Rólunk

2021. április 30., péntek

Előolvasás: Fróna Zsófia: Démonok közt (Fegyverforgató 2.) - ("Úgy tűnik, a második tanév is tartogat meglepetéseket mind iskolán belül és kívül. Egy percet sem unatkoztam, vártam, hogy mi jöhet még.")

Szeretném megköszönni Fróna Zsófia írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam az egyik kedvenc könyvem a, Fegyverforgató második. részét, Démonok közt címmel. A második rész csak még izgalmasabb lett és félelmetesen jó volt. Mire megkaptam a válaszaimat az első rész után, most még több kérdésem lett az új rész befejezése után. Enyje… Igencsak erős függővéggel lett vége a történetnek. Már tegnapra várom a következőt. Mindenesetre nagyon köszönöm a lehetőséget.  



Fróna Zsófia:
Démonok közt

(Fegyverforgató 2.)



Tartalom:

A Fegyverek Házában lezárult az első tanév, Megaira azonban nem lélegezhet fel.
Sötét fellegek gyülekeznek a fegyverforgatók feje fölött, a gonosz beférkőzött közéjük és újabb áldozatokat szed.
Ezt már a Legfelső Tanács sem nézheti tétlenül, és Megaira legnagyobb meglepetésére az ő segítségét kérik a nyomozáshoz.
Minden jel arra mutat, hogy az elkövetőnek köze van Edwarhoz.
Megairának fel kell nőnie a feladathoz, és harcossá kell válnia, ha szembe akar szállni a véreskezű gyilkossal. Ehhez szüksége van a tőrére, Setan Koberre is, de megbízhat a fegyverében, aki sötét titkokat őriz?
A lánynak olyan döntéseket kell meghoznia, melyek következtében démonok közt találja magát. Vajon ezek a lények tényleg olyanok, mint a fegyverforgatók történeteiben?
Megaira az életét kockáztatva kerül közelebb a válaszhoz, miközben a tanév végéhez közeledve újabb, nem várt események kavarják fel életét és teszik kérdésessé vizsgái sikerességét.
Ha elbukik, már nem csupán az ő sorsa kerül veszélybe.


Véleményem
5/5

Atyagatya!!!! EZ MESTERMŰ! És még hol a vége! Te jó isten! A vége meg... Azt hittem ott helyben kapok infarktust. Így ilyen erős függővéget írni... Nem szívbajos az írónő az egyszer biztos!

Viszont meg kell, köszönöm, hogy kicsit kihúzott a válságból.
Ugyanis hónapok óta küszködök az olvasással, noha sok könyvet olvastam, de lehetett volna több is. Most végre a hangulatom is kezd visszajönni, és ismét nem érzem tehernek az olvasást.
Szóval kanyarodjunk vissza a könyvre. Chris és Meg. Nem semmi egy páros. Annyira imádom őket, a második részben sem kellett nélkülözni a szópárbajaikat. Ami kérdéseim felmerültek az első rész kapcsán, azokra megkaptam a választ második részben, de jöttek újak is helyettük. Így viszont várnom kell a következő kötetre.

Igazán meglepett a fordulatos történetet, amit összehozott az írónő. Nem gondoltam, hogy lesznek húzásai a karakterek kiiktatására, illetve újakat behozni a történetbe.
Lukasz és Szvetlana páros lepett meg. Érdekes volt erről az érzelmes oldaláról olvasni. Ugyanígy Szvetlanáról, mert végig azt hittem, szívtelen, nincsenek érzelmei, vagy csak szimplán elfojtja őket. S ráadásul emiatt, kicsit ferdén is néztem rá.

Úgy tűnik a második tanév is tartogat meglepetéseket mind iskolán belül és kívül. Egy percet sem unatkoztam, vártam, hogy mi jöhet még.
Voltak benne kedvenc jeleneteim, ezt meg is említettem az írónőnek. Az egyik a havas rész, a másik, pedig amikor Chris eléggé zavarba jön. Ezeket nagyon szerettem. Remélem, lesznek még ilyen jelenetek.

Kíváncsian várom, hogy a harmadik résszel mennyire fogja tudni felülmúlni a másodikat. Jó, tudom, elvileg az első kötetnél is úgy kérdeztem, hogy vajon felül tudja-e múlni a második részt, de számomra a második kötet volt a legjobb, izgalmasabb rész. Hisz teljesen a legvégéig nem tudni ki, az a Démon, aki az iskola falain belül mozog. Szvetlanára tippeltem, de buktam, rendesen. Köszönöm Zsófia! Igencsak fájdalmas volt.(Mosolygok.)

Emellett jó volt megismerni Setant, Meg szüleiről, Szvetlanáról és Lukászról is jó volt többet tudni. Sok mindent kiderült, de még többet szeretnék tudni. Például Edward-ról lehetett volna kicsit több, de gondolom, majd a következő kötetekből több dolog kiderül.

Egy szóval kicsit adott is, de el is vett az írónő. Brenda és Brandon esete, a tanuló az iskolából, Megaira szövetsége a démonokkal. Mind-mind érdekes adalék a Fegyverforgatók életéből. Szívből ajánlom nektek, ha szeretnétek valami izgalmasat olvasni. Letehetetlen volt számomra ez a könyv. 

 A könyvet itt tudjátok  beszerezni:

Előjegyezhető nyomtatottan:

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia hivatalos oldala

 

Fantasy világok a magyar irodalomban Thomas G. Maidennel készült interjú ("A könyvek és az olvasás számomra mindig is elbújás volt a valóságtól, utazás egy másik világba.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Thomas G. Maident kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Én köszönöm a lehetőséget!

 

Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben vagy mind ugyanolyan?

A könyvek és az olvasás számomra mindig is elbújás volt a valóságtól, utazás egy másik világba. Szeretem, ha ez a világ sokban különbözik az igazitól. Egy ilyen helyen bármi megtörténhet, és sok esetben meg is történik. Szerintem nincs több kihívás a fantasyban, hisz minden irodalmi alkotás létrehozása a maga kategóriájában szép és nehéz feladat. Például egy krimiben a történet szálait kell úgy csavarni, hogy az jó legyen, egy romantikus könyvnél kifejezőbbeknek kell lennie az érzéseknek, leírásoknak. Itt egy teljesen más világot kell megálmodni. Ez nehéz, de másfelől könnyű feladat is. Nyilván egyszerű dolgom lenne, ha mondjuk, New York-ban játszódnának a történeteim, csak rákeresnék az interneten és tudnám, mi hol van, milyen távolságra egymástól, hogyan néz ki. Rengeteg képet találnék róla. Utcaneveket, kész helyszíneket kapnék. A neheze viszont ebben rejlik. Akkor a történetnek is teljes mértékben alkalmazkodnia kellene ehhez a térhez, nem tudnám formálni. Nyilván nem könnyű az alapoktól felépíteni egy világot, de ha a történet megkívánja, alakíthatom. Akár utólag is. Néha pedig vissza is kell fognom magamat, hogy „Nem, ez már túl sok lenne!”.

 

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?

Azt hiszem, legelőször a történet fogalmazódik meg bennem nagy vonalakban, aztán mikor van egy fő szál, elgondolkodok, hol is játszódhatna, mitől lenne izgalmas, vagy éppen rejtélyes az a hely, amibe a hőseimet helyezem. Ha a kisebb színtér megvan, akkor nekiállok a környékbeli területeket megalkotni, más „királyságok, országok” miben térjenek el a könyv központi helyétől? Ezután jön a nagy munka, apróságokkal kiszínesíteni az egészet, hogy egyedi arculatot kapjon. A történet folyamán pedig jön a rengeteg „mi lenne ha” effektus.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Nyilván természetesen az ihlettől. Azt pedig nem lehet sürgetni. A világalkotás a megírandó könyv elejétől a végéig tart. Elkezdem csavarni a történetet, aztán folyamatosan jutnak eszembe új, izgalmas dolgok, amikkel ki lehet egészíteni. Ha ezerszer olvasnám át, akkor ezerszer írnék hozzá. Ilyen értelmezésben pedig örökké tart!

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Az ihlet nélkülözhetetlen összetevő! Sokan mondják, hogy „olyan”, hozzá illő zenéket kell hallgatni írás közben, de nekem ez nem jött be. Vagyis nem teljesen. Ha közben zenét hallgatok, valóban elkalandoznak a gondolataim, és mire észbe kapok, a töredékét sem írtam le. Inkább úgy mondanám, hogy a hozzá illő hangulatú instrumentális zenét szeretek hallgatni, majd pedig ha arcon csap az ihlet, kikapcsolom a zenét, és leírom gyorsan, amit kell. A másik ihlető pedig a mondavilág. Szeretek belemerülni és ősi mondákat, mítoszokat olvasgatni. Minél régebbi és minél ismeretlenebb, nem elcsépelt annál jobb. Lehet egy történet egyetlen momentuma, egy helység, vagy egy név is, ami megtetszik benne, a többi már jön magától.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

A legnehezebb újat kitalálni. Sokszor próbálom a konfliktusokat a történeteimben nem erőszakkal megoldani. (Az túl egyszerű és unalmas is lenne.) Ennek a hátránya, hogy amikor kész vagyok egy résszel és vagy én, vagy egy barátom, akinek megmutatom, rámutat, hogy itt, vagy ott (könyvben, filmben) ez a fordulat már megtörtént. Ilyenkor gondolhatom át az egészet. Nyilván más műfajokban is van ilyen, de a fantasy ettől egyedi. Nehéz még ezen kívül fejben tartani, mi hol van! Elmagyarázom. Ha egy szobában játszódik egy cselekmény, tudnom kell, mekkora az a szoba, milyen berendezési tárgyak vannak, és azok hogy néznek ki. Ha később ugyanez a szoba előkerül, annak ugyanúgy kell kinéznie, a tárgyaknak ugyanott kell maradniuk. Nem nézhetem meg képen, nem mehetek oda megnézni, hisz valójában ez nem létezik, csak a fejemben. Ebben szoktam csalni, és sokszor lerajzolok egy-egy helyszínt, vagy tárgyat. Ebből nőtte ki magát az, hogy a jobban sikerült rajzokat illusztráció formájában belecsempészem a sorok közé.

A legkönnyebb, hogy ha már megvan legalább fejben egy világ, ott már bármi megtörténhet. Ahol varázslat van, ott már sokszor a fizika törvényei sem érvényesek. Így értelmezve szabad kezem van.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Lehet, de nagyon nehéz. Körültekintőnek kell lenni. Nyilván a látásmód is számít, hisz lehet egyedi két könyv is, ami ugyanabban a világban játszódik, ha egy más nézőpontot mutat be. Emellett az adott lényekre ugyebár ráhúzunk egy személyiséget. Lehetnek emberek, állatok, varázslények. Ezeknek a személyiségeknek a megszokottól eltérő változtatása is színesítheti, egyedivé teheti a történetet. Kicsit merni kell kockáztatni, szakítani a sztereotípiákkal, és vagy bejön, vagy nem.

 

A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?

Megfordult már a fejemben, hogy próbáljak társadalomkritikát belecsempészni a történetekbe, de egyelőre még kevésnek érzem magam hozzá. Nyilván utólag szinte bármit rá lehet húzni bármelyik alkotásra, de kicsit úgy érzem magam, mint annak idején a jól ismert mondatnál irodalom órán: „Mire gondolhatott a költő…”. Kövezzetek meg, de ekkor mindig felmerült bennem, nem utólagosan akarnak-e belemagyarázni néhány dolgot. Mindenki egyéni látásmóddal rendelkezik, így minden olvasónak mást jelent egy-egy történet.

Azt szoktam mondani, hogy igazából én csak el akartam mesélni egy történetet. (Ami aztán átvette az irányítást, és szinte saját magát folytatta tovább…) Végtelen örömmel tölt el, hogy ha valakit kikapcsol és szórakoztat, amit írok. Ha egyetlen pozitív visszajelzést is kapok már megérte!

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Szerintem teljesen mindegy, hogy a föld melyik részére született valaki, ha a fantáziája megvan. Hogy a felnőtté válás során ezt elnyomják benne, vagy hagyják kiteljesedni, az más kérdés. Az itthoni írók is képesek szerintem hozni ugyanazt a színvonalat, csupán kicsi a mozgásterük, megjelenési lehetőségük és az ország adottságaiból adódóan az olvasóközönségük. Nálam is benne van a sokéves tervben, hogy egyszer angol nyelven is megpróbálkozok kiadni, de (mint semmi sem) lefordíttatni sem olcsó, pedig lássuk be, az egy sokkal nagyobb piacot nyitna meg előttem.

Az író Facebook oldala


2021. április 28., szerda

Előolvasás: Fróna Zsófia: Fegyverek Háza (A fegyverforgató 1.) - ( "Fróna Zsófia valami elképesztő, varázslatos történetet írt. Hihetetlenül izgalmas, humoros és rejtélyes világot tárt elénk. Sok titok lappang Megaira családjában, iskolájában, és persze maga történet is, ahogy kezdődött, egészen megmagyarázhatatlan volt.")

Hálásan köszönöm Fróna Zsófia írónőnek, hogy lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasni Fegyverek Háza (A fegyverforgató 1.) című könyvét. Megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen nagyszerű kötetet ismerhettem meg. Nagyon kevés urban fantasy könyvet olvasok, magyar szerzőktől pedig még kevesebbet. Ezzel viszont kedvencet avattam, eszméletlen, letehetetlen és fordulatos történetnek tartottam. Még egyszer köszönöm, Zsófia!


Fróna Zsófia:
Fegyverek Háza

(A fegyverforgató 1.)


Tartalom:

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem

5/5

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy, megjelenés előtt olvashattam ezt a fantasztikus történetet.

Amikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy kedvencemmé fog válni. Hiszen oly’ kevés urban fantasy történeteket olvasok, ráadásul nagyon kevés magyar szerzőtől, akadok ilyenre. Vagy legalábbis eddig nem sűrűn futottam össze ilyennel.

Fróna Zsófia valami elképesztő, varázslatos történetet írt. Hihetetlenül izgalmas, humoros és rejtélyes világot tárt elénk. Sok titok lappang Megaira családjában, iskolájában és persze maga történet is, ahogy kezdődött, egészen megmagyarázhatatlan volt.

Egy tőr, egy iskola, egy farkas. Vajon mi közük lehet Megairához? Mind csupa-csupa érdekességek...

Olvastátok Cassandra Clare a Végzet ereklyéi sorozatát? Ha igen, akkor a Fegyverek Házát egyenesen imádni fogjátok. Nem gondoltam volna, hogy lesz magyar író, aki mer hasonló stílusban írni. Igazán meglepődtem, hogy ebből a történetből gyúrt össze egy igazán izgalmas, vicces, akciódús történetet. Ez igen! Csak így tovább! Kellenek az ilyen fantasy írók, a történeteik és még több belőlük kis hazánkban.

A Fegyverek Háza egy érdekes hely, ahol furcsaságok történnek, de egyben borzongató is. Megaira ide jön tanulni, és sok mindenre, hanem is az összes titkokra, de rájön. Megfejti, hogy ki is ő valójában, miért került oda és mi folyik az iskolai falai közt. Persze a farkasáról is kiderül egy igencsak hátborzongató titkok.

Kedvenc karakterem Christopher, annak ellenére, hogy néha morgós, mégis jó fejnek találtam. Imádtam a beszólásokat és azt is, hogy Megaira cseppet sem fél, ha ki kell nyitnia a száját. Mert bizony sokszor kinyitja, akkor is, amikor nem kéne. De Christophert sem kell ám félteni.

Mint minden történetben, itt is vannak barátok, akik kiállnak egymásért, és vannak, akik mérhetetlen gyűlöletet éreznek a másik iránt, ok nélkül. Vagy mégsem ilyen egyszerű a helyzet?

Egy szó, mint száz, imádtam olvasni. Nem egész egy nap alatt olvastam ki a könyvet. Nagyon várom a következő részt, hogy mi fog még történi Megairával. Annyi kérdés maradt megválaszolatlanul.

Szívből ajánlom, azoknak, akik Cassandra Clare írónőn nőttek fel, mert ezt a könyvet minden fiatalnak el kell olvasni. Imádom, kedvencem és nagyon várom a folytatást. Ő az első számú magyar Cassandra Clare, nem vitás. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Fróna Zsófia Hivatalos Szerzői Oldala

 

Csabai Márk: Egy csibész naplója (Egy csibész naplója 1.)

 Egy fordulatokkal teli krimit olvastam Csabai Márk tollából Egy csibész naplója címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

 


 

Fülszöveg:

 

Keményfiúk, keményzsaruk, maffiózók népesítik be Csabai Márk könyvét, mely a Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni hadműveletének ezerrel pörgő, lebilincselően érzékletes leírása.

Veszélyes élet a csibészé, minden órája izgalmakkal és meglepetésekkel van tele. A történet oly hitelesnek tűnik, hogy akár igaz is lehet, bár sem a nemzetközi alvilág királyai, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda ügynökei nem igazán kedvelik, ha megismerik őket. A kivétel Gabriella, a Széplábú, mert ő eleve nyomozótisztként mutatkozik be. És még ő sem feltétlenül az, akinek mondja magát…

Naplóírónk jóeszű, vitriolos és mégis szellemes tollú, a szervezett bűnözés csapdákkal teli világában otthonosan és mégis amatőrként szemlélődő pesti vagány, aki stílust Raymond Chandlertől és Rejtő Jenőtől tanult. Témája a budapesti Nagykörúton és a római Via Veneton termett. Figurái pedig egyenesen a terézvárosi aszfaltról sétáltak be az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb magyar krimijébe.

 

Vélemény:

5/5

 

Általában, ha egy könyvet olvasok, sokkal inkább számít a tartalom, mint a külcsíny. Ezért sem szoktam hosszan véleményezni a kezembe kerülő könyvek borítóját. Ez alkalommal azonban kivételt teszek, hiszen míg a tartalom nagyon tetszett, a kinézet már kevésbé. Nem is értettem, hogy ez a borító miként kapcsolódik magához a történethez. Tudom, mostanában a trendek azt mutatják, hogy egy szép férfival és/vagy szép nővel mindent el lehet adni, számomra fontos, hogy a borító valamennyire azért kapcsolódjon a szöveghez. Ez itt szerintem nem jött össze. De ennyi elég is a borítóról! Magát a tartalmat illetően az első dolog, ami megfogott, az az író stílusa volt. Pörgősen, lendületesen, sok helyütt viccesen ír. Szerintem ez a stílus is olyan, amit lehet nagyon szeretni, vagy nagyon utálni, és nálam az előbbi történt.

Adott a csibészünk, akinek a szemüvegén keresztül látjuk a történéseket. Ez a srác már alaphelyzetben is feszegeti a határokat, de aztán Széplábú Gabriella rendőrnő hatására belekerül egy fedett akcióba. Nem más a feladata, minthogy beszivárogjon az alvilág drogbárói közé. Így lesz belőle először Rikki, a nagyszájú, kicsit egyszerű faéknek tűnő verőlegény társa, majd Bao vietnámi maffiózó lányának a testőre és egyben szeretője. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód miatt főként a főszereplőt, és annak gondolatait ismerhetjük meg, de mellette fel-feltűnnek igen hangsúlyos karakterek, mint amilyen az említett Rikki is. Szeretem azokat a szereplőket, akik bár első ránézésre nem tűnnek túl eszesnek, mégis ontják magukból az életbölcsességeket. Az ő esetében miből lesz a cserebogár alapon kiderül, hogy ő is több egyszerű városi tökfilkónál. Emellett megkedveltem még Jusupot is, főszereplőnk hű barátját, akire mindig lehet számítani a bajban. A nyomozónő, Gabriella hol elő-, hol feltűnik a sztoriban. Ő az a tipikus jégkirálynő, aki csak a munkájának él, és nem hagyja magát elcsábítani, vagy mégis?

Ami kevésbé tetszett a történetben, hogy az előzményekből nem derül ki, csibészünk miért is akkora nagy csibész, hogy a rendőrségnek pont rajta akadjon meg a tekintete, s gondolja azt, hogy neki olyan kapcsolatai vannak, ami akár megérhet egy misét. Az kevésbé volt számomra életszerű, hogy a mentőautós baleset után pont ahhoz a maffiózóhoz kerülnek, aki körül szaglászniuk kéne. De hát, ilyenek a véletlenek…

Nagyon tetszett, hogy a könyv egészen különleges szemszögből mutatja be a mai Magyarországot és Budapestet. Nagyon jól szórakoztam csibészünk stílusán, történetein, előadásmódján. Számomra izgalmas fordulatokat vett a nyomozás, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Úgyhogy úgy gondolom, bár ez volt az első, nem ez lesz az utolsó Csabai Márk könyv, amit a kezembe veszek. Ajánlom azoknak, akik szeretik a csavaros krimiket és a humoros sztorikat, melyeket férfi főszereplő mesél el igazán pörgős stílusban. Megjegyzem, el tudnám képzelni egy Guy Ritchie filmként is.


Csabai Márk szerzői oldala

Moly

Jud Meyrin: A múlt bűnei

Egy lebilincselő romantikus krimit olvastam Jud Meyrin tollából A múlt bűnei címen. Köszönöm az írónőnek, hogy lehetővé tette, hogy elolvassam a művét, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

 


Fülszöveg:

Egy csók, aminek meg sem kellett volna történnie, és egy tragédia, ami mindent megváltoztatott.

James, Fanny kedvese eltűnik egy viharban, és többé nem kerül elő.

Tíz évvel később a nő Ivybridge-ben, az álmos dél-angliai kisvárosban él. A múltat már réges-rég mélyen eltemette magában, egy nap azonban holttestet találnak a falu patakjában. A nyomozást Alexander, James bátyja vezeti. Fanny azóta a végzetes, tóparti este óta nem látta a férfit, mégsem tudta elfelejteni őt és a csókjukat. Alexander felbukkanása pedig mindent felkavar.

Alexander is sóvárog Fanny után, de küzd az érzés ellen. Próbál inkább a szövevényes ügyre koncentrálni, ami egyre veszélyesebbé és személyesebbé válik. Meg tud küzdeni Fanny és Alexander a gyilkossal, aki jóval közelebb van hozzájuk, mint hitték? Megbirkóznak az egymás iránti, ellentmondásos érzéseikkel?

Vagy a múlt végleg tönkreteszi a jövőjüket?

 

Vélemény:

5/5

 

Nem ez volt az első könyv, amit az írónőtől olvastam, de a hangulata miatt mégis ez tetszett nekem a három eddig megjelent regénye közül a legjobban. A romantikus krimi zsánert tulajdonképpen általa/tőle ismerhetem, hiszen korábban még nem olvastam más regényeket ebben a műfajban. Nem vagyok a zsáner szakértője, de annyi biztos, hogy a Jud Meyrin könyveket nagyon megkedveltem. Ahogy lenni szokott, itt is adott egy nyomozó és egy, a nyomozásban valamilyen úton-módon segédkező nő, akik között feléled a szikra. Ennél a történetnél az tetszett igazán, hogy jelentős szerepet kap benne a „sötét múlt”, és egy tiltott szerelem. A szereplők szenvednek az érzéseiktől, és a múltban elkövetett „hibáktól”, melyek a jelenre is kihatnak. Éppen ezért olyan lebilincselő, egyben kissé szomorkás hangvételű, de nagyon izgalmas ez a történet.

            Adott Fanny, egy szakács lány, aki kicsit nekem a „végzet asszonyaként” jelenik meg, mivel a környezetében több férfi is odavan érte. Könnyen szimpatizálni tudtam vele, nemcsak azért, mert jókislány szerepben tündököl, hanem mert őt is nyomasztja a bűntudat, vívódik belülről. Sajnáltam, amiért életére örök bélyeget nyomott a fő szálhoz képest tíz évvel korábban történt tragédia. Mindez nagyon emberivé és szerethetővé tette őt.

            Alexander ellenben kicsit rosszfiú színezetben tűnik fel. Ezt mutatja hirtelen természete, tinédzserkori kilengései. Őt is hamar megkedveltem, és csakúgy, mint Fanny-t, sajnáltam, amiért tíz év súlya ül a szívén, és amiért bűntudata van.

            Rajtuk kívül még könnyen szívembe zártam Kate-et, kellően antipatikusnak találtam Fanny pénzsóvár testvérét, a kertész pedig mindvégig gyanús volt. Először azt hittem, hogy ő lesz az a rég eltűnt személy, akit keresnek, csak átoperáltatta magát, vagy valami ilyesmi történt vele, aztán persze kiderült az igazság, és az sem tetszett kevésbé, mint amire gyanakodtam.

            Arról is szoktam szót ejteni, ami nem fogott meg a történetben. Szerintem itt minden szál épp jó helyen és jó időben gabalyodott össze, minden a maga idejében derült ki ahhoz, hogy a végletekig fenntartsa az olvasó érdeklődését. Ezért nem sok negatívumot tudok felsorolni. Amit pedig igen, az nem az írónő hibája, hanem én magam nem igazán szeretem az amnéziás történeteket. Lehet, hogy azért, mert a brazil szappanoperák női szereplői jutnak róla eszembe, és ezért idegenkedek tőle. Persze tudom, hogy ez egy létező betegség, és a könyvekben jó eszköz arra, hogy a kellő ideig távol tartsuk a szereplőket. De valahogy hihetetlen, hogy e betegség ellenére a mai világban nem találnak meg egy eltűnt személyt, hogy az mondjuk, nem találkozik saját magával a televízióban, újságban, és nem eszmél rá arra, hogy „Jé, engem keresnek!” Persze ez ettől függetlenül még lehetséges, valószínűleg csak nekem fura.

 Összefoglalva A múlt bűnei a könyv utolsó soráig izgalmas, lebilincselő történet azoknak, akik kedvelik a romantikát és a krimit. Úgy érzem, e két műfaj elemeiből nem volt sem több, sem kevesebb, mint ami pont elég lett volna ahhoz, hogy az olvasó élvezze a történetet. Azok kellően kiegészítették egymást. Engem megfogott a regény kissé szomorkás hangulata, mely a szereplők lelkiismeret-furdalásából és önvádjából fakad. Tetszett, ahogy az írónő adagolta az információkat, az olvasó közben végig elméleteket gyártott arról, hogy ki a gyilkos. Én egyáltalán nem gyanakodtam a valódi tettesre, úgyhogy emiatt is nagy hatással volt rám, amikor ez kiderült. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a műfajt, és egy érdekfeszítő történetre vágyik.


Jud Meyrin szerzői oldala

Moly

2021. április 26., hétfő

Előolvasás: Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.)"A könyv tanulsága számomra az volt, hogy nem szabad feladni az álmokat, mert ha tiszta szívvel küzdünk érte, el is érhetjük ezeket."

Először is szeretném megköszönni Kemendy Júlia Csenge írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak a lehetőséget, hogy olvashattam ez a nem mindennapi és tanulságos gyermekkönyvet, amelyet 4 éves kortól ajánlok. Ez pedig nem más, mint Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.) című mesekönyve.


Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet

(Tündérfürt utca 12. 1.)


Tartalom:

Különös legendák keringenek a Tündérfürt utca egyetlen épülete, egy elhagyatott szélmalom körül. Egyesek szerint ha tizenkétszer körbeszaladod, a malom tündérei valóra váltják a kívánságodat. A falubeli gyerekek vágyai pedig sorra teljesülnek is.
Szilágyi Filkó bármit megtenne azért, hogy bizonyítékot találjon a tündérek létezésére, és végre elhallgattassa kételkedő ikertestvérét, Kelement.
A nyomozásnak újabb lendületet ad a malomba költöző új jövevény, aki bátorrá tevő gumicsizmájában fenekestül felforgatja a fiúk mindennapjait.
De vajon tényleg tündérek teljesítik a kívánságokat? Mi van akkor, ha egy kívánság örökre kívánság marad? Szegődj a tündérek nyomába Bertivel, Filkóval és Kelemennel, hogy megtudd a választ!

Értékelés:

5/5

Először is szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget, hogy olvashattam ezt a aranyos mesét, amelynek bőven van mondanivalója és tanulsága. Be kell vallanom, az illusztrációk is nagyon tetszettek, jól bemutatják a mese lényegét. A rajzok visszaadják az adott rész fontosabb pillanatait.

Először is azzal kezdem, hogy nagyon gyorsan kiolvastam ezt a mesét. Csak úgy olvastatja magát, ha az ember egyszer belekezd. Ilyen mesekönyvet bátran adnék a gyerekek kezébe.

Filkó, Berti és Kelemen története tele van tanulsággal. Azt mondják, hogy a gyermekek képzelete elérheti a csillagos eget is. Ez ebben a történetben ez be is bizonyosodik. Emellett nagyon fontos mondanivalója is van ,mégpedig az, hogy a dolgok csak úgy nem hullanak az ölünkbe, meg kell értük dolgoznunk valamilyen szinten. Az első részben a gyerekek útra keltek és elhatározzák, hogy bebizonyítsák azt, hogy a tündérek léteznek-e, vagy sem. Kis barátaink az úton sok akadályba ütköznek. Vannak olyan felnőttek, akik kinevetik őket, de akadnak olyanok is, akiktől bátorítást kapnak.

Egyik kedvenc karakterem a mesében, Norbert a kecske. Nem tudom miért, de ahogy a gyerekek féltek tőle, valahogy úgy érzem, hogy a későbbiekben még lesz szerepe a kecskének. Másik kedvenc karakterem a történet végére Piri néni lett. Ő elmondta a gyermekeknek azt, amit a felnőttek elfelejtenek sokszor.

A könyv tanulsága számomra az volt, hogy nem szabad feladni az álmokat, mert ha tiszta szívvel küzdünk érte, el is érhetjük ezeket. A másik fontos tanulság, hogy sokszor nem vesszük azt észre, ami a szemünk előtt van. Pedig a legfontosabb dolgok általában ott vannak a szemünk előtt, mégis van, hogy nem tudjuk értékelni ezeket.

Felnőtt fejjel most elgondolkoztam azon, hogyha mi felnőttek a legfontosabb dolgokat nem vesszük észre, hogy várhatnánk el ezt egy gyerektől. Ezt a történetet azoknak is kellene olvasniuk, akik gyermekvállalás előtt állnak. Mert sokat tanulhatnak belőle.

Egy biztos, tündérek léteznek és itt vannak köztünk, még akkor is, ha nem látjuk őket.

Ez a mese számos felnőtt és gyermek gondolkozását megváltoztathatja. Kíváncsi vagyok Kelemen, Fülöp, azaz Filkó és Berti további kalandjaira.

Ezt a történetet minden óvodásnak és iskolásnak ismernie kellene.


Kemendy Júlia Csenge hivatalos oldala
Napkút Kiadó


2021. április 23., péntek

Interjú a mesék világáról Hollenczerné Balogh Ilonával

A Mesevilág rovat keretén belül beszélgettem Hollenczerné Balogh Ilonával, aki a Gyöngycsibék c. mesekönyv sorozatot írta. Fogadjátok sok szeretettel. Köszönöm Ilonának, hogy elfogadta a felkérésemet.

Moncsi:
Hogy jött az ötlet, hogy a mesék műfajában kezdj el alkotni?

Ilona: Matematikát tanítottam a felső tagozatban és jó 20 éve gyöngyöt fűzök tanítványaimmal. Matek tanítása közben egyre gyakrabban tapasztaltam, hogy nehezebben tanulják az anyagot és gond van a térlátással is. Ennek okaiba nem szeretnék belebonyolódni, de ez adta az ötletet, hogy a gyöngyfűzéssel kapcsolatos tudásomat másoknak is átadjam, ezért blogot kezdtem írni. Sokan tudják, hogy a gyöngyfűzésnek kiemelkedő a képességfejlesztő hatása, de itt is fontos, hogy minél hamarabb megtanulja a gyerkőc.
A kisebb gyerekekre a mesevilág hat a legjobban, így született az az ötlet, hogy mesét fogok írni.

Moncsi:
Honnan jönnek az ötletek a karakterekhez (óriások, tündérek, manók, szellők, kentaurok, sárkány stb)?

Ilona: Ha mese, akkor jó lenne, ha állatok szerepelnének benne… Olyan állatok, melyeket a gyerekek többsége ismer és szeret. Legyenek kutyák és cicák a mesékben! És kellene olyan állat, amelyikből egy kicsit több is van a házkörül… Így esett a választás a csibékre, melyekből több is kikel egyszerre. Ha már gyöngy, akkor legyenek gyöngycsibék! És, hogy minél többen szerepelhessenek a mesékben, a mesék szóljanak a gyöngycsibékről és a barátaikról!

Moncsi:
A helyszínek, amikről írsz, valós helyeket ábrázolnak vagy inkább kitaláltakat?

Ilona: A helyszín egy kertes ház udvara és a ház körüli rét, mely nem konkrétan valós hely, de valóságos.

Moncsi:

Mi a véleményed arról, hogy felnőttek is olvasnak mesét?

Ilona: A mesék minden korosztálynak valók, gyermekeimmel is sok mesét olvastunk együtt és olyan is volt, hogy csak kinyitottam az egyik mesekönyvet és leültem olvasni, pihenésképpen…

Moncsi:
Szerinted mennyire van szükség a mesékre a mai világban?

Ilona: A mesék világa minden korosztályt elvarázsol és jót tesz a lelkünknek. A mai világban ezt az igényt a felnőttek nem mindig olvasással elégítik ki, hanem mesefilmek nézésével. Ezek a mesék egy kicsit kizökkentik a mai valóságból.

Moncsi:

Mi ad ihletet a történeted megszületéséhez?

Ilona: A mesék különlegességét már eleve az is adja, hogy a szereplők neve nagyon egyedi. Pl. Ciklámen Cili ( ciklámen színű gyöngy van a feje búbján), Világ Vili ( világoskék gyönggyel) stb. A nevek oka, hogy a gyerekek a színeket is megtanulják, amikor megismerik a gyöngyből fűzött szereplőket. A kiscsibék gyerekekre jellemző tulajdonságokkal vannak felruházva, így akár a hétköznapi életből is születhetnek jó ötletek. Általában címeket gyűjtök össze és azokat többször megnézegetem, és ami éppen megtetszik, ahhoz elindítom a történetet. Többségében be is fejezem, de volt olyan mese is, amely 2-3 nekifutásra készült csak el.

