2021. április 16., péntek

Kiadók bemutatása: Smaragd Kiadó

Ez az új rovat azzal a céllal jött létre, hogy ne csak a hazai írókat, hanem a Magyarországon működő kiadókat is bemutathassuk nektek. Ily módon is segítve azt, hogy megismerhessétek őket, a programjaikat, a lehetőségeket, amiket nyújtani tudnak akár már megjelent, akár leendő íróknak, illetve az olvasóknak.

Sok kiadó tevékenykedik kicsiny hazánkban, ezért most megpróbáltuk összeszedni nektek azokat, akik csak hazai írókkal foglalkoznak, vagy nagyobb mértékben velük. Emellett kiadónként változik az is, hogy egy vagy több zsánert jelentetnek-e meg. Hogy ez miért fontos? Több szempontból is, elsősorban azért, hogy az írók megtalálhassák a hozzájuk passzoló kiadót. Másodszor azért, mert vannak olyan emberek, akik csak egy bizonyos zsánerben olvasnak, és így könnyebben rátalálhatnak a nekik megfelelő könyvre a kiadó oldalán.

Ezért is született meg a döntés, hogy szeretnénk nektek bemutatni a kiadókat, mert talán így nem csak a nagyobbak tudnak majd érvényesülni, hanem a kisebbekre is felfigyelnek azok az olvasók, akik pont az ő könyveiket keresik, és így talán könnyebben tudnak fennmaradni. Hiszen a kevésbé ismert kiadók könyvei közt is találhatunk gyöngyszemeket. 
Pár kiadó, akikről szeretnénk majd a későbbiekben cikkeket hozni nektek:

Smaragd Kiadó
Álomgyár Kiadó
Szivárvány álom Kiadó
NewLine Kiadó
BookBerry Kiadó
Erawan Kiadó
Marysol Kiadó
Gyémántfelhő Kiadó

Ez csak néhány a kiadók sorából, amiket szeretnénk bemutatni az íróikkal együtt, amennyire csak a lehetőségünk engedi.

Akkor kezdjünk is bele. Az első kiadó, amire a választásunk esett, nem más, mint Petróczki Kitti írónő által alapított Smaragd Kiadó.


Smaragd Kiadó


Azért esett most erre a választásom, mert még újnak számítanak a piacon és nem mindenki ismeri őket. Én is Petróczki Kitti írónőtől értesültem róla először. Ezt a cikket szándékosan nem interjú formájában írom, de lesznek benne olyan részek, amelyeket a kiadó vezetője mondott a beszélgetésünk alatt.

A kiadó 2020-ban alakult meg, hogy milyen céllal, azt az írónő meséli majd el nekünk lejjebb.

Először a kiadó honlapjával ismerkedtem meg, ahol azonnal sok érdekesség fogadott: novellák, írói bemutatkozások és írással kapcsolatos, hasznos információk. Már ennyiből látszik, hogy a csapat családias és együttműködő. Abszolút segítőkésznek és alaposan felkészültnek tűnnek.

Megkérdeztem Kittit, hogy milyen céllal hozta létre a Kiadót és ez volt a válasza:

Az első könyvem magánkiadásban adtam ki, és nagyon megtetszett a folyamat. Sok első könyvét kiadni készülő író keresett meg a kérdéseivel és innen jött az ötlet.


Ez nagyon szép és nemes gondolat volt részéről, hogy ezért is hozta létre a csapatát. Annyi saját gondolatot fűznék még hozzá, hogy ezzel is segíteni szeretné a hazai irodalom ismert és kevésbé ismert alakjait. És valljuk be, kevés olyan segítőkész ember akad, aki azért hozna létre kiadót, mert többen felkeresték őt, hogy neki magánkiadás terén milyen tapasztalatai vannak, és mit tanácsolna egy kezdő, első könyves írónak.

Megkérdeztem Kittit még arról is, hogy csak magyar írók könyveivel szeretne-e foglalkozni, vagy a későbbiekben szeretne külföldi könyveket is kiadni magyar nyelven. Ezt a választ kaptam rá:

Egyenlőre csak magyar könyvekkel. Az öcsém jelenleg anglisztika szakos hallgató, úgyhogy a későbbiekben nincs kizárva, de először szeretném ha stabil, magyar lábakon állna a kiadó.



Szóval azoknak, akik külföldi könyveket is olvasnának, a későbbiekben érdemes lesz visszalátogatni a Smaragd Kiadó oldalára. Annak viszont örülök, hogy a hazai szerzőket veszik előre. Mert véleményem szerint erre rettenetesen nagy az igény. Bár rengeteg kiadó foglakozik egyaránt külföldi és magyar irodalommal, mégis tisztelem Kittit azért, hogy nem akarja szétforgácsolni az erőforrásait két cél között. Hanem először egy előre megválasztott úton halad, és ha már elérte a célját, és biztos talajon áll, akkor szeretné majd tovább fejleszteni a kiadóját. Ez azért is érdekes számomra, mert rengeteget hallunk arról, hogy mennyire szeretnek egyik projectből a másikba ugrani egyes kiadók. Kitti jó példa lehet arra, hogy apró lépésekkel, de biztos lábakon is lehet előre haladni.

