Rólunk

2021. április 23., péntek

Interjú a mesék világáról Hollenczerné Balogh Ilonával

A Mesevilág rovat keretén belül beszélgettem Hollenczerné Balogh Ilonával, aki a Gyöngycsibék c. mesekönyv sorozatot írta. Fogadjátok sok szeretettel. Köszönöm Ilonának, hogy elfogadta a felkérésemet.

Moncsi:
Hogy jött az ötlet, hogy a mesék műfajában kezdj el alkotni?

Ilona: Matematikát tanítottam a felső tagozatban és jó 20 éve gyöngyöt fűzök tanítványaimmal. Matek tanítása közben egyre gyakrabban tapasztaltam, hogy nehezebben tanulják az anyagot és gond van a térlátással is. Ennek okaiba nem szeretnék belebonyolódni, de ez adta az ötletet, hogy a gyöngyfűzéssel kapcsolatos tudásomat másoknak is átadjam, ezért blogot kezdtem írni. Sokan tudják, hogy a gyöngyfűzésnek kiemelkedő a képességfejlesztő hatása, de itt is fontos, hogy minél hamarabb megtanulja a gyerkőc.
A kisebb gyerekekre a mesevilág hat a legjobban, így született az az ötlet, hogy mesét fogok írni.

Moncsi:
Honnan jönnek az ötletek a karakterekhez (óriások, tündérek, manók, szellők, kentaurok, sárkány stb)?

Ilona: Ha mese, akkor jó lenne, ha állatok szerepelnének benne… Olyan állatok, melyeket a gyerekek többsége ismer és szeret. Legyenek kutyák és cicák a mesékben! És kellene olyan állat, amelyikből egy kicsit több is van a házkörül… Így esett a választás a csibékre, melyekből több is kikel egyszerre. Ha már gyöngy, akkor legyenek gyöngycsibék! És, hogy minél többen szerepelhessenek a mesékben, a mesék szóljanak a gyöngycsibékről és a barátaikról!

Moncsi:
A helyszínek, amikről írsz, valós helyeket ábrázolnak vagy inkább kitaláltakat?

Ilona: A helyszín egy kertes ház udvara és a ház körüli rét, mely nem konkrétan valós hely, de valóságos.

Moncsi:

Mi a véleményed arról, hogy felnőttek is olvasnak mesét?

Ilona: A mesék minden korosztálynak valók, gyermekeimmel is sok mesét olvastunk együtt és olyan is volt, hogy csak kinyitottam az egyik mesekönyvet és leültem olvasni, pihenésképpen…

Moncsi:
Szerinted mennyire van szükség a mesékre a mai világban?

Ilona: A mesék világa minden korosztályt elvarázsol és jót tesz a lelkünknek. A mai világban ezt az igényt a felnőttek nem mindig olvasással elégítik ki, hanem mesefilmek nézésével. Ezek a mesék egy kicsit kizökkentik a mai valóságból.

Moncsi:

Mi ad ihletet a történeted megszületéséhez?

Ilona: A mesék különlegességét már eleve az is adja, hogy a szereplők neve nagyon egyedi. Pl. Ciklámen Cili ( ciklámen színű gyöngy van a feje búbján), Világ Vili ( világoskék gyönggyel) stb. A nevek oka, hogy a gyerekek a színeket is megtanulják, amikor megismerik a gyöngyből fűzött szereplőket. A kiscsibék gyerekekre jellemző tulajdonságokkal vannak felruházva, így akár a hétköznapi életből is születhetnek jó ötletek. Általában címeket gyűjtök össze és azokat többször megnézegetem, és ami éppen megtetszik, ahhoz elindítom a történetet. Többségében be is fejezem, de volt olyan mese is, amely 2-3 nekifutásra készült csak el.

Moncsi:

Melyik az a mese, ami a kedvenced volt gyermekkorodban? Miért pont az? Mit adott neked?

Ilona: Az én gyerekkorom nagyon régen volt, még a Futrinka utca lakói idejében… De a kedvenc mesém a Rémusz bácsi meséi voltak, amelyben a Nyúl mindig túljárt a Róka eszén. Tréfás és tanulságos történetek, kiváló példák a „Többet ésszel, mint erővel!” tanácsra.

Moncsi:

Melyik volt az a mese, amire azt mondtad, hogy egyszer is elég volt megnézni/elolvasni?

Ilona: Ilyenre konkrétan nem emlékszem, de az ijesztő szereplőket nem szeretem, se mesekönyvben, se mesefilmekben. Egy gonosz boszorkányt úgy is le lehet rajzolni, hogy a gyerkőcnek ne legyenek rémálmai, ha meglátják a mesekönyvben. És régen ilyenek voltak az illusztrációk, most pedig nagyon ijesztők, sajnos.

Moncsi:

Ha a saját vagy más írók meséjének egyik karaktere lehetnél, ki lennél?

Ilona: Ez nehéz kérdés, talán a saját mesémből a gyöngycsibék anyukáját választanám. Kotyi Katát, aki gondoskodó és türelmes a csibéivel.

Moncsi:
Mit szeretnél megtanítani a gyermekeknek a meséid által?

Ilona: Mivel a mese szereplői gyöngyállatkák, ezért ezeknek a meséknek az egyik küldetése, hogy nyitottak legyenek a gyerekek a gyöngyre, a gyöngyfűzésre. Mire tanítanak ezek a mesék? Néhányat kiemelnék, pl. vidámságra, segítőkészségre, elfogadásra, türelemre, a barátok megbecsülésére stb.



Moncsi:
Melyik a kedvenc saját meséd és miért az?

Ilona: A mese egyik szereplője Giliszta Guszti, aki összebarátkozik a gyöngycsibékkel. De Kotyi Kata azt javasolja a csibéinek, hogy erről ne meséljenek Kukori Kázmérnak, vagyis az apukájuknak. A csibék nem értik, hogy miért és nyomozni kezdenek… Félreértések sorozata indul el, amelyben Guszti is veszélybe kerül… Természetesen vidám és tanulságos vége lesz, de fontos, hogy a család tagjai ne titkolózzanak egymás előtt, mert abból lehet sok baj és félreértés.

Moncsi:
Mik a jövőbeli terveid e műfaj keretein belül?

Ilona: A mesekönyvnek eddig 2 kötete jelent meg magánkiadásban: Gyöngycsibék és barátaik illetve Játszani jó! kötetek. Jelenleg kb. újabb 2 kötetre való mese vár illusztrálásra, és kiadásra, amelyhez most már sokat segítene egy támogató is.
A bevezető mesét egy tanító néni már „elbábozta” a tanítványaival illetve a Pesti Kisszínház is készített egy videót. A nagy álmom, hogy gyerek szereplőkkel igazi színházban bemutatásra kerülnének a történetek.

A gyöngycsibés mese szereplői már megtalálhatók, bögrén, füzeteken, kirakón, memóriakártyán stb. Ezekkel egy igaz gyöngycsibés mesevilágot varázsolhatnak

maguk köré. És természetesen a meseszereplői megfűzhetők, jelenleg a gyöngycsibék és a gyöngypókok. További tervekben szerepel, hogy olyan gyöngyfűző könyv megírása, amelynek segítségével az össze mesehős megfűzhető lesz. Így szerepjátékot is játszhatnak majd velük. 

Szlogenem, hogy „Legyen mesés gyöngyélete minden gyereknek!”

Köszönettel: Ilona



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése