Rólunk

2021. március 7., vasárnap

A Fantasy világok a magyar irodalom következő interjúja Krencz Nóra, akinek májusban fog megjeleni Szilánk c. könyve - (" Fontos lenne tudniuk, hogy az írói lét nem annyiból áll, hogy megírunk egy könyvet, aztán hátradőlünk, és élvezzük a rivaldafényt. A kőkemény munka bizony csak azután jön.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Krencz Nórát kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

 

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

 Kamaszkorom legmeghatározóbb olvasási élményei fantasy, ifjúsági könyvek voltak, s tulajdonképpen ezek inspirálták a legelső írásaimat. Teljesen random jött az ötlet, nem tervezetten álltam neki, viszont utána elég hamar rájöttem, ez az én utam. Leginkább az fogott meg benne, hogy szinte határtalan lehetőség rejlik a zsánerben. Nyilván vannak azért korlátai is. Még egy fantasy közegben sem lehet bármit megtenni, de alapvetően szabadon szárnyalhat a képzelet, a fantázia addig nyújtózik, ameddig csak bír.

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot? Mennyire merülsz bele a kutatómunkába?

 Konkrét kutatómunkát eddig csak minimálisan kellett végeznem. Most, a jelenleg készülő és megjelenés előtt álló regényem, a Szilánk esetében volt leginkább szükség rá, ugyanis több helyszínen, különböző történelmi korokban játszódik. Ez nem is fantasy, inkább mágikus realizmus, de van egy misztikus világa, ami miatt nyugodt szívvel beállhat a sorba a többi mellé.

Mielőtt nekiálltam a szövegnek, megnéztem pár filmet, elolvastam néhány könyvet, a Google még jobb barátom lett, és a korábbi, iskolai ismereteimet bővítettem ki különböző fórumokon, hogy még részletesebb képet kapjak, amivel elindulhatok. Szóval eléggé komolyan vettem a dolgot. Legfőképpen azért is, mert életem első megjelent könyvével kicsit megütöttem a bokám annak idején. Kezdőként inkább a non stop lelkesedés mozgatott, mint a tudatos lépések. Meg is kaptam, hogy érdemes lett volna többet kutakodni, hogy az a világ még hitelesebb lehessen. Ezt a hibát soha többé nem követem el. Mindig azon leszek, hogy a tőlem telhető legjobb élményt adjam az olvasóimnak.

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat, és ez mitől függ?

Egy váratlan inspirácó eléggé felpörget. Amikor új ötlet talál meg, egy-két nap alatt ki is dolgozom a megközelítőleges vázlatot, amelyek a történet főbb eseményeit, a karakterek lényegesebb vonásait tartalmazzák. Ezek persze idővel változnak, ahogy egyre jobban beleásom magam a történetbe. Ha beszippant a sztori, elég gyorsan haladok vele. Az egyik e-bookom négy hónap alatt elkészült, de általánosan körülbelül egy év alatt írok meg egy könyvet.

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Gyakran zenék ihletnek meg. Bedugom a fülem a buszon, becsukom a szemem, és már jönnek is a képek, jelenetek. Ez szinte mindig feltölti az alkotói énem. Egy ideig például aktívan zene mellett írtam. Megadja a megfelelő hangulatot egy adott jelenethez. Előfordul, hogy például egy mozgalmas, fordulatos regény buzdít írásra. Akkor nem konkrét ötletet ad, csupán a késztetést csempészi a tudatomba, és hatására én is be akarom fejezni az aktuális kéziratom, hogy végre a kezemben tarthassam úgy, ahogy az aktuális olvasmányomat is.

Mit érzel a legnehezebbnek, és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Ahogy említettem már, ez a zsáner szinte a végtelen lehetőségek tárháza, emiatt nevezném könnyebbnek a többinél. Alig van megkötés, hiszen olyan különleges képességet adsz a karaketereidnek, ami csak kipattan a fejedből. Olyan szabályokat állíthatsz fel, amit csak el tudsz képzelni. De közben ez adja a nehézségét is, mert a megalkotott világodat logikusan fel kell építeni, nem maradhatnak megválaszolatlan kérdések, ha kitalálsz valami újat, annak is szilárd alapon kell nyugodnia, hogy megmutasd, van létjogosultsága. Ha messzire is sodródsz írás közben a kiinduló pontodtól, az irányítást akkor sem veszítheted el. Össze kell fognod az egészet, hiszen te vagy a főnök, akinek a kezében összpontosul a teljes hatalom.

Szerinted, lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Tény, hogy az irodalom története során a szerzők megközelítőleg már kimerítették az ötletládát. Rajtunk a sor, hogy megmutassuk, hogyan tudjuk úgy mozgatni, kombinálni, felfrissíteni ezeket, hogy újszerűen hassanak, és megállják a helyüket az olvasók előtt. Én abszolút erre törekszem.  

Emellett az is igaz, hogy ahány szerző, annyiféle hang. Mindenki másképp mesél egy adott témáról, ez teszi színessé a kortás irodalmi színteret.

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Manapság az, ami képes nekem újat mutatni, fordulatos, és sokszor megdöbbent. Imádom, amikor az orromnál fogva vezet a történet, aztán hirtelen rám szakad a valóság súlya. Én abban mérem az értékét, mennyire mozgalmas, honnan hová fejlődnek a szereplők, és mennyi újszerű gondolatot tartalmaz.

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Abszolút képesek. Csak azért, mert mondjuk az USA-hoz képest kis ország vagyunk, jóval kisebb piaccal, még vannak nagy tehetségeink, csupán sokkal nehezebben érvényesülnek. Nálunk komoly és időigényes munka kitaposni az utat, de legalább sokkal büszkébbek lehetünk magunkra, ha ez sikerül, és olyan számú olvasói réteget tudunk verbuválni, akik hosszú távon figyelik majd a tevékenységünket.

Úgy lenne igazságos, ha legalább évente folyna érdemi tehetségkutatás, ahol a kezdők esélyt kapnának, hogy megmutassák magukat, de a kiadók csak nagy ritkán engednek be a soraikba szárnypróbálgatókat. Talán, mert tartanak tőle, túl sok munkát kéne fektetni beléjük, hogy hozzanak is a konyhára. Miközben az olvasóknak már az is mond valamit egy szerzőről, ha azt látják, hogy egy neves kiadó szóba állt vele.

Merthogy az átlag olvasó általában tart a magyar szerzőktől, kivált a kezdőktől. Legfőképpen amiatt, mert sokan nehezen viselik el a segítő kritikát, és nem engednek a huszonegyből. A másik hiba pedig, hogy nem szerkesztetik a könyveiket, nem látja a kéziratot hozzáértő szem, és úgy kerül kiadásra. Ezzel nem csak magukról, de sajnos az elsőkönyves, szerzői kiadásos publikálókról alakítanak ki negatív képet. Elég egy-két rossz olvasói tapasztalás, és esélytelenné válhat általa minden hazai írói.

A tehetségeink tehát sokan vannak, csak kevés érdemi tapasztalattal rendelkeznek, és általánosan azt hiszik, hogy ez nem több mint egy álomvilág, hisz más szerzők elért eredménye ezt sugallja számukra. Fontos lenne tudniuk, hogy az írói lét nem annyiból áll, hogy megírunk egy könyvet, aztán hátradőlünk, és élvezzük a rivaldafényt. A kőkemény munka bizony csak azután jön.

 

 Összeállította: Fróna Zsófia

 Krencz Nóra írói oldala

Szilánk c. könyv előrendelhető a Mogul Kiadó webshopján.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése