Beleolvasó: Bombicz Judit: Csodák könyve címmel - ("Egyszer volt, hol nem volt, élt valamikor két kisgyerek, egy testvérpár. Az egyik a nyolcéves Fanni, a másik a hétéves Péter.")

Bombicz Judit írónőnek nemrégen jelent meg Csodák könyve című mesekönyve és arra gondoltam, hogy bemutatok nektek egy kis részletet az egyik meséből. Hátha tetszeni fog nektek és meg is vásároljátok a gyerkőcöknek. Azt el kell, hogy ismerjem, hogy ez a mesekönyv kívül-belül csodálatosan szép. Története szempontjából is és a borító is gyönyörű, amit a könyvben található képek illusztrátora, Hiczkó Zsuzsanna készített.

Az első meséből, A varázsgömbből hozok egy kicsi részletet.

Bombicz Judit

Csodák könyve

Tartalom:

Elvarázsolt karácsonyfadísz? Más világokba repítő könyv? Netán egy tükör, ami olyan helyre visz, amiről nem is álmodtál? Ugye milyen hihetetlen dolgok? Mégis, ebben a mesekönyvben mindet megtalálod, ahogy a manókat, sellőket, tündéreket is. Olvass bele ezekbe a mesékbe, és kísérd el a szereplőket olyan világokba, amelyeket csak a képzelet, a fantázia mutathat meg neked! 

Keresd meg Fannival és Péterrel a Mikulást vagy ússzatok együtt a tenger mélyén! 

Induljatok együtt a mesék birodalmába…

Mesét 6 éves kortól ajánljuk!

ENGEDÉLLYEL

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bombicz Judit Írói oldala

NewLine Kiadó

Csete Dóra – Kőszegi-Arbeiter Anita: Lillen, a tünde

Minden játéknak megvan a maga varázsa. Ha gyermekként játszunk még felhőtlen az élmény, de felnőttként már igazán nehezen tudjuk elengedni magunkat. Számunkra mást jelentenek az önfeledt szórakozás pillanatai, de midig reméljük, hogy az emlék sokáig velünk marad. Magazinunk is meghirdetett egy kalandos játékot, melyet mi magunk között csak az „elhagyós” néven emlegetünk. Mivel ez társas tevékenység, hívtunk sok írót, hogy vegyen részt ebben a mókában és ti megindultatok felénk bizalommal és vidámsággal. A mostani mesekönyv értékelésem is egy ilyen kedves írópáros felajánlása, amit itt is szeretnék megköszönni a munkatársaim nevében is. Köszönjük a bizalmat és a kedvességet! Most pedig kérlek titeket, hogy fogadjátok szeretettel egy kis tünde kalandjairól alkotott véleményemet!

Csete Dóra – Kőszegi-Arbeiter Anita:

 Lillen, a tünde

Tartalom:

Egy különc tünde kislány izgalmas kalandjai.

Vajon milyen lényekkel ismerkedik meg útjai során? Kik lesznek az új barátai? Minden csupa vidámság, nevetés? Vagy lesz egy kis ijedség is?

Mindre választ kaphattok, ha elolvassátok Lillen varázslatos kalandjait.

Egy új világ, tele izgalmakkal. A képzeletnek semmi sem szabhat határt. Nem számít honnan jöttél, nem számít, hogy nézel ki, a barátság örökre szól.

„Lillennek az elmúlt hetekben annyi kalandban volt része, hogy azt hihetnénk, időre van szüksége ahhoz, hogy minden új élményét feldolgozza, pihenjen egy kicsit. De nem! Ő nem ilyen volt, szomjazott az újdonságokra, a barátokra – mindent és mindenkit meg akart ismerni, amit és akit csak lehetett. Titkon persze abban reménykedett, hogy ő lesz az első tünde, aki végre feljegyzi a fontos tudnivalókat, és tovább is tudja majd adni az ifjúságnak. Hisz a múltunk, a gyökereink a legnagyobb kincs mindenki számára. „

Vélemény:

5/5

Mint fent már említettem, a játék, a móka és a kacagás elengedhetetlen az emberi léleknek.

Legyen az gyermek, felnőtt, fiatal vagy idős, a mesék világa mindig tárt karokkal várja olvasóját. Mert ahol jut hely több varázslénynek, ott bizony a kíváncsi lélek is jól „lakhat”.

Ez a mesekönyv két alkotó tollából született meg. Csete Dóra írónő munkássága eddig ismeretlen volt számomra, de nagy örömmel és nyitott szívvel fogadtam magamba minden sorát.

A másik írónő, Kőszegi – Arbeiter Anita tehetsége már megmutatkozott előttem nem is olyan régen, egy másik története által. Akkor elvarázsolt a képzeletvilágának felépítése és a kellemesen kacér történet vezetése, bevallom, a mai napig felkacagok, ha eszembe jut.

Miután megállapítottam, hogy milyen érdekes kettősség várható a két alkotó által, még jó szokásomhoz híven megcsodáltam a borítót is. És be kell, hogy valljam rögtön szerelembe estem. Még egy ilyen csupa bűbáj tündért, nem láttam mostanában. Nem csak gyönyörű, de amikor rátekintek, elfog egy végtelen szeretet is a kislányt látva.

És ha már erről írok nektek, a könyv belső illusztrációi is fantasztikusak, hiszen ugyanez a lágy bájosság tükröződik vissza a képeken, ráadásul hűen követik a történet alakulását.

Tíz apró mese búvik meg a lapokon, minden mese Lillenről szól. Az ő élete, barátai, a körülötte élő különböző varázslények és a környezetük a központi témája a meséknek.

Az írónők szépen, harmonikusan veszik fel egymást történet vezetését. Egyszer sem éreztem, hogy elcsúszott volna, valahol ez a bizonyos mese szál.

Az egyes történeteket az írónők felváltva alkották meg, és ezzel kellemes változatosságot biztosítanak.

A mesék nem csak kedvesek, de tanító szándékuk is hamar megmutatkozik.

Minden varázslény tartogat valami új információt az olvasó számára, ami gazdagítja a tudásunkat és bevezet a népek világába.

Lillen cserfes, kíváncsi és egyre bátrabb kislány. Szófogadó, de megvan benne az a határtalan érdeklődés a világ iránt, hogy ahol csak lehet, picit kibújjon az intelmek alól.

Van, mikor kicsit kellemetlen helyzetbe keveredik, de mindig megtalálja a mosolyra való lehetőséget és végtelen szeretettel tekint minden új és régi kis barátjára.

A sok lény közül bevallom a sárkány bűvölt el a legjobban. Nem is én lennék, ha nem így lett volna.

Végtelen szeretettel tekintek eme csodálatos lényekre és a róluk szóló történetet kétszer is elolvastam.

Viszont lenne egy apró megjegyzésem az írónők felé. Lillen csodálatos és különleges kislány, erről, ha nem írtok, akkor is rájövök. Viszont túl sokszor hoztátok az olvasó tudatára milyen más és különleges a többi tündérhez képest. Engem az olvasás folyamán zavart egy idő után.

Összességében elmondhatom remek olvasási élményben volt részem és csak remélni merem, hogy a folytatása is hamarosan elkészül. Cseppet izgalmasan lett a vége.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

MeseRóka

Elisa Rot Mikle: Az utam visszavisz

Meghirdettünk egy játékot, melyet a Magyar Szerzők Könyvei Magazin szerkesztőivel „elhagyósként” emlegetünk. Sokan jelentkeztettek a játékra és rengeteg felajánlás érkezett. Ezt szeretném megköszönni szerkesztőtársaim nevében is. Köszönjük, hogy ilyen aktívak és lelkesek vagytok felénk!

Elisa Rot Mikle: Az utam visszavisz

Tartalom:

Az írónő a legújabb regényében Péterről ír, aki nem tudja elfogadni, hogy az élete nagy szerelmét, Adélt soha többé nem láthatja. Bánatát magával viszi, a Mexikói öbölbe a barátjához, Valentinóhoz menekül. A Yukatáni – félszigeten találja magát, ahol élete álma beteljesül, egy nagy rezervátum állatorvosaként dolgozik. Így megismerheti a rezervátumban élő állatokat és a Karib- tenger csodálatos élővilágát. Meghívást kap az állatorvosok kongresszusára. Az óceánt átrepülve a Berlini kongresszus után Bécsbe repül az Alpok lábánál található völgybe, ahol a gyermekkorát élte…

Vélemény:

1/5

Talán kezdeném azzal az értékelésemet, hogy a most leírtakat őszintén vállalom és csak és kizárólag az általam olvasott történetről alkottam véleményt.

Nehéz negatív értékelést írni, még úgy is, hogy tudom építő szándékkal fogalmazom meg a tapasztalataimat.

Sokat gondolkodtam, hogyan is tudnám megfelelően leírni azon meglátásaimat, amiket ez a kötet tartogatott a számomra.

Kezdeném a borítóval, mert szívügyem a külső és belső tartalom egységes értékelése.

Az egyetlen pozitív meglátásom a színek összhangja a képen. Már – már pozitív összhatást keltene az idilli tengerpart, de egyszerűen nem tudom nem látni, azt a rettenetes utólag oda festett „repülőt” a kép felső sarkában, ami rendkívüli módon elüt az összképtől minden téren. Teljesen felesleges volt odabiggyeszteni, még úgy is, hogy lazán kötődik a cselekményhez.

A könyv tartalma viszont még ennél is szomorúbbá tett.

Az elsődleges zavaró tényező, mely már az első oldalon megmutatkozott, az a történet mesélése. Olyan érzésem volt egész végig, hogy nem egy könyvet, hanem egy hír összefoglalót olvasok a neten. Közölve vannak a tények, események, de semmi kidolgozottságot nem tapasztaltam.

Az alaptörténet érdekes lett volna, de a kifejtése sajnos nagyon felszínes.

A karakterek egytől egyig felszínesek és sablonosak, semmi mély érzelem, semmi fejlődés.

Az események alakulása talán lendített valamit az olvasási élményemen, de már a könyv felénél megfájdult a fejem.

A kötet nincs megfelelően tördelve, hiányzik a szerkesztés és egy alaposabb korrektúrázás is ráférne.

És amit kimondottan nehezen viselek, az az, mikor egy alkotó ellentmondásba ütközik saját magával.  Például a történet elején Péter arról mesél az olvasónak, hogy nem járt otthon húsz éve, de pár oldal múltán azzal szembesültem, hogy mégis volt otthon öt évvel ezelőtt. Még akkor is, ha temetésre érkezett, ennyire nem lehet feledékeny…

Nem szeretném tovább ragozni, ez sajnos nem az én regényem volt.

Lehet másnak egy könnyed strandra való olvasásnak meg fog felelni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Elisa Rot Mikle

Fényes Niki - Színtiszta Üzlet

Szeretném megköszönni az Ágenda Kiadónak és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy elolvassam Fényes Niki új könyvét! Mivel már volt alkalmam olvasni tőle, kíváncsian vártam, hogy ezúttal milyen világot teremt!

Fényes Niki - Színtiszta Üzlet

Tartalom:

Irina Popolova, a moszkvai alvilág befolyásos emberének lánya. Családja által, jól kiismeri magát ebben a lélektelen közegben. Jól tudja, hogy itt csak a hatalom számít, az üzlet és a pénz. Amikor az apját a szeme láttára lövik le, s a hatalmuk meggyengül, kénytelen az életéért futni. Védelemért a város stricijét, Boris Kashnikovot keresi meg, elkeseredett alkut ajánl neki. Egy végzetes házasságot, melyben mindketten eltörölhetetlen vonzalommal szembesülnek egymás iránt. De mit várhat el Irina egy olyan férfitól, aki nem tudja mi az a család, mi az a szerelem? Aki csak zálogként tekint őrá, aki biztosítja számára a hatalmat.

