Szeretném megköszönni a szerzőnek, Kemendy Júlia Csenge írónőnek, hogy bizalmat szavazott nekem, és még megjelenés előtt olvashattam Az időlátók balladája című könyvét. Ugyanígy hálás vagyok a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, amiért lehetővé tették, hogy elmondhassam a véleményemet.
Kemendy Júlia Csenge
Az időlátók balladája
Fülszöveg:
Pásztor Amália élete fenekestül felfordul, amikor Miksa, az új fiú elfoglalja a helyét a fizikateremben. A tizedik osztály unalmas hétköznapjainak egy csapásra vége szakad, és Ami felfoghatatlan események kellős közepén találja magát.
Kiderül például, hogy az iskolába való betörés váratlan időutazást idézhet elő, az Ágnes asszony pedig több mint egy bemagolandó ballada.
Ki az a nő, akiért Miksa felforgatná a múltat? És mi történik, ha megtalálja?
Tartsatok Miksával és Amival Kemendy Júlia Csenge pörgős, fordulatokkal teli regényében, sétáljatok át a múltba, ismerjétek meg Pápa városát, és engedjétek, hogy Arany János klasszikusa kilépjen a megszokott értelmezéséből.
Véleményem
5/5
Adott egy ismert, magyar város: Pápa. Tegyél hozzá egy tizenhat éves lányt, akinek egy axolotl a házikedvence; egy helyes fiút, akinek nehézségek és kemény múlt nyomja a vállát. Helyezd őket egy iskolába, ahol „véletlenül” egymásba botlanak. Nyiss egy kaput a múltba, csavard meg a történetet párszor, és máris kész az egyik legszuperebb magyar portálfantasy, amit mostanában olvastam!
Nagyon tetszett a koncepció és az alapkonfliktus. Már az mindent elmond, hogy a történet nem egészen 24 óra alatt beszippantott, majd ki is köpött (kissé ziláltan, de élményekkel és izgalmakkal telve), és még mindig a hatása alatt vagyok.
A cselekmény két fő szálon fut. Az egyik Miksa története, amiben megismerjük a múltját, és ahogy Amival találkozott, aki Amália (nem szereti, szóval maradjon Ami). Jaj, mennyire sajnáltam szegény fiút, aki mindent megtett volna azért, hogy helyére tegye a múltját! Miksa egy derék, nemes és jószívű ember, aki képes lett volna saját maga ellen menni, és elkövetni egy olyan szörnyűséget, ami nem is egyezik a természetével. Vajon meglépi? Vagy talán mégsem?
A másik szál a mindenkori jelen, a 2020-as év. Ami már abban sem átlagos lány, hogy mindkét szeme más színű. Hű! Ebből már ki is derül, hogy nem egy sima, csajos történet bontakozik majd ki a szemünk előtt, hanem valami sokkal jobb. Elvégre ki vásárolt az 1800-as években mézeskalácsot a helyi, pápai piacon, miközben egy mobiltelefon volt a zsebében? Ki zúgott bele valakibe, aki már rég nem is élhetne? Na, dereng valami a portálról a múltba?
A két szál végül összeér, és döbbenten pörgetjük tovább az oldalakat, mert minden, amit csak sejtettünk, semmissé lesz, és valaki újrarendezi a bábukat a regény sakktábláján.
Azt kérdezősködés nélkül is kijelenthetem, hogy a szerző alaposan feltérképezte Pápa múltját. Ez megmutatkozik a helyszínek, az épületek korhű leírásában, az utcanevekben, illetve a régies szavakban. Az írónő bevallottan szereti a szülővárosát, és ez teljes mértékben átjön a sorok között.
A stílus verhetetlen. A helyszíneket, az életszerű és életszagú helyzeteket, a komoly jeleneteket is átszövi a humor, akár egy jól kiépített metróhálózat. Bármelyik megállónál szállunk is le, mindig van egy morzsa, ami fellazítja a legképtelenebb, legkomolyabb szituációkat is, holott a regény elég komoly kérdéseket boncolgat.
Mi a jelentősége Arany János Ágnes asszonyának a történet szempontjából? Lehet, hogy Ágnes asszony élőbb, mint azt gondolnánk? Ha megváltozik a múlt, a jövő is vele változik? Ki áll a jó és ki a rossz oldalon? A jelenünk vagy a múltunk fontos? Ezer kérdés, és a válaszokat csak találgathatjuk.
A könyv függővéggel ért véget, amit még most is emésztek. Nagyon-nagyon várom a folyatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése