Karády Anna: A füredi lány

Egy fordulatos szerelmi történelmi regényt olvastam Karády Anna írónő tollából A füredi lány címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

Fülszöveg:

Szerelem téren és időn át...

Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.

A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség...

Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.

Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal - a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.

Vajon a két világot összekötheti a szerelem?

Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni.

 

Vélemény:

4,5/5 

Nekem ez a regény valóban időutazás volt. Nemcsak magát a sztori jellegét érintően, hanem én is úgy éreztem magam, miközben olvastam, hogy visszakerültem magyar szakra, az egyetemre, és mintha egy klasszikus magyar irodalom órán kapott kötelező olvasmányt vettem volna a kezembe. Jó érzés töltött el, amikor olvastam. Elsődlegesen az időutazás téma miatt vettem le a polcról, és kevésbé a szerelem téma miatt, de számomra az sem okozott csalódást. Nekem tetszettek a részletes leírások, amivel az írónő ábrázolja a kort. Nem volt unalmas, hiszen általuk betekintést nyerhettem az adott helyzetbe, körülmények közé. Megmondom őszintén, hogy nem tudom, Anna helyében én meg tudtam volna-e állni a helyem ebben a világban. Jó volt látni, hogy így is éltünk valaha; okostelefonok és számítógépek nélkül. És az a tudás, ami ma számít (például hogy kell bekapcsolni a laptopot), az ebben az időben semmis. És az a tudás, ami az 1700-as évek vége táján fontos, azt nem biztos, hogy mai fejjel tudjuk. Mindezt néhány helyen Anna is megjegyezte. Úgyhogy alapvetően nagyon tetszett ez a regény, elvarázsolt. A korrajz mellett a szereplők jellemét is kellően kidolgozottnak éreztem.

            Anna jogász lány, aki visszakerül egy olyan korba, ahol a nők nem írnak, nem olvasnak, nem tudnak idegen nyelveket. Élesen elhatárolt, hogy mi az, amit egy nőnek szabad, és mi az, amit nem. Annak ellenére, hogy teljesen más környezetben nőtt fel, hamar megtalálja a helyét. Nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha dolgoznia kell, és alapvetően jól kezeli a kor kihívásait. Okos nőnek tartom, aki többször is megcsillogtatja pallérozottságát, bár az más kérdés, hogy a kor férfiemberei ezt miként értékelik.

            Oroszy Mihály sem egy afféle „tipikus” nemes. Ez is sokszor megmutatkozik. Haladó gondolkodású, nem úgy bánik a nőkkel, a parasztokkal, ahogy a hozzá hasonlatos nemes emberek. Úgyhogy ez a vonása szimpatikussá tette őt. Jóképű, ezért döglenek érte a parasztlányok (és nemesek is), de őt egyedül Anna érdekli igazán. Az is kellemes jellemre utal, hogy amikor a nő megkérte arra, hagyja őt békén, nem erősködött, tiszteletben tartotta a kérését.

            A mellékszereplők közül Katicát és Istvánt is hamar megkedveltem. Sokat segítettek Annának azzal, hogy maguk közé fogadták. Katica valóban anyja helyett anyja lett a lánynak. István pedig azért is szimpatikus karakter, mivel nem kérdezősködött, ha valamit nem értett. Nem próbált rájönni Anna titkára. Mihály barátait is hamar megkedveltem, kellően árnyalt karaktereknek éreztem őket.

            Arról is szoktam szót ejteni, hogy mi az, ami kevésbé tetszett egy-egy történetben. Megmondom őszintén, hogy itt nekem a vége volt az. Nem szeretnék spoilerezni, ezért megpróbálok úgy fogalmazni, hogy annak se lőjem le a poént, aki még nem olvasta a könyvet, de tervezi. Volt egy bizonyos íróasztalos jelenet, amikor rájöttem, hogy Anna beadta a derekát. Sokáig harcolt és küzdött – adottságaihoz és lehetőségeihez mérten – azért, hogy nőként neki is legyen valamennyi szava akár a nemesi birtokon, akár a szerelemben, de valahol ez egy idő után elhal, és a karakter asszimilálódik. Tudom, hogy nehéz, az ő döntése volt, hogy marad vagy hazamegy. De vártam volna, hogy ő is formálja egy kicsit Mihály gondolkodását, ahogy a kor formálta őt. Ez szerintem nem történt meg. Nem azt vártam volna, hogy nekiáll hangosan harcolni a nők egyenjogúságáért, és Mihály bólogató papucs lesz mellette. Nem! De valahogy úgy gondoltam, hogy az emberek hatnak egymásra, és a haladó szellemiségű Anna valahogy rábírja Mihályt, hogy kicsit másként lássa a világot, és a nők helyzetét. Nos, ez számomra annál az íróasztalos jelenetnél megdőlt, és Anna is beállt a sorba, a többi asszony közé, akinek ugye elég hosszú a szoknyája, hogy eltakarjon dolgokat. Ezt nagyon sajnáltam, hiszen Anna többször is bebizonyította, hogy harcos természet. Kicsit feláldozta önmagát és az elveit a szerelem oltárán.

            Összességében A füredi lány egy nagyon alaposan kigondolt, megtervezett, óriási mennyiségű munkaórát magába ölelő és elragadó történet, mely megmutatja, mi, magyarok hogyan éltünk egykor. Hogy milyen áthágható/áthághatatlan falak léteztek parasztok és nemesek, asszonyok és férfiak között. Maga a szerelmi szál is szívet melengető, a korrajz meggyőző, a karakterek szerethetők. Érdeklődve várom az írónő további munkáit.

Karády Anna írói oldala 

A füredi lány