Mit várhatunk kezdő műfordítóként?

A műfordítás alapjait kezdjük ott, ahol a leglogikusabb, pontosabban, amelyik területéről nekem a legfrissebbek a tapasztalataim.; honnan induljunk el?

Az előző, bevezető cikkben megegyeztünk abban az általános igazságban, hogy műfordítói végzettség, iskola, diploma, nem létezik. Itt egyből átkerültünk arra az ingoványos talajra, hogy mitől is lesz valaki az, ami, professzionális értelemben. Az vagy, amit szeretsz csinálni, vagy amiből pénzt keresel? Vagy az, amiről papírod van? Ha több állásod is van egyszerre, akkor az, amiből a legtöbb összeg érkezik hozzád? Számtalan szempontból közelíthetjük meg a kérdést, hiszen az identitásunk felépítésében, különösen fiatalon, pályakezdőként, kulcsfontosságú szerepet játszik, hogy mit dolgozunk. Nem ritka, hogy ez később sem változik meg; akik elvesztik a munkahelyüket, legtöbbször úgy érzik, a személyiségük egy bizonyos szegmense is elveszett vagy éppen kudarcot vallott, ez tehát olyan kérdéskör, amire érdemes egy pillantást vetni. Hadd meséljek a saját tapasztalataimról, megválaszolva ezzel a leggyakrabban feltett kérdéseket. Piszkos anyagiak következnek!

●       Főállású műfordító nem igazán létezik

A magyar kiadókkal szerzett tapasztalataim alapján merem általánosítani azt, hogy legtöbbször külsős fordítót keresnek. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel home office-ban fogsz dolgozni. Ez lehet hatalmas előny is, hiszen határidőn belül Te osztod be az idődet, sokkal kényelmesebb, mint a napi 8 órás széken ülés az irodában, viszont tudnod kell, hogy nem jár hozzá semmilyen olyan egyéb juttatás, mint az alkalmazotti pozíciónál. Ha már nem vagy diák, vagy passzív féléven vagy, járj utána a TB fizetés módjainak, érdeklődd meg, biztosított vagy-e még/már az egyetem által, ha pedig nem, neked kell befizetni.

Nekem ennél a pontnál a kezdeti örömet már rögtön hamar felváltotta az identitás-krízis arról, hogy akkor ezek szerint én nevezhetem e magam műfordítónak, avagy sem, ez a pedig kétkedés csak akkor csitult el bennem, mikor a kezembe került az első kiadott könyv. A nálam bátrabb és kevésbé túlgondoló embereknek azt javasolnám ebben a helyzetben, hogy nagyon igyekezzenek figyelni a munkáikra visszajelzésként érkező, szerkesztői, lektori véleményekre, mert ezek gyors és piacképesség szempontjából is értékes megerősítések, vagy esetleg építő jellegű kritikák.

●       Ki mennyit fizet és miért?

  

          A magyar kiadók általában ívenként 20.-25. ezer forintot fizetnek. Egy ív pontosan 40 ezer leütött karaktert takar, ám szerencsére nem kell összeszámolnunk a betűket és a szóközöket, ezt a Word mutatni fogja nekünk. Az, hogy ez hány oldalt jelent, értelemszerűen elég eltérő lehet, de eddigi munkáimnál osztva-szorozva, nagyjából 100ft/oldal-ra jött ki az összeg. Ehhez az kell, hogy a kiadó is olyan helyzetben legyen, hogy ezt megengedhesse magának, és a Te fordításod minősége is, különösen az elején meglehetősen variálódhat.; Ne bántódj meg, ha az első munkádnál 20 ezret ajánlanak fel ívenként, nem pedig 25-öt.

 Ennél sokkal fontosabb, hogy bármilyen összegben egyeztek meg, kössetek mihamarabb szerződést, amelyben ezt rögzítitek, hiszen attól, hogy nem vagy alkalmazott – sőt, különösen azért – védhetőnek kell lenned.

Megesik, hogy egy kiadón belül akkora a hajtás, hogy a szerződés nem jut először eszükbe, különösen akkor, ha csak e-mailen keresztül tartjátok a kapcsolatot, nem botlotok minden nap egymásba egy helységben. Ilyenkor ne habozz egy udvarias emlékeztetőt írni az illetékesnek; valószínűleg csak elfelejtette, minden rossz szándék híján. Ne gyanakodj rögtön.

●       Mi a helyzet a gyakornoki munkákkal?

Műfordítóként a referenciáid, azaz a lefordított könyveid beszélnek helyetted papír híján. Amennyiben megengedheted magadnak, bátran vállalj el gyakornoki fordítást, hiszen rengeteg szakmabéli ismerősre, barátra tehetsz szert, ezenkívül Te is kipróbálhatod, mennyire tetszik neked élesben a szakma. Titoktartási vagy szerzői jogokra vonatkozó papírokat valószínűleg alá fogtok írni, ami nagyon jól jöhet, hiszen ezen a ponton a fő, hogy a neved rajta legyen a könyvön. A legtöbb munkahelyen ma már általában mind próbaidővel kezdenek; ha valóban ez a szenvedélyed, azt javaslom, adj magadnak 2-3 hónap időt arra, hogy szerezz egy minőségi referenciát, csiszold a tudásod és kapcsolatokat építs! Nem sokszor fogod ezt hallani munkaerőpiac témájának kapcsán, de fontos, hogy nyitott, barátságos és kompromisszum kész legyél.

●       Mikor leszek műfordító?

Egy professzorom azt mondta nekem kreatív írás kurzuson, az egyetemen, hogy ha írsz, író vagy. Minden tiszteletemmel a professzor úr iránt, én ezt mindig kissé utópisztikusnak éreztem, elvégre főzni is szinte naponta főzök, mégsem vagyok szakács. Az én, teljességgel egyéni definícióm arra, hogy ki mitől az ami, szakmai értelemben, ott kezdődik, hogy

 a.) fejleszti-e magát az illető, kellő mennyiségű időt és energiát rááldozva

b.) legalább egy szinten kap-e elfogadó visszajelzést, legyen az dicséret vagy fizetség formájában.

 Utóbbival lehet, sokan nem fognak egyetérteni, de hangsúlyoznám, nem arról az esetről beszélek, mikor valaki életében két-három emberrel osztotta meg a műveit és azoknak éppen véletlenül nem tetszett. Akármilyen nyárspolgárian is hangzik, muszáj piacképesnek lenni ahhoz, hogy valaki szakmabélinek mondhassa magát, nem csak a saját igényeidet kell kielégíteni. Mindenképpen azt javaslom, hogyha valaki belevág, várja meg az első, professzionális visszajelzéseket, semmiképpen ne csüggedjen, vagy éppen szálljon fejébe a dicsőség tőlük. A műfordítás érzékeny terület, mert nagyrészt jelen van benne a saját alkotásod, kreativitásod, másfelől azonban egy eladható terméket szeretnétek a kiadóval közösen létrehozni, így nem engedheted meg magadnak, hogy ne figyelj a kritikákra. Ha ezt elfogadtad és elkezdtél dolgozni a saját hiányosságaidon a jobb eredmény érdekében, már remek úton vagy afelé, hogy műfordító legyél!