Moncsi:

Melyik az a mese, ami a kedvenced volt gyermekkorodban? Miért pont az? Mit adott neked?

Ilona: Az én gyerekkorom nagyon régen volt, még a Futrinka utca lakói idejében… De a kedvenc mesém a Rémusz bácsi meséi voltak, amelyben a Nyúl mindig túljárt a Róka eszén. Tréfás és tanulságos történetek, kiváló példák a „Többet ésszel, mint erővel!” tanácsra.

Moncsi:

Melyik volt az a mese, amire azt mondtad, hogy egyszer is elég volt megnézni/elolvasni?

Ilona: Ilyenre konkrétan nem emlékszem, de az ijesztő szereplőket nem szeretem, se mesekönyvben, se mesefilmekben. Egy gonosz boszorkányt úgy is le lehet rajzolni, hogy a gyerkőcnek ne legyenek rémálmai, ha meglátják a mesekönyvben. És régen ilyenek voltak az illusztrációk, most pedig nagyon ijesztők, sajnos.

Moncsi:

Ha a saját vagy más írók meséjének egyik karaktere lehetnél, ki lennél?

Ilona: Ez nehéz kérdés, talán a saját mesémből a gyöngycsibék anyukáját választanám. Kotyi Katát, aki gondoskodó és türelmes a csibéivel.

Moncsi:
Mit szeretnél megtanítani a gyermekeknek a meséid által?

Ilona: Mivel a mese szereplői gyöngyállatkák, ezért ezeknek a meséknek az egyik küldetése, hogy nyitottak legyenek a gyerekek a gyöngyre, a gyöngyfűzésre. Mire tanítanak ezek a mesék? Néhányat kiemelnék, pl. vidámságra, segítőkészségre, elfogadásra, türelemre, a barátok megbecsülésére stb.



Moncsi:
Melyik a kedvenc saját meséd és miért az?

Ilona: A mese egyik szereplője Giliszta Guszti, aki összebarátkozik a gyöngycsibékkel. De Kotyi Kata azt javasolja a csibéinek, hogy erről ne meséljenek Kukori Kázmérnak, vagyis az apukájuknak. A csibék nem értik, hogy miért és nyomozni kezdenek… Félreértések sorozata indul el, amelyben Guszti is veszélybe kerül… Természetesen vidám és tanulságos vége lesz, de fontos, hogy a család tagjai ne titkolózzanak egymás előtt, mert abból lehet sok baj és félreértés.

Moncsi:
Mik a jövőbeli terveid e műfaj keretein belül?

Ilona: A mesekönyvnek eddig 2 kötete jelent meg magánkiadásban: Gyöngycsibék és barátaik illetve Játszani jó! kötetek. Jelenleg kb. újabb 2 kötetre való mese vár illusztrálásra, és kiadásra, amelyhez most már sokat segítene egy támogató is.
A bevezető mesét egy tanító néni már „elbábozta” a tanítványaival illetve a Pesti Kisszínház is készített egy videót. A nagy álmom, hogy gyerek szereplőkkel igazi színházban bemutatásra kerülnének a történetek.

A gyöngycsibés mese szereplői már megtalálhatók, bögrén, füzeteken, kirakón, memóriakártyán stb. Ezekkel egy igaz gyöngycsibés mesevilágot varázsolhatnak

maguk köré. És természetesen a meseszereplői megfűzhetők, jelenleg a gyöngycsibék és a gyöngypókok. További tervekben szerepel, hogy olyan gyöngyfűző könyv megírása, amelynek segítségével az össze mesehős megfűzhető lesz. Így szerepjátékot is játszhatnak majd velük. 

Szlogenem, hogy „Legyen mesés gyöngyélete minden gyereknek!”

Köszönettel: Ilona



Fantasy világok a magyar irodalomban Domokos Annával készült interjú ("engem a társadalmi kérdések foglalkoztatnak, és ezekből merítek ihletet is")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Domokos Annát kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Én köszönöm a lehetőséget.

 

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz benne?

Én roppant érzékeny vagyok a társadalmi problémákra, talán kicsit túl érzékeny is. Úgy látom, hogy ezek megoldásához szükség lenne arra, hogy az emberek kicsit szabadabban gondolkodjanak ezekről a kérdésekről. Ehhez pedig kitűnő terep egy fantasy világ, ahol el lehet vonatkoztatni a mindennapi gondoktól, a berögződésektől, vagy akár az előítéletektől, és egy más szemszögből megvizsgálni azokat az erőket, amik egy társadalmat felépítenek és mozgatnak.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Általában a világban megtalálható fajokból indulok ki, mert azok fizikai, biológiai, lelki, szellemi felépítése fogja eldönteni, hogy milyenek az erőviszonyok, és mik azok a konfliktusok, melyek mozgásban tartják magát a világot. Ha még messzebbről akarom kezdeni, akkor maga a világ, a bolygó, vagy létsík az alap, mert ha azon speciálisak, a földitől eltérőek a körülmények, akkor az kihat a fajokra is. Ezek az alapok adják meg a vázat, az alapvető törvényszerűségeket, aztán erre a vázra kell felvinni a színeket, az egyes specialitásokat, melyek már az alaptörvényszerűségek összjátékából alakulnak ki.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Az elmúlt évtizedek során elég sok világ kitalálásában és kidolgozásában vettem részt, van, ami közös munka volt valakikkel, és volt, amiben nem volt társam. A sok-sok ötletből mostanra két világ maradt fenn a rostán.  Ezekből az első egy nagyon régi közös munka másik négy alkotótárssal, és emlékeim szerint ez úgy egy év alatt lett működőképes, de persze mindenki éppen tanult mellette, tehát maga az alkotási folyamat csak a szabadidő egy részét emészthette fel. A másik világ „saját gyermek”, és az alapok lefektetése alig pár napot vett igénybe. A konkrét szövegezés azért felölelt úgy egy hetet is. Igaz, ez a világ meg előtte már évek óta érett bennem, és így a konkrét alkotófolyamat végül itt is hosszú volt.

Az első világon (Újvilág) elkészült annak idején egy asztali RPG szabályrendszer, melyhez írtam egy regényt. Volt vállalkozó a megjelentetésére, de elhalt a dolog. Valószínűleg magánkiadásban fog megjelenni rövidesen. A másik világ (Fajháborúk kora) szintén játékhoz készült, de aztán ebből is inkább regény lett, illetve regények és novellák. Az első regény meg is jelent kiadó közreműködésével, de ez lett az a tapasztalat, ami miatt jelenleg már csak magánkiadásban gondolkodom. Az első regénynek készen van két folytatása, de ezek csak akkor fognak megjelenni, ha megszabadultam a kiadótól, ami 2023 előtt nem valószínű. Viszont 2020 decemberében kiadtam egy novelláskötetet ezen a világon, és jelenleg egy regényen dolgozom, ami szintén ezen a világon játszódik, valamint a Közösségi Írók Céhe harmadik (jelenleg Dystopia munkacímen futó) projektjének is ez a világ az alapja, és itt a céh tagjai írnak novellákat, ennek a kötetnek a megjelenési ideje várhatóan ez év vége. 

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Amint írtam, engem a társadalmi kérdések foglalkoztatnak, és ezekből merítek ihletet is. Jelenleg elég sok olyan konfliktus van a világban (klímaváltozás, a szélsőséges ideológiák előretörése, világjárvány), ami bőven ad okot a gondolkodásra. Mindig azok a kérdések foglalkoztatnak, hogyan tudnak vagy nem tudnak értelmes lények egymás mellett élni. Hogyan keresnek megoldásokat a problémáikra, és mik azok a tényezők, melyek a keresésben sikeressé tehetik őket.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Ugyanaz a szegmens a legkönnyebb és a legnehezebb is: itt minden az írón múlik. Ez hatalmas szabadságot biztosít, de csak az tud vele megfelelően élni, aki kellően felkészült.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Nem tudom, kell-e újat alkotni, mindenképpen szükség van-e valami tejesen elrugaszkodott extrém ötletre, vagy sem. Biztos lesznek olyanok, akiknek az egyedi gondolkodásmódja új ötleteket hoz be a fantasy zsánerbe is, amiről még senki nem írt, de mivel jelenleg még (tudtommal) minden író, akinek könyve jelenik meg, az a Föld nevű bolygó lakója, ahol emberek között él, ez erősen meghatározza a történeteket, és ez azért nem baj, mert az olvasók is ebből a fajból kerülnek ki (hacsak a „kicsi szürkék” nem olvasnak földi irodalmat).
Ugyanakkor az is lényeges, hogy amennyiben az írónak van egy egyedi látásmódja, azt be tudja mutatni az olvasóinak, és rá tudja venni őket arra, hogy akár csak egy rövid ideig az ő szemüvegén keresztül nézzenek a világra. Sok problémára adhat megoldást, ha egyre többen lesznek képesek szemüveget váltani, és mások nézőpontjából is szemlélni a valóságunkat. 

 

Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?

Egyszer azt találtam írni valakinek, hogy nekem az a jó fantasy világ, ami „fenntartható”. Ez manapság divatos szó, kicsit el is csépelték, de végeredményben ez mindennek a lényege. Ha olvasok egy olyan világról, ahol azt látom, hogy valamely nyersanyag évtizedeken belül elfogy, egy faj esetében az elhalálozás és a szaporulat nincs összhangban, de maga a világ „az idők kezdete óta így működik”, akkor az nekem elveszti a hitelét. Ha van benne egy speciális elem, egy különleges faj, egy furcsa természeti jelenség, de ennek a fajnak vagy jelenségnek a hatásai a környezetre nincsenek kidolgozva, akkor megint hiteltelen lesz a világ. Ha egy fajnak felépítése (mind fizikai, mind szellemi stb.) nincs összhangban a történetével, megint bukta az egész. Tehát attól lesz kiemelkedő egy világ, ha működőképes és fenntartható az író által kitalált feltételekkel és körülmények között. Ezen felül még jól is kell megírni a történeteket, de szerintem ez a része, a jó íráskészség többekben megvan, mint a világalkotási képesség.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Nem tudom, milyen a magyar fantasy irodalom összességében, mert szerintem roppant kevesen jutnak el a megjelenésig és a nyilvánosságig, főleg azért, ami ebből a kérdésből is kihallatszik: sokan meg vannak győződve róla, hogy a külföldi fantasy irodalom jobb, és így sok szerző egyáltalán nem kap lehetőséget a megjelenésre, vagy az ismertté válásra. A kiadók is inkább fektetnek be egy külföldön már befutott világba, mert annak a marketingjét részben már kifizette egy külföldi kiadó. Ilyen körülmények között nehéz nyilatkozni erről a kérdésről.
Ugyanakkor a társadalom, amiben élünk, nyilván meghatározza a világlátásunkat. A fantasyhoz egy felszabadult, lehetőleg előítélet-mentes gondolkodás szükséges, főleg, ha valóban eredeti ötletet akarunk az asztalra tenni, és aztán egy „komoly műhöz”, mely nagy formátumú, részletesen kidogozott világra épül, sok idő és befektetett energia kell.

Közben nálunk a légkör nem túl felszabadult, sok az előítélet, a kirekesztés, és nehéz egy ilyen légkörben úgy felnőni, hogy ez ne nyomja rá a bélyegét a lényünkre. Közben a megélhetésért gyakran nem elég egy munkahely, így az alkotásra fordítható szabadidő is kevesebb. Egyszóval nem állunk jól a lehetőségek terén.
Ettől én még hinni szeretném, hogy a minőség nem nemzetiség kérdése. Én is kaptam már olyan kritikát, mely szerint az írásaim nemzetközi szinten is megállnák a helyüket. Biztos, hogy mások is így vannak ezzel.


 


Videóinterjú Sáfár Sándorral

Egy videóinterjú keretein belül beszélgettem Sáfár Sándorral a Kirrda című regényéről, a sci-firől, mint műfajról, az olvasás és csillagászat kapcsolatáról, hogy milyen jövőbeli projektjei vannak, és hogy milyen vele együtt dolgozni. 


Magyar Szerzők Szigete

videóinterjúk a hazai könyves élet szereplőivel

youtube csatorna





2021. április 22., csütörtök

April Rose Scott: Velünk végződik - ("Ez a történet annyira szívszorító. Végig sírtam, nagyon a szívembe mart Holly és húga története.")

Szeretném megköszönni April Rose Scott írónőnek, hogy lehetőséget adott elolvasni nem mindennapi történetét a Velünk végződik címmel. Ajánlom hozzá nagyon, hogy készítsetek elő 200-as zsepit. Zokogni fogtok majd, én legalábbis végig sírtam olvasás közben. Számomra ez a történet az év egyik legjobbja lett.

April Rose Scott:
Velünk végződik

Tartalom:

A ​Velünk Végződik nem egy szerelmi történet, hanem történet a szerelemről. Holly és Ryan szerelme tizennégy éves koruk óta töretlen. Mindketten felvételt nyernek Anglia egyik legnívósabb egyetemére, mellyel mindkettőjük álma valóra válik. A nagy utazás előtt pár nappal azonban kiderül, hogy Holly szeretett húga, Ruby rákos és ez mindent megváltoztat. Holly nehéz döntéseket kénytelen meghozni szerelme és húga érdekében, melynek következményeit képtelen előre felmérni. Szívbemarkoló történetük megmutatja az igaz szeretet és szerelem erejét.

"-Tudod kislányom, van egy mondás. – nagyot sóhajtott és mély, lágy hanggal szólt hozzám – Egy láthatatlan szál köti össze azokat, akiket egymásnak szánt a sors. Néha a szál megfeszülhet vagy összegabalyodhat, de sosem szakad el.

-Bárcsak igaz lenne ez a mondás.

-Igaz, hidd el.

-Csak az a baj, hogy én fogtam és szanaszét téptem a miénket. Nem hiszem, hogy sikerülni fog újra összecsomóznom, ha pedig mégis, akkor sem lesz már a régi, sebzett lesz.

-A csomó a múlt bizonyítéka, hogy valamit nem pont úgy csináltunk, ahogy kellett volna. A csomók tanítanak meg minket egyre jobban és jobban vigyázni a szálra."


Véleményem
5/5

Velünk végződik történet nem egy szokványos romantikus mese. Hanem egy olyan történet, mely megmutatja, hogy a szeretet, az önfeláldozás nevében mikre nem képes az ember. Egy történet, ami a fájdalomról, kitartásról és az elvesztésről szól. Hogy a szerelem mennyit képes kibírni. Holly és Ryan életük legnagyobb kalandjára készülnek. Sajnos Holly időközben megváltoztatja a döntését. Nem tart Ryannel. Az élet rútul elbánt Holly-val, kegyetlen, fájdalmas döntést kellett hoznia, hogy húga mellett maradhasson. Viszont én nem értettem egyet. Esélyt kellett volna adnia Ryannek, hogy dönthessen. Ryannek pedig atyai pofont kellene kapnia, mert nem látott át a szitán. Valaki rázza  már fel. Nem látott az orránál tovább.

Ez a történet annyira szívszorító! Végig sírtam, nagyon a szívembe mart Holly és a húga története. Annyi mindent megmutatott, hogy milyen is lehet a testvéri szeretet. Mennyi mindenre képes az ember a testvéréért. Képes volt a szerelmét feláldozni. Tiszteltem a döntését. Ryan pedig, mint mondtam atyai pofont érdemelne, hogy helyére tegye a fejét. De! Kellett a  távolság, hogy rájöjjön mit is akar, illetve akarnak egymástól valójában,  vagy hogyaz élet mit akar tőlük. Kedvenc jelenetem, amikor irányított csontvelő donorokat keresett. Nem késlekedett segíteni a körülményekhez képest.

Ez a történet megmutatja, mennyire lehet erős a szerelem, a kitartás egymás iránt. S azt is, hogy mi van, ha kiderül a titok. Van-e megbocsátás ezután? Újra egymásra talál-e Holly és Ryan? Vajon mi lesz a vége? Sok-sok kérdés, amire a könyvben lelhet választ az olvasó.

Nem hiszem, hogy tudnék még ennél többet mondani, mint azt, hogy érdemes elolvasni. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik az érzelmes, romantikus történeteket, és akiket nem zavar, hogy sírni fognak közben.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

April Rose Scott írói oldala

Bookline

 

Chris Land: Lélekvesztő I. (-"Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a romantikus, kalandos, történelmi regényeket. Ha Te is ilyen kalandra vágysz, akkor neked szól ez a történet, de vigyázz! Az írónő irgalmatlan tempót diktál. ")

Szeretném megköszönni Chris Land írónőnek, hogy megtisztelt azzal, hogy elolvashattam Lélekvesztő 1. c. kötetet, ami nekem személyes kedvencem lett. Nagyon megérte kivárnom, hogy kezembe vehessem, és elolvassam. Zseniális! Fantasztikus ez a könyv. Nem is lehet megmondani, hogy első könyves író. Hiszen annyira  tehetséges, elképesztő történetet írt. Imádom nagyon.

Chris Land:
Lélekvesztő 1.

Tartalom:

Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

Véleményem
5/5

Elképesztő! Fenomenális! Imádom! Kell a következő!!!!
Elhűlve olvastam el a Lélekvesztőt, hihetetlen, hogy első könyves szerzőről van szó. Tehetséges! Eddig, hol a bánatban volt? Komolyan. Imádtam!
Lahoud, hát ez az ember csúcs!
Istenem, Lahoud micsoda beszélőkéje van. S az iram, amit diktál az írónő... Egy percet sem lehetett unatkozni.

Ráadásul fordulatos, izgalmas, humora verhetetlen. Abszolút megérte kivárnom, hogy kezembe vegyem a könyvet. Kell egy olyan hangulat, hogy kellően átérezzem, befogadjam a történetet. Nem hiába szeretem a történelmi kalandfilmeket, sorozatokat. Mert csipetnyi történelmet is tesznek bele. Különösen Egyiptomot szeretem. Olyan titokzatos, veszélyes és kalandos. Mint maga az élet.

Aztán ott van Raman, valahogy kevésnek éreztem a jelenlétét. Jó,tudom, vannak bajai, de akkor is. Lehet, hozzá vagyok szokva, hogy a főszereplő férfi a "hős". De így is kedveltem. Nem mondom, hogy unalmas lenne. De Lahoud jobb. Olyan nyugis fickó. Nem lehet felbosszantani semmivel. Lesz valaha dühös?? Bármi, ami miatt az érzelmeit ki tudná mutatni?

Amikor elkezdtem olvasni, olyan volt, mintha az egyik kedvenc filmemet néztem volna. Filmszerűen hatott rám ez a történet. Ramant, Ivan Sergei-t képzeltem magam elé, Lahoud.. Hát őt még nem tudom (nevetek).
Megvan!...
Épp most ugrott be, emlékeztek a Múmia filmre Brandon Fraserrel főszerepben? Na? Megvan? Ott van az a szereplő John Hannah, régész feleségének testvére, pont rá emlékeztett Lahoud.

Az ember nem is gondolná, hogy amikor leveszi a könyvesbolt polcáról ezt a könyvet, az írónő első könyvét tartja kezében. Mikor elolvassa, még mindig azon rágódik, vajon vannak még az írónőtől további kötetek? Aztán utánajár, és jól meglepődik, hogy ez az első kötet.

Webster a modernkori igazi amazon, és belevaló vagány nőszemély, aki akkor sem tudja befogni a száját, amikor kellene. Mondanám, hogy semmitől sem retten meg, legalábbis nem tudnék számára ijesztő dolgot említeni. Azok a kedvenc részeim a könyvben, amikor ő és Lahoud beszélgetnek. Csapkodva nevetek, mert annyira jól meg van írva a beszélgetésük. Mindig várom, hogy mikor futnak össze. Szuper páros. Tagadhatatlan!

Egyiptom! Szívem csücske. Az egyik legszebb, leggazdagabb történelmi kor. Még ma is vannak titkai, amik felfedezésre várnak. A történetben megelevenedik a történelem egy korszaka, rejtélyekkel, titkokkal van kikövezve Egyiptom útja. Gyönyörű leírások, mintha ott lenne az ember teljes valójában. Chris Land tudja, mit kell tennie, hogy az olvasó ne érezze úgy, hogy fullasztóak a szájba rágós részletek.

Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a romantikus, kalandos, történelmi regényeket. Ha Te is  ilyen kalandra vágysz, akkor neked szól ez a történet, de vigyázz! Az írónő irgalmatlan tempót diktál. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Chris Land írónő oldala