2020. június 10., szerda

Körmöndi Brigitta Tímea - A vak nő, aki látott


Nem is olyan régen, kaptam egy lehetőséget, hogy az Ágenda Kiadó gondozásában megjelent történetekből választhatok magamnak olvasnivalót. Ezt itt is szeretném megköszönni, mert ez által átélhettem ennek a történetnek a mondanivalóját. Erről a könyvről hoztam nektek most értékelést. Gyertek, kalandozzatok velem ebben az érdekes világban!

Körmöndi Brigitta Tímea: 
A vak nő, aki látott 


Tartalom:


Egy előkelő család.
Egy magánysziget, ahol a napsütés nem több az éjszakánál.
Egy gyönyörű nő, aki születése óta vak; egy szenvedélyes férfi, aki jóval több annál.
Egy csoda.
Egy titok.
Egy név.
Egy új világ – Fekete Havas, ahol pusztító erők támadnak.
Purgatórium. Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.

Véleményem:
4/5

Első körben szeretnék a borítóról írni nektek. Nekem szívügyem, hogy ne csak a belső, de a külső is megkapó legyen, visszatükrözze a tartalmat és elérje, hogy olvasni akarjam úgy is, hogy magát a fülszöveget még nem is láttam.
Ebben az esetben, ahogy a tekintetem ráesik a borítón lévő szemre, be kell, hogy valljam, kiráz tőle a hideg. Semmi bajom nincs a szemes képekkel, de ez így ebben a formában sokkolóként hatott rám, mert inkább vártam ez alapján valami horror vagy pszicho-thrillert, mint „sima” fantasyt.

Körmöndi Brigitta Tímea neve számomra eddig ismeretlen volt, de amit most tapasztaltam olvasásom folyamán elégedettséggel töltött el.
Nagyon magával ragadó a történet vezetése, végig úgy éreztem fogja a kezem, és mint a főhősnőnket, „vakon” engedtem, hogy végig vezessen. Nem féltem attól, hogy mit tartogat számomra a következő oldal, hiszen jó érzékkel kombinálta az írónő a valóságot és a képzeletbeli elemeket.  

Melánia vakon éli életét, elkényeztetve, burokban nő fel és a legkisebb változástól is idegenkedik. Édesapja döntése folyamán egy nagyobb életváltozás elé nézne, de ő makacsságában elszökik otthonról. Útja során találkozik valakivel, aki három lehetőséget biztosít a számára, hogy egy olyan világba léphessen át, ahol kiszabadulhat az állandó sötétség okozta magányából.
Ebben a világban találkozik szerelemmel és ellenséggel egyaránt. Itt megtelik hősnőnk lelke élettel, színekkel és képekkel, de ez az idilli világ nem veszélytelen, hiszen az ottani erdő nyugtalan, vérre szomjazik és más ellenség is a nyakukon liheg.

Mindezek alapján láthatjátok, hogy az írónő egy igen érdekes alaptörténetet rakott össze, amelyből nem hiányoznak az eredeti ötletek sem.
Melánia személyisége csapongó, ugyanakkor érződik az eltökélt nő jelleme is. Mikor határozottsága felszínre tör tettei nyomán megváltozik az élete.
A két világ között hol egyik, hol a másik után vágyódik.
De azt nem veszi észre, hogy mindkét világban csak akkor boldogulhat, ha bátor és merész lesz. Szembe mer szállni az ellenséggel és mer élni végre.

Az írónő nagyon szépen visszatükrözi az élet és a halál közötti párhuzamot, kicsit árnyalva bennem az első benyomás képét, hogy mégsem egy szimpla fantasy történettel lesz dolgom.
Danton a másik főszereplő ebben a világban, aki nem egy puszta ábrándkép, de nem is több mint egy meggyötört lelkű harcos, aki minden alkalommal megküzd az ellenséggel, de békére igazán sosem lelhet.
A kettejük kapcsolata már az első pillanattól fogva érzelmekkel teli, hiszen a harag, kétségbeesés, majd a vágy és szerelem mind olyan mélységekig viszi a lelküket, ahonnan már nagyon nehéz visszatérni.

Bár más karakterek is megfordulnak a történet folyamán, és természetesen kellettek a teljes képhez, de a szerepük eltörpült a számomra. Hiányoltam a mélységet belőlük, pedig elméletileg nekik is fontos részük lett volna az események alakulásában.
Talán egyedül a Dadus hatott meg, mikor leírta a színek kinézetét. Számomra ez az idézet gyönyörű és nagy kedvencemmé vált. Nézzétek csak:

"– Milyen színű az öröm?
– Olyan, mint az arany, meleg fényű, mint az első tavaszi napsugár.”

Az egész könyvről elmondható, hogy csodásan van megírva, néhol izgalmas, de főleg az élet kérdéseit boncolgatja, egy testileg sérült nő gondolatain keresztül.
Az írónő szépen bánik a szavakkal és bizonyos sorai beleisszák magukat az olvasó lelkébe.

Ugyanakkor nem tudok elmenni azon tény felett sem, hogy bizonyos elemeket én olvastam már egy másik regényben. A hasonlóság nagyon éles és ez ki is zökkentett az olvasás mámorából.
Valamint én értem, hogy a vallás fontos szerepet játszik az emberi életekben, de nekem sok volt, hogy ennyire bele lett erőltetve. Már csak azért is, mert én nem osztozom ezen nézetekkel és bár mindig nyitott lélekkel állok a témához, ebben a formában engem inkább elriasztott, sem mint, hogy felemelőnek éreztem volna. Lehet szubjektív a véleményem, de ezeknek a témáknak az érintése messze meghaladja egy 90 oldalas könyv tartalmi kereteit, sokszor erőltetettnek éreztem bizonyos kérdések boncolgatását.
Összetett és súlyos a könyv mondanivalója, hiszen a testi fogyatékosság mindennapjainkban is fontos téma. Ilyenkor jövünk rá, hogy azon emberek, akiknek minden alapszervük működése születésüktől fogva megadatott, mennyire nem is értékelik, hogy egészségesek.
És ez az idézet teljesen visszatükrözi, amit én magam is gondolok erről. Nézzétek csak:

„Aki lát, az nem tudja, milyen csoda birtokában él.”

Összességében elmondhatom, hogy egy remek fantasy könyvet olvashattam, bár tematikáját tekintve nem egészen illik ebbe a műfajba.
Az írónő szépen keveri a két világ közti határt és bizony teljesen természetesnek érzi az olvasó, ha hirtelen változik a helyszín az események alakulása folyamán.
Ami pedig a történet lezárását illeti, az utószó nagyon kellett a végére.
Így kerek egész.
Egy élmény volt az olvasása, és bár nem lett kedvenc, mindenképpen szeretnék olvasni az írónő tollából a jövőben is.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése