2020. augusztus 2., vasárnap

„Az író egy másik ember lelkének álomszövője” interjú Csete Dóra és Kőszegi-Arbeiter Anita meseírókkal

Mikor egy édesanya nap, mint nap mesélni kezd gyermekeinek automatikusan eljön az a pillanat, mikor saját történetek kénytelen gyártani. És nincs is csodálatosabb, mikor egyedi világot alkotnak a történetek, melyek csak is kizárólag a gyermekeknek szólnak.
A mostani interjú alanyaim: Csete Dóra és Kőszegi-Arbeiter Anita, akik voltak olyan kedvesek és elvállalták a felkérést. Köszönöm ezúton is, hogy ilyen lelkesen válaszoltatok a kérdéseimre!Közös alkotásuk a Lillen, a tünde, melyet volt szerencsém olvasni és hatalmas rajongással raktam a kedvenc könyveim közé. A kötetről, az anyaságról, a kezdő írói létről és sok más érdekességről kérdeztem a két írónőt! Vágjunk is bele!

Kőszegi-Arbeiter Anita


NiKy: Kérlek, mutatkozzatok be az olvasóknak! Mivel foglalkoztatok eddig és mióta írtok?


Cs.D.: Én a főiskola után tengtem-lengtem és kimentem 3 évre Angliába. Ott ismertem meg a párom és 2018-ban jöttem haza babával a pocakomban. Azóta gyesen vagyok, és szeptemberben kezdek suliban tanítani. Általános suliban kezdtem írogatni, verseket középsuliban, majd főiskolán már novellákat is, most pedig már meséket.  

K.-A.A.: Kislány anyukája vagyok, másodsorban író. Már a főiskola óta írók, lassan 15 éve, kezdetben az asztalfióknak, aztán a Merengőnek, most pedig már könyv formában is. Fantasy zsánerben kezdtem, de hamar áttértem a thrillerre. Hogy innen, hogy jöttek a mesék? Hát a nagyobbik lányom kérte, hogy meséljek, és innen indult minden. Jelenleg a második kislányommal voltam itthon gyeden, de már egy éve azon dolgozom, hogy az írásból élhessek, és nagyon jó úton haladok, mert bár a koronavírus kicsit megkavarta a dolgokat, de lényegében az írásból élek. 

NiKy: Lillen, a tünde első közös mesétek. Honnan ismeritek egymást és hogyan jött az ötlet közös történetet írjatok?

K.-A.A.: Tavaly ősszel az egyik írói csoportban felmerült egy ötlet, hogy írjuk horror paródiákat. Mindketten részt vettünk benne, és innen az ismeretség. Lillent Dóri találta ki, és januárba megkérdezte lenne-e kedvem közösen írni, na meg kiadni, és annyira bejött az első fejezet, amit megírt, hogy rögtön megírtam egyet én is. 

NiKy: Lillen egy kíváncsi tünde, aki bátran elindul, hogy felfedezze környezetét és az ott élőket. Megismerkedik a különböző népekkel és az ő feladataikkal. Mivel egymás után következnek az írásaitok fejezettenként, hogy érzitek könnyű volt felvenni a másik történetvezetését? Adódtak gondok írás közben?

Cs.D.: Én úgy érzem, hogy annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy nem volt semmi nézeteltérés.

K.-A.A.: Így van, nem volt semmi gond írás közben. Igazából külön-külön írtuk meg a fejezeteket, (előtte lestoppoltuk a fajokat, hogy ki mit szeretne) aztán a szerkesztési munka során fűztük egybe.

NiKy: A mesében számos klasszikus karakter is feltűnik, gondolok itt a sárkányra vagy boszorkákra. Nektek van-e kedvenc mesekarakteretek és volt-e olyan, amit nehezebben írtatok meg?

K.-A.A.: Mivel mindketten a kedvenceket írtuk szerintem nem, legalább is nekem nem volt nehézség. A kedvencem egyértelműen a főnix, de a sellő kislányt is nagyon imádom.

Cs.D.: Az én kedvencem Flórián a kentaur és Harmat a tündér. Nem tudok dönteni. Nehézséget nem okozott egyik sem, mindegyiket egy élmény volt írni.

NiKy: Ki inspirálta Lillen karakterét? Honnan merítkeztetek ötletekért? Van-e valamilyen folyamat, ami segít írni? Gondolok itt meditációra, nagy sétákra stb.

Cs.D.: Lillent én egy meg nem született szerepjátékos karakterről mintáztam. Fórumos fantasy játékot játszom és már kb. 13 éve van egy tünde karakterem , akinek volt egy meg nem született kislánya, akit pont így képzeltem el. A legtöbb ötlet nekem innen jön, és a Harry Potter könyvekből, no meg a Gyűrűk Urát is nagyon szeretem. Amikor az erdőben kirándulunk és látok sok szép zöldet, esetleg egy kis víz is van a közelben az nagyon inspiráló.

K.-A.A.: Ha nagyon nem megy az írás, akkor elindulok az egyik kutyámmal sétálni, és közbe agyalok, viszonylag hamar megjön az ihlet. A másik segítség a nagyobbik lányom Csenge, mindig megkérdezem van-e ötlete, és általában mond valamit, ami beindítja a fantáziámat.

Csete Dóra


NiKy: Ki készítette a borítót és a belső illusztrációt? Közös döntés volt?

Cs.D.: Sándor Anita készítette, emlékeztem, hogy láttam fantasy rajzos munkákat tőle, amik nagyon tetszettek, ezért is kerestük meg.

NiKy: Sok író él az előolvasásokkal. Ti felkértetek-e bloggereket, hogy segítsék a munkátokat? Hogyan és milyen formában népszerűsítitek a közös szerzeményeteket?

Cs.D.: Nem kértünk előolvasót. Nekem ez volt az első kiadott könyvem, így akkoriban nem is hallottam ilyenről. Már tudom mi ez, de úgy gondolom Lillenhez, a mesékhez kevésbé fontos ez. A közösségi média nagy segítség a reklámnak, illetve helyi iskolák, újságok felkeresése, sőt előbb - utóbb mi is kapunk felkéréseket egy - egy interjúra. Bloggereket is kértünk fel igen, és segítettek is nekünk.

K.-A.A.: A szerkesztők Csíki Ingrid, és a korrektor Mosolygó-Marján Böbe segített nekünk a szöveg tökéletesítésében. 

NiKy: A könyv a MeseRóka Kiadónál jelent meg! Mit tudhatunk meg a fent említett kiadóról? Illetve, milyen jövőbeli terveitek van vele?

K.-A.A.: A MeseRóka kiadó egyelőre még csak a saját könyveim számára hoztuk létre a párommal, jelenleg is folyik a vállalkozássá alapítás, és amint kész, szeretnénk kezdő írók számára segítséget nyújtani, a kezdeti lépésektől a kiadásig és a terjesztésig. Készül egy könyv is ennek kapcsán és már a mentorprogram is. Szeretném, ha a magánkiadású mesék is népszerűek lennénk, hiszen annyi tehetséges meseíró van.

NiKy: Anita fentebb írtad, hogy íróként dolgozol most már mondhatni főállásban. Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki főállású író lehessen? Illetve szerintetek a mai világgazdasági helyzetet nézve, milyen lehetőségei vannak egy kezdő alkotónak? Reális–e egy ilyen kicsi piacú országban, hogy csak könyvírásból éljetek meg?

Cs.D.: Én azt gondolom, hogy kezdésnek mindenképpen kell mellé egy főállás, éppen ezért megyek tanítani. Be kell ehhez futni valamennyire, hogy legyen ebből bevételed, aztán, ha elindultál, idővel lehet ez a főállásod, de rengeteg szorgalom és akarat szükséges ehhez. Én tényleg nagyon kezdő vagyok, de nagyon szeretném azt, amit elkezdtem, talán jó úton haladok a siker felé.

K.-A.A.: Sajnos nem reális. Én sem csak kizárólag az írásból élek, hanem a mesékhez kötődő rendezvényekből is, meseórákat tartok óvodákban és rendezvényeken. Viszont úgy gondolom, hogyha valaki jól felépíti a saját "mesevilágát" igen is meg lehet a mesekönyvek írásából, kiadásából és programjaiból élni. Ha kitartó az ember, bármit elérhet, végül is nekem is sikerült.

NiKy: Örömmel olvastam, hogy a MeseRóka a pályakezdő íróknak fog segítséget nyújtani. Hiszen sok ismeretlen, tehetséges alkotó van kicsiny országunkban, mégis nagyon kevesen tudnak előre lépni ezen a pályán. Hogyan látod, mi kell ahhoz, hogy valakiből meseíró lehessen? Illetve, milyen meglátásod van Dóri, hiszen te magad is első könyves íróként léptél erre az ösvényre?

Cs.D.: A mese szeretete a legfontosabb. Aztán jön az, hogy ismerni is kell a meséket, én, mint tanító néni tanultam is róla, nem egyszer vizsgáztam. Az is fontos, hogy nagyjából belőj magadnak egy korosztályt, akiknek szánod majd a meséidet, ez nagyon fontos szerintem. Az életkori sajátosságokat ismerni kell. Egy óvódást nem fog lekötni egy bölcsiseknek való mese, illetve egy kisiskolás nem fog élvezni egy tini regényt még.

K.-A.A.: Szerintem csak inspiráció. Az a tapasztalat, hogy a legtöbb meseíró anyuka, akik elsősorban a saját gyerkőcüknek írják a meséket. Egy nagyon kedves író barátom szokta mondani, hogy a tehetség univerzális, szóval, aki író, mesét is tud írni, csak szabadon kell engedni a fantáziáját és meg kell találni a lelkében élő gyereket.

Lillen, a tünde


NiKy: Azt tapasztalom, hogy a könyv tematikában is van egy bizonyos felkapottság, egy divat. A mostani érzéki, szerelemes történetek vannak a csúcson. Gyermek és ifjúsági irodalom terén van- e témaköri felkapottság? És, ha igen mi most az aktuális „őrület”?

Cs.D.: Amikor én kiskamasz voltam, akkor mindenki Harry Potter és Gyűrűk Ura lázban égett. Én még most is. Kicsiknél 2, 3 éveseknél a Bing nyuszi és a Bogyó és Babóca a sláger, szerintem minden korosztálynak megvan a maga őrülete.

K.-A.A.: Hú, ez nehéz kérdés. A Disney filmekből készült könyvek mindig népszerűek, ahogy debütál az aktuális mese a moziban. De ha csak mesekönyvekről van szó talán a Kufli mese, ami most nagyon menő.

NiKy: Sok mese jelenik meg szerencsére mostanában. Mégis többször látom, hogy kevesen vásárolnak gyermekeiknek mesekönyvet. Szerintetek mi ennek az oka? És, mit gondoltok, mennyire fontos a gyermekek fejlődésében a folyamatos, változatos meseolvasása?

Cs.D.: Egyértelműen a feltörekvő kütyük, tablet telefon stb. Itt néznek meséket a gyerekek. Pedig nagyon fontos, hogy legyen esti mese a gyerekek számára a rohanó hétköznapokban. Hétvégén több is. Ezáltal a képzeletviláguk is egyre nagyobb lesz, sokkal jobban tudják majd szóban kifejezni magukat később.

K.-A.A.: A meseolvasás rendkívül fontos. Már egészen kicsi kortól fogva érdemes olvasni vagy csak fejből mesélni a gyerkőcöknek. Sajnos nagyon sokszor találkozom olyan szülővel, aki nagyon elfoglalt és nem mesél a gyerekének, de az is nagyon általános, hogy a gyerekek nem igénylik, mivel a tv vagy a mobil kiváltotta számukra. Pedig az élőszvas mese sokkal jobb, hiszen fejleszt, tanít, gondolkodtat.

NiKy: Térjünk ki kicsit saját gyermekeitek világára, hiszen mindketten boldog anyukák vagytok. Hogyan élik meg az otthoniak, hogy anya meséket ír? Van-e olyan történet, amit csak a saját gyermekeitek hallanak, mert nekik íródott? És, ha igen szabad-e tudni, hogy milyen típusú mesék a „menők” otthon?

Cs.D.: Az én kislányom még csak 20 hónapos, így rövid mesékre van csak kapacitás egyelőre. Képeket nagyon szereti nézegetni és lapozgatni is szereti a könyveket. Ezek az úgymond tili - toli mesekönyvek a slágerek nálunk, amikhez van egy kis szöveg, de a lényeg az oldalakon megbújt húzogatós, tologatós kép.

K.-A.A.: Flórának a Bogyó és babóca a nagy kedvenc, Csengének a Disney mesék, most épp a Vaiana. Viszont mesekönyvben, Lillen most a legnagyobb favorit. Természetesen vannak mesék, amik csak nekik készültek, Flórának van egy Enyém nyuszi című mese, ami sose jelenik meg, mert csak az övé, és Csenge is kapott ilyet. Amúgy Csenge mindig büszkén meséli, hogy anya meseíró, és ő a legnagyobb kritikusom is, volt, hogy mondta, Anya ezt írd át, mert harmatos.

NiKy: Mit szóltak az emberek, hogy közös mesét írtatok? Milyen fogadtatás érte Lillen történetét? Család, barátok mennyire támogattak titeket az írás terén?

Cs.D.: Nálam mindig furán néztek az elején, hogy ketten, hogy lehet könyvet írni. Hát így. Eddig nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk szerencsére. Engem abszolút támogat a család is és a barátok és a párom is.

K.-A.A.: A közös mesén azért meg szoktak lepődni, hogy miért közös, de alapvetően nagyon pozitív a fogadtatás. A párom és a nagylányom mindig támogatott, a család és a barátok az elején kicsit meglepődtek, amikor kiderült, hogy nem csak írók, de már elég régóta is csinálom, ennek ellenére, nagyon büszkék és támogatnak.

NiKy: Mivel töltitek szívesen a szabadidőtöket? Amikor éppen nem írtok és nem a család vonja el a figyelmeteket. Gondolok itt olyan hobbira, ami pihentet vagy energiával tölt fel titeket. Mennyi időtök van pihenni, kikapcsolódni?

Cs.D.: Én néha esténként fórumos szerepjátékozom, vagy megnézek egy jó kis filmet. Úgy igazán nekem az estéim szabadok, amikor a gyerek alszik. Ha a párom éppen nem elfoglalt hétvégén, néha belefér egy kis barátnőzés is.

K.-A.A.: Mivel itthonról dolgozom, és én osztom be az időmet, így pihenni is azért minden nap jut egy kis idő. Általában olvasok, mindent, ami nem szalad ki a kezemből. Három kutyám van, velük is szívesen vagyok, edzeni is járok velük, és szívesen barkácsolok, készítettem már Tündérkertet, most a Tegola készítésre kaptam rá.

NiKy: Én mindig azt gondoltam, hogy „az író egy másik ember lelkének álomszövője”. Mit gondoltok erről? Mennyire tudjátok befolyásolni egy fejlődő és kíváncsi gyermek figyelmét, hogy megszeresse az olvasást? Van- e bármi ráhatásotok erre?

K.-A.A.: Szerintem azzal tudjuk, hogy olyan fantáziavilágot alkotunk számukra, ami felkelti a kíváncsiságukat és elvarázsolja őket.

Cs.D.: Minden gyerek más, így beszélgetni kell velük és rájönni ezáltal, hogy mi érdekli őket. És ezt az érdeklődési kört kiragadni és egy olyan könyvet mutatni neki, ami erről szól. Azt tuti szívesen elolvassa, aztán már nincs megállás.

NiKy: És végezetül mikor várhatjuk, a kis tündér következő kalandjait? Készül –e már a folytatás? Elvégre, mint olvasó már nagyon várom, hogy kézbe vehessem. Nagyon izgalmasan lett a vége az első kötetnek. Illetve terveztek – e más tematikában is írni közösen, vagy egyénileg? Milyen jövőbeli terveitek vannak?

Cs.D.: Lesz folytatása jövőre. Kap majd egy fiú társat maga mellé, azt hogy milyen fajból, megszavaztatjuk majd az olvasókkal Lillen facebookos oldalán. Én most lettem készen egy mese füzet meséivel, Nyári Mesék lesz a címe. 5 kis mesét tartalmaz majd szép illusztrációkkal, ezek is már készülnek. Illetve már a szerkesztőnél van a kézirat. 5 külön álló kis mese lesz, mind nyáron játszódik majd. 6-7 éves fiúk, lányok főszereplésével. Egyelőre ez a tervem. A többi még a jövő zenéje.

K.-A.A.: Lillen folytatását már tervezzük, pont ma beszélgettünk is róla, hogy kap egy barátot, akivel kalandozhat. Más közös projekt is tervebe van, de ezt szerintem még nem leplezzük le. Én közben írom a saját meséket, Csenge tündérkertjének már kész a 3. kötete, de csak jövőre jelenik meg, ahogy Fülöp, a strucc folytatása is. Most Flórián és a Tegola város meséi készül, ami nekem is ismeretlen terep, mert 8-10 éves korosztálynak fog szólni. 

Köszönöm szépen a beszélgetést. 

Csete Dóra és Kőszegi-Arbeiter Anita írónőket itt találjátok facebookon:
Itt pedig megtudjátok rendelni a mesekönyvet:

Beleolvasó: Bombicz Judit: Csodák Könyve - ("December 23-án aztán végre szállingózni kezdett a hó, amit a két gyerek üdvrivalgással fogadott.")

Magazin oldalunkon folytatom továbbra is a mese beleolvasóját, Bombicz Judit: Csodák könyvéből, A varázsgömb c. meséjéből egy kis rövidke részletét hoztam el nektek. A következő ilyen ajánlót, pedig jövő héten vasárnap várható. Remélem, már nagyon várjátok! Csodák könyve rajzait készítette, Hiczkó Zsuzsanna.


Bombicz Judit:
Csodák Könyve



Tartalom:

 Elvarázsolt karácsonyfadísz? Más világokba repítő könyv? Netán egy tükör, ami olyan helyre visz, amiről nem is álmodtál? Ugye milyen hihetetlen dolgok? Mégis, ebben a mesekönyvben mindet megtalálod, ahogy a manókat, sellőket, tündéreket is. Olvass bele ezekbe a mesékbe, és kísérd el a szereplőket olyan világokba, amelyeket csak a képzelet, a fantázia mutathat meg neked! 
Keresd meg Fannival és Péterrel a Mikulást vagy ússzatok együtt a tenger mélyén! 
Induljatok együtt a mesék birodalmába…

Mesét 6 éves kortól ajánljuk!

 A varázsgömb utolsó részei.

ENGEDÉLLYEL




A könyvet itt tudjátok beszerezni:



Anne L. Green: Törékeny vonzerő - ("Na, szóval ez az egyik kedvenc történetem az írónőtől és nem hiába.")

Két összetört ember vajon újra meg tanul bízni, szeretni és engedni az érzéseinek? Igaz, hogy az idő begyógyítja a sebeket? Ha igen mennyi idő kell hozzá? 
Ezek a kérdések merülnek fel az emberben, miközben olvassa Anne L. Green Törékeny vonzerő c. könyvét.


Anne L. Green: 
Törékeny vonzerő


Tartalom:

Vajon felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?
Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

                                  
Értékelés:
5/5

Egyik kedvenc írónőm könyvéről hoztam nektek ma értékelést. Ez a könyv nem más, mint Anne L. Green Törékeny vonzerő c. könyve. Számomra sokat jelent ez a könyv, mert két erős fiatalról szól, akikkel az élet sajnos nagyon csúnyán elbánt.
Az egyik ilyen személy Adam Avans, aki egy vérbeli farmergyerek, de belül mégis egy igazi harcos és katona. Sok mindenen keresztülment az élete során. Mondhatni a sors nem bánt vele és a húgával Amyvel kesztyűs kézzel, mivel korán vesztették el a szüleiket, és a nagynénjük nevelte őket fel. Később felnőttként Adam-et a sors újabb és újabb próbák elé állította. Sokszor sajnáltam őt, azért amin keresztül kell mennie. Mégis mikor szükség volt rá, mindig magára talált, bármennyire is a padlón volt. Igazán erős férfi, ilyen férfi lehet sok nő titkos vágya, ahogy az enyém is. 
A másik személy, akivel szintén nem bánt kesztyűs kézzel az élet, az nem más, mint Chloe , Stanton parancsnok lánya. Egy katona apa mellett nevelkedett gyermekekről, sokszor azt lehet hinni, hogy ők nem esnek bele bizonyos csapdában. Chloe itt megmutatja, hogy ez nem igaz. Hiába van egy stabil családi háttér mögötted, ha vannak olyan emberek, akik megjátsszák magukat, és Te úgy sétálsz bele a csapdájukban, hogy észre sem veszed. Így járt Chloe is Josh-sal, aki egy narcisztikus ragadozó, a pszichológusok diagnózisa alapján. 
Egy olyan ember, aki másnak mutatja magát, hogy beférkőzhessen a kegyeid közé és úgy változtat meg, hogy észre sem veszed, és emellett elkezdesz rettegni is idővel, ahogy kimutatja a foga fehérjét. Szegény Chloe mikor észrevette, hogy milyen is Josh igazából, már késő volt, pár pofonon és verésen túl volt. Később aztán nem tudott szabadulni a fogságból, segítséget, pedig nem mert kérni senkitől, még az apjától sem. Így belegondolva az ő életében én is rettegnék. Sőt lehet, hogy én nem is lennék olyan erős, mint ő volt egész végig. Egy példa lehet minden nő számára. 

Na, szóval ez az egyik kedvenc történetem az írónőtől és nem hiába. Hiszen gyönyörűen le tudta írni egy vidéki farm mindennapjait, sőt a tájat is. Szeretem a tájleírásokat, de sajnos van olyan, ahol csalódnom kell. Itt nem kellett, hiszen az írónő úgy mutatja be Teneesset és San Francisco-t, mintha mi is ott lennénk, és átélnénk azt, amit a karakterek. Az írónő karakterei olyanok, mint a hétköznapi emberek, mintha akár csak mi magunk lennénk azok , vagy a szomszédaink, barátaink, vagy csupán idegen emberek. E mellett olyan problémákról is ír, ami minden nap körbe vesz minket, mindennap megküzd valamiért az ember. Az férfi karakterei makacsok, ezért is szeretem őket annyira, mert mindegyik egyéniség. Főleg Adam, mert ő összetett személyiség. Nem olyan, mint egy pipogya alak, sőt inkább erős, energikus, néha gyerekes, de ha kell erős és bátor. Igazi harcos, igazi katona. A női karakterek sem egy gyenge elveszett, megmentésre váró nők. Mindben ott a gyengeség, de mégis erős személyiség. Lásd Chloét. Annyi verés, annyi megfélemlítés után mégis elkezdett hinni a szerelemben. Csodálatos. Ezzel a könyvével az írónő csodát alkotott. Mindenkinek csak ajánlani tudom, de figyelmeztetnem is kell mindenkit arra, hogy zsepire bizony szüksége lehet. 


   Kedvenc idézeteim a könyvből:

'' – Mert nem tudom, hová vezetne ez. Félek. Furcsa
érzelmek törnek rám, ha a közelemben vagy – a
tegezéséből arra következtettem, hogy a helyzetem nem
reménytelen.
– Tudom, én is így érzek, de én már nem menekülök
előle. Benned látom a kiutat a pokolból. Ne tagadd meg
tőlem a reményt.
– Ez lennék én? Remény? Nézz rám! – tárta szét a
karjait keserűen. – Ez többnek hangzik, mint egyszerű
barátság – pillantott rám vádlón.''



''Én idióta! Buta liba! Mégis mire számítottam? Én ismerem a
titkát, de ő nem az enyémet. Akárhogyan is, mégiscsak egy
férfi. A vágyai vezérlik.''

'' – Az lehet, de ha elmész, megint nem marad semmim.
Honnan tudom majd, hogy nem csak álmodtalak?
Eszembe jutott a nyakamban lógó talizmán, levettem, és
a nyakába akasztottam.
– Ez majd emlékeztet rám, és vigyáz rád, amíg én távol
leszek – suttogtam.
Magamhoz húztam, és egy hosszú csókot nyomtam a homlokára.''

2020. augusztus 1., szombat

Fróna Zsófia: Fegyverek Háza - A fegyverforgató 1.

Köszönöm szépen Fróna Zsófiának és a NewLine kiadónak, hogy elolvashattam a Fegyverek Háza című regényt, ami A fegyverforgató sorozat első kötete. Mindig örömmel vetem bele magam új sorozatokba; szeretem, amikor a szerzők egy olyan háttérvilágot építenek fel, ami több köteten is átível. Így érdeklődve kezdtem neki Zsófia regényének is, és nem kellett csalódnom. Minden megvan benne, ami egy jó YA urban fantasy alapeleme.

Fróna Zsófia: Fegyverek Háza
(A fegyverforgató 1.)


Tartalom:

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:
4/5

Be kell vallanom, hogy a YA fantasy nem az én zsánerem. Ritkán olvasok ilyen regényt, és amikor mégis megteszem, akkor számomra a háttérvilág felépítése jóval kevesebbet nyom a latba, mint a karakterek és a cselekmény. A Harry Potter sorozat azonban nagy kedvencem, így nem tudtam ellenállni egy olyan történetnek, ahol a főhősről kiderül, hogy különleges képességekkel bír, és egy titokzatos iskolában folytatja tovább a tanulmányait.
Megaira egy átlagos, tizenhét éves lánynak tűnik, de csak első pillantásra. Másodikra már érezzük, hogy lappang körülötte valamilyen titok, aminek talán a családja is részese. A lány azonban sokáig nem is gyanít semmit. A karakterre kezdetben jellemző az, hogy tudomást sem vesz a körülötte sokasodó rejtélyekről, és még a legjobb barátja, Tony egyre különösebb viselkedésére sem reagál. A jövőjével nem nagyon törődik, inkább csak sodródik az árral. Emiatt az első néhány fejezetben Megaira nem került annyira közel hozzám. A fordulópontot az hozta, amikor felvették tanulni a Fegyverek Házába. Onnantól a karakter nagyon szimpatikus lett. Kicsit szemtelen, aki gyakran odamondogat másoknak, és van, hogy hibázik, de bátor és hűséges a barátaihoz. Olyan szereplő, akit könnyű megkedvelni, és akivel azonosulni tud az olvasó.
A Fegyverek Házával együtt rengeteg új szereplő felbukkan a történetben. A legtöbbjük izgalmas karakter, de sajnos nehéz mindegyiküket jól megismerni, és úgy éreztem, soknak közülük alig van szerepe a történetben. Talán érdemesebb lett volna pár iskolatársra fókuszálni, és őket jobban bemutatni, többet szerepeltetni, hogy róluk árnyaltabb képet kapjunk, a további diákokat pedig a későbbi kötetekre tartogatni.
Az iskolai jelenetekkel bejön a képbe egy karakter, akit én Megaira mellett a másik főszereplőnek éreztem, és aki nagyon hamar a kedvencem lett. Christopher az egyik tanár a Fegyverek Házában, és hihetetlenül ért a harchoz, ám nagyon szigorú, a természete elég tüskés, a modora is sok kivetnivalót hagy maga után, a diákok utálják is rendesen. Valamilyen titokzatos okból kifolyólag különórákat kezd adni Megairának, amik általában szóváltásba torkollanak, mert mindketten teljesen máshogy látják a dolgokat. Nagyon szerettem ezeket az izzó jeleneteket Megaira és Christopher között, és olvasás közben mindig vártam a következő közös szereplésüket meg az elmaradhatatlan vitát. A veszekedések ellenére is jól működik közöttük a kémia, ami előrevetítette számomra a románcot. Aztán majd kiderül, hogy valóban így lesz-e. Remélem, hogy igen, mert Christopher nagyon rejtélyes figura, és szívesen tudnék meg róla több mindent a következő kötetekben. Gyanítom ugyan, hogy mit titkol, de a sorozat első részéből még nem derül ki, hogy igazam van-e.
A rejtélyek egyébként az egész történetre jellemzőek, amit nagyon szerettem. Olvasás közben lehetett gondolkozni azon, hogy az írónő által remekül elcsepegtetett információmorzsák, hová vezetnek majd. Néhány kérdésre ugyan választ kapunk, de sok titkot nem fed fel az első kötet, talán egy icipicit túlságosan is homályban hagyva az olvasót.
A regény alapötlete, hogy minden fegyverforgatóhoz tartozik egy fegyver, ami emberi alakot is tud ölteni, nagyon tetszett. Eddig én ilyennel nem találkoztam. Nagyon sok izgalmas szituáció és konfliktus születhet abból, hogy a fegyverek nem csupán tárgyak, hanem élő-lélegző lények. Megaira fegyvere ráadásul nem emberré, hanem farkassá változik, ami ad egy plusz ízt a történethez.
Be kell ismernem, hogy a farkas volt az, aki engem pillanatok alatt megvett kilóra. Szörnyen önfejű, gyakran elkóborol, még véletlenül sem azt csinálja, amire Megaira kéri, de állhatatosan védelmezi a lányt. Az én szívembe nyomban belopta magát, és fej-fej mellett állnak Christopherrel a „ki legyen a kedvenc szereplőm” versenyben.
A cselekmény fordulatos, fenntartja az érdeklődést, főleg azután, hogy Megaira bekerül a Fegyverek Házába. Ám az ezt megelőző jeleneteket és a felvezetést kicsit túl hosszúnak éreztem. Az iskolai részeknél pedig néha hiányoltam a bővebb kifejtést. Szívesen megtudtam volna többet a Fegyverek Házáról, a működéséről, az órákról, vagy egyáltalán arról, hogy néz ki maga az épület és a hatalmas birtok, ami körbe veszi. Szerettem volna, ha több a leírás, hogy jobban oda tudjam képzelni magam. Hasonló hiányérzetem volt Megaira esetében is. Az érzelmei gyakran nem jöttek át számomra, nem mindig tudtam átérezni, milyen hatással vannak rá az események, mert ezeken a részeken sokszor túl gyorsan átfutottunk.
Mindezek ellenére a regény gördülékeny, olvastatja magát. Az írónő nagyon szépen fogalmaz, és látszik, milyen alaposan utánajárt a fegyvereknek és a különböző küzdősportoknak. Komoly háttérkutatást végzett, amit én mindig nagyra becsülök.
Összességében a Fegyverek Háza egy jól sikerült első regény. Szeretettel ajánlom a YA urban fantasy rajongóknak, akik szívesen vesznek a kezükbe egy kalandos, izgalmas könyvet, amiben nem teng túl a romantika. Nagyon örülök, hogy olvashattam, és izgatottan várom a folytatást.

A regény megvásárolható a NewLine kiadó webshopjában:

Az írónő Facebook oldala:

2020. július 26., vasárnap

Beleolvasó: Bombicz Judit: Csodák könyve címmel - ("Egyszer volt, hol nem volt, élt valamikor két kisgyerek, egy testvérpár. Az egyik a nyolcéves Fanni, a másik a hétéves Péter.")

Bombicz Judit írónőnek nemrégen jelent meg Csodák könyve című mesekönyve és arra gondoltam, hogy bemutatok nektek egy kis részletet az egyik meséből. Hátha tetszeni fog nektek és meg is vásároljátok a gyerkőcöknek. Azt el kell, hogy ismerjem, hogy ez a mesekönyv kívül-belül csodálatosan szép. Története szempontjából is és a borító is gyönyörű, amit a könyvben található képek illusztrátora, Hiczkó Zsuzsanna készített.

Az első meséből, A varázsgömbből hozok egy kicsi részletet.


Bombicz Judit
Csodák könyve


Tartalom:

Elvarázsolt karácsonyfadísz? Más világokba repítő könyv? Netán egy tükör, ami olyan helyre visz, amiről nem is álmodtál? Ugye milyen hihetetlen dolgok? Mégis, ebben a mesekönyvben mindet megtalálod, ahogy a manókat, sellőket, tündéreket is. Olvass bele ezekbe a mesékbe, és kísérd el a szereplőket olyan világokba, amelyeket csak a képzelet, a fantázia mutathat meg neked! 
Keresd meg Fannival és Péterrel a Mikulást vagy ússzatok együtt a tenger mélyén! 
Induljatok együtt a mesék birodalmába…

Mesét 6 éves kortól ajánljuk!

ENGEDÉLLYEL




A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2020. július 16., csütörtök

Csete Dóra – Kőszegi-Arbeiter Anita: Lillen, a tünde

Minden játéknak megvan a maga varázsa. Ha gyermekként játszunk még felhőtlen az élmény, de felnőttként már igazán nehezen tudjuk elengedni magunkat. Számunkra mást jelentenek az önfeledt szórakozás pillanatai, de midig reméljük, hogy az emlék sokáig velünk marad. Magazinunk is meghirdetett egy kalandos játékot, melyet mi magunk között csak az „elhagyós” néven emlegetünk. Mivel ez társas tevékenység, hívtunk sok írót, hogy vegyen részt ebben a mókában és ti megindultatok felénk bizalommal és vidámsággal. A mostani mesekönyv értékelésem is egy ilyen kedves írópáros felajánlása, amit itt is szeretnék megköszönni a munkatársaim nevében is. Köszönjük a bizalmat és a kedvességet! Most pedig kérlek titeket, hogy fogadjátok szeretettel egy kis tünde kalandjairól alkotott véleményemet!

Csete Dóra – Kőszegi-Arbeiter Anita:
 Lillen, a tünde


Tartalom:

Egy különc tünde kislány izgalmas kalandjai.
Vajon milyen lényekkel ismerkedik meg útjai során? Kik lesznek az új barátai? Minden csupa vidámság, nevetés? Vagy lesz egy kis ijedség is?
Mindre választ kaphattok, ha elolvassátok Lillen varázslatos kalandjait.
Egy új világ, tele izgalmakkal. A képzeletnek semmi sem szabhat határt. Nem számít honnan jöttél, nem számít, hogy nézel ki, a barátság örökre szól.
„Lillennek az elmúlt hetekben annyi kalandban volt része, hogy azt hihetnénk, időre van szüksége ahhoz, hogy minden új élményét feldolgozza, pihenjen egy kicsit. De nem! Ő nem ilyen volt, szomjazott az újdonságokra, a barátokra – mindent és mindenkit meg akart ismerni, amit és akit csak lehetett. Titkon persze abban reménykedett, hogy ő lesz az első tünde, aki végre feljegyzi a fontos tudnivalókat, és tovább is tudja majd adni az ifjúságnak. Hisz a múltunk, a gyökereink a legnagyobb kincs mindenki számára. „

Vélemény:
5/5

Mint fent már említettem, a játék, a móka és a kacagás elengedhetetlen az emberi léleknek.
Legyen az gyermek, felnőtt, fiatal vagy idős, a mesék világa mindig tárt karokkal várja olvasóját. Mert ahol jut hely több varázslénynek, ott bizony a kíváncsi lélek is jól „lakhat”.

Ez a mesekönyv két alkotó tollából született meg. Csete Dóra írónő munkássága eddig ismeretlen volt számomra, de nagy örömmel és nyitott szívvel fogadtam magamba minden sorát.
A másik írónő, Kőszegi – Arbeiter Anita tehetsége már megmutatkozott előttem nem is olyan régen, egy másik története által. Akkor elvarázsolt a képzeletvilágának felépítése és a kellemesen kacér történet vezetése, bevallom, a mai napig felkacagok, ha eszembe jut.

Miután megállapítottam, hogy milyen érdekes kettősség várható a két alkotó által, még jó szokásomhoz híven megcsodáltam a borítót is. És be kell, hogy valljam rögtön szerelembe estem. Még egy ilyen csupa bűbáj tündért, nem láttam mostanában. Nem csak gyönyörű, de amikor rátekintek, elfog egy végtelen szeretet is a kislányt látva.
És ha már erről írok nektek, a könyv belső illusztrációi is fantasztikusak, hiszen ugyanez a lágy bájosság tükröződik vissza a képeken, ráadásul hűen követik a történet alakulását.

