Claire Robins: Sorsok tükre (Vystera árnyai 1.) ''Rengeteg érdekesség került ebbe a könyvbe. Legjobban úgy tudnám leírni, hogy akcióban, kalandokban bővelkedő és romantikában sem szegény fantasy könyvet foghattam a kezembe. Aminek a borítója is csodálatos, de a történet benne maga az igazi csoda. "

Most egy olyan könyvről hoztam értékelést, aminek a világa nem igazán áll hozzám közel, de mégis nagyon különleges élmény volt a számomra. Még így pár nappal olvasás után is azon gondolkozom, hogy mi lehet a szereplőkkel. Hogyan fog majd vajon folytatódni az ő különleges történetük? Szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és Claire Robins írónőnek a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam a Sorsok tükre c. könyvet.

Claire Robins
Sorsok tükre
(Vystera árnyai 1.)

Tartalom:

“Sokféle ​legenda terjengett a Hiúzról és az Árnyakról. Azt mondják, a Hiúz a sivatagi városokat járja vörös csuklyás köpenyében, és gyerekeket ragad el magával. Őket aztán a titkos táborába viszi, és ott mindenféle rituálékkal és főzetekkel halálosztókat nevel belőlük, akik aztán éjszakánként Árnyakként gyilkolják a rosszakat. Ez persze csak rémtörténet volt, amivel a rossz gyerekeket riogatták. Itt azonban, a nyomornegyedben mindenki tudta, kik ők valójában. A Hiúz valóban a sivatagi városokat járta, azonban nem rabolt el egyetlen gyereket sem. Az árvák és szegények közül választotta ki azokat, akiknek elég jó képességeik voltak. Gyorsaság, ügyesség, kitartás… Elég sokan választották a Hiúzt a nyomornegyed helyett. Ő aztán kitanította őket. Igazi Árnyakat nevelt belőlük.”

Az Árnyak évszázadok óta küzdenek a nemesek kapzsisága és zsarnoksága ellen, ám ezúttal sokkal fenyegetőbb veszéllyel kerültek szembe. Ötszáz év telt el, mióta a rejtélyes eredetű varázskönyvnek nyoma veszett, ám most újra előkerült. Azt suttogják, egy másik világból származik, s ördög tudja, miféle szörnyűségeket lehet véghez vinni a segítségével. Kik állnak a titokzatos szertartások mögött, hogyan találtak rá a könyvre, és mi céljuk vele? És mi köze ehhez egy fiatal lánynak, az Árnyak első nemesi származású tagjának? A sorsok tükre minden titkot felfed. Addig is az Árnyak elsődleges célja, hogy megakadályozzák, hogy az összeesküvők használhassák a könyvet, és megóvják Vystera-t más, idegen világok mágiájától.

Véleményem

5/5

Most egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amelynek a világa nem áll túlságosan közel hozzám olvasás terén. Sok fantasy filmet nézek, de ebben a zsánerben keveset olvasok, most mégis úgy döntöttem, hogy elolvasom az írónő könyvét. Bátran ki merem jelenteni, hogy egy kicsit sem bántam meg, mert egy olyan világba csöppenhettem bele, ami főleg a múltat idézi, de egy-egy modern elem is megtalálható benne.

A történet az én szememmel:

Ez a regény első sorban egy fiatal lány életéről szól, aki nagyon hamar árvaságra jut, elveszti szüleit, és egyéb rokonait nem ismeri. Édesapja a halála előtt megbízott egy szegény asszonyt, hogy nevelje fel egyetlen leányát. Így került hát Nathasa a középosztálybeliek világából a nyomornegyedbe. Ahol sokszor az utcán kellett az élelemért megküzdenie a többi utcagyerekkel. Később úgy tűnt, hogy a szerencse mégis mellé szegődik. Egy nap, egy gyümölcsárus standja mellett ül a porban és sír, mert egy nagyobb fiú elvette azt az almát tőle, amit egy vásárló ejtett ki a kosarából. Ekkor jött egy férfi, és vett neki egy almát, mert megsajnálta a lányt, a kislány bizalmatlanul, elfogadta tőle, és jó ízűen majszolni kezdte hátat fordítva a férfinak. Ez volt az a pillanat, ami megváltoztatta a kis Nash életét, mert a férfi meglátta a vállán az anyajegyet, ami után kikérdezte a kislányt a szüleiről, végül pedig magával vitte először a lány nevelőanyjához, később pedig a kastélyba, ahol élt. Hogy ezután hogyan folytatódik Nash története a kastélyban, egyenlőre maradjon titok.

A történet eközben egy másik vonalon is zajlik. Mert van egy elf férfi, aki küzd a gazdagok elnyomása ellen, és segíti a szegényeket, kicsit olyan ő, mint Robin Hood. Őt mindenki csak Hiúzként emlegeti. De nem csak egy egyszerű elf ő, aki segít a szegényeken, hanem egy harcos is, aki megalapított egy titkos társaságot, az Árnyakat. Az árnyak közt a legtöbb tag olyan ember, aki gyermekként került Hiúzhoz. Ide a nyomornegyedekből csak az általa kiválasztottak kerülhettek be. A csapatban az embereken kívül találhatóak még az elfek, törpök, félszerzetek is. Az Árnyak fő feladata az, hogy megvédjék a szegényeket a zsarnokoskodókkal szemben, emellett több különböző küldetésen kell részt venniük. Ide kerül be a kis Nash is.

Ahogy láthatjátok, a két szál találkozik, de hogy, mikor és miért? Az kiderül, ha elolvassátok a történetet. Ha eddig felkeltettem valamilyen módon a kíváncsiságotokat, akkor ne habozzatok és szerezzétek be, mert megéri.

A történetben sok olyan lény szerepel, amelyekkel már találkozhattatok filmekben, mesékben vagy más könyvekben, de olyanok is megjelennek, akikről máshol nem hallhattál még. Én csak azt sajnálom, hogy a könyvben nem volt olyan rész, ahol külön leírást kapnánk ezekről a lényekről. Mert szerintem ez nagy segítség lenne mindenki számára, aki olvassa és tovább lép a sorozat további köteteire. (Igen ez egy sorozat első része.)

Ami nem tetszett, az az volt, ahogy Nathasa nagybátyja bánt vele, amikor nála lakott. Sajnáltam szegény kislányt. Voltak olyan részek a könyvben, amivel nem tudtam egyet érteni, mint például a gyermekről való lemondás. Bár abban az időben talán megszokott jelenségnek számított ez. Az, hogy a gyermekeknek az utcán kellett élniük, vagy az, hogy koldulniuk kell, hogy megélhessenek. De hiszen az egész történetnek ez a mozgató eleme, hogy a kilátástalan helyzetekből is van mód a kijutásra. Ezt a megoldást Hiúz és az Árnyak biztosították. Igaz, nem mindenki juthatott be közéjük, de akiket kiválasztanak, azoknak bizonyítani kell a rátermettségüket.

Rengeteg érdekesség került ebbe a könyvbe. Legjobban úgy tudnám leírni, hogy akcióban, kalandokban bővelkedő és romantikában sem szegény fantasy könyvet foghattam a kezembe. Aminek a borítója is csodálatos, de a történet benne maga az igazi csoda. Sok érdekességet rejt. Semmilyen sablonos közhelyet nem láttam benne, és szerintem az írónő stílusa is egyedi. A történet olvastatja magát. Nem tudhatod, hogy egyik percről a másikra mi történik a könyvében vagy szereplőivel. Tényleg csak ajánlani tudom. A szereplők olyanok, mintha köztünk járnának, sokan a szívemhez nőttek, és nem szívesen engedném el őket. Izgatottan várom a folytatást. Itt szándékosan nem teszek fel kérdéseket, mert ez a történet magát alakítja. Hogy hogyan fog alakulni a szereplők sorsa, az még titok. De annyit elárulok, hogy sok izgalomban lesz részünk velük együtt.

Még egyszer szeretném megköszönni a bizalmat irányomban a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és Claire Robins írónőnek is. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra.

Claire Robins hivatalos oldala