Véleményem

5/5

Mint említettem olvastam már az írónő Feketén-Fehéren című duológiáját, ami nagyon megosztó témát dolgoz fel, ugyanis a maffia életébe pillanthatunk bele. Szókimondása és kemény stílusa is elég éles, de számomra nagyon egységes és kerek történetet kaptam.

Ahogy arra számítani lehetett: a Színtiszta üzlet is hasonló alapokat kapott, igaz, itt nem az olasz, hanem az orosz maffia áll a középpontban. A főhősnő apja halála után életveszélybe kerül, és hogy mentse magát, olyan döntést kényszerül meghozni, ami mindent megváltoztat.

Nyers, őszinte és emberi: ez az a három szó, amivel jellemezni tudom a történetet.

Nem vagyok rajongója a túlfűtött erotikának, de ha kapok mellé egy jól megírt történetet, akkor azt gondolom, hogy remek kiegészítő elem válhat belőle. Fényes Niki könyveinél eddig ezt tapasztaltam.
A nagyszájú női szereplő mellé kapunk egy macsó rosszfiút - és ezt szó szerint értem -, ám ez édes kevés lenne számomra ahhoz, hogy boldogan tegyem le a Színtiszta üzletet. Ami kiemeli őt a többi hasonló témájú könyv közül az az, hogy ő valóban beleássa magát a világ sötét és eldugott részeibe. Nem tudom, honnan szerzi az információit, de számomra annyira hitelesek az alvilági részek, hogy olvasás közben egy percig sem jut eszembe, hogy ez egy hölgy fantáziájának szüleménye. 

Karakterei nagyon jól fel vannak építve, érezni, hogy az írónő sokat dolgozott rajtuk. Bár számomra a férfi főszereplő túl macsó, azt el kell ismernem, hogy ehhez a világhoz ilyen lelki beállítottságú emberek illenek; máskülönben nem maradnának életben.

Azt gondolom, hogy egy szerző akkor mondhatja el, hogy a világ, amit megalkotott megállja a helyét, ha annak minden részlete illeszkedik egymáshoz. Ha ez a világ megkívánja a trágárságot és az erotikus részeket, ám legyen: de tegye ezt úgy, hogy végig hű marad önmagához!
A szerzőnek ezt most sikerült megalkotni, amihez szerzőként nagyon gratulálok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ágenda Kiadó

Írta: Isabel

„Az volt a célom, hogy egy polgárpukkasztó könyvet írjak.” Interjú Szabó Tamással

Nemrég olvastam Szabó Tamás Holdvíz című regényét (értékelésem), és már akkor felmerült bennem néhány kérdés, amiket fel szerettem volna tenni a szerzőnek. Tamás elvállalta a beszélgetést, amit ezúton is köszönök. Kitértünk jó pár érdekes témára, ne hagyjátok ki az interjút!

Judit: Miközben a Holdvíz című regényedet olvastam, végig az motoszkált bennem, hogy Noémi karaktere mennyire élőre sikerült. Hogy tudtad ennyire jól megírni őt? Esetleg valakiről mintáztad?

SZT: Noémi története volt az ötödik kéziratom. Az előző négy könyvben átlagos lányok a főhősnők, de a Holdvízben kimondottan egy csinos, szexis fiatal táncosnőt emeltem a középpontba. Eleinte rajongva imádtam Noémit, ő lett a kedvenc karakterem... A testvérek találkozásáig minden rendben is ment, aztán sajnos elég szomorú fordulatot vett az életem, évekig nem volt barátnőm, csalódtam a nőkben, és hát sajnos ez rányomta a bélyegét Noémi megítélésére is