Tíz apró mese búvik meg a lapokon, minden mese Lillenről szól. Az ő élete, barátai, a körülötte élő különböző varázslények és a környezetük a központi témája a meséknek.
Az írónők szépen, harmonikusan veszik fel egymást történet vezetését. Egyszer sem éreztem, hogy elcsúszott volna, valahol ez a bizonyos mese szál.
Az egyes történeteket az írónők felváltva alkották meg, és ezzel kellemes változatosságot biztosítanak.
A mesék nem csak kedvesek, de tanító szándékuk is hamar megmutatkozik.
Minden varázslény tartogat valami új információt az olvasó számára, ami gazdagítja a tudásunkat és bevezet a népek világába.
Lillen cserfes, kíváncsi és egyre bátrabb kislány. Szófogadó, de megvan benne az a határtalan érdeklődés a világ iránt, hogy ahol csak lehet, picit kibújjon az intelmek alól.
Van, mikor kicsit kellemetlen helyzetbe keveredik, de mindig megtalálja a mosolyra való lehetőséget és végtelen szeretettel tekint minden új és régi kis barátjára.

A sok lény közül bevallom a sárkány bűvölt el a legjobban. Nem is én lennék, ha nem így lett volna.
Végtelen szeretettel tekintek eme csodálatos lényekre és a róluk szóló történetet kétszer is elolvastam.
Viszont lenne egy apró megjegyzésem az írónők felé. Lillen csodálatos és különleges kislány, erről, ha nem írtok, akkor is rájövök. Viszont túl sokszor hoztátok az olvasó tudatára milyen más és különleges a többi tündérhez képest. Engem az olvasás folyamán zavart egy idő után.

Összességében elmondhatom remek olvasási élményben volt részem és csak remélni merem, hogy a folytatása is hamarosan elkészül. Cseppet izgalmasan lett a vége.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:




2020. július 15., szerda

Elisa Rot Mikle: Az utam visszavisz


Meghirdettünk egy játékot, melyet a Magyar Szerzők Könyvei Magazin szerkesztőivel „elhagyósként” emlegetünk. Sokan jelentkeztettek a játékra és rengeteg felajánlás érkezett. Ezt szeretném megköszönni szerkesztőtársaim nevében is. Köszönjük, hogy ilyen aktívak és lelkesek vagytok felénk!

Elisa Rot Mikle: Az utam visszavisz



Tartalom:

Az írónő a legújabb regényében Péterről ír, aki nem tudja elfogadni, hogy az élete nagy szerelmét, Adélt soha többé nem láthatja. Bánatát magával viszi, a Mexikói öbölbe a barátjához, Valentinóhoz menekül. A Yukatáni – félszigeten találja magát, ahol élete álma beteljesül, egy nagy rezervátum állatorvosaként dolgozik. Így megismerheti a rezervátumban élő állatokat és a Karib- tenger csodálatos élővilágát. Meghívást kap az állatorvosok kongresszusára. Az óceánt átrepülve a Berlini kongresszus után Bécsbe repül az Alpok lábánál található völgybe, ahol a gyermekkorát élte…



Vélemény:
1/5

Talán kezdeném azzal az értékelésemet, hogy a most leírtakat őszintén vállalom és csak és kizárólag az általam olvasott történetről alkottam véleményt.

Nehéz negatív értékelést írni, még úgy is, hogy tudom építő szándékkal fogalmazom meg a tapasztalataimat.
Sokat gondolkodtam, hogyan is tudnám megfelelően leírni azon meglátásaimat, amiket ez a kötet tartogatott a számomra.
Kezdeném a borítóval, mert szívügyem a külső és belső tartalom egységes értékelése.
Az egyetlen pozitív meglátásom a színek összhangja a képen. Már – már pozitív összhatást keltene az idilli tengerpart, de egyszerűen nem tudom nem látni, azt a rettenetes utólag oda festett „repülőt” a kép felső sarkában, ami rendkívüli módon elüt az összképtől minden téren. Teljesen felesleges volt odabiggyeszteni, még úgy is, hogy lazán kötődik a cselekményhez.
A könyv tartalma viszont még ennél is szomorúbbá tett.
Az elsődleges zavaró tényező, mely már az első oldalon megmutatkozott, az a történet mesélése. Olyan érzésem volt egész végig, hogy nem egy könyvet, hanem egy hír összefoglalót olvasok a neten. Közölve vannak a tények, események, de semmi kidolgozottságot nem tapasztaltam.
Az alaptörténet érdekes lett volna, de a kifejtése sajnos nagyon felszínes.
A karakterek egytől egyig felszínesek és sablonosak, semmi mély érzelem, semmi fejlődés.
Az események alakulása talán lendített valamit az olvasási élményemen, de már a könyv felénél megfájdult a fejem.

A kötet nincs megfelelően tördelve, hiányzik a szerkesztés és egy alaposabb korrektúrázás is ráférne.
És amit kimondottan nehezen viselek, az az, mikor egy alkotó ellentmondásba ütközik saját magával.  Például a történet elején Péter arról mesél az olvasónak, hogy nem járt otthon húsz éve, de pár oldal múltán azzal szembesültem, hogy mégis volt otthon öt évvel ezelőtt. Még akkor is, ha temetésre érkezett, ennyire nem lehet feledékeny…
Nem szeretném tovább ragozni, ez sajnos nem az én regényem volt.
Lehet másnak egy könnyed strandra való olvasásnak meg fog felelni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni: