Előolvasás: Lione Stanislav: Csillagom "Egy romantikus fantasy regény, amely érzelmileg elrepít minket a csillagos égig."

Először is szeretném megköszönni Lione Stanislav írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak a lehetőséget és a bizalmat, hogy elolvashattam ezt a különleges fantasy történetet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám az írónő első regénye, amely a Csillagom címet kapta. Sokakat félrevezethet a cím, de annyit elmondhatok, hogy ne a külcsín szerint ítéljétek meg ezt a regényt. Hiszen sokkal többet rejt magában, mint hinnétek.

Lione Stanislav:
 Csillagom

Tartalom:

Egy titokzatos térkép

Egy félig megírt könyv

És egy halaszthatatlan utazás

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:

„A könyv maga a kapu a világok között.”

Véleményem:

5/5

Számomra még mindig hihetetlen, hogy ez az első könyve az írónőnek. De bízom benne, hogy nem az utolsó, és hamarosan újabb izgalmas utazásnak lehetünk majd részesei.

Az a megtiszteltetés ért, hogy az írónő és a Magazin főszerkesztője lehetővé tették számomra azt, hogy még megjelenés előtt elolvashassam ezt a csodát. Hálás köszönetem ezért.

Az írónő stílusa könnyed és gördülékeny, és minden oldalon izgalomban tartja a történet az olvasót. Tetszik az is, hogy E/1-es személyben íródott és női szemszögből mutatja be a történetet. Bár néhol szerettem volna megtudni a férfi gondolatait is. Az első pár oldalon már magával is ragadott a történet. De számomra mégis különleges és fontos szerepet játszott a térkép, ami a regény elején található. A nevek néhol kissé humorosak, kissé komorak. De olyan érzésem volt, mintha ma is létező település neveivel játszott volna az írónő. Mindenki figyelmébe szeretném ajánlani ezt a térképet. Hiszen a későbbiekben fontos szerepet fog majd játszani a történetben.

Ami még tetszik benne, hogy a karakterek könnyen megszerethetőek, és a női karakter sem az a nyavalygós nebáncsvirág. Ha ki is borul, annak jó oka van. Kevés ilyen könyv van.

Magáról a történetről rengeteg tudnék mesélni. Hiszen két részre is lehet osztani. Ami nagyon érdekes, hogy olvasás közben az olvasó a jelenben érzi magát. Még akkor is, ha vannak benne olyan elemek, amelyek a múltra emlékeztetnek, mint az idősebb táltosok beszéde.

Mert ez a történet a jelen világban kezdődik, és egy olyan világba megy át, amely lehet akár a jelen is, mondhatni akár úgy is, mint egy párhuzamos dimenzió. Mégis a táj, amit leír az írónő, a régi időkre vezethető vissza. Amikor az embereket még nem vakította el a pénz jelentősége, a királyok korába. Egy olyan világba csöppenünk, ahol a szeretet természetes dolog, a szerelem szabad bizonyos határokon belül, az emberek békére vágynak, még a háború ellenére is megvan a biztonság érzése bizonyos fokig. Ahol segítik és tisztelik egymást. Ahol a táltosok nagyra becsült emberek. Némelyik varázslatra is képes. Ahol a jó és a rossz varázslat is megtalálható, mégis megfér egymás mellett. Furcsa lehet ezt olvasni, de igaz.

De milyen történet lenne az, ahol a jó és a rossz békességben megfér egymás mellett, ellenségesség nélkül igaz? Olyan, amilyet Lione megálmodott nekünk vagy mégsem? Tényleg minden tökéletes? Vagy ez mind csak a látszat?

A történetünk elején Anna, a főhősnőnk otthagyja régi munkáját, mivel nem bírja már tovább elviselni az emberi szenvedést, amelyet nap mint nap lát. Ezért úgy dönt, hogy új munkát keres. Így bukkan rá egy történész és filozófus ember hirdetésére, aki asszisztenst keres.

Anna el is meséli a barátnőjének, hogy elmegy állásinterjúra Salim Shadi történészhez. Evelin ezt nem nézi jó szemmel, próbálja a barátnőjét lebeszélni róla, és egy közös barátjukat is megkéri erre, Richardot, aki politikusnak készül.

De Anna mégis elmegy Salimhoz, és el is fogadja a munkát. Minden jól megy, még ebédet is kap, a lent lakó nénitől minden egyes nap, ahogy Peter, a tanítvány is.

A kaland akkor kezdődik igazán, amikor Salim bejelenti Annának, hogy 1 hónapi ruhát pakoljon be, mert elutaznak. De azt nem árulja el neki, hogy hová.

Salim az Ugró-sziklákhoz viszi a lányt, ahol egy könyv segítségével egy másik világba jutnak át. Itt kezdődik számukra csak az igazi kaland, és itt is szeret bele végérvényesen Anna Salim mesterbe.

Ebben a világban derül sok mindenre fény, ami főhőseink életét végérvényesen megváltoztatja.

Itt most sok minden felmerülhet az olvasóban, hogy vajon mi is történhetett velük, ami miatt minden megváltozott? Ezt nem mesélem el. Inkább vedd kezedbe a kötetet és kezdd el olvasni! Hidd el, megéri, mert ilyen kérdésekre kaphatod meg a választ, hogy:

Kicsoda Salim valójában? Hová kerültek a könyv által? Milyen fontos szerepe van a történetben Annának? Miért tört ki a háború? Kik a varázslók és kik a táltosok? Peter hogyan megy utánuk? Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel Anna? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

Érdemes figyelmesen olvasni, mert a meditáció alapjait is elsajátíthatjuk, sőt sokat is tanulhatunk belőle más dolgokról is. Ami nekem még nagyon-nagyon tetszett, az a hiteles tájleírás volt. Olvasás közben olyan volt, mintha én is ott sétáltam volna velük.

Még egyszer szeretném megköszönni az élményt és a tanítást az írónőnek, valamint a lehetőséget a Magazin főszerkesztőjének.

Lione Stanislav