2021. április 9., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Csete Dórával készült interjú ("a világok is mind magukban hordozzák azt a bizonyos csodát, amitől a fantasy az fantasy lesz")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Csete Dórát kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

 

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Az egyik kedvenc műfajom. Azt, hogy némi realitás és múlt béli dolgok mellett varázslatos. A kitalált lények is mind különlegesek, a világok is mind magukban hordozzák azt a bizonyos csodát, amitől a fantasy az fantasy lesz. Igazából nehéz megfogalmazni, aki ebben a műfajban ír, olvas, az tudja miről beszélek.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Ilyenkor kell egy kis magány. Beindul a fantáziám, és csak írom, ami az eszembe jut. Ha ez megvan, akkor utána még kiegészítem pár dologgal, ami valami pluszt adhat a világnak és készen is van.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Pár óra alatt általában megvagyok. Szerencsére nagyon el tudom engedni a fantáziámat, így nem olyan sok idő nálam egy világ megalkotása.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Igen, filmekből, Harry Potter, Gyűrűk Ura, ugyanitt a könyvekből, illetve szerepjátékból, ahol játszom.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Nálam nincsenek nagyon külön nehéz és könnyű részek. Ugyanolyan egy világot megalkotni, mint egy szereplőt, népet. Összetett feladat, de a képzeletem határtalan. 

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Inkább a második, a látásmód. Persze az első sem lehetetlen, de nagyon nehéz teljesen újat összehozni.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Izgalmas, varázslatos, hangulatos. Arányosan legyenek ezek elosztva a könyvben. Plusz a fajleírások és maga a világ, egy-egy mozzanat, érdekesség, ezek mind legyenek kissé részletesebbek. Nagyjából ennyi.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Én valamiért úgy gondolom hozzánk kicsit később robbant be ez a műfaj, mint külföldre. Így itthon még várat magára az igazán nagy név. De szerencsére magyaroktól is egyre jobb fantasy-kat olvasok. Én látom már az alagút véget. 


2021. április 4., vasárnap

Tudtad-e? Tokody Klára

Tokody Klára meseíró elárul nektek 10 érdekességet a magazinunk oldalán. Klára mesekönyveket ír, az egyik ilyen Mina és Vidi című mesekönyv, melyet Menyhei Moncsi fog majd értékelni.



Tudtad-e?

Amit pedig rólam lehet tudni: mindenem a balatoni mese, blogomon gyűjtöm a balatoni mondákat, legendákat, és decemberben jelent meg magánkiadásban a Balatonnál játszódó meseregényem, a Mina és Vidi az óriások nyomában. A weboldalam.

1

Első nagy szerelmem az oviban B. Petin kívül III. Béla volt. Édesanyám ugyanis esténként Andersen és Grimm meséi helyett az Árpád-házi királyokról mesélt mindig, olyan izgalmasan, hogy e nagyszerű, mégis kevéssé ismert királyba kicsit mindketten szerelmesek voltunk.

2.

Első befejezett regényemet gimnáziumban írtam Zeusz a nagybátyám címmel. Akkoriban nagy divat volt a Kaland, játék, kockázat sorozat, amik olyan könyvek voltak, ahol az ember maga alakította a történetet. Az enyém is ilyen volt, mégpedig - mint a címe is mutatja - a görög mitológiában játszódott. Jelenleg a pincénkben van egy dobozban.

3.

A Mina és Vidi az óriások nyomában című meseregényem két főhősét gyerekeimről mintáztam. De rajtuk kívül is van több valóságos szereplő: a bölcs mocsári teknős, Apóca alakját például egy 2019-ben elhunyt barátunkról, mintáztam, akinek a könyvben is szereplő cseresznyefa pipáját mindenki jól ismeri Fonyódligeten.

4.

A könyv illusztrátorával, Elek-Varga Viktóriával sosem találkoztam a pandémia miatt, mégis hihetetlen harmóniában tudtunk együtt dolgozni.

5.

A meseregényemben szereplő, a somogyvári bencés apátság romjai között található kút valóban létezik, egyik kedvenc kirándulóhelyünk a déli parton. De hogy van-e ott tényleg titkos tündérkönyvtár, abban nem vagyok teljesen biztos.

6.

Első interjúmat a blogomról a Fonyód Média készítette, és izgalmamban annyira rugdostam az asztalt, amire az egyik mikrofont helyezték, hogy majdnem meg kellett ismételni a felvételt, mert semmi sem hallatszódott a szövegből. Második alkalommal, amikor a mesekönyvről interjúvoltak meg, inkább mikroportot kaptam.

7.

Kedvenc helyem a Balatonon egy fonyódligeti hullámtörő, ahol a gyerekek állandóan titkos bázisukon dolgoznak, én pedig akármennyit el tudok üldögélni a parton nézve a Badacsonyt, hallgatva a hullámok csobogását, és gondolkodva a mesém következő fordulatain.

8.

Blogomon, ahol gyűjtöm a balatoni legendákat, négy olyan monda is szerepel, ami a balatoni kecskekörmök kialakulására ad magyarázatot.

9.

A családbarát hotelek némelyikénél kedves szokás, hogy a kisgyerekkel érkező családoknak bekészítenek egy esti mesét. Így van ez a siófoki Hotel Azúrnál is, és engem ért az a megtiszteltetés, hogy írhattam a hotel kabalaállatáról, Azúrkáról, a dankasirályról. Kedvencem közülük a kalózos kaland, ami blogomon is megtalálható.

10.

Imádok fotózni. Bár sajnos még hobbifotós szinten sem űzöm, rejtélyt jelentenek számomra az ISO, rekeszérték szavak, de szerencsére fő témám, a Balaton így is rendkívül látványos.

2021. április 1., csütörtök

Interjú a mesék világáról Bombicz Judittal

Most egy új világot szeretnék bemutatni a felnőtt olvasóknak, ez nem más mint a Mesesarok új rovata a Mesevilág megismerése. E rovat keretén belül beszélgettem Bombicz Judittal, a mesevilág egyik képviselőjével, akinek megjelent már két mesekönyve: a Mesék elalvás előtt és a Csodák könyve, amelyben sok szép grafika is kíséri az aranyos meséket. Emellett sok mesét is ír nyereményként. Most megtudhatjátok tőle, hogy ő hogy látja ezt a világot felnőtt fejjel. Köszönöm Judit, hogy elfogadtad a felkérésemet. 


Moncsi:
Hogy jött az ötlet, hogy a mesék m
űfajában kezdj el alkotni?

Judit: Az első meséket a lányom ihlette, amikor még kicsi volt. Azokat sajnos nem írtam le, csak elmondtam, ahogy kitaláltam őket. Sok-sok év szünet után aztán újra felbukkantak a mesék, elkezdtek bennem alakulni, formálódni, majd hirtelen úgy döntöttek, hogy megszületnek. Egyszerűen imádom a meséket gyermekkorom óta. Ráadásul szeretem is őket írni, szeretek a mesék világában bóklászni, így számomra természetes, hogy meséket írok.

Moncsi:
Honnan jönnek az ötletek a karakterekhez (óriások, tündérek, manók, sell
ők, kentaurok, sárkány stb)?

Judit: A karakterek nagyon sokszor adottak, hiszen mi is ezeken nőttünk fel. Kicsit átfazonírozzuk őket, új köntösbe öltöztetjük, új helyszíneket kapnak, új cselekményt és máris elkészült egy új mese. Viszont a legtöbb mesém szereplői nem a kitalált karakterek, hanem az állatok, akik emberi vonásokkal rendelkeznek, emberi tulajdonságokat kapnak tőlem. Talán pontosan azért, hogy megmutassam rajtuk keresztül, milyenek is az emberek, vagy hogy milyeneknek kellene lenniük.

Moncsi:
A helyszínek, amikr
ől írsz, valós helyeket ábrázolnak vagy inkább kitaláltakat?

Judit: A helyszínek olyan mértékben valósak, amennyire szeretném. Vagyis az állatos meséim leginkább az erdőben, állatkertben játszódnak. Amikor ezekről írok, óhatatlanul magam előtt látom azokat a helyszíneket, ahol már én is jártam, így akár oda is képzelhetem a szereplőimet. A kitalált karakterek, a kitalált világok természetesen nem valósak, bár az én elmémben úgy élnek, mintha csak egy kapun kéne átlépnünk, hogy odajussunk. Tehát azt mondhatom, hogy a helyszínek vegyesek. Sokszor olyanok, mint egy turmix. Valós és kitalált dolgok keveréke.

Moncsi:
Mi a véleményed arról, hogy feln
őttek is olvasnak mesét?

Judit: Szerintem nagyon is jól teszik azok a felnőttek, akik mesét olvasnak. Bár a mesék sokszor a fantázia által megszületett világban, kitalált szereplőkkel készülnek, mégis nagyon sok emberi érzelem, tulajdonság található bennük, vagy éppen olyan helyzet, amilyenbe bármelyikünk keveredhet, bármikor. S nem utolsó sorban nem árt a felnőtteket is emlékeztetni a mesék által azokra az értékekre, amikre szükségünk van ahhoz, hogy jó emberek lehessünk, akiket mások is tisztelhetnek.

Moncsi:
Szerinted mennyire van szükség a mesékre a mai világban?

Judit: Azt hiszem, lényegében az előző válaszomban megfogalmaztam azt, hogy miért van szükség a mesékre. De nem mondanám, hogy csak a mai világban. Én inkább úgy írnám le, hogy a mesékre mindig és minden körülmények között szükség van. Mint írtam, emlékeztetnek arra, amire emlékeznünk kell. Feltölthetnek új energiákkal, kirángathatnak a napi taposómalomból és olyan helyekre vihetnek magukkal, ahová mindig is szívesen mentünk volna. Mindenkinek kell egy kis varázslat az életébe.

Moncsi:
Mi ad ihletet a történeted megszületéséhez?

Judit: Bármi megihlethet, hogy egy-egy történet megszülessen. Elég egy szó, egy kép, egy tárgy, bármi. Akár néhány információ valakiről, vagy hogy éppen mi történt vele. Nincs rá szabály. Ha valami meg akar ihletni, az meg is teszi, majd meg is születik. Viszont képről imádok írni. Ha valami megfog benne, akkor óhatatlanul elkezd kerekedni egy történet is bennem.


Moncsi:
Melyik az a mese, ami a kedvenced volt gyermekkorodban? Miért pont az? Mit adott neked?

Judit: Benedek Elek meséit nagyon szerettem, és a Grimm meséket is. Andersen soha nem volt a kedvencem, valahogy nem tudtam azonosulni sem a mesék tartalmával, sem a stílusával. Viszont imádtam Bálint Ágnes Mazsoláját, ami könyvben is megvolt, és a bábfilmet is nagyon szerettem. Bár a tévében inkább a rajzfilmekért voltam oda. Például A varázsceruzát imádtam, a Lolka és Bolkát is, és bár nagyon művészietlen volt, a Moha és Páfrányt is szívesen néztem. Nagyon sok mesét szerettem, főleg olvasni. S hogy ezek mit adtak? Egy olyan világot, amiben imádtam elmerülni, és olyan érzést, ami azt sugallta, bármit szeretnék, megkaphatom, mert bármire képes vagyok.

Moncsi:
Melyik volt az a mese, amire azt mondtad, hogy egyszer is elég volt megnézni/elolvasni?

Judit: Akadt már az évek folyamán néhány, de például a Vuk második részét képtelen voltam végignézni. Nem a történettel volt bajom, hanem a kivitelezéssel. Aki látta az első részt Dargay Attila rajzaival, az szerintem képtelen volt azonosulni a második rész animációjával. Egyszerűen nem jött be.

Moncsi:
Ha a saját vagy más írók meséjének egyik karaktere lehetnél, ki lennél?

Judit: Lányom a napokban azt mondta, én vagyok a meg nem értett boszorkány, a mézeskalács házban. De azt is mondta, hogy a mesék minden tündérkeresztanyjának tulajdonságai koncentrálódnak bennem. Idézem. „Szerintem benned az összes mesebeli Jótündér Keresztanya keveredik. Tudsz olyan idegesítő lenni, mint a Shrekes néni, meg olyan cuki, mint a Hamupipőke nénije.” Szóval, ezek szerint jó kis tündérkeresztanya lennék.

Moncsi:
Mit szeretnél megtanítani a gyermekeknek a meséid által?

Judit: Mindent, amit az emberek kezdenek elfelejteni, amit kezdenek a szőnyeg alá söpörni. Szeretném például, ha a gyerekek tudnák, nem akkor lesznek sikeresek, nem akkor fogják őket szeretni, tisztelni, ha átgázolnak másokon, hanem akkor, ha pont az ellenkezőjét teszik. Na és persze azt is, hogy attól, hogy valakiben csalódunk, azt még nem szabad kivetíteni válogatás nélkül mindenkire, mert ha ezt tesszük, akkor valószínűleg észre sem fogjuk venni azokat, akikre számíthatunk, akiknek fontosak vagyunk. Szeretném nekik megmutatni, mi a szeretet, a boldogság, a becsület, a tisztelet, az őszinteség és még nagyon sok olyan emberi érték, aminek tényleg értéknek kéne lennie mindenkinél. Mert nem a pénz a legnagyobb érték, hanem maga az ember, az érzései, a tettei.