Kíváncsi voltam arra is, hogy ez a kis csapat mennyi tagból áll, ahogy arra is, hogy kinek mi a szerepe. Erre is megkaptam a választ.

Jelenleg három együttműködő partnerem van és a párom. A párom rengeteget segít, főleg a logisztikában. Wágner Szilárd és a Stílus és Technika csinál mindent, ami szöveggondozás. Hosszas keresgélés után, végül kiemelt nyomdai partnerem lett Cseh István és a Pannónia nyomda. Végül, de nem utolsó sorban, Hajdú Csaba (Pragmamedia), aki marketig megoldásokkal segíti munkánkat.

Ebből is látni azt, hogy bár kicsi a csapat, de jól együtt tudnak működni.

Kitti elárulta azt is, hogyan lehet bekerülni hozzájuk mint író.

Folyamatosan kapunk kéziratokat, aminek nagyon örülök. Ami fontos, hogy szinopszis alapján nézzük át első körben a beérkező műveket. Az info@smaragdkiado.hu-n, messengeren és telefonon is fel lehet venni velem a kapcsolatot.

Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy szerzői magánkiadásokkal foglalkozunk, de nem adunk ki bármit.

Szóval kedves tapasztaltabb, vagy jelenleg inkább csak szárnyukat próbálgató szerzők, ha szeretnétek egy lelkes csapathoz csatlakozni, akkor nincs más dolgotok, mint a fentebb leírtak alapján eljárni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon segítőkészen fognak hozzátok állni. Ha esetleg valamiért vissza is küldik a kéziratot, biztosan elmondják majd, hogy miért döntöttek így, és tanácsot adnak azzal kapcsolatban, hogy min kellene változtatni, mire lenne szükség, hogy a kézirat megfeleljen és kiadásra kerüljön. Mert ahogy fentebb már említettem az ő céljuk is az, hogy a hazai irodalom fennmaradjon és sok új könyv jelenhessen meg.

Kitti azt is megemlítette, hogy nem mindent adnak ki.

Kifaggattam hát arról, hogy milyen zsánerekben tervez könyveket kiadni. Örömmel láttam, hogy a változatosság mellett döntött, és nem zárkózik el semmi elől. Elárulta, hogy spirituális és LMBTQ+ történeteket is fogadnak. Én személy szerint az LMBTQ+ témáknak örülök a legjobban, mert ebben a zsánerben nem sok kiadó ad ki könyveket. Íme Kitti bővebb válasza a kérdésemre:

Több zsánerben adunk ki könyveket. Minél több spirituális és LMBTQ könyvet szeretnénk, de nem zártunk ki semmit. Idén jelentetünk meg romantikus - erotikust, gyógypedagógia könyvet, spirituális regényt, LMBTQ regényeket.



Szóval akik szeretik ezeket a zsánereket, azoknak ez jó hír lehet.

Megkérdeztem még azt is, hogy a kiadónak jelenleg hány szerzője van. Kitti így válaszolt:

10+26. Vannak szerzők, akiknek a könyveit nem mi adtuk ki, de csak mi forgalmazzuk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy idén két gyűjteményt is kiadunk, amelyekben több mint 10 szerző műve lesz olvasható.

Ez a szám is azt mutatja, hogy egyre több szerző lesz elérhető náluk. Az, hogy már most ennyien vannak bár még nincs is 1 éves a kiadó, egy nagyon jó kezdet szerintem. Gratulálok.

Még két dolgot kérdeztem meg Kittitől. Az egyik az volt, hogy mit gondol, mit tudnak ők nyújtani az olvasóknak, és megkértem arra, hogy asszerint válaszoljon, ő minek örülne, mi keltené fel a figyelmét egy kiadóval kapcsolatban, mint olvasó. Az alábbiakat válaszolta:

Egyedi kínálat, különleges kiadványok. Egyik könyvünk sem átlagos. Kézműves kiegészítők a webshopban. Érdekes cikkek, írások a blogon.



Szerintem sokunk nevében mondhatom azt, hogy Kittinek igaza van. Mert nem elég az, hogy könyveket adnak ki, hanem kiegészítőkre, emlékekre és különlegességekre is szükség van. Meglátásom szerint az is, hogy a blogjukon cikkeket és írásokat is lehet olvasni, még jobban vonzza a potenciális vevőket.

Az utolsó kérdésem Kittihez az volt, hogy mik a jövőbeli tervei a könyvkiadás terén.

A terv az, hogy a betervezett könyveket, mindenki megelégedésére, kitudjuk adni és az íróink történetei megtalálják az olvasóikat.

Én pedig szívből kívánom nekik, hogy váljanak valóra az álmaik, és sikerüljenek a terveik. Köszönöm Kittinek, hogy beszélgetett velem, és válaszolt a kérdéseimre. További sok sikert kívánok a kiadóhoz.

És végezetül Petróczki Kitti szeretne egy felhívást közzétenni itt.

A felhívás szövege a következő:

„Szeretnénk minél több spirituális és LMBTQ regényt, könyvet értékesíteni, úgyhogy várjuk azon szerzők jelentkezését, akik szeretnék, hogy könyvük elérhető legyen webshopunkban.

Szóval kedves szerzők/írók itt a lehetőség, hogy egy olyan csapathoz tartozatok, amely lehetőséget ad e zsánerben íróknak is. Egyenlőre kevés az ilyen, de bízzunk benne, hogy egyre keresettebbek lesznek a mi kis hazánkban is, ahogy nő rájuk a érdeklődés.

Kedves Olvasók, a cikk végére értünk. A kiadó és Kitti elérhetőségeit lentebb megtaláljátok. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bemutató írást róluk. És köszönöm a lehetőséget a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy ezt a cikket megírhattam. Ha elnyerte a tetszéseteket, tartsatok velünk, mert szeretnénk még sok ehhez hasonló cikkel és egyéb meglepetéssel készülni a továbbiakban is.

Petróczki Kitti hivatalos oldala
Smaragd kiadó hivatalos oldala
Smaragd kiadó Blogja


Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bert Miller interjú - ("A történet egy apokaliptikus sci-fi, amely alapvetően a keresztény apokaliptika talaján mozog. Mivel teológusként mindig is a biblikus tudományok álltak közel hozzám, így túl sok kutatómunkát nem igényelt, hiszen olyan dologról írtam, amit ismerek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bert Millert, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak egy kisregénye, „A menedék” jelent meg eddig e-könyvben, amelyet Arte Tenebrarum Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.




Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Negyvenöt éves vagyok, nős, egy négyéves kisfiú, és egy tíz hónapos kislány édesapja. Végzettségemre nézve református lelkész vagyok, de jelenleg civil állásban dolgozom, a szociális szférában, persze rendszeresen végzek lelkészi szolgálatot, mint kisegítő, lelkészi képesítésű egyháztag.Az irodalom mindig is közel állt hozzám, nyitott vagyok minden műfajra, ami érdekes,értékes, szórakoztató, és tanulsággal szolgál.

„A menedék” című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írásfolyamata?

A történet egy apokaliptikus sci-fi, amely alapvetően a keresztény apokaliptika talaján mozog. Mivel teológusként mindig is a biblikus tudományok álltak közel hozzám, így túl sok kutatómunkát nem igényelt, hiszen olyan dologról írtam, amit ismerek. Persze mégsem minden kutatómunka nélkül írtam, hiszen a regényben szereplő városokban lévő helyszínek, utcák valósak.A kisregény elég hamar elkészült, „tiszta időt” számítva – vagyis azokat a napokat, amikor legalább hetven százalékban az írással tudtam foglalkozni – mintegy három hétig tartott.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regényt teljesen a fantázia szülte, a valóság inkább csak mozzanatokat, jellemeket ihletett meg. Én magam például két szereplő között „osztottam szét magam”, valahol én vagyok Joe és én vagyok Wyatt is.
 


Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tavaly év végén, amikor Farkas Gábor (Gabriel Wolf) barátom rábeszélt, hogy jelentkezzek az akkor futó „Az utolsó” című sci-fi pályázatra, amelynek az eredménye egy áprilisban megjelenő dupla kötetes antológia lesz, amelyben – számomra ez óriási megtiszteltetés – Gabriel Wolf „Az utolsó ötlet” című novellája után rögtön másodikként „A felemelkedés”című kisregényem fog megjelenni.Gábor annyira jónak tartotta az alapötletet, és az írást, hogy rábeszélt: eleve úgy írjam meg,hogy lehessenek folytatásai. Így született meg „A menedék”.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
 
Mindenképpen. Szerzői projektjeim közé tartozik egy, még az idén megjelenő thriller regény, illetve szívesen írok majd krimit, és romantikus műfajú regényt is. Hosszabb távú terveim közé tartozik egy verseskötet megjelentetése is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Vegyes érzés, hiszen nagyon jó az, hogy létrehoztam valamit, ami valamilyen szempontból egyedi, csak az én művem, ugyanakkor már kicsit aggódom, hogy egyrészt sok lesz-e benne ahiba, másrészt hogy milyen lesz a fogadtatás az olvasók részéről.

Miért pont ez az írói álneved?

Írói álnevem, a „Bert Miller” tulajdonképpen az állampolgári nevemnek a „Molnár Csaba Bertalannak” az angol fordítása, a vezetéknevem és a második keresztnevem felhasználásával.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel – ahogy mondtam is – az írás nálam egy sci-fi pályázattal kezdődött, a műfaji megkötés adott volt. Mivel szeretem a sci-fiket, így egyáltalán nem volt a dolog ellenemre, de más műfajok felé is nyitott vagyok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon jó, különösen az, hogy a Google Play-en pár nappal a megjelenés után Top 1 bestseller lett Szépirodalom/keresztény kategóriában, de fantasy és sci-fi kategóriában is a 25.hely volt a legjobb, amit elértem. Ezt – elsőkönyves íróként – egyértelmű sikernek könyveltem el.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Írok szinopszist, valamilyen szinten megtervezem a történetet, de aztán a történet elkezdi élni írás közben a saját életét, és a sztori egészen másképpen alakulhat.
 
A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nem igazán, nagyon könnyen ment az írás. A kedvenc jelenetem, ami szerintem nagyon jól sikerült, Hélél ben Sachar és Gávriél arkangyal beszélgetése, illetve a könyv nyitójelenete,ami rögtön a történet elején egy pörgős akciójelenet.

Hogyan született meg a történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúltál?
 
A legfőbb ihlet „A menedék” és „A felemelkedés” vonatkozásában a hitem abban, hogy az ember sikerrel veheti fel a harcot a gonosz erők ellen, bármennyire is erősnek látszanak ezek a hatalmak.



Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
 
Először mindig a feleségem, Gabi olvassa el, ha végzek egy hosszabb jelenettel vagy egy fejezettel. Ő egyértelműen beleszólhat a történet és a szöveg alakulásába, gyakran a nyelvhelyességi, helyesírási hibákat is kijavítja. A történet alakításában is van szerepe, néha nagyon jó ötletei vannak. Persze nem mindig hallgatok rá, de gyakran előfordul.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon jól fogadták! És biztatnak, hogy írjak még. Rajtuk kívül olvasóktól is kaptam már nagyon jó visszajelzéseket, kritikákat.



Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

„A menedék” után annak az előzménye, „A felemelkedés” fog megjelenni a már említett „Az utolsó” című sci-fi antológiában, áprilisban. Ezt követi majd önálló e-könyvben „Az örökség”, ami „A menedék” folytatása lesz, és előreláthatóan májusban/júniusban fog megjelenni. Terveink szerint júliusban pedig megjelenik ebookban „A pápa” című kisregény,majd a három rész egyben, immár nyomtatott könyvben is, „Az utolsó rend” címmel. Természetesen megjelenik majd egy horror-novellám is, a kiadó által most meghirdetett pályázat keretében, „Az új faj” című horror-antológiában. Erről még nem tudok konkrétumokat mondani, de mindenképpen benne leszek majd egy írással, immár a kiadó szerződött írójaként.Őszre tervezem megjelentetni „Az elátkozott egyházmegye” című thriller regényemet, amely nagy részben önéletrajzi ihletésű történet, egy kicsit az fantázia által kiszínezve, de a leírt jelenetek többsége valós gyökérrel rendelkezik majd. Ez a Google Play-en már előrendelhető.Végül év végére tervezem megjelentetni „Az utolsó rend és a hamis messiás” című regényt,
immár egyben, és nem sorozatban. Ez – ahogy a címe is jelzi – „Az utolsó rend” című regényem folytatása lesz. Lehetséges, hogy átcsúszik majd a megjelenés a következő év első negyedére.
Szóval elég mozgalmas írói munka áll előttem!


Köszönöm az interjút!

Hálásan köszönöm a lehetőséget!

A képek.: Bert Miller Szerzői oldaláról való.
 
 
A könyvet itt tudjátok beszerezni:


Fantasy világok a magyar irodalomban T. C. Langgal készült interjú ("Talán pont a fantáziavilág az, ami megteremti az egyensúlyt az egyébként nagyon is földhözragadt, gyakorlatias életemben.")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Lang Tündét, azaz T. C. Langot kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz benne?

Apukám fertőzött meg gyerekként a megmagyarázhatatlanhoz való vonzódással, amit soha nem fogok kinőni, illetve „gyárilag” is álmodozó Rák vagyok. Tizenévesen olvastam el először Margit Sandemo 47 kötetes, misztikummal fűszerezett történelmi családregényét, a jó és rossz örökös küzdelméről szóló Jéghegyek népét, később még kétszer, a kedvenc részeimet pedig még ennél is többször. Teljesen magával ragadott, általa szerettem bele a fantasybe. Élénk fantáziámat kreatív mederbe terelve kezdtem el írni, magától értetődő volt, hogy ebben a műfajban fogok alkotni. Történeteim a végtelenül romantikus, örök álmodozó, javíthatatlanul idealista és soha meg nem nyugvó lelkem leképeződései, kevés marad meg a realitás talaján. Talán pont a fantáziavilág az, ami megteremti az egyensúlyt az egyébként nagyon is földhözragadt, gyakorlatias életemben.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot? Mennyi ideig tart kiépítened, és ez mitől függ?

Műfajtól és terjedelemtől függ, hogy mennyi ideig tart a világépítés. Egy regény esetében sok apró részletre kell ügyelni, hosszabb folyamat. Novella esetében lényegesen rövidebb időt ölel fel.

Regényem, A Lámpás nyomában urban fantasy, nem egy teljesen új világot építettem, hanem valós környezetbe helyeztem misztikus elemeket. Azt az érzetet akartam kelteni az olvasóban, hogy az angyalok és démonok köztünk élnek, és a történet akár a valóságban is megeshetett. Ezt az elvet tartom szem előtt novellaírás közben is. Igyekszem olyan helyzeteket megragadni, amellyel az olvasók is találkozhatnak a való életben, ez adja a magot, amely köré felhúzom a történetet.

A Trivium Egyesület Az igaz szerelem pályázatán a legjobb tízbe választott (és azonos címmel megjelent antológiában szereplő) Ebben az életben című novellámban azt az érzést boncolgatom, amit – jó esetben – mindenki megtapasztal legalább egyszer az életben. Amikor az ember első pillanattól fogva megmagyarázhatatlanul erős vonzalmat táplál valaki iránt, olyat, ami elementáris erővel csap le, és képtelenség küzdeni ellene. Camilla ebbe a helyzetbe kerül, vonzalmának tárgya, Casnar pedig azt állítja, hogy már életeket éltek le együtt. Nem lövöm le a poént, hogy valóban így volt-e, mindenesetre ki kellett találnom egy olyan elméletet hozzá, amit Casnar előadhat a lánynak. Mindössze egy apró ötletcsíra kellett hozzá, az írás közben átélt flow állapot hozta magával a részleteket. Mindössze pár hét alatt vetettem papírra.

A Kandalló és fahéj pályázatának legjobbjai közé került, nyomtatott könyvben megjelent Főszereplő ajándékba című novellában bemutatott helyzet gondolatával szerintem sok női olvasó eljátszik: kedvenc könyvének főszereplője egyszer csak megjelenik a lakásában. Nem tartott sokáig kiötleni ennek mikéntjét, sem a sztori lezárásának módját. A visszajelzések alapján több van benne, mint egy novella. Regénnyé bővíteni nagy munka lenne, rengeteg olyan apróságot kéne átgondolni hozzá, ami a novellában lényegtelen, egy regény viszont elcsúszhat rajta.

A Holnap Magazin pályázatán harmadik helyezést elért A nyúlpörkölt – amely miatt eltiltottak itthon a nyúlpörkölt főzésétől – is túllép a valóság határain. Egy családi recept miatt is átválthat a dráma fantasybe… Ennél a zárójelenet pattant ki először a fejemből, ami határozottan nem eshet meg a való életben, onnan építkeztem visszafelé.

Általában a főbb fordulatokat feljegyzem (hogy aztán a felét egy új ötlet, vagy a szereplőm „önállósodása” miatt sutba dobjam), szükség esetén pedig kutatómunkát végzek. A kreált világom szabályait azonban mindig szem előtt tartom.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

A napsugarak cirógatásából, a hajnalpírból, az alkonyi fényekből, a csillagok pulzálásából, a madarak csicsergéséből, a fodrozódó vízből, a koppanó esőcseppekből, az ázott föld illatából, egy fuvallatból. Egy kellemes dallamból. Egy szemvillanásból, egy érintésből. Egy megrázó eseményből, a lelket emésztő fájdalomból. Megtörtént eseményekből, vagy olyanokból, amelyek majdnem megtörténtek.

A Lámpás nyomában című regényemben egy egész fejezetet szenteltem a 2010-es haiti földrengésnek, és – habár nincs leírva, csak utalásokat tettem rá – a cselekmény is abban az évben játszódik.

Amikor a tavalyi karanténidőszakban maszkban közlekedtem, az ismerőseim nem ismertek fel, ez adta az Index címlapját is megjárt Bevásárlás című novellám alapját. Ez kivételesen mellőz minden fantasyelemet.

De a novellaötletek, leghatásosabb jelenetek, a legmeglepőbb fordulatok, párbeszédek általában az alvás előtti alfa állapotban pattannak ki a fejemből.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

A műfaj, ahogyan a neve is tükrözi, tág teret enged a fantáziának, messzire lehet rugaszkodni a valóság talajától, érzékletesebben lehet ábrázolni benne a szereplők közti fizikai, lelki, szociális távolságot. De ha nem kellően erős az alap, könnyen ellentmondásba keveredhet magával az író, és összeomolhat a történet.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Nem mondom, hogy lehetetlen teljesen újszerűt alkotni, de nem is tartom szükségesnek az erre való görcsös törekvést. Úgy gondolom, attól még lehet különleges egy mű, hogy divatos kitalált lényeket sorakoztat fel, vagy az alapkonfliktus elsőre nem tűnik meghökkentőnek. Az író szokatlan megközelítése, történetvezetése, saját hangja, egyedi stílusa az, ami különlegessé teszi.

 

Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?

Egy történetet – nem csak fantasyt – akkor találok jónak, ha hat rám. Emeljen az égig, taszítson a pokolba, nevettessen meg, csaljon könnyeket a szemembe! Rebbentsék pillangók a szárnyukat a gyomromban a szereplők közti izzástól, izzadjak le egy félelmetes jelenetnél! Bosszantson fel, gondolkodtasson el, rágja be magát a bőröm alá! Csak ne tudjak szó nélkül elmenni mellette. Akkor kiemelkedő, ha évek múltán is fel tudom idézni azokat az érzéseket, amelyeket kiváltott belőlem olvasás közben.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Egy külföldi könyv híre már megelőzi a kiadást, az olvasók várják, követelik a mielőbbi megjelenést, míg egy magyar szerző esetében a nevét sem ismerik. Fel kell építeni az író brandjét, nagy összegeket fordítani a könyv köztudatba kerülésére, népszerűsítésére... Nem csoda, hogy a kiadók kifizetődőbbnek találják megvenni egy kint már bizonyított könyv kiadási jogát, mint kockáztatni egy magyar író agyszüleményével. De ez nem a minőséget tükrözi. A magyarok is komoly műveket tesznek le az asztalra, csak ezek nem kapnak akkora médiahype-ot, megbújnak a külföldi művek között. Vagy az idegen csengésű írói álnév miatt az olvasók azt sem tudják, hogy az adott könyvet magyar szerző írta.


Az írónő Facebook oldala 

2021. április 9., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Csete Dórával készült interjú ("a világok is mind magukban hordozzák azt a bizonyos csodát, amitől a fantasy az fantasy lesz")

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Csete Dórát kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

 

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Az egyik kedvenc műfajom. Azt, hogy némi realitás és múlt béli dolgok mellett varázslatos. A kitalált lények is mind különlegesek, a világok is mind magukban hordozzák azt a bizonyos csodát, amitől a fantasy az fantasy lesz. Igazából nehéz megfogalmazni, aki ebben a műfajban ír, olvas, az tudja miről beszélek.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Ilyenkor kell egy kis magány. Beindul a fantáziám, és csak írom, ami az eszembe jut. Ha ez megvan, akkor utána még kiegészítem pár dologgal, ami valami pluszt adhat a világnak és készen is van.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Pár óra alatt általában megvagyok. Szerencsére nagyon el tudom engedni a fantáziámat, így nem olyan sok idő nálam egy világ megalkotása.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Igen, filmekből, Harry Potter, Gyűrűk Ura, ugyanitt a könyvekből, illetve szerepjátékból, ahol játszom.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Nálam nincsenek nagyon külön nehéz és könnyű részek. Ugyanolyan egy világot megalkotni, mint egy szereplőt, népet. Összetett feladat, de a képzeletem határtalan. 

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Inkább a második, a látásmód. Persze az első sem lehetetlen, de nagyon nehéz teljesen újat összehozni.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Izgalmas, varázslatos, hangulatos. Arányosan legyenek ezek elosztva a könyvben. Plusz a fajleírások és maga a világ, egy-egy mozzanat, érdekesség, ezek mind legyenek kissé részletesebbek. Nagyjából ennyi.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Én valamiért úgy gondolom hozzánk kicsit később robbant be ez a műfaj, mint külföldre. Így itthon még várat magára az igazán nagy név. De szerencsére magyaroktól is egyre jobb fantasy-kat olvasok. Én látom már az alagút véget. 


2021. április 4., vasárnap

Tudtad-e? Tokody Klára

Tokody Klára meseíró elárul nektek 10 érdekességet a magazinunk oldalán. Klára mesekönyveket ír, az egyik ilyen Mina és Vidi című mesekönyv, melyet Menyhei Moncsi fog majd értékelni.



Tudtad-e?

Amit pedig rólam lehet tudni: mindenem a balatoni mese, blogomon gyűjtöm a balatoni mondákat, legendákat, és decemberben jelent meg magánkiadásban a Balatonnál játszódó meseregényem, a Mina és Vidi az óriások nyomában. A weboldalam.

1

Első nagy szerelmem az oviban B. Petin kívül III. Béla volt. Édesanyám ugyanis esténként Andersen és Grimm meséi helyett az Árpád-házi királyokról mesélt mindig, olyan izgalmasan, hogy e nagyszerű, mégis kevéssé ismert királyba kicsit mindketten szerelmesek voltunk.

2.

Első befejezett regényemet gimnáziumban írtam Zeusz a nagybátyám címmel. Akkoriban nagy divat volt a Kaland, játék, kockázat sorozat, amik olyan könyvek voltak, ahol az ember maga alakította a történetet. Az enyém is ilyen volt, mégpedig - mint a címe is mutatja - a görög mitológiában játszódott. Jelenleg a pincénkben van egy dobozban.

3.

A Mina és Vidi az óriások nyomában című meseregényem két főhősét gyerekeimről mintáztam. De rajtuk kívül is van több valóságos szereplő: a bölcs mocsári teknős, Apóca alakját például egy 2019-ben elhunyt barátunkról, mintáztam, akinek a könyvben is szereplő cseresznyefa pipáját mindenki jól ismeri Fonyódligeten.

4.

A könyv illusztrátorával, Elek-Varga Viktóriával sosem találkoztam a pandémia miatt, mégis hihetetlen harmóniában tudtunk együtt dolgozni.

5.

A meseregényemben szereplő, a somogyvári bencés apátság romjai között található kút valóban létezik, egyik kedvenc kirándulóhelyünk a déli parton. De hogy van-e ott tényleg titkos tündérkönyvtár, abban nem vagyok teljesen biztos.

6.

Első interjúmat a blogomról a Fonyód Média készítette, és izgalmamban annyira rugdostam az asztalt, amire az egyik mikrofont helyezték, hogy majdnem meg kellett ismételni a felvételt, mert semmi sem hallatszódott a szövegből. Második alkalommal, amikor a mesekönyvről interjúvoltak meg, inkább mikroportot kaptam.

7.

Kedvenc helyem a Balatonon egy fonyódligeti hullámtörő, ahol a gyerekek állandóan titkos bázisukon dolgoznak, én pedig akármennyit el tudok üldögélni a parton nézve a Badacsonyt, hallgatva a hullámok csobogását, és gondolkodva a mesém következő fordulatain.

8.

Blogomon, ahol gyűjtöm a balatoni legendákat, négy olyan monda is szerepel, ami a balatoni kecskekörmök kialakulására ad magyarázatot.

9.

A családbarát hotelek némelyikénél kedves szokás, hogy a kisgyerekkel érkező családoknak bekészítenek egy esti mesét. Így van ez a siófoki Hotel Azúrnál is, és engem ért az a megtiszteltetés, hogy írhattam a hotel kabalaállatáról, Azúrkáról, a dankasirályról. Kedvencem közülük a kalózos kaland, ami blogomon is megtalálható.

10.

Imádok fotózni. Bár sajnos még hobbifotós szinten sem űzöm, rejtélyt jelentenek számomra az ISO, rekeszérték szavak, de szerencsére fő témám, a Balaton így is rendkívül látványos.

2021. április 1., csütörtök

Interjú a mesék világáról Bombicz Judittal

Most egy új világot szeretnék bemutatni a felnőtt olvasóknak, ez nem más mint a Mesesarok új rovata a Mesevilág megismerése. E rovat keretén belül beszélgettem Bombicz Judittal, a mesevilág egyik képviselőjével, akinek megjelent már két mesekönyve: a Mesék elalvás előtt és a Csodák könyve, amelyben sok szép grafika is kíséri az aranyos meséket. Emellett sok mesét is ír nyereményként. Most megtudhatjátok tőle, hogy ő hogy látja ezt a világot felnőtt fejjel. Köszönöm Judit, hogy elfogadtad a felkérésemet. 


Moncsi:
Hogy jött az ötlet, hogy a mesék m
űfajában kezdj el alkotni?

Judit: Az első meséket a lányom ihlette, amikor még kicsi volt. Azokat sajnos nem írtam le, csak elmondtam, ahogy kitaláltam őket. Sok-sok év szünet után aztán újra felbukkantak a mesék, elkezdtek bennem alakulni, formálódni, majd hirtelen úgy döntöttek, hogy megszületnek. Egyszerűen imádom a meséket gyermekkorom óta. Ráadásul szeretem is őket írni, szeretek a mesék világában bóklászni, így számomra természetes, hogy meséket írok.

Moncsi:
Honnan jönnek az ötletek a karakterekhez (óriások, tündérek, manók, sell
ők, kentaurok, sárkány stb)?

Judit: A karakterek nagyon sokszor adottak, hiszen mi is ezeken nőttünk fel. Kicsit átfazonírozzuk őket, új köntösbe öltöztetjük, új helyszíneket kapnak, új cselekményt és máris elkészült egy új mese. Viszont a legtöbb mesém szereplői nem a kitalált karakterek, hanem az állatok, akik emberi vonásokkal rendelkeznek, emberi tulajdonságokat kapnak tőlem. Talán pontosan azért, hogy megmutassam rajtuk keresztül, milyenek is az emberek, vagy hogy milyeneknek kellene lenniük.

Moncsi:
A helyszínek, amikr
ől írsz, valós helyeket ábrázolnak vagy inkább kitaláltakat?

Judit: A helyszínek olyan mértékben valósak, amennyire szeretném. Vagyis az állatos meséim leginkább az erdőben, állatkertben játszódnak. Amikor ezekről írok, óhatatlanul magam előtt látom azokat a helyszíneket, ahol már én is jártam, így akár oda is képzelhetem a szereplőimet. A kitalált karakterek, a kitalált világok természetesen nem valósak, bár az én elmémben úgy élnek, mintha csak egy kapun kéne átlépnünk, hogy odajussunk. Tehát azt mondhatom, hogy a helyszínek vegyesek. Sokszor olyanok, mint egy turmix. Valós és kitalált dolgok keveréke.

Moncsi:
Mi a véleményed arról, hogy feln
őttek is olvasnak mesét?

Judit: Szerintem nagyon is jól teszik azok a felnőttek, akik mesét olvasnak. Bár a mesék sokszor a fantázia által megszületett világban, kitalált szereplőkkel készülnek, mégis nagyon sok emberi érzelem, tulajdonság található bennük, vagy éppen olyan helyzet, amilyenbe bármelyikünk keveredhet, bármikor. S nem utolsó sorban nem árt a felnőtteket is emlékeztetni a mesék által azokra az értékekre, amikre szükségünk van ahhoz, hogy jó emberek lehessünk, akiket mások is tisztelhetnek.

Moncsi:
Szerinted mennyire van szükség a mesékre a mai világban?

Judit: Azt hiszem, lényegében az előző válaszomban megfogalmaztam azt, hogy miért van szükség a mesékre. De nem mondanám, hogy csak a mai világban. Én inkább úgy írnám le, hogy a mesékre mindig és minden körülmények között szükség van. Mint írtam, emlékeztetnek arra, amire emlékeznünk kell. Feltölthetnek új energiákkal, kirángathatnak a napi taposómalomból és olyan helyekre vihetnek magukkal, ahová mindig is szívesen mentünk volna. Mindenkinek kell egy kis varázslat az életébe.

Moncsi:
Mi ad ihletet a történeted megszületéséhez?

Judit: Bármi megihlethet, hogy egy-egy történet megszülessen. Elég egy szó, egy kép, egy tárgy, bármi. Akár néhány információ valakiről, vagy hogy éppen mi történt vele. Nincs rá szabály. Ha valami meg akar ihletni, az meg is teszi, majd meg is születik. Viszont képről imádok írni. Ha valami megfog benne, akkor óhatatlanul elkezd kerekedni egy történet is bennem.


Moncsi:
Melyik az a mese, ami a kedvenced volt gyermekkorodban? Miért pont az? Mit adott neked?

Judit: Benedek Elek meséit nagyon szerettem, és a Grimm meséket is. Andersen soha nem volt a kedvencem, valahogy nem tudtam azonosulni sem a mesék tartalmával, sem a stílusával. Viszont imádtam Bálint Ágnes Mazsoláját, ami könyvben is megvolt, és a bábfilmet is nagyon szerettem. Bár a tévében inkább a rajzfilmekért voltam oda. Például A varázsceruzát imádtam, a Lolka és Bolkát is, és bár nagyon művészietlen volt, a Moha és Páfrányt is szívesen néztem. Nagyon sok mesét szerettem, főleg olvasni. S hogy ezek mit adtak? Egy olyan világot, amiben imádtam elmerülni, és olyan érzést, ami azt sugallta, bármit szeretnék, megkaphatom, mert bármire képes vagyok.

Moncsi:
Melyik volt az a mese, amire azt mondtad, hogy egyszer is elég volt megnézni/elolvasni?

Judit: Akadt már az évek folyamán néhány, de például a Vuk második részét képtelen voltam végignézni. Nem a történettel volt bajom, hanem a kivitelezéssel. Aki látta az első részt Dargay Attila rajzaival, az szerintem képtelen volt azonosulni a második rész animációjával. Egyszerűen nem jött be.

Moncsi:
Ha a saját vagy más írók meséjének egyik karaktere lehetnél, ki lennél?

Judit: Lányom a napokban azt mondta, én vagyok a meg nem értett boszorkány, a mézeskalács házban. De azt is mondta, hogy a mesék minden tündérkeresztanyjának tulajdonságai koncentrálódnak bennem. Idézem. „Szerintem benned az összes mesebeli Jótündér Keresztanya keveredik. Tudsz olyan idegesítő lenni, mint a Shrekes néni, meg olyan cuki, mint a Hamupipőke nénije.” Szóval, ezek szerint jó kis tündérkeresztanya lennék.

Moncsi:
Mit szeretnél megtanítani a gyermekeknek a meséid által?

Judit: Mindent, amit az emberek kezdenek elfelejteni, amit kezdenek a szőnyeg alá söpörni. Szeretném például, ha a gyerekek tudnák, nem akkor lesznek sikeresek, nem akkor fogják őket szeretni, tisztelni, ha átgázolnak másokon, hanem akkor, ha pont az ellenkezőjét teszik. Na és persze azt is, hogy attól, hogy valakiben csalódunk, azt még nem szabad kivetíteni válogatás nélkül mindenkire, mert ha ezt tesszük, akkor valószínűleg észre sem fogjuk venni azokat, akikre számíthatunk, akiknek fontosak vagyunk. Szeretném nekik megmutatni, mi a szeretet, a boldogság, a becsület, a tisztelet, az őszinteség és még nagyon sok olyan emberi érték, aminek tényleg értéknek kéne lennie mindenkinél. Mert nem a pénz a legnagyobb érték, hanem maga az ember, az érzései, a tettei.

Moncsi:
Melyik a kedvenc saját meséd és miért az?

Judit: Ez mindig nagyon-nagyon nehéz kérdés, hiszen mindegyik mesémet imádom. Mindegyik belőlem született, mindegyikben kicsit benne vagyok én is. Egyikben így, a másikban úgy, a harmadikban amúgy, de egy kis darab mindig ott van belőlem is. A lelkemből, a szívemből, a saját valómból. Őszinte leszek, képtelen vagyok egyet is kiragadni közülük. Mindet imádom.

Moncsi:
Mik a jöv
őbeli terveid e műfaj keretein belül?

Judit: Nagyon sok tervem van a meseírás, a gyermekirodalom terén. Jelenleg dolgozom egy könyv grafikai szerkesztésén, majd a szövegtördelés következik. Terveim szerint ez a mesekönyv október-november tájékán jelenne meg, így a karácsonyfák alá kerülhet majd. Ezen kívül nagyon sok kész mesém van, hiszen a havi nyereményjátékok nyerteseinek saját meséket írok. Egyszer talán ezek is nyomtatásra kerülhetnek majd. Gondolkodom e-könyvön is, hiszen a külföldön élő magyar családok nem jutnak hozzá mindig könnyen a magyar nyelvű könyvekhez, és bár egy mesekönyv úgy az igazi, ha kézzel fogható, mégis, ez is egy járható út lehet az embereknek. Lévén, egy e-könyv olcsóbb is, talán több család engedhetné meg magának. Volt egy olyan terv, ami sajnos már nem lesz megvalósítható soha. Édesapámmal terveztünk egy közös könyvet. Tavaly nyáron nagyon lelkesen vetette fel az ötletet, de sajnos novemberben elhunyt, így erről le kellett mondanom. Lányommal közösen is tervezünk valamit, bár ez még nagyon kezdeti terveket jelent. Ha kivitelezhető, akkor igyekszünk majd megvalósítani is. Még távoli terv, erről nem is mondanék bővebben semmit. Szóval terveim vannak, sőt mindig újak születnek. Azt sajnos előre nem tudom, mi fog belőlük valósággá válni, de igyekszem megtenni értük minden tőlem telhetőt, hogy becsempésszek egy kis varázslatot az emberek életébe. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt.

Bombicz Judit hivatalos oldala
NewLine kiadó