Fantasy világok a magyar irodalomban Tarja Kauppinennel készült interjú ("ez a zsáner biztosítja a legnagyobb alkotói szabadságot")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Tarja Kauppinent kérdezem az írásról és a világteremtésről.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

 

Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben, vagy mind ugyanolyan?

A fantasy mindösszesen annyit jelent, hogy a mű egy fiktív világban játszódik, és jobbára tartalmaz mágikus elemeket is. Mivel a korlátai igen tágak, véleményem szerint ez a zsáner biztosítja a legnagyobb alkotói szabadságot. Számomra a fantasy egy eszköz arra, hogy különböző történelmi korokról, társadalmi jelenségekről beszéljek. Egy hitelesen megrajzolt fiktív világhoz márpedig szerteágazó kutatómunka kell, ami időt, energiát és utánajárást igényel. Egy történet nem elég, azt szilárd alapokra kell helyezni, gondosan fel kell építeni a díszleteket, hogy a szereplők ne csak egy vázlatos háttér előtt mozogjanak. Engem érdekelnek a vallások, a hadtörténet, rendszeresen olvasok e témákban, nagyon kedvelem a szociográfiákat is, így a világépítés az egyik kedvenc munkafázisom volt. Elmondhatatlanul hasznos, ha az ember olyan dolgok felé is nyit, amik nem éppen hétköznapiak. Én például rendszeresen látogatok szakrális helyeket, és olvasok ókori, középkori szentírásokat a világ minden tájáról, ami azon túl, hogy rendkívüli módon feltölt lelkileg, kiválóan szélesíti az ember látókörét.

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?

Mivel fő célom rávilágítani korunk erkölcseinek visszásságaira, A nép igazsága világalkotását is a társadalomrajzzal kezdtem, a többi ebből következett. Adott egy olyan környezet, amelyben a leginkább otthon vagyok: egy technikai fejlettségét, társadalmi berendezkedését tekintve a 19-20. század fordulójára hajazó világ, mely részben akkori, részben viszont vitathatatlanul mai erkölcsi problémákkal küzd. A szereplők jobbára nem akarnak mást, mint boldogulni, és ettől igazán emberiek – ráadásul, amint az lenni szokott, boldogulás közben útjaik gyakran keresztezik egymást.

A végére a kevésbé fontos részleteket hagyom, de nagyon szeretem aprólékosan kidolgozni a helyi élővilágot, flórát, faunát, föld- és vízrajzi adottságokat, infrastruktúrát, jogrendet is, hiszen az ilyen részletek tesznek egy világot igazán élővé.

 Mennyi ideig tart kiépítened a világodat, és ez mitől függ?

A nép igazságát két évig írtam (2016 nyár – 2018. június), és a világa ez alatt folyamatosan épült. Attól függ, hogy milyen terjedelmű a szöveg, és milyen részletességű kidolgozást igényel.

 Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Természetesen szoktam: a természetből és az olvasmányaimból. Hobbim a futás, természetjárás, néha egészen komoly (70-80 km) távokat is megteszek, kora reggeli, vagy épp késő esti indulással, általában egyedül. Ezek a vándorutak rendkívül inspirálóak, néha közvetlen módon – volt már példa arra, hogy a bolyongásaim egyes elemeit csekély módosítással használtam fel az írásaimban –, néha pedig közvetetten: kiválóan tudok ilyenkor gondolkodni, mert végre nem zavar a világ zaja. Egyébként is elég rosszul viselem a XXI. századot, minden szempontból túlontúl harsány nekem, ezért valóságos léleknyugtatóként hatnak az ilyen hosszú futások, túrák.

Másik ihletforrásom, mint említettem, az olvasmányaim. Jobbára történelmet, hadtörténetet, szakrális szövegeket, klasszikusokat olvasok, járatunk több történelmi témájú folyóiratot, valamint igen kedvelem a nonszensz költészetet is, ezek a művek pedig óriási segítséget jelentenek az alkotásban. A nép igazsága nyelvezete gyakorlatilag egy fiktív magyar dialektus, melynek megteremtése már önmagában egy munkafázis volt. Nem az olvasmányaim alapján írok, hanem fordítva: az olvasmányaim segítenek formába önteni a gondolataimat, hiszen A nép igazsága világa is a monarchia-korabeli Magyarországhoz hasonlatos.

 Mit érzel a legnehezebbnek, és mit a legkönnyebbnek a fantasyírásban?

A legnehezebbnek azt érzem, hogy valamennyire idomuljak a modern korhoz, ezért épp csak annyit engedek e téren, amennyit feltétlenül muszáj. Nem vagyok egy mai ember, minden hátrányai ellenére is a 19. század az én időm, amikor a világ határai még szűkebbek voltak, a hagyományos értékek nagyobb becsben állottak, és az embert szorosabb kapcsolat fűzte a természethez. Néha teljesen idegenül érzem magam a mai világban.

A legkönnyebb pedig a már említett alkotói szabadság, mely meglátásom szerint a „fantasy” zsánerben a legnagyobb. A nép igazságában felismerhetően megjelenik több történelmi kor és jelenség, amelyek a „fantasy” adta kereteknek köszönhetően egyetlen regényben lehetnek jelen, homogén egészet alkotva.

 Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Nem az a lényeg, hogy újat alkossunk. Semminek az értékét nem adja meg önmagában az, hogy új. Számtalan új terméket dobnak piacra folyvást, melyekre van is igény, ez azonban mesterségesen felkeltett igény, évezredekig megvolt az ember csokoládé, internet vagy autó nélkül, most mégis erőst szentségelnénk, ha darab ideig nélkülözni kényszerülnénk ezeket. Nem újat kell alkotni, hanem értékeset, és ha ez azt jelenti, hogy rányitjuk az olvasók szemét valamire, amit eddig nem feltétlenül vettek észre, már nem voltak hiábavalóak az erőfeszítéseink.

 A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika, vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel, vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?

Sosem szoktam „csak szórakozni”, időpocsékolás, ha egy tevékenységet kizárólag szórakozási célból végzünk. Kell, hogy legyen valami értelme is, ne csak az időnket üssük el, mert nem hiszem, hogy manapság bárkinek is annyi fölös szabadideje volna. Ha például sportolunk, az sem kizárólag a kikapcsolódásról szól, hiszen emellett az egészségünket is karbantartjuk, teszünk az erőnlétünkért, a szépségünkért általa. Így vagyok az irodalommal is: nem olvasok, és nem is írok olyan szövegeket, melyeknek kizárólagos célja a szórakoztatás, mert az én napom is csak 24 órából áll, és az ilyesmi nem fér bele. Azért lettem író, mert rendkívül aggasztónak tartom napjaink erkölcsi helyzetét, egy humoros, kalandos regény pedig jó eszköz, hogy populáris formában világítsunk rá mindarra, amiről nem szeretnénk tudni, pedig kéne.

 Mit gondolsz a magyar fantasy-irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Kicsiny hazánk fiai és leányai bízvást még különb teljesítményre is képesek, mint a külhoniak, főleg akkor, ha nem feledkezünk meg gyökereinkről, identitásunkról, és e szép új világ trendjei és áramlatai helyett inkább saját kulturális örökségünk értékeinek megőrzésére törekszünk.

Tarja Kauppinen írói oldala

 A nép igazsága