Moncsi:
Melyik a kedvenc saját meséd és miért az?

Judit: Ez mindig nagyon-nagyon nehéz kérdés, hiszen mindegyik mesémet imádom. Mindegyik belőlem született, mindegyikben kicsit benne vagyok én is. Egyikben így, a másikban úgy, a harmadikban amúgy, de egy kis darab mindig ott van belőlem is. A lelkemből, a szívemből, a saját valómból. Őszinte leszek, képtelen vagyok egyet is kiragadni közülük. Mindet imádom.

Moncsi:
Mik a jöv
őbeli terveid e műfaj keretein belül?

Judit: Nagyon sok tervem van a meseírás, a gyermekirodalom terén. Jelenleg dolgozom egy könyv grafikai szerkesztésén, majd a szövegtördelés következik. Terveim szerint ez a mesekönyv október-november tájékán jelenne meg, így a karácsonyfák alá kerülhet majd. Ezen kívül nagyon sok kész mesém van, hiszen a havi nyereményjátékok nyerteseinek saját meséket írok. Egyszer talán ezek is nyomtatásra kerülhetnek majd. Gondolkodom e-könyvön is, hiszen a külföldön élő magyar családok nem jutnak hozzá mindig könnyen a magyar nyelvű könyvekhez, és bár egy mesekönyv úgy az igazi, ha kézzel fogható, mégis, ez is egy járható út lehet az embereknek. Lévén, egy e-könyv olcsóbb is, talán több család engedhetné meg magának. Volt egy olyan terv, ami sajnos már nem lesz megvalósítható soha. Édesapámmal terveztünk egy közös könyvet. Tavaly nyáron nagyon lelkesen vetette fel az ötletet, de sajnos novemberben elhunyt, így erről le kellett mondanom. Lányommal közösen is tervezünk valamit, bár ez még nagyon kezdeti terveket jelent. Ha kivitelezhető, akkor igyekszünk majd megvalósítani is. Még távoli terv, erről nem is mondanék bővebben semmit. Szóval terveim vannak, sőt mindig újak születnek. Azt sajnos előre nem tudom, mi fog belőlük valósággá válni, de igyekszem megtenni értük minden tőlem telhetőt, hogy becsempésszek egy kis varázslatot az emberek életébe. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt.

Bombicz Judit hivatalos oldala
NewLine kiadó 

Fantasy világok a magyar irodalomban Darvas Petrával készült interjú ("misztikus, mágikus cselekményekkel, izgalmas világfelépítéssel és jól megformált szereplőkkel kápráztatjuk el az olvasót")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Darvas Petrát kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Én köszönöm, hogy részt vehetek az interjúban. :)

 

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Azért szeretem a fantasyt, mert határtalan lehetőségeket kínál az írónak, ugyanakkor óriási kihívás. Nem csupán misztikus, mágikus cselekményekkel, izgalmas világfelépítéssel és jól megformált szereplőkkel kápráztatjuk el az olvasót, hanem ezek összhatásával teremtünk eredeti, átélhető atmoszférát. Ilyesmit alkotni pedig kihívás.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Először megjelenik a téma, amiről írni szeretnék, párhuzamosan pedig megformálódnak a szereplők. Tudom, milyen fejlődési ívet szánok nekik, és ehhez olyan környezetbe kell őket helyeznem, amellyel kölcsönösen hatnak egymásra. Ez akkor valósulhat meg, ha a világ azelőtt is működött, hogy a karakterek betették volna oda a lábukat.

Szeretem a portal fantasyt, mert az a szereplő, aki átlép egy másik világba, nemcsak azon a világon alakít, hanem hazatérve, a benne végbement fejlődéssel eddigi életében is megváltoztat valamit. A karakterfejlődés mindig fókuszban van, és jelen tudásom szerint, ezt eddig a portal fantasyban tudtam a legjobban kibontani.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Attól függ, mit írok éppen. Novella esetén kifejezetten funkcionálisan építem fel a világot, hogy a szereplők tudjanak benne létezni. Regény írása előtt fontos szempont, hogy a világ működjön önmagában is, a mágia ne legyen öncélú motívum. Az Ikrek Mágiája egy olyan világban játszódik, melynek első sugallata nagyjából négy éve született meg a fejemben. Szóval sok időbe telt, amíg a többszöri átformálással olyanná vált, amelybe beengedtem a szereplőimet.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Sokat, sokszínűen álmodom, fantáziautazásokat teszek, állandóan párbeszédeket futtatok a fejemben, képekről találok ki eredettörténeteket. Szeretem a fantasy filmeket, olvasok a zsánerben és zsáneren kívül, illetve nyitott szemmel és füllel járok. Néha elég egy utcatábla az ihlethez, vagy egy elcsípett mondat a boltban. Ezeket olykor kisebb, csattanós történetekben is megírom. A karakteralkotáshoz pedig elengedhetetlen pszichológiai, önismereti, társadalmat érintő témák követése. Mivel jelenleg ifjúsági történet írok, a kamaszokkal, családdal kapcsolatos témák kifejezetten fókuszban vannak.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Az olvasók közül vannak, akik szeretik, ha már a történet elején hosszú leírásban képet kapnak a világról és annak különlegességeiről, esetleg lényeiről, törvényeiről, míg mások azt szeretik, ha fokozatosan tárul eléjük a világ, és a cselekménnyel együtt válik láthatóvá. Én az utóbbi táborba tartozom, ezért így is írok. Abból a szempontból nagyobb falat ez a technika, hogy tudatosabb tervezést igényel az információk átadásának szempontjából. Nagyon szeretek több nézőpontkarakterben dolgozni, a helyszíneket, új információkat az ő szemükkel megmutatni, az olvasó így az ő reakcióikon keresztül élheti át a történetet. Otthonos terep számomra a nézőpontváltás, szeretek a szereplők bőrébe bújni, megszólalni a hangjukon.

Nekem az a legnehezebb a fantasy írásában, hogy nem látok rá kívülről a szövegemre, vajon sikerült-e az olvasónak átadnom az atmoszférát, érthető-e a történet. Ilyenkor pihentetem a szöveget, majd visszatérek rá később. Hosszadalmasabb így az alkotási folyamat, de megéri.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Szerintem az írói hang sokkal fontosabb, mint az, hogy egyes motívumokkal találkoztunk-e már vagy sem. Ha több író által megalkotott világ nagyon hasonló, akkor is biztosan mást fognak a karakterei kihozni a történetből. Engem sokkal inkább zavar, ha a szereplők kidolgozatlanok.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Olvasóként az a tapasztalatom, ha a karakterek életre kelnek, bármilyen történet magával ránt. Ha a világ jól felépített, és még az író stílusa is tetszik, oda- és visszavagyok. :)

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Nem nemzeti kérdés, ki milyen komoly művet tesz le az asztalra. Tudjuk, hogy a magyar írók helyzete nehéz. Hazánkban kevesen engedhetik meg magunknak, hogy az írás legyen a foglalkozásuk. Lehetőségektől, tapasztalatoktól, környezettől, habitustól, életmódtól is függ, ki mit tud kihozni magából, és nem kevés tanulástól. Egy írónak ugyanúgy tanulnia kell, követnie a trendeket, csiszolni az írástechnikáját, mint ahogyan az orvosoknak, tanároknak is továbbképzésekre kell járniuk. Az is tud jó történetet írni, aki bejárta a világot, ahogyan az is, aki csak a Balatonig jutott el, mert ha megtalálja az írói hangját, meg tudja írni azt a történetet, amellyel vonzza majd a közönségét.

Szerintem több magyar író történetét popcornnal és kólával a kezünkben látnánk viszont, ha az író Amerikában született volna. De nem attól lesz jobb vagy rosszabb egy sztori, hogy vászonra kerül-e vagy sem. Szóval higgyük el, hogy jók vagyunk; sokat írjunk, olvassunk! :)


 Darvas Petra írói oldala 

Darvas Petra instagram

Ikrek Mágiája (Hópelyhek májusban 1.)

 

2021. március 27., szombat

Tudtad-e? A. J. Avans

A Tudtad-e? rovat következő részében A. J. Avans írónő mesél magáról egy kicsit. Elárul olyan titkokat is, amikre nem gondolnál. Eddig két könyve jelent meg e-book formában az Ágenda kiadó gondozásában. A regényei a Szenvedélyek viharában és a Érzelmek hálójában címet viselik és romantikus-erotikus műfajban íródtak.

Tudtad-e?


1.
Gyerekként diszlexiával küzdöttem, Így nehezen tanultam meg olvasni. 

2. 
Pont ebből a hibámból kifolyólag, ha olvasásról volt szó, elmenekültem. Komoly stresszt okozott számomra. 

3.
 A " Micsoda lökött familya" című gyerek könyv hozta meg a kedvem az olvasáshoz. Az írónak köszönhetően, rákaptam a gyakorlásra, és elég hamar már folyékonyan ment az olvasás. 

