Illyana Sanara írónő mindhárom regénye a misztikum birodalmába
repíti el az erre éhezőket. Jómagam a téma nagy rajongója vagyok, ezért
nagy örömmel készítettem vele ezt az interjút. Sajnos még nem mondhatom magam
az olvasójának, de talán pont emiatt vagyok kíváncsi annyira
a világnézetére és a válaszaira is. Ha ti is így éreztek, tartsatok
velünk!
Bella: Mindhárom regényednek
köze van a koreai és japán világhoz. Van valami komolyabb kötődésed az
ázsiai kultú- rához? Esetleg beszéled a nyelvet vagy jártál már valamelyik
országban?
IS: Elég korán, már hat évesen
felfedeztem magamnak Japánt és Kínát. Tulajdonképpen szamurájos, nindzsás,
kungfus és karatés filmeken nőttem fel. Az első szerelmem is Bruce Lee volt.
Édesapám halála után fordultam teljesen a Távol-Kelet felé, és
a pályaválasztáskor már nem volt kérdés, mi leszek, ha nagy leszek.
Buddhista tanítónak készültem, klasszikus kínait és japánt tanultam. Mostanában
pedig már a koreait is elkezdtem tanulgatni. Az utazás mindenképp
bakancslistás, mindhárom országba.
Bella: A Vadmacskák – Az
utolsó rókatündér című regé- nyed egy fiúról szól, akinek az útjába egy
Halálistent sodor az élet. Nagyon tetszik nekem az alap: a könyvet
kívánságlistára is tettem. Hogyan jutottál el arra a következtetésre, hogy
erről szeretnél írni, illetve mennyire végeztél alapos kutatást a témában?
IS: Épp a sok író számára
ismert válságban voltam, amikor bevillant egy kép: Natsuki áll a
színpadon, a reflektorok sem halványítják el a belőle áramló
természetfeletti energiát, miközben a színpad előtt egy kapucnis lány
áll, hatalmas fekete szárnnyal. A rockzenei vonal sem állt tőlem messze,
hisz évek óta kétfajta stílus uralja a lejátszómat: a japán rock és
a koreai popzene. A tetoválások is különlegesek a számomra,
főleg, ha nem divatból készülnek és nem tucat minták. A misztikus háttér,
a japán folklór sok kutatómunkát igényel, és mivel elég kevés érhető el
magyar nyelven, így maradt az angol és japán forrás.
Bella: A Látók háza –
Istenek hajnala szintén a fantasy vonalat erősíti, de itt már megjelenik
a romantika (inkább a szókimondóbb erotika) is. Mennyire volt nehéz
vagy éppen könnyű ezt a szálat is belevinned?
IS: Egyáltalán nem volt nehéz,
hisz hozzátartoznak az érzelmek a mindennapi élethez. Az olyan
teremtményeknek, akik magányra vannak ítélve saját képesség vagy adottságbeli
korlátaik miatt, sokkal nagyobb szükségük van az elfogadásra és
a gyengédségre
Bella: A harmadik
regényed, mely a legújabb, az Álommester címet viseli. Itt már megjelenik
az LMBTQ vonal: ami azonos neműek szerelmi életét jelenti. Mi volt az
a pont, amikor megérett benned, hogy neked erről is írnod kell?
IS: Az első meleg párról
1996-ban kezdtem el írni, amikor a legelső fantasyvilágot kezdtem el
kiépíteni, hivatalosan azonban az 1999-es évet nevezném meg. A másság
egész kiskorom óta végigkísér, teljesen mindegy, melyik típusára gondolunk.
Magam is önértékelési problémákkal küzdök, és bár fejben felismerem, mélyen
legbelül csak úgy tudom oldani, ha leírom. Minden írásomban így vagy úgy megjelenik,
talán épp ezért találtam meg zsánernek a fantasyt, ahol olyan MÁS típusú
MÁS dolgokkal is lehet érvé- nyesülni, mint betegségek (fizikális és mentális),
átoknak érzett áldásos képességek, vagy épp maga a nemi identitás. Így
vagy úgy, mindent el kell fogadnunk akár magunkkal szemben, akár
a környezetünkben élőkkel, és hiszem, hogyha csak egy vagy két történet
erejéig, de megértjük azt, mi játszódhat le azokban, akik nem hasonlítanak
hozzánk.
Bella: A regényeid
megtalálhatóak a NewLine Kiadó webshopján. Hogyan találtál rájuk és milyen
velük együtt dolgozni? Kérlek, mesélj egy kicsit a tapasztalataidról!
IS: Az első két regényemet
magánkiadásban hoztam ki, kiadófüggetlenként. A NewLine-t a
kezdetek óta figyelemmel kísérem és egy sikertelen próbálkozás után egy másik,
kisebb kiadóval úgy gondoltam, miért ne, teszek egy próbát. Nem mondanám, hogy
mindent egy lapra tettem fel, de benne volt ez is az első óvatos lépésben. Na,
meg az is, hogy ez is egy fajta szintlépés, az első 2014-ben volt, amikor
kinyitottam azt a bizonyos asztalfiókot, és a szélbe szórtam az
első történetet. A Kiadó csapatában kellemesen, pozitív irányban
csalódtam, mindenki, akivel a megjelenésig és azóta is együtt dolgozom,
véleményem szerint jó kapcsolatot alakítottunk ki, amit fontosnak tartok, ha
kompromisszumokról van szó.
Bella: – A három regény
közül melyik áll legközelebb hozzád és miért?
IS: Ez egy nehéz kérdés.
A Vadmacskák – Az utolsó rókatündér azért fontos, mert mondhatom, hogy az
elsőszülött. A Látók Háza – Istenek hajnala viszont az első volt, ami
elkészült és trilógiának terveztem, vé- gül a végleges formájában
összemosódtak a szálak. Az Álommester viszont azért, mert amikor elkezdtem
írni, olyan magánéleti mélyponton voltam, hogy csak ez hozott ki belőle. Na, és
persze, azok, akik inspirálták. De ha mindenáron választani kellene, akkor az
Álommester, és egy négy kötetes kollaboráció LMBTQ témában, ami azonban azért
érdekes, mert kiléptem a komfortzó- námból, a zsáneremből és egy
ízig-vérig mai történetbe csöppentem írótársammal.
Bella: – Milyen terveid vannak?
Megmaradsz ennél a misztikus világnál, vagy esetleg valami teljesen mással
rukkolsz elő legközelebb?
IS: Ez is nehéz, főleg
a kérdés második fele. Úgy vagyok vele, hogy inkább nem tervezem, mi legyen
a következő, mert úgyis a kölykök szabják meg, mivel folytassam.
Minden attól függ, hogy ki a hangosabb karakter. Amúgy igen. A
távlati terveimben a Vadmacskák folytatása, az Álommester második része,
egy klasszikusabb fantasy vonalon mozgó regény, a Lámpás és Holdfény, egy
önálló, az ír mitológiára épülő urban fantasy, a Tündérvér szerepel,
illetve két kollaboráció: a Hajnaltörő, ami egy sci-fi/cyberpunk történet
és az Árnyjáték, ami fúziós gaslamp fantasy. De vannak egyéb tervek is, persze
többségében varázslatos háttérrel.
A könyvet NewLine Kiadó oldalán szerezhető be.
Írta: Isabel Helian Rose
Képek: NewLine Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése