Emilly Palton - Néma Bűnök

Májusban meghirdettünk egy játékot, melyben kortárs szerzők könyveit értékeljük, majd azt az ország más pontjain elhagyjuk, hogy így népszerűsítsük a magyar irodalmat!
Köszönjük szépen a sok felajánlást és együttműködést, melyet a szerkesztőségünk kapott, nagyon hálásak vagyunk érte!
A most következő percekben egy megrázó és elgondolkodtató, saját élményeken alapuló regény értékelését hoztam el nektek, melyben Emilly Palton írónő meglepő nyíltsággal beszél a múltjáról és mindarról, amit át kellett élnie!

Emilly Palton - Néma Bűnök

Tartalom:

Nehéz lehet az élet egy olyan családban, ahol az ember fiúnak készült, de lánynak születik. Az anyai szeretet, mint olyan, csak egy eltorzult, hideg formában létezik, ha egyáltalán van, míg az apa nem riad vissza a gyermek bántalmazásától sem. A családon belüli erőszak nagyon is valós, erre pedig E. Palton önéletrajzi regénye a Néma bűnök egy kiváló bizonyíték.

Véleményem:

4/5

Soha nem egyszerű kívülállóként véleményt mondani egy olyan történetről, amit a szerző élete ihletett, több szempontból sem. Egyrészt az olvasó nincs jelen, tehát nem értheti meg teljesen azt az érzelmi állapotot, melyet az író megpróbál papírra vetni, legyen bármilyen jó empatikus készséggel megáldva. Másrészt, mikor egy ilyen mű születik, akkor az alkotónak újra át kell élnie azt, amiről ír ez azonban nehezebb, mint gondolnánk, pláne ha erőszak áldozata. 

Így azzal szeretném kezdeni az értékelésem, hogy minden tiszteletem Emilly-é, amiért dacolva a felejtéssel papírra vetette a sorsát, hogy mindannyian okulhassunk belőle!

Úgy kezdi a történetet, hogy az egyik politikus szerint az országban a családon belüli erőszak nem fellelhető. Őszintén szólva nem tudom, hogy mire alapozták ezt a kijelentést, de mélységesen ledöbbentett ez a sor.

Vidéken élek, ahol mindenki ismer mindenkit és most nemcsak futó találkozásokra gondolok. Félreértés ne essék: nem azért van ez, mert az emberek naphosszat otthon ülnének, és azt néznék, hogy éppen mit csinál a szomszéd. Hanem azért, mert a vitákat nem házon belül oldják meg. Természetesen a polgárőrség és a rendőrség kézben tartja a dolgokat, de többek között a családon belüli erőszak miatt beérkező jelentések sem maradnak el. Szóval igen: a jelenség létezik!

A hosszú bevezetés után rá is térnék a könyvre és a tartalmára. Szeretném leszögezni, hogy pár mondaton kívül nem beszéltem az írónővel, nem ismerjük egymást, így a következő sorokat nem befolyásolják az érzelmeim.

Amikor egy gyermeknek azt kell tapasztalnia, hogy egyik szülője sem szereti, a legborzasztóbb sorskezdés, amit el tudok képzelni. 

Az, hogy Emilly neme dühöt és csalódottságot váltott ki az édesapjából, majd az ezzel járó fizikai és lelki erőszakot is elköveti, számomra egy nagyon gyáva és nem apához méltó hozzáállás. Aki ilyet tesz, olyasvalamiért bünteti a nála gyengébbet, amiről az nem tehet. 

Mindazonáltal valószínűnek tartom, hogy ő is rossz mintákat hozott otthonról, vagy rossz önkép alakult ki benne. Nem védem őt, mert a hideg kiráz az ilyen embertől, csak lelket próbálok önteni azokba, akik hasonló helyzetbe vannak, hogy még véletlenül se vádolják önmagukat!

Az édesanyja csendben tűrése sem a méltó egy szülőhöz, hiszen neki elsősorban a gyereke érdekeit kellene szem előtt tartania. Azonban azok a nők, akik ilyen helyzetben vannak, gyakran félnek: megpróbálják a tökéletes és boldog család képét fenntartani a világ és saját maguk előtt is azért, hogy védjék önmagukat a bántalmazástól vagy a megszólástól. A regényben szereplő család középosztálybeli és ott már igenis figyelnek arra, hogy mások mit gondolnak róluk. Még nehezebb, ha a családfő egy köztiszteletben álló rendőr.

Az, hogy a szerzőnek van két nővére, valamelyest enyhített a helyzetén, hiszen mégiscsak volt kihez fordulni. Úgy éreztem a legidősebb testvér - Orsi - egy kicsit anya, nővér és barátnő is volt egyben a számára. Mellesleg őt éreztem magamhoz a legközelebb, hiszen hasonló a személyiségünk.

Nagy bátorság kellett egy ilyen tapasztalás után, hogy elfogadja és kimutassa párja felé a szeretetét. Kívánom, hogy ezt a bátorságot és türelmet a közös útjukon őrizzék meg mindvégig, hiszen ez az az erő, mely segít a szerzőnek és megtapasztalni az élet pozitív oldalát.

A borító nagyon illik a történethez, igényes munka, csakúgy, mint a szerkesztés.  Felüdülés volt, hogy elég csak a történetre figyelni, mert a korrekció maximálisan rendben van.

Összességében egy nagyon mély nyomot hagyó, de mégis tanulságos könyvről van szó. Ajánlom azoknak, akik szeretnek a lélek mélységeibe elmerülni és megismerni az élet sötétebb oldalát!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Mogul Kiadó

Emilly Palton

Tiszlavicz Mária: Duplacsavar (BuKo 1.) - ("Ahogy először, úgy másodszor is élveztem az olvasását. Ugyanolyan izgalmas, vicces és fordulatos történet volt. ")

Magyar Szerzők Könyvei Magazin oldalán nemrég hirdettük egy játékot, melyre néhány szerző jelentkezett is. A mostani értékelésem a Tiszlavicz Mária: Duplacsavar első kötete, és annyira tetszett, hogy hamarosan folytatom a második résszel. Ezúton köszönöm az írónőnek a könyveket!

Tiszlavicz Mária:

Duplacsavar

(BuKo 1.)

Tartalom:

Amy remek színésznő, mindent tud a fegyverekről, és ki nem állhatja a rendőröket. 

Szeretője egy kétes üzletet készül megkötni, amikor meggondolatlanságában balesetet okoz Klagenfurt határában, majd lelép a helyszínről. Amy kénytelen egyedül szembenézni a rendőrökkel, ráadásul az egyik nyomozó azonnal kikezd vele. Amy szánalmasnak találja Martinek hadnagy próbálkozását, mégis enged neki, hogy a nyomozás közelébe férkőzhessen. 

Miközben szemmel tartja a hadnagy minden lépését, egy teljesen más oldaláról is megismeri őt. Amynek át kell értékelnie mindent, amit eddig a rendőrökről hitt. 

Életében először ellenszegül a kapott parancsoknak. Kész megfizetni a döntése árát – még akkor is, ha emberéletekbe kerül.

Véleményem:

5/5

Ahogy először, úgy másodszor is élveztem az olvasását. 

Ugyanolyan izgalmas, vicces és fordulatos történet volt. Élveztem, hogy újra kezembe vehettem a könyvet, cseppet sem volt unalmas. Noha ezt a kötet, már 2 éve volt utoljára a kezemben, sajnos pár hibát észre is vettem, amit elsőként nem láttam. De ezek a hibák annyira aprók, hogy nem is törődtem velük.

Egyszerre volt vicces, humoros és fordulatos a történet. Két nyomozó és egy nő, aki titkolja a kilétét. Olyan volt ez, mint egy puzzle darabkák. Nekünk olvasónak is jut munka. Még hozzá a gondolkodás. Mi is történt pontosan azon az autópályán? 

„Viktor Martinek hadnagy érezte az ereiben dübörgő adrenalint. Görcsösen markolta a kormányt, szemét nem vette le az előttük cikázó sötétzöld Audiról, és teljesen megfeledkezett arról, hogy a jobb oldalán ülő Felix Auer nem éppen a féktelen száguldozás híve.”

Volt bőven akció, egy kis nyomozás, humor és egy Cobra 11 feeling is. Aki esetleg nem tudná: ez egy német sorozat. Két nyomozóval a főszerepben, ahol A2-es vagy A3-as autópályán üldözik a rosszfiúkat. 

Imádtam olvasni. Victor és Felix igaz, hű társai egymásnak és barátok is. Victornak múltja a felszínre kerül, majd később Amy dolgairól is kiderül a titok.

Amy nem az a nő, akire számítottunk a történet elején. 

„Legközelebb majd kérvényt nyújtok be, hogy mindenkit takarítsanak el az autókról, ha kocsiba szállsz!”

Nagyon sok kérdés merült fel, hogy ki ő és miért hátráltatja a nyomozókat. Mit érez valójában? Tényleg bűnöző? 

Miket titkolhat még?

„-Ne told le már le az útról a szerencsétlent... - folytatta Felix, miközben Viktor jobbról próbálta kikerülni a Fordot.

- Ha eltakarodik előlem, nem tolom le!”

Victor újra szerelmes lehet még? Vajon megtalálta az igaz szerelmet Amy személyében? Mi lesz velük?

„Most halt meg az a nő, akiben kezdtél megbízni és be akartad engedni az életedbe!”

Eközben a szálak kezdenek bonyolódni és felpörögni az események. Mi szállíthatnak abban a kamionban? Elkapják majd? Mit akart Engel a rendőröktől? Számos kérdések, de a válaszokra szinte mindig az utolsó oldalakon fogsz rálelni.

Ha szereted a krimiket, ajánlom neked ezt a könyvet. Nem hiába a kedvencem.

A könyvet itt tudod beszerezni:

Ez-Könyv Kiadó

Tiszalvicz Mária Írói oldala

Szabó Tamás: Holdvíz

Köszönöm szépen Szabó Tamásnak és a Maxim kiadónak, hogy elolvashattam a Holdvíz című regényt. A könyv fülszövege és a borítója már régebben felkeltette a figyelmemet. Kalandos történetre, titkokra és rázós témára számítottam, meg is kaptam mindhármat.

Szabó Tamás: Holdvíz

Tartalom

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?

Véleményem

4,5/5

Ahogy fentebb írtam, már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, főleg a borító és a fülszöveg miatt. A borító ugyanis nagyon szép és sejtelmes, a kék-piros színvilág igazán figyelemfelkeltő. Ráadásul előre jelzi a történet egyik lényeges fordulatát, a fülszöveggel együtt pedig jól mutatja, mire számíthat az olvasó, ha kezébe veszi ezt a könyvet. Kalandokat, rejtélyeket és egy tabut döntögető kapcsolatot.

Mindez pedig valóban benne van a könyvben, bár a történet kicsit szaggatott, és lassan indul. Jó néhány fejezet múlva jutunk el odáig, hogy az alaphelyzet felálljon, és a két főszereplőnk találkozzon. Mert a regény hiába íródott végig egyesszám első személyben Zoli szemszögéből, Noémi is legalább annyira főszereplő. Pedig a könyv elején sem jelenik meg, és a végefelé is ritkábban.

A szereplőknél maradva mind Zoli, mind Noémi karaktere nagyon jól sikerült. Zolit hamar megkedveltem. Bár milliomos, nincs elszállva a privilegizált helyzete miatt, nagyon is földhöz ragadt. Jóképű, de nem az a nők szívét összetörő macsó, hanem kicsit félénk, tapasztalatlan és állandó bizonytalansággal küzd. Bátor, a húga miatt szembeszáll bárkivel, és okos, de nem legyőzhetetlen. Szeretem az árnyalt, emberi karaktereket, és ő épp ilyen. Noémit pedig talán még jobban megkedveltem. Ő egy gyönyörű lány, aki tökéletesen tisztában van az adottságaival, és ki is használja azokat, de hiányzik belőle mindenféle rosszindulat. Heves, folyton pörög, új impulzusokra vágyik, és bármit bevállal az erkölcsi normákra fittyet hányva. Olyan szerethetően hippiszerű, akire akkor sem lehet haragudni, amikor jó nagy marhaságokat csinál. Egyik-másik reakciója pedig annyira élővé teszi, hogy az ember olvasás közben szinte várja, hogy lelépjen a lapokról.

A két jól sikerült karakter remekül ellensúlyozta a lassabb történetvezetést. Miattuk akkor is szívesen olvastam tovább a regényt, amikor a cselekmény nem volt annyira izgalmas, ami a regény első, Magyarországon játszódó felében előfordult néhányszor. Ekkor inkább a két szereplő közötti kapcsolat dominált, nem a külső események. Ebben a részben nem csak a karakterek tetszettek nagyon, hanem a hangulat is, az író tökéletesen lefestette a kilencvenes évek Magyarországát. Én is ebben az időszakban voltam tizenéves, és mosolyogva nosztalgiáztam olvasás közben.

Aztán következett a történet második fele, amiben megkaptuk az előre ígért kalandokat, ám talán egy kicsit túl sokat is belőlük. Kétségtelenül feszültek és izgalmasak voltak ezek az események, de hirtelen jött a nagy váltás. Az érzelmekre építő, lassabban csordogáló első rész után kaland, akció és életveszély köszöntött ránk minden oldalon. Emiatt a két rész közötti összhang számomra elcsúszott. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha két, különböző regényt olvasnék. Ráadásul néhány fordulat számomra nagyon valószerűtlennek tűnt, főleg az első rész realistább ábrázolása után.

A szöveg ennek ellenére végig gördülékeny, olvastatja magát, az író stílusa is tetszett. A karakterek szerethetőek, kíváncsi voltam a sorsukra. Ugyan vannak hibái, én mégis megszerettem a regényt, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy Szabó Tamás mivel rukkol elő legközelebb.

A könyv megvásárolható itt:

Szabó Tamás: Holdvíz

Az író Facebook oldala:

Szabó Tamás írói oldala

Interjú On Sai írónővel, aki egy csodálatos világot épített nekünk, színes karakterekkel, világokkal. - ("Fejben lejátszom, és majd akkor ülök le írni, amikor már tudom, mit szeretnék.")

Köszönöm On Sai írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésemet. Régóta figyelemmel kísérem munkásságát és az eddigi megjelent összes kötet a polcomon, pihen. Kedvencem Calderon sorozat könyvei. Nagyon kíváncsi vagyok az írónőre, a munkásságára, hiszen tagja az Aranymosás pályázat zsűrijének. Szó lesz erről is és sok minden másról is.

  

Forrás: Instagram

1.

Mesélnél kicsit magadról? Hogyan kezdődött az írói pályád?

Évekig fióknak írtam, és már több millió leütés állt mögöttem, amikor 29 évesen belecsöppentem az irodalmi életbe. A regényeimbe nem olvastak bele a kiadók, de novellapályázatokat nyertem, és így elkezdtek megjelenni rövidebb írásaim. A sci-fi életben akkoriban úgy vélték, a nők nem tudnak írni, egy üvegplafon volt, így máshol kezdtem publikálni. Már szerkesztőként dolgoztam, amikor első kötetem kijött a Könyvmolyképző Kiadónál 2012-ben.

2.

Miért pont On Sai lett írói neved?

A bonsai elírásából származik, és bloggerként ezt volt a nickem. Az első novellám nem jelenhetett meg magyar néven az antológiában, 2007-ben még külföldi nevet kértek, így B. Onsai lett.

3.

Csak fantasy történeteket írtál vagy próbálkoztál-e már más műfajban írni?

Sci-fivel indultam, a fantasyt jóval később kezdtem el, de írok meséket is.

Forrás: Instagram

Kép: Könyvek_mindenkinek

4.

Jól tudom, hogy részt veszel az Aranymosás zsűrijeként, tudsz erről mesélni? Kik, hogyan kerülhetnek be erre a pályázatra?

Az irodalmi válogatót 2011-ben alapította Katona Ildikó kiadóvezető, és a lebonyolításra engem kért fel. A lényege, hogy teljesen nyílt a pályázat, bárki beküldheti az írását. Ha kiadható szinten van a regény, akkor országos kiadásba kerül, és az író tiszteletdíjat kap, úgy kezeljük, mint profi szerzőt.  De ehhez az is kell, hogy tényleg jó legyen a regény. Ha még dolgozni kell vele, akkor a Rakéta projekt keretében fejleszteni szoktuk.

5.

Számodra mely könyvek állnak legközelebb hozzád? Vannak kedvenc jeleneteid?

Nagyon sokféle könyvet szeretek, például Gail Carriger Lélektelen könyvét is. Kiváló jelenet, amikor egy vámpír modortalan, és úgy akarja megölni a főhőst, hogy nincsenek egymásnak bemutatva. Ilyen neveletlenséget egy úri hölgy nem tűrhet.

6.

Hogyan kezdesz egy történet megírásához? Meddig tart az írás folyamata?

Fejben lejátszom, és majd akkor ülök le írni, amikor már tudom, mit szeretnék. Írás közben sokszor változik a szöveg, de az alapvető jelenetek megmaradnak, csak legfeljebb máshogy jut el oda a cselekmény. Változó, hogy mennyi ideig tart az írás. Az első kötetek általában két-három év gondolkozást és egy-két év írást jelentenek. Míg a második kötetek három-négy hónap alatt elkészülnek.

7.

Amikor készen vagy az adott történettel, ezután mi következik? Hogyan lesz kézzel fogható könyv formájában egy történet?

Elküldöm előolvasóknak és a fanklubnak, ők visszajelzik, ha valami nem érthető benne, vagy egy szál nincs megmagyarázva. Utána küldöm a Könyvmolyképző Kiadóba a szerkesztőmnek. A többit a kiadó intézi, én nem foglalkozom vele. A szerkesztés után a kiadói szerkesztőhöz kerül, aki megszervezi a borítótervezést, a műszaki szerkesztést, az előrendelés lehetőségét a webboltban, illetve elküldi nekem a szerződést. Jön egy korrektor, majd a tördelő, végül a kinyomtatott szöveget még egy korrektor átnézi. Itt visszakapom én is egy utolsó ellenőrzésre. Közben a borítótervező elkészíti a képet. Majd a kiadóvezető (aki a főszerkesztő is) ellenőrzi a nyomdába küldött anyagot, végül jön a nyomtatás. Utána a raktárosok a könyvesboltokba küldik, és a marketingesek reklámozzák.

8.

Mennyire nehéz elkezdeni írni? Van valami rituáléd?

Hajnali négy körül kelek, és akkor kezdek írni. A kávéról leszoktam, most főleg teázom. A teakészítés a rituálém, és a zenehallgatás. Kevés időm van, így akkor ülök le írni, ha van a fejemben folytatás.

9.

 Mit üzennél a kezdő íróknak?

Az írást írással lehet megtanulni, üljenek le, és alkossanak. Ne kedvetlenedjenek el, ha kudarcélmény jön. Kívülről gyakran ismert írók kapcsán csak a sikereiket hallják, de valójában az írói út mindig is hullámhegy és hullámvölgy. Hajózzanak bátran rajta.

Kép: On Sai

10.

Készülsz most valami új történettel? Ha igen, mesélnél róla?

Most fejeztem be a Vágymágusok második részét, A két herceget. Ez egy Vörös pöttyös regény. A következő írásom egy mesekönyv lesz, az Alfabéta Mágustanoda folytatása.

Köszönöm a nagyszerű kérdéseket!

Én köszönöm On Sai!

A könyveket itt tudjátok beszerezni: 

Könyvmolyképző Kiadó

On Sai Regények

On Sai és a szupertitkos vinyója csoport

" A versek és haikuk a szabad gondolatok gyöngyei"....Beszélgetés Gazi Bélával

Gazi Béla költő, számítástechnikai szakember és még ki tudja hány arc bújik meg, ennek a fiatalembernek a lelkében.

Pillanatok címmel jelent meg verseskötete, melyet jómagam is olvastam. A címe teljesen fedi a belső tartalmat. Csodálatos gondolatokkal, pillanatnyi élményekkel és mai korunk fontos kérdéseit foglalta rímekbe a költő. Eddig nem találkoztam ennyire sokrétű alkotóval. Ezért nagyon örülök, hogy elvállalta az interjút, ezt szeretném megköszönni. A verseskötetről, az életről és pályakezdő költői létről kérdeztem. Tartsatok velem!

NiKy: Mesélj, kérlek kicsit magadról! Mint első könyves író mit osztanál meg olvasóiddal?

G.B.: Fülesden lakom ez a kis település Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található. Idén töltöttem be a 30. életévemet, és ahogy a kérdésedben is szerepel első kötetes író/költő vagyok. 2011-ben írtam meg az első versemet, aztán az évek során kicsit komolyabban kezdtem el foglalkozni az írással. Mérnök informatikusként végeztem Debrecenben, de már középiskolás koromban is közel álltak hozzám a humán tárgyak.

NiKy: Mit szólt a környezeted, hogy könyved jelent meg? Barátok, ismerősök és főleg a család támogatott?

G.B.: A családom nagyon örült a kötetem megjelenésnek, hiszen ők is csak annyit láttak eddigi költő tevékenységemből, amit különböző közösségi oldalakon osztottam meg. Ettől függetlenül nagyon sokat jelent nekem az, hogy itt vannak velem és inspirálnak. Barátaimtól és ismerőseimtől csupa pozitív visszajelzést kaptam, mind személyesen, mind pedig üzenetek formájában. Hálás vagyok ezért nekik, hiszen ezzel újabb lendületet adnak a folytatáshoz.

NiKy: Fent említetted, hogy informatikusként végeztél. Ezen a területen is dolgozol? Hogyan fér össze egy reális gondolatokat igénylő szakterület, a teljesen ellentétes; inkább humán és kreatív gondolatokat igénylő írással? Ez a kettősség visszatükröződik az életed más területein is?

G.B.: Igen, IT supportosként dolgozom egy helyi informatikai cégnél. Ezen még soha nem gondolkodtam, hogy hogyan fér össze a reál és humán beállítottság, talán azért van bennem ez a kettősség, mert mindig is érdeklődő ember voltam. A jellememben is visszatükröződik, hiszen az extrovertált és az introvertált személyiségtípus is jelen van bennem.

NiKy: A könyved, az Underground Kiadó gondozásában jelent meg. Voltak e nehézségeid a megjelenéssel kapcsolatban vagy gond nélkül történt? Hogyan zajlott ez a folyamat a te esetedben? Itt gondolok elsődlegesen arra, hogy első könyves íróként most kezdtél ezen az "úton" járni! Volt-e segítséged?

G.B.: A könyvkiadás elég hosszadalmas folyamat, több hónapba telt mire a kezemben tarthattam a kész kötetet. A kiadónál nagyon segítőkészek voltak, bár az első tervek nem hasonlítottak arra, amit megálmodtam, de minden egyes kérésemet elfogadták és végül olyan lett a kötet, amilyet terveztem. Nagyon sokat segített tanácsaival Ferger Annamária írónő, ha ő nem lett volna sokkal nehezebben boldogultam volna a kiadással. Nagyon hálás vagyok neki ezért.

NiKy: A borító nagyon szép lett. A te ötleted alapján készült vagy felkértél egy tervezőt? Mennyi beleszólásod volt, hogy milyen legyen?

G.B.: Köszönöm. A borítóképét én javasoltam és az Underground Kiadó tervezője készítette a kéréseim alapján.

NiKy: A könyved verses kötetként jelent meg. Hány év munkájából merítkeztél?

G.B.: Körülbelül 8 év versei vannak ebben a kötetben, de például a Haiku rész többsége 2019 nyarán és őszén íródott.

NiKy: Ha már szóba került a haiku, mint forma, melyik típust szereted jobban? Verset vagy haikut írni? Elvégre a kötetben mindkét tematika megtalálható.

G.B.: Mindkét típust egyformán szeretem. A haikut a rövidsége miatt, a verseket pedig a szabadságuk miatt. A verseim nagy része 3-4 versszakból állnak és ez volt az egyik ok, amiért Pillanatok lett a kötet címe, mert ezek a versek szinte egy szempillantás alatt elolvashatóak.

NiKy: Azt mondják a versek és haikuk a szabad gondolatok gyöngyei. Hogyan vélekedsz erről?

G.B.: Én is így gondolom. A költészet az egyik legcsodálatosabb művészet és a versek arra szolgálnak, hogy a költő kiírja magából az érzéseit és ezzel gondolatokat, érzéseket ébresszen az olvasóban.

NiKy: Verseid témáját tekintve igen sokszínűek. A szerelemtől kezdve a valláson és az életről elhintett gondolatokig megtalálható minden. Ebből arra következtetek, hogy széles érdeklődési kőrrel rendelkezel. Jól gondolom? Mi inspirál írás előtt? Meditálsz-e esetleg vagy csak a pillanatnyi benyomás adja az alapokat?

G.B.: Igen, nagyon sok minden érdekel a tudományoktól a művészetekig. Mindig más ad ihletet, van, hogy egy érzés vagy egy élethelyzet, van, amikor egy zene vagy egy természeti jelenség. Nem meditálok, mindig az adott pillanat szüli az alkotást. Úgy gondolom a versírás olyan folyamat, amit nem lehet erőltetni, nem tudok leülni és megírni egy sort sem, ha nincs ami ihletet adjon. Egy költemény akkor jó igazán, ha érzésből táplálkozik.

NiKy: Ha már ihletről beszélünk: a nagy költők és írók közül kire vagy kikre tekintesz példaképként? Mennyire határozza meg a stílusodat, írásodat? Itt gondolok például József Attilára, hiszen hozzá is írtál egy verset.

G.B.: Magyarok közül két nagy kedvencem van József Attila és Karinthy Frigyes. Például Karinthy Előszó című verse ihlett a Miért? című versemet. Nagyban meghatározza a költészetem, hogy magyar klasszikusokat olvasok, mert így beivódott a verseimbe is a kötött, rímes forma.

NiKy: A könyved három fő részre van osztva. A második részen a haikuk találhatóak. De az elsőben és utolsóban versek kaptak helyett. Miben mások azon alkotásaid, melyek az előbbi illetve az utóbbi részben helyezkednek el? Miben tér el és milyen időszakot ölelnek fel az életedben?

G.B.: Keretes szerkezetet akartam adni a kötetnek, ezért kerültek a haikuk a kötet közepére. Nincs időrendi felosztás a könyvben, az első és második részben is vannak olyan versek, amelyeket a húszas éveim elején írtam és olyanok is, amelyeket később. Arra viszont figyeltem, hogy témát tekintve folyamatosan váltakozzanak a költemények.

NiKy: Több versedet nagyon közel éreztem magamhoz. Mindegyikre jellemző, hogy az életből kiragadtál tényeket, helyzeteket, melyek tematikáját tekintve súlyosak, hiányosan, vagy nem igazságosan működnek a mindennapokban. Gondolok itt az Ítéletidő alkotásodra, de akár a Nincstelen című versedet is ide sorolhatom. Nagy az igazságérzeted? Mennyire mutatkozik meg költészetedben a mai politikai és társadalmi nézeteid? Egyáltalán mennyire engedsz teret ezen témáknak, hiszen kényes területekről van szó?

G.B.: Nagy az igazságérzetem, viszont nem szeretek politizálni. Úgy gondolom, vannak sokkal fontosabb dolgok a politikánál, például a szegénység vagy a természeti katasztrófák, ha már az Ítéletidő című versemet említetted, vagy az egyre növekvő öngyilkosságok, lásd az Öngyilkos című költeményem.

NiKy: Maradjunk még kicsit a verseid témáját nézve. Az alkotásaidból visszatekint egy bizonyos vallási töltöttség. A hit mennyire van jelen a mindennapjaidban? Segít- e az alkotásban és ha igen milyen formában?

G.B.: Nagymértékben jelen van az életemben a hit, mindennap olvasok Bibliát, imádkozom, valamint gyülekezetbe is járok. Úgy érzem, hogy Isten segít. Úgy gondolom Ő ad erőt és értelmet, hogy meg tudjam írni ezeket a verseket.

NiKy: Szerinted mennyire lehet megélhetésként tekinteni a költészetre? El tudod képzelni, hogy egyszer csak ezzel foglalkozzál? Hiszen hazánknak kicsi a piaca, mennyire befolyásolja munkásságodat ez a tény?

G.B.: Szerintem csupán csak költészetből nem lehet megélni Magyarországon, hiszen ahogy írtad elég kicsi a piac. Ezért úgy gondolom, hogy nekem sem ez kell, hogy a célom legyen. Azt akarom elérni, hogy az emberek magukra találjanak az költeményeimben.

NiKy: Mint pályakezdő költő, hogyan tekintesz a jövőre nézve? Vannak-e újabb kiadási terveid? Illetve maradsz-e a verseknél vagy kipróbálnád magad más területen is?

G.B.: Tervezem a jövőben újabb kötet/kötetek kiadását. Szeretnék majd később novellás kötetet, valamint regényt is írni, de ez még mind-mind a jövő zenéje.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

Gazi Bélát itt találjátok Facebookon:

Gazi Béla

Itt pedig megtudjátok rendelni a könyvét:

Underground Bolt

Olvassunk e-könyveket! - Ajánló 3.

Sokat beszélgettünk a többiekkel, hogy lehetne egy ajánló a magazin oldalán. Végül e-könyvek vannak porondon. Így, akkor jönnék én is néhány könyvvel, de nem mindent rakok fel nektek. Hisz maradjon következőre is. 

Sütő Enikő: Nem tarthatsz vissza

Elsőként Sütő Enikő egyik könyvét szeretném ajánlani nektek. A Nem tarthatsz vissza sorozatot. Nagyon fog örülni az írónő, ha azt mondom, hogy ez az egyik kedvenc sorozatom tőle. 

Habár romantikus erotika a könyv tematikája, mégis több ez annál. Mindkét főszereplőnek kijutott az életből rendesen. Szerettem olvasni, hogy hogyan küzdenek meg egymással és a titkaikkal, démonaikkal. 

Fejős Éva: Dominó

Másodikként, pedig Fejős Éva: Dominó (Kanapétörténetek a karanténból 1.), nos bár rövid kis történet, viszont sok minden akadt benne. Pl: szökés, elterelés, rémálom, álmok stb.

Szóval várom a következőt könyvét az írónőnek.

Fodor Zsana: Elhúztam, anyátok

A harmadik legyen Fodor Zsana: Elhúztam, anyátok c. könyvét ajánlom. Nagyon elgondolkodtató történet és felvetődött bennem a kérdés, hogy tényleg ennyire elbeszélünk egymás mellett? Érdekes sztorik, vicces helyzetek tarkítják a történetet. 

Jim Row: Orion terv 

Az utolsó pedig: Jim Row: Orion terv c. könyvét is ajánlom nektek. Műfaj tekintetében összetett, hiszen akció, thriller és krimi. Nagyon bejött ez a történet, bár sajnáltam, hogy csak 108 oldal, picit kevésnek találtam. Bár lehet, hogy csak hozzá vagyok szokva a 400-500 oldalas könyvekhez. Mindenesetre nagyon ajánlom és, ahogy a történet szálai a legvégén összefonódnak fantasztikus. Izgalmas és igazán szórakoztató, kikapcsolódó történet.

Kőszegi - Arbeiter Anita - A barátság

Májusban meghirdettünk egy játékot, melyben kortárs szerzők könyveit értékeljük, majd azt az ország más pontjain elhagyjuk, hogy így népszerűsítsük a magyar irodalmat!
Köszönjük szépen a sok felajánlást és együttműködést, melyet a szerkesztőségünk kapott, nagyon hálásak vagyunk érte!

Jöjjön tőlem az első ilyen értékelés, melyben egy kedves meséről mondom el a véleményemet! 

Kőszegi - Arbeiter Anita 

A barátság

Tartalom:

Csenge már nagyon várja a tavaszt. Ahogy beköszönt a jó idő, az anyukájával neki is fognak a kertészkedésnek a kis teraszon. Ám egy nap Lidérc, a gonosz tündér minden cserepet tönkretesz. Csenge és három kis tündérkéje, Menta, Levendula és Akác mindent megtesznek, hogy megmutassák Lidércnek, mi mindenre képes a barátság.

Vélemény:

4,5/5

Több történetet volt már alkalmam olvasni az írónőtől, melyeket nagyon szerettem. Meséi a gyerekek tanítását helyezik a központba, az őket érintő problémákat, helyzeteket feldolgozva. 

A barátság a Csenge tündérkertje sorozat második kötete, ahol a címszereplő kislány kertészkedéssel kapcsolatos kalandjait követhetjük nyomon. 

Virágültetés közben megismerkedik egy rosszcsont tündérrel, aki folyton tönkretesz mindent maga körül és ezért nem szereti senki. 

Azt gondolom, hogy Anita nagyon fontos problémát vetít fel: nem biztos, hogyha valaki rosszalkodik, azt valóban ártó szándék vezérli és ez különösen igaz a gyerekekre. Legtöbb esetben csak így akarják felhívni magukra a figyelmet, mert egyedül érzik magukat. Sokszor inkább választják a szidást, hiszen így arra az időre foglalkozva van velük. 

Ezt azonban a környezetüknek, - legyen az bármilyen korosztály -, nem egyszerű megélni és kezelni. Frusztrációt okozhat, ha valaki folyamatosan csak az ellenkezőjét teszi annak, mint amit elvárnánk tőle. 

Mi, felnőttek képesek vagyunk a dolgok mögé látni: de a gyerekekkel megértetni azt, hogy miért teszi tönkre a rajzát vagy piszkálja folyton a pajtása, nem egyszerű feladat. Pláne akkor, ha hozzánk közelálló személyről van szó, hiszen ilyenkor mi is érintettek vagyunk a témában.

Az írónő ezt úgy próbálta megértetni, hogy egy gazdagon illusztrált, könnyen olvasható és megérthető történetet talált ki és formált a  kicsik nyelvére. 

A sok színes kép, és az életszerű helyzet, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ez az üzenet célba érjen.

Bár nem hosszú meséről beszélünk, mégis olyan életigazságra tanít, hogy bátran ajánlom, nemcsak kisgyermekek számára.  Ám, hogyha szülőként veszed a kezedbe, egy dolgot megemlítenék: kislányos anyukák/apukák előnyben, hiszen a kertészkedés illetve a tündérkék jellemzőbben az ő fantáziájukat mozgatják meg!

Írta: Isabel

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Alexandra oldalán

Interjú Katie Francoise Álomgyár egyik tehetséges írónőjével

Köszönöm, hogy elfogadtad újra az interjú felkérésemet Katie, régen beszélgettünk. Jelenleg négy regényed jelent meg, melyek az Utolsó Esély, Egy igaz szerelem története, Bosszú - A harag ébredése és a Bosszú - Halálos vonzódás címet kapták.. 

Arra gondoltam, hogy mesélhetnél, hogyan telnek a napjaid? Várható-e új könyved? Mi a helyzet Franciaországban? Hogyan viseled az önkéntes karantént? Menyire befolyásol az írásodra a jelenlegi helyzet? Erről olvashattok most többek között.

1.

Mesélj, kérlek, hogyan telnek a napjaid?

Szia Ági!

Valóban nagyon rég beszéltünk már, de annak nagyon örülök, hogy megkerestél! Mivel lassan vége ennek a COVID 19 időszaknak, egyre jobban érzem magam, bár az elmúlt nyolc hét nagyon nehéz volt. Itt (Nantes) szigorúan betartották az emberek a korlátozásokat. Nyolc hét alatt háromszor voltunk boltban és ennyi. Azt hiszem, ha nem kertes házban laknánk, nem bírtam volna a bezártságot. Most, hogy enyhítettek a karanténon, sokat járunk kirándulni, persze olyan helyekre, ahol nincs sok ember, illetve be lehet tartani a másfél métert. Lassan minden visszaáll a vírus előtti időszakra, bár azt gondolom, egy jó ideig még mindenki „félni” fog a másiktól. Nagyon nehéz volt megszoknom, hogy ne puszival köszönjek a barátainknak és lássuk be, két méter távolságból nem olyan a beszélgetés sem. A legnehezebb az volt az elmúlt időszakban, hogy családok szakadtak szét, ahogy az enyém is. Édesanyám Skóciában tartózkodott és már nem tudott hazajutni. Míg mehetett volna addig dolgozott, aztán mikor bezárt a munkahelye már nem, vagy csak nagyon nehezen tudott volna Magyarországra menni és akkor is vállalnia kellett, volna a két hét karantént. Édesapám ebből a szempontból jobban járt, mert ő pont Magyarországon tartózkodott, felügyelte a felújításokat a családi háznál. Mivel ő szívbeteg, eszébe nem jutott elindulni a veszélyeztetettsége miatt. Ugyan még várjuk, hogy Edinburgh mikor nyit ki, de azt legalább tudjuk, hogy pár hét és újra együtt lehetnek. Számomra nehéz volt az, hogy mindenkiért aggódtam. Nővérem, aki Manchesterben él, Húgom, aki Malmőben, egyedül a bátyám él Magyarországon, így ő „vigyázott az apukánkra. Még szerencse, hogy a Messengeren láthattuk egymást.

2.

Mi a helyzet odakint Franciaországban? Korlátozás vagy tilalom van?

A COVID 19 sajnos az egész világot megbénította, ami egyrészt jót tett a környezetünknek, másrészt viszont sajnos komoly következményekkel járt az emberiség számára. Hála Istennek itt Nantes-ban nagyon kevés beteget regisztráltak, ami annak köszönhető, hogy az itt élők az első pillanattól fogva betartottak mindent. Ugyan a kórházakban sok beteget ápoltak/ápolnak, de azokat olyan megyékből szállították át, ahol már nem bírták befogadni őket. Inkább Franciaország keleti része és Párizs az, ahol nagyon magas volt a betegek és a halottak száma. Nagyon sok munkahely bezárt, aki csak tehette otthonról dolgozott. Aki semmilyen formában nem tudott dolgozni azok is megkapták eleinte a fizetésük száz százalékát, ami mostanra nyolcvan százalékra csökkent. Kezdetben sokan pánikoltak és féltek, ami az idő előrehaladtával enyhült és mára már el is tűnt. A repülőjáratokat teljesen megszüntették, de a napokban a határon belüli repülést újra engedélyezik. Európa felé még nem nyitottunk, ennek ellenére a vendégmunkásokat autóval már beengedik az országba, amennyiben van negatív tesztjük és igazolásuk a munkahelyről, hogy dolgozni jönnek. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy nem lesz második hullám (reméljük így is marad) ezért az éttermeket is elkezdték kinyitni, ugyan Párizsban a beltéri étkezés még tilos. A maszk használata még mindig nagyon fontos. Egyszerre több ember nem tartózkodhat egy helyiségben, (például pékség, orvosi rendelő, kisebb üzletek) kint kell várakozni betartva a távolságot. Az iskolák nagy része kinyitott, bár nem kötelező bejárni, aki teheti, az otthoni oktatást választotta. A mozik és a szórakozóhelyek még mindig zárva tartanak, talán majd három hét múlva kinyithatnak. 

3.

Karantén alatt dolgozol-e valamilyen új könyvön? Ha igen, miről szól?

Az elzárás alatt inkább csak olvastam (19 könyvet), filmet néztem, illetve kívül-belül kitakarítottuk a házat. Egy kicsit bűntudatom is van, mert az írással nem igazán foglalkoztam, de azt gondolom, ha „megérek”rá, akkor újra leülök és befejezem a kéziratokat, mert kettő is van. Az egyik az 1800 években játszódik angliai és dániai területeken, a másik a napjainkban játszódik. Azt hiszem, az elsőt fogom először befejezni, bár már elég régóta írom.

4. 

Most térjünk rá a könyveidre, terveidre. Van terved a jövőben? Idén várható-e új könyved?

Szeretném mielőbb befejezni, amit írok, de nem ígérek semmit. Legkésőbb jövő tavasszal szeretném, ha már megjelenne, ám az is lehet, hogy még idén megjelenik. Nem csak rajtam múlik.

(Fotó: Kovács Ági)

5.

Van szerencsehozó kabalád vagy rituáléd az írásodhoz?

Általában zenét hallgatok, miközben írok, bár egyes részeknél azt szeretem, ha csend van körülöttem. Olyankor még a légy zümmögése is idegesíteni tud. Szerencsehozó kabalám nincs, inkább pozitív gondolatokat ragasztgatok magam elé szemmagasságba. Ami biztos, mikor leülök írni akkor szeretek elvonulni magamnak, hogy senki se zavarhasson, amiben hála Istennek a férjem is partner.

6.

Hogyan kezdesz hozzá egy történeted megírásához? Végzel kutatómunkát?

A kutatómunka az elengedhetetlen egy kézirat megírásához. Szerintem nincs is olyan történet, amihez ne kellene. Én, ha leülök írni, mindig az - az első, hogy két hétig csak bújom a netet, vagy a könyveket és utána olvasok mindennek. Aztán csinálok egy vázat, hogy honnan hova akarok elérni, bár volt már olyan, hogy nem az lett a vége, mint amit én az elején kitaláltam. Maga az írás egyébként nálam úgy kezdődik, hogy látok valamit akár az utcán, a boltban, vagy a környezetemben élők életében, amit tovább lehet görgetni és egy remek kis sztori, születhet belőle. Először csak fejben pörgetem az eseményeket, és jegyzeteket készítek, aztán jöhet a már említett kutatómunka, ahol a megfelelő helyet is keresem, ahova belehelyezhetem. Még szerencse, hogy a fantáziának semmi sem szabhat gátat.

7. 

Van múzsád, aki inspirál téged?

Múzsám az nincs, inkább azt az érzést akarom mindig újra és újra átélni, amikor a férjem büszkén rám néz, ahogy átadom neki az éppen megjelent könyvem.

8.

Mit üzennél a kezdő íróknak?

Ezt már sokszor kérdezték tőlem, és mindig ugyan azt tudom válaszolni. Ne adják fel, próbálkozzanak! Olvassanak sokat, a kutatómunkába fektessenek elég időt. Ne akarjanak egyszerre több történetet, kéziratot megírni, válasszanak ki egyet, és azt vigyék végig, az - az egy legyen tökéletes. A többihez majd visszatérnek, ha az első már megvan, Olvastam, volt olyan, aki egyszerre négy történetet írt. Akarva akaratlanul is belekeveredik az ember és akár az is előfordulhat, hogy épp ezért hasonló lesz a két írás. Mindig csak egyre koncentráljanak.

Az írónőt és a könyveit ezeken a linkeken találhatod meg:

Katie Francoise Írói oldala

Álomgyár Kiadó

Katie Francoise világa csoport

Körmöndi Brigitta Tímea - A vak nő, aki látott

Nem is olyan régen, kaptam egy lehetőséget, hogy az Ágenda Kiadó gondozásában megjelent történetekből választhatok magamnak olvasnivalót. Ezt itt is szeretném megköszönni, mert ez által átélhettem ennek a történetnek a mondanivalóját. Erről a könyvről hoztam nektek most értékelést. Gyertek, kalandozzatok velem ebben az érdekes világban!

Körmöndi Brigitta Tímea: 

A vak nő, aki látott 

Tartalom:

Egy előkelő család.

Egy magánysziget, ahol a napsütés nem több az éjszakánál.

Egy gyönyörű nő, aki születése óta vak; egy szenvedélyes férfi, aki jóval több annál.

Egy csoda.

Egy titok.

Egy név.

Egy új világ – Fekete Havas, ahol pusztító erők támadnak.

Purgatórium. Hazugságok hazugságok hátán.

Igaz szerelem.

Az igazság.

Véleményem:

4/5

Első körben szeretnék a borítóról írni nektek. Nekem szívügyem, hogy ne csak a belső, de a külső is megkapó legyen, visszatükrözze a tartalmat és elérje, hogy olvasni akarjam úgy is, hogy magát a fülszöveget még nem is láttam.

Ebben az esetben, ahogy a tekintetem ráesik a borítón lévő szemre, be kell, hogy valljam, kiráz tőle a hideg. Semmi bajom nincs a szemes képekkel, de ez így ebben a formában sokkolóként hatott rám, mert inkább vártam ez alapján valami horror vagy pszicho-thrillert, mint „sima” fantasyt.

Körmöndi Brigitta Tímea neve számomra eddig ismeretlen volt, de amit most tapasztaltam olvasásom folyamán elégedettséggel töltött el.

Nagyon magával ragadó a történet vezetése, végig úgy éreztem fogja a kezem, és mint a főhősnőnket, „vakon” engedtem, hogy végig vezessen. Nem féltem attól, hogy mit tartogat számomra a következő oldal, hiszen jó érzékkel kombinálta az írónő a valóságot és a képzeletbeli elemeket.  

Melánia vakon éli életét, elkényeztetve, burokban nő fel és a legkisebb változástól is idegenkedik. Édesapja döntése folyamán egy nagyobb életváltozás elé nézne, de ő makacsságában elszökik otthonról. Útja során találkozik valakivel, aki három lehetőséget biztosít a számára, hogy egy olyan világba léphessen át, ahol kiszabadulhat az állandó sötétség okozta magányából.

Ebben a világban találkozik szerelemmel és ellenséggel egyaránt. Itt megtelik hősnőnk lelke élettel, színekkel és képekkel, de ez az idilli világ nem veszélytelen, hiszen az ottani erdő nyugtalan, vérre szomjazik és más ellenség is a nyakukon liheg.

Mindezek alapján láthatjátok, hogy az írónő egy igen érdekes alaptörténetet rakott össze, amelyből nem hiányoznak az eredeti ötletek sem.

Melánia személyisége csapongó, ugyanakkor érződik az eltökélt nő jelleme is. Mikor határozottsága felszínre tör tettei nyomán megváltozik az élete.

A két világ között hol egyik, hol a másik után vágyódik.

De azt nem veszi észre, hogy mindkét világban csak akkor boldogulhat, ha bátor és merész lesz. Szembe mer szállni az ellenséggel és mer élni végre.

Az írónő nagyon szépen visszatükrözi az élet és a halál közötti párhuzamot, kicsit árnyalva bennem az első benyomás képét, hogy mégsem egy szimpla fantasy történettel lesz dolgom.

Danton a másik főszereplő ebben a világban, aki nem egy puszta ábrándkép, de nem is több mint egy meggyötört lelkű harcos, aki minden alkalommal megküzd az ellenséggel, de békére igazán sosem lelhet.

A kettejük kapcsolata már az első pillanattól fogva érzelmekkel teli, hiszen a harag, kétségbeesés, majd a vágy és szerelem mind olyan mélységekig viszi a lelküket, ahonnan már nagyon nehéz visszatérni.

Bár más karakterek is megfordulnak a történet folyamán, és természetesen kellettek a teljes képhez, de a szerepük eltörpült a számomra. Hiányoltam a mélységet belőlük, pedig elméletileg nekik is fontos részük lett volna az események alakulásában.

Talán egyedül a Dadus hatott meg, mikor leírta a színek kinézetét. Számomra ez az idézet gyönyörű és nagy kedvencemmé vált. Nézzétek csak:

"– Milyen színű az öröm?

– Olyan, mint az arany, meleg fényű, mint az első tavaszi napsugár.”

Az egész könyvről elmondható, hogy csodásan van megírva, néhol izgalmas, de főleg az élet kérdéseit boncolgatja, egy testileg sérült nő gondolatain keresztül.

Az írónő szépen bánik a szavakkal és bizonyos sorai beleisszák magukat az olvasó lelkébe.

Ugyanakkor nem tudok elmenni azon tény felett sem, hogy bizonyos elemeket én olvastam már egy másik regényben. A hasonlóság nagyon éles és ez ki is zökkentett az olvasás mámorából.

Valamint én értem, hogy a vallás fontos szerepet játszik az emberi életekben, de nekem sok volt, hogy ennyire bele lett erőltetve. Már csak azért is, mert én nem osztozom ezen nézetekkel és bár mindig nyitott lélekkel állok a témához, ebben a formában engem inkább elriasztott, sem mint, hogy felemelőnek éreztem volna. Lehet szubjektív a véleményem, de ezeknek a témáknak az érintése messze meghaladja egy 90 oldalas könyv tartalmi kereteit, sokszor erőltetettnek éreztem bizonyos kérdések boncolgatását.

Összetett és súlyos a könyv mondanivalója, hiszen a testi fogyatékosság mindennapjainkban is fontos téma. Ilyenkor jövünk rá, hogy azon emberek, akiknek minden alapszervük működése születésüktől fogva megadatott, mennyire nem is értékelik, hogy egészségesek.

És ez az idézet teljesen visszatükrözi, amit én magam is gondolok erről. Nézzétek csak:

„Aki lát, az nem tudja, milyen csoda birtokában él.”

Összességében elmondhatom, hogy egy remek fantasy könyvet olvashattam, bár tematikáját tekintve nem egészen illik ebbe a műfajba.

Az írónő szépen keveri a két világ közti határt és bizony teljesen természetesnek érzi az olvasó, ha hirtelen változik a helyszín az események alakulása folyamán.

Ami pedig a történet lezárását illeti, az utószó nagyon kellett a végére.

Így kerek egész.

Egy élmény volt az olvasása, és bár nem lett kedvenc, mindenképpen szeretnék olvasni az írónő tollából a jövőben is.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ágenda Kiadó