4.
 Eddig egyetlen könyv volt, amit egy éjszaka alatt kiolvastam: Penelope Ward: Legdrágább mostoha bátyám. 

5. 
Rajongok a romantikus/történelmi regényekért, és történetekért. 

6. 
Mikor írok mindig zenét hallhatok, így határolódom el teljesen a világtól. 

7. 
Mióta megírtam a Szenvedélyek viharábant, azóta mindössze egyetlen könyvet tudtam végig olvasni. A többit a felénél abbahagytam. 

8. 
Eleinte el sem tudtam volna képzelni, hogy romantikus/ erotikus zsánerben írjak, de a történeteim adták magukat. Pont abban a zsánerben alkotok, ami egykoron a legtávolabb állt tőlem. 

9.
 Az eddig elolvasott regények közül, még mai napig a Cár balerinája tette rám a legnagyobb hatást. 

10. 
Amikor hozzá kezdek egy történet megírásához, az első szempont, hogy szórakoztasson, és behúzzon teljesen a történet.

2021. március 26., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Tarja Kauppinennel készült interjú ("ez a zsáner biztosítja a legnagyobb alkotói szabadságot")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Tarja Kauppinent kérdezem az írásról és a világteremtésről.



Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben, vagy mind ugyanolyan?

A fantasy mindösszesen annyit jelent, hogy a mű egy fiktív világban játszódik, és jobbára tartalmaz mágikus elemeket is. Mivel a korlátai igen tágak, véleményem szerint ez a zsáner biztosítja a legnagyobb alkotói szabadságot. Számomra a fantasy egy eszköz arra, hogy különböző történelmi korokról, társadalmi jelenségekről beszéljek. Egy hitelesen megrajzolt fiktív világhoz márpedig szerteágazó kutatómunka kell, ami időt, energiát és utánajárást igényel. Egy történet nem elég, azt szilárd alapokra kell helyezni, gondosan fel kell építeni a díszleteket, hogy a szereplők ne csak egy vázlatos háttér előtt mozogjanak. Engem érdekelnek a vallások, a hadtörténet, rendszeresen olvasok e témákban, nagyon kedvelem a szociográfiákat is, így a világépítés az egyik kedvenc munkafázisom volt. Elmondhatatlanul hasznos, ha az ember olyan dolgok felé is nyit, amik nem éppen hétköznapiak. Én például rendszeresen látogatok szakrális helyeket, és olvasok ókori, középkori szentírásokat a világ minden tájáról, ami azon túl, hogy rendkívüli módon feltölt lelkileg, kiválóan szélesíti az ember látókörét.

 

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?

Mivel fő célom rávilágítani korunk erkölcseinek visszásságaira, A nép igazsága világalkotását is a társadalomrajzzal kezdtem, a többi ebből következett. Adott egy olyan környezet, amelyben a leginkább otthon vagyok: egy technikai fejlettségét, társadalmi berendezkedését tekintve a 19-20. század fordulójára hajazó világ, mely részben akkori, részben viszont vitathatatlanul mai erkölcsi problémákkal küzd. A szereplők jobbára nem akarnak mást, mint boldogulni, és ettől igazán emberiek – ráadásul, amint az lenni szokott, boldogulás közben útjaik gyakran keresztezik egymást.

A végére a kevésbé fontos részleteket hagyom, de nagyon szeretem aprólékosan kidolgozni a helyi élővilágot, flórát, faunát, föld- és vízrajzi adottságokat, infrastruktúrát, jogrendet is, hiszen az ilyen részletek tesznek egy világot igazán élővé.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat, és ez mitől függ?

A nép igazságát két évig írtam (2016 nyár – 2018. június), és a világa ez alatt folyamatosan épült. Attól függ, hogy milyen terjedelmű a szöveg, és milyen részletességű kidolgozást igényel.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Természetesen szoktam: a természetből és az olvasmányaimból. Hobbim a futás, természetjárás, néha egészen komoly (70-80 km) távokat is megteszek, kora reggeli, vagy épp késő esti indulással, általában egyedül. Ezek a vándorutak rendkívül inspirálóak, néha közvetlen módon – volt már példa arra, hogy a bolyongásaim egyes elemeit csekély módosítással használtam fel az írásaimban –, néha pedig közvetetten: kiválóan tudok ilyenkor gondolkodni, mert végre nem zavar a világ zaja. Egyébként is elég rosszul viselem a XXI. századot, minden szempontból túlontúl harsány nekem, ezért valóságos léleknyugtatóként hatnak az ilyen hosszú futások, túrák.

Másik ihletforrásom, mint említettem, az olvasmányaim. Jobbára történelmet, hadtörténetet, szakrális szövegeket, klasszikusokat olvasok, járatunk több történelmi témájú folyóiratot, valamint igen kedvelem a nonszensz költészetet is, ezek a művek pedig óriási segítséget jelentenek az alkotásban. A nép igazsága nyelvezete gyakorlatilag egy fiktív magyar dialektus, melynek megteremtése már önmagában egy munkafázis volt. Nem az olvasmányaim alapján írok, hanem fordítva: az olvasmányaim segítenek formába önteni a gondolataimat, hiszen A nép igazsága világa is a monarchia-korabeli Magyarországhoz hasonlatos.

 

Mit érzel a legnehezebbnek, és mit a legkönnyebbnek a fantasyírásban?

A legnehezebbnek azt érzem, hogy valamennyire idomuljak a modern korhoz, ezért épp csak annyit engedek e téren, amennyit feltétlenül muszáj. Nem vagyok egy mai ember, minden hátrányai ellenére is a 19. század az én időm, amikor a világ határai még szűkebbek voltak, a hagyományos értékek nagyobb becsben állottak, és az embert szorosabb kapcsolat fűzte a természethez. Néha teljesen idegenül érzem magam a mai világban.

A legkönnyebb pedig a már említett alkotói szabadság, mely meglátásom szerint a „fantasy” zsánerben a legnagyobb. A nép igazságában felismerhetően megjelenik több történelmi kor és jelenség, amelyek a „fantasy” adta kereteknek köszönhetően egyetlen regényben lehetnek jelen, homogén egészet alkotva.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Nem az a lényeg, hogy újat alkossunk. Semminek az értékét nem adja meg önmagában az, hogy új. Számtalan új terméket dobnak piacra folyvást, melyekre van is igény, ez azonban mesterségesen felkeltett igény, évezredekig megvolt az ember csokoládé, internet vagy autó nélkül, most mégis erőst szentségelnénk, ha darabideig nélkülözni kényszerülnénk ezeket. Nem újat kell alkotni, hanem értékeset, és ha ez azt jelenti, hogy rányitjuk az olvasók szemét valamire, amit eddig nem feltétlenül vettek észre, már nem voltak hiábavalóak az erőfeszítéseink.

 

A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika, vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel, vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?

Sosem szoktam „csak szórakozni”, időpocsékolás, ha egy tevékenységet kizárólag szórakozási célból végzünk. Kell, hogy legyen valami értelme is, ne csak az időnket üssük el, mert nem hiszem, hogy manapság bárkinek is annyi fölös szabadideje volna. Ha például sportolunk, az sem kizárólag a kikapcsolódásról szól, hiszen emellett az egészségünket is karbantartjuk, teszünk az erőnlétünkért, a szépségünkért általa. Így vagyok az irodalommal is: nem olvasok, és nem is írok olyan szövegeket, melyeknek kizárólagos célja a szórakoztatás, mert az én napom is csak 24 órából áll, és az ilyesmi nem fér bele. Azért lettem író, mert rendkívül aggasztónak tartom napjaink erkölcsi helyzetét, egy humoros, kalandos regény pedig jó eszköz, hogy populáris formában világítsunk rá mindarra, amiről nem szeretnénk tudni, pedig kéne.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy-irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Kicsiny hazánk fiai és leányai bízvást még különb teljesítményre is képesek, mint a külhoniak, főleg akkor, ha nem feledkezünk meg gyökereinkről, identitásunkról, és e szép új világ trendjei és áramlatai helyett inkább saját kulturális örökségünk értékeinek megőrzésére törekszünk.



 A nép igazsága

2021. március 21., vasárnap

Darena Salyaz: Árnyék (Sötét vihar 1.) - (" Kell a folytatás, és nagyon sajnálom, hogy el kell hagynom ezeket a könyveket. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a természetfeletti képességgel megáldott szereplőkről szóló a történeteket.")

Szeretném, megköszöni Darena Salyaz írónőnek, hogy tavaly az Elhagyós játék keretében részemre bocsátotta a trilógiát. Nemrég fejeztem be az első részét az Árnyék (Sötét vihar 1.) c. könyvét, és erről írok most véleményt. Úgy döntöttem, hogy a három rész elolvasása után egyben fogom elhagyni a könyvet.

Darena Salyaz
Árnyék

(Sötét vihar 1.)


Tartalom:

Sötétség ​sűrűsödik egy montanai kisváros felett. A fiatal Sara visszaköltözik egykori házukba, és már másnap felfigyel egy tökéletes szépségű, különc ikerpárra: Robin és Ray élete csupa titok és fájdalom. Nem értik, miért mások, mint a többiek. Nem értik, miféle hatalom, ami Robint fogva tartja. Nem sejtik, mit jelent árnyék gyermeknek lenni, sem, hogy kik azok az ártók és védők. Sara elhozza nekik a válaszokat, ám közben Robin szemeinek fekete örvénye magával rántja: a lány beleszeret a világ legtitokzatosabb fiújába, aki félelmei ellenére boldogan kapaszkodik a felé nyújtott kézbe. Két lélek egymásra talál, hogy a bennük szunnyadó erőt egyesítve legyűrjék a sűrűsödő sötétséget. Robin két világ között küzd, mindegyik az erejét akarja. Az egyik azért, hogy segíthessen, a másik, hogy pusztíthasson. Sara iránt érzett szerelme először erőt ad a harchoz, aztán kiderül, hogy e szerelem a bukását is okozhatja. A lány rátalál a megoldásra, ám az árnyék már rájuk borult. Marad az egyetlen kérdés: elég lesz-e idejük és szerelmük, hogy elűzzék a sötét felhőket? A Sötét vihar a titokzatos erők és a szerelem egybeforrásának, küzdelmének roppant izgalmas könyve. Ha tetszett, a következő részt is akarod majd!

Véleményem 
4/5

Néhány hónappal ezelőtt olvastam ki az Árnyék c. könyvet. Egy este alatt fejeztem be az olvasását. Nagyon szeretem a természetfeletti könyveket. Sokkal izgalmasabb egy ilyen történetben elmerülni, mindig van valami érdekesség, csavar, amire nem számít az ember. Mindig izgalmas, amikor kiderül, kinek milyen képességei vannak.

Az Árnyak sorozat első kötete, mely bemutatja Sarah-t, a barátait, és szól a családi titkok felfedéséről is. Izgalmasnak éreztem, ezért hamar kiolvastam, beszippantott és nem eresztett el. Így hamarosan a második résznek is nekiállok, hiszen sok kérdésem van a történettel kapcsolatban.

Engem mindenesetre lekötött, kikapcsolt ez a könyv. Kíváncsi lennék, ha az írónő úgy döntene, hogy újra kiadja a könyvet, bővítené-e a történetét. Mert szerintem érdemes lenne újjá varázsolni, kiegészíteni. Néztem a Molyon az értékeléseket, sokan lehúzták. Érdekes, nekem nagyon tetszett, engem megfogott. Mondjuk, vannak szépséghibák, de melyik könyvben nincsenek. Ugye? Számomra az volt a lényeg, hogy megfogjon a történet, magával ragadjon és lelkesen akarjak írni róla.Lehet, hogy mások jobban kiszúrták benne hibákat, de én nem találtam semmit kifogásolhatót.

Ez a történet felvezeti a második részt, melyben talán sok minden kiderül majd Robinról, Sarah-ról és Rayről is. Na meg a többiekről, hiszen nem csak ők vannak ilyen rejtett képességekkel megáldva a világban. Kik ők? Mit akarnak Sarah-tól és Robintól? Miért akarják őket megölni? Sok-sok kérdésem van még.

A történetben igazán gyorsan kiderültek a dolgok, hogy ki kicsoda, milyen képességeik vannak. Egyedül Robin testvére lepett meg. Nem gondoltam volna, hogy megváltozik a történet végére. Hogy ennyire más lesz.A fentiek ellenére nincsenek kedvenceim ebben a könyvben. Nem igazán tudtam azonosulni egyik szereplővel sem. Nem voltak kihangsúlyozva a karakterek, mintha egy–egy szeletet lehetett volna csak olvasni róluk. Picit több információ elkelt volna még..

Mindenesetre a második résznek is nekiesek. Kell a folytatás, és nagyon sajnálom, hogy el kell hagynom ezeket a könyveket. Szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a természetfeletti képességgel megáldott szereplőkről szóló a történeteket. Mint például a Luxen sorozat. Ehhez tudnám leginkább hasonlítani ezt a könyvet. Érdemes adni neki egy esélyt. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Kalliópé Kiadó

Darena Salyaz író hivatalos oldala