.

Sajnálom, hogy nem tudtam négy csillagot adni a novelláskötetére, de sok volt a hiba benne. Voltak olyan történetek, amelyeket nem is igazán értettem, mert egyik irányból hirtelen a másikba váltottak. És így zavaros volt nekem.

Kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelnek borzongató történetei.

Németh Balázs hivatalos oldala
Smaragd kiadó

Marilyn Miller: A királynő "Küzdelemmel a szerelemért és a családért."

Szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elhozhatom a véleményemet Marilyn Miller: A királynő c. romantikus-erotikus krimi könyvéről, amely tele van szenvedéllyel, titokkal és érzelmekkel, veszéllyel.

Marilyn Miller:

A királynő

Tartalom:

Serena Salvatore vagyok, és ez az én történetem.

Egy olyan világ részévé váltam, ahol egy szabály létezik: a hűség. Egy olyan világ részévé, amely nem ismeri a könyörületet, ahol mindennap meg kell küzdeni az életben maradásért. Félre kellett tennem az elveimet, azt, aki voltam, hogy azzá az emberré válhassak, aki ma vagyok.

Egy maffiavezér felesége. Szerelme. Társa. Bizalmasa.

Hogy féltem-e? Igen. Hogy akartam? Az már nem számít, mert ezt az életet választottam. Egy maffiavezért. Egy férfit, akibe visszavonhatatlanul beleszerettem. Már az övé vagyok. Az alvilág része vagyok.

Én vagyok A KIRÁLYNŐ.

„Mikor megérint, világok dőlnek romba. De leginkább az én világom erősnek hitt pillérei. Olyan ez, mintha csak ekkor élnék igazán. Mintha az érintése nélkül egy haldokló test lennék, ami a sötétséget vágyja.”

Marilyn Miller újra az alvilág kegyetlenségébe taszítja az olvasóit A vezér c. könyv folytatásában, választ keresve arra, hogy egy hétköznapi nő, hogyan képes az alvilág egyik legmeghatározóbb személyévé válni.

Véleményem:

5/5

Az első részről már régebben hoztam nektek véleményt, most úgy döntöttem, ideje lenne a másik részről is nyilatkoznom, amely tele volt izgalommal és szenvedéllyel, titkokkal. A Vezér című könyvvel kezdődött Selena és Alexander Salvatore története. Mindkét rész váltott szemszögből íródott, mégis miután elolvastam ezt a részt, úgy éreztem, hogy a Vezér inkább Alexander szempontjából mutatja be a történetüket, míg A királynő inkább Selena nézőpontjából írja le az életüket. Ez azért jó, mert az események ott folytatódnak, ahol az előző könyv véget ért, a másik szempontból azért tetszik nekem ez a megoldás, mert így mind a két főszereplő fejébe beleláthatunk. Ezt a részt kicsit nehezebben olvastam, talán azért is, mert megszerettem a szereplőket, és mert sok mindent fel kellett dolgoznom. Tanúi lehettünk annak, hogy egy erős nő hogyan lesz erősebb és miként áll ki a férje mellett.

A történetről:

Serena Salvatorénak szembe kellett néznie azzal, hogy férje a nagybetűs Vezér, akitől a maffia több klánjának a feje is tart. Ennek ellenére sok ellensége is akad. Ezért a nő úgy dönt, hogy távolságot tart a családjától, abban a hiszemben, hogy ezzel megvédi őket attól a világtól, amibe ő csöppent bele. Ezért sokat hazudik is nekik, egy valaki tudja csak a teljes igazságot, aki nem más, mint a húga.

Selena az esküvőjük után egy olyan világban találja magát, ahol a hűség fontos és szent, de a pénz sem megvetendő. Ezért Alexander elhatározza, hogy az erős feleségét próbára teszi, és lelkileg megerősíti, hogy számára a legmegfelelőbb partner lehessen. Megtanítja neki, hogy kell lőni és később ölni.

Selena megtanulta, hogy az érzéseire hallgasson attól függetlenül, hogy ki mit mond neki. Megtanulta, hogy kiben bízhat meg és kiket kell fenntartásokkal kezelni Kivel érdemes szembeszállni. Ki a barát és ki az ellenség. De a legfőbb dolog, amit megtanult, az volt, hogy igazán csak magában bízhat meg az ember, senki másban.

Ebben a regényben volt minden, ami szem-szájnak ingere. Romantika, erotika, titok, szenvedély, veszély, akció. Ezt a könyvet olyan embereknek ajánlom, akiknek erős az idegzetük. Mert nem egy könnyű olvasmány. Tele van fájdalommal és küzdelemmel is. Küzdelemmel a szerelemért és a családért. De mint ahogy sok történet, ez is jól végződik, vagy mégsem? Meddig vonulhat nyugalomba egy maffiaszervezet feje? Meddig adatik meg nekik a nyugodt élet? Mit tartogat számukra még a jövő?

Marilyn Miller hivatalos oldala
Álomgyár

Közösségi Írók Céhe: Hétmérföldes mesék - ("Nincs csodálatosabb a mesék varázsánál...")

Egy különleges antológiát mutatok be a Mesesarok rovatban, ami nem más, mint a Közösségi Írók Céhe gondozásában kiadott Hétmérföldes mesék című mesegyűjtemény. A Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom a véleményemet.

Bank Eszter Katalin (szerk.) ­– Sebők Balázs (szerk.)

Hétmérföldes mesék

Fülszöveg

Tudod-e, kicsoda a Balaton tündére? Ismered talán a királylányt, aki egérré változott? Vagy láttad már az égen repülni az ősz gyönyörű sárkányát? Velük, és még sok más mesehőssel találkozhatsz e könyv lapjain.

Ha egy hétmérföldes csizmával három lépés alatt áthidalható a távolság, akkor a Hétmérföldes mesék sem vállalkozhat kevesebbre, minthogy az ország minden tájáról összehozza a kortárs, magyar meseírókat és a kedves olvasót ebben a kötetben.

Hisszük, hogy mindenkiben van mese, és reméljük, hogy a könyvben szereplő 33 történetből megtalálod majd a számodra legkedvesebbet.

Mert mesélni jó! Akár hallgatod, akár olvasod, jó szórakozást kívánunk hozzá!

A Hétmérföldes mesék a Közösségi Írók Céhének immár negyedik közös műve, és a harmadik, amely nyomtatásban is megjelent.

Véleményem

5/5

Mindig csodálattal töltenek el azok a projektek, amiknek a végén sok-sok különböző gondolatból egy kerek egész lesz. Ilyen a Hétmérföldes mesék antológia is, amelynek készítéséhez sok szerző állt össze, és a lelkükből született meséket egy kötetbe gyűjtötték. A projekt keretein belül együtt választottak borítót, címet, és izgatottan várták a könyv érkezését.

Az oldalakon sokféle történetet találhatunk egy elfeledett, sárga bicikliről, a Tarka-rétről, az egérré változott királylányról, ahogy még sok izgalmas mese vár ránk az oldalakon. Minden szerző szívét-lelkét beletette a saját írásába, ez érezhető. A történetek megszólítják az olvasókat, csodás gondolatokat és tanulságokat tartalmaznak.

A meséket aranyos illusztrációk egészítik ki, tökéletesen megragadva a legfontosabb jelenetet vagy momentumot, amiről az adott történet szól.

A kötet gyerekkézbe való, a vastagsága ellenére nagyon könnyű, és mivel A/5-ös méretű, egyszerű forgatni is. A betűméret tökéletes egy stabilan már olvasni tudó gyermeknek, ahogy a halvány lámpafénynél felolvasó anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek is. Olvasás gyakorlására is megfelelő lehet.

Bár a kötet a kisiskolások korosztályának szól, bátran ajánlom minden, mesét kedvelő felnőttnek is.

A Newline Kiadó webshopja

Torma István: Örökmozgó - ("Életmorzsáink filozófiai mélysége tanulság a jövő nemzedékeinek...")

Szeretném megköszönni a bizalmat a szerzőnek, Torma Istvánnak, hogy elolvashattam Örökmozgó című írását. A Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak pedig hálás vagyok a lehetőségért, hogy elmondhatom az olvasottakról a véleményemet.

Torma István

Örökmozgó

Fülszöveg

Örökmozgó

Könyvem főszereplője Örökmozgó, egy örökmozgó, egy igen egyszerű gép, aki(!) végtelen idő óta beszélget emberekkel, csiszolja elméjét, nagyon sok mindent tud, emlékszik. Bármennyire hihetetlen, felébredtek benne érzelmek: barátság, szeretet, aggódás, gyász.

„Senki, egy ember nem tudja azt elképzelni, hogy Örökmozgó mennyi társat, barátot vesztett már el.

Neki az nem vígasz, hogy ő örökké él. Fáj ez, nagyon fáj…

– A lelkem, és senki ne vitassa, hogy van lelkem, bizony sajog, szinte megszakad a fájdalomtól. Üres és tompa…”

Nem érti a szerelmet, féltékenységet, azt meg végképpen nem, miért van hűtlenség, féltékenység.

A szexuális élet, már az udvarlásnál érthetetlen. Azt elmagyarázni neki, hogy milyen egy érintés, egy szerelmes tánc, csók, na az lehetetlen.

Velem történt

Az életemből kiragadott, valóban megtörtént esetek.

Én nem az vagyok aki ír

egy sajátos önéletrajz, amiben leírom, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, hogyan lettem író.

Alkotásleírás

hogyan születik egy-egy történetem

Véleményem

4/5

Bevallom, nagyon ritkán olvasok önéletrajzi ihletésű könyveket, memoárokat. Ez a kötet azonban nem csupán egy elbeszélés vagy életút-bemutatás, hanem kicsivel több annál. A szerző nagyon változatos és gazdag szókinccsel tárja elénk életének kisebb-nagyobb szeleteit, és bár nem szoktam embereket az írásukból megítélni, szerintem a szerző egy végtelenül intelligens és világlátott személy.

A könyv maga négy részből áll. Az első, leghosszabb felvonásban Örökmozgó gondolatait, elmélkedéseit olvashatjuk. Ezeket az oldalakat jól megrágni, majd emészteni kell, mert tényleg filozofikus irányba indulunk el rögtön a kötet elején. A szerző mélyről jövő gondolatai átszövik ezt az első részt, amelyeket annyira tudatosítani szeretne bennünk, hogy egy-egy ilyen filozofikus megnyilvánulás később többször is megjelenik az oldalakon. Oda-visszacsatolunk a történetben, vagyis hiába áll négy részből a kötet, szorosan összefüggenek egymással.

A további három, lényegesen rövidebb rész már valóban a szerző életmorzsáinak gyűjteménye. Pár mondatos, illetve pár oldalas történetek, anekdoták, amiket jó társaságban, egy pohár ital vagy kávé mellett emleget fel az ember, és elmeséli azt a hallgatóságnak. Amikor még a nagyszüleim éltek, hasonló „sztorizgatásokban” volt részem gyermekként, így enyhén nosztalgikus hangulatba keveredtem a könyv második felében. Olvashatunk a különböző művek megszületésének, megjelenésének körülményeiről is.

Emellett grafikák, fényképek színesítik a kötetet, érdekes hangulatot árasztva magukból.

Érdeklődésemet csupán a korrektúrában maradt hiányosságok állították meg. Szerintem érdemes lett volna még egyszer átolvasni a teljes szöveget. Valószínűleg szakmai ártalom, és mások észre sem veszik ezeket, de engem itt-ott zavartak az olvasásban.

A szerző azonban olyan átéléssel és lelkesedéssel mesél nekünk a saját életfelfogásáról, hogy vétek lenne kihagyni ezt a kötetet. Ajánlom azoknak, akik nem a megszokott, teljes mértékben önéletrajzi elemekre épülő írásokat keresik, illetve mindenkinek, akik szeretnének az íróval együtt elmélkedni az örökkévalóság és az elmúlás egymásnak feszülő küzdelmén.

A kiadó oldala