Rólunk

2022. május 18., szerda

S. A. Locryn: Éjfekete " Egy ifjúsági regény, amely megmutatja mennyire káros lehet az erőszak és azt is, hogy mennyit ér egy igaz szív."

Ma egy ifjúsági fantasy LMBTQ+ regényről hoztam el nektek az értékelésemet, amelyet nem más írt, mint S. A. Locryn írónő, aki a Magyar Szerzők Könyvei Magazin korrektúrázója. A könyv címe pedig az Éjfekete. Ez a cím mindenre utalhat, elgondolkoztathatja az olvasót. 16-17 éves kortól ajánlom, mert sok olyan dolog van benne, amit még én is nehezen fogtam és dolgoztam fel.

S. A. Locryn: Éjfekete

Tartalom:

Váratlanul a fák közül egy alakot látott kilépni. Magas volt, határozottan emberi, de sugárzott belőle valami ijesztően állatias. A vér is meghűlt a látványától az ereiben, miközben az a lény felé tartott. Szél támadt körülötte, ahogy elő‐elő villanva a feketeségből egyre közelebb siklott a fiúhoz. Az a valami felé nyúlt, szíve irányába kapott.

Ez a regény nem pusztán egy romantikus YA fantasy, hanem egy olyan történet, amiben léteznek még a mesék csodái. Elliott Baxter gyakran céltáblája iskolatársai zaklatásának. Amikor egy kis éjszakai sétára invitálják a közeli erdőhöz, még senki nem tudja, milyen szörny figyel fel a fiúk mókázására. Fogalmuk sincs, hogy csínyük kis idő múlva fenekestől forgatja fel mindannyiuk életét. Az erdőből már nem ugyanaz az Elliott tér vissza.

Véleményem:
5/5

Sok mindent írhatnék erről a könyvről, de ami legelőször az eszembe jut, az a tanítás. Hogy miért? Mert Elliott és Nyr története nem mindennapi. Ez a regény és a két főszereplő története magába zárja az erőszakos cselekmény utáni életet. Hogy mennyire rossz dolog az, ha felnőttek vagy gyerekek erőszakot követnek el egymás ellen esetleg terrorizálják a másikat. Erre mutat rá ez a könyv. Én sokat tanutam belőle, és másként látok dolgokat. De ami a legfontosabb, és napok óta ez jár a fejemben, az a szív jelentése. Hogy miért? Mi köze van ennek az egésznek a szívhez? A történetből megtudjuk.
Elliott egy fiatal fiú, aki bentlakásos iskolában lakik. Sokszor még a szünetekben sem mehet haza, mert a szülei azt állítják, hogy sokat utaznak. Míg Elliott az édesanyjával jól kijöjjön és szeretik egymást, addig az édesapjával való kapcsolata labilis. Ő egy erőskezű férfi, aki nem engedi a feleségének, hogy egyetlen fiát elkényeztesse. Egyszer egy kompromittáló helyzetben találja fiát az egyik alkalmazottja fiával, így előbb visszaküldi őt az iskolába. Oda, ahol több fiú is terrorizálja őt és pár iskolatársát. Egy éjjel kiviszik az erdő szélére, oda, ahol már sokan meghaltak. Vannak, akiket megtaláltak felakasztva, de olyanok is akadnak, akik sohasem kerültek elő. A fiú, aki Elliotthoz szólt, azt mondta neki, hogy amíg sétál befelé az erdőbe, számoljon el 500-ig, utána forduljon meg és jöjjön ki.
Elliott el is indult, de egyszer csak megállt, mert egy olyan sikítást hallott, mintha valakit megöltek volna, sőt mire hátranézett, látta, hogy lángol az erdő mögötte, és egyre eszeveszettebben futott az erdő mélye felé. Vagy az erdőből kifelé? Ezt csak akkor tudod meg, ha elolvasod a regényt.
Elliott igazi története csak ezután kezdődik, mert az erdőben találkozik egy idegennel, aki nem szól hozzá, mert idő kell neki, hogy megszólaljon. Hogy miért, ez később kiderül.
Az igazi történet mégis Elliott szíve köré van szőve, mert az úgy világít, mint egy rubin. És ezt csak az erdő lakói és Nyr, egy több száz éves ember látja. Itt felmerülhet az olvasóban a kérdés, ha Nyr több száz éves, akkor ő vámpír? Ha nem, akkor micsoda? És hogyan maradt ennyi ideig életben? És a legfontosabb, miért él a barlangban, és miért ég folyton a tűz? Mikor süt ki a nap? Honnan lehet tudni, hogy mikor van nappal és mikor éjszaka, ha folyamatosan sötét van? És kicsoda vagy micsoda a Sötétség, aki őket üldözi?
Hogyan lehet legyőzni a sötétséget? Lehetséges ez egyáltalán? Ki a barát és ki az ellenség? Mennyire kitartó Nyr és Elliott kapcsolata? Mennyit bír elviselni egy emberi szív, amelynek ereje van?
Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre is választ kapsz, amikor elolvasod S. A. Locryn Éjfekete című regényét.
Belőlem sok érzelmet kihozott. De a legerősebbek a meglepetés, a magány, a fájdalom és a szeretet volt. Helyenként meg is könnyeztem. Úgy érzem, ez a regény méltó befejezést kapott, de mégis szívesen olvasnék Nyrről és Elliottról. Hogy mi történet velük ezután. Mert mind a két szereplő a szívemhez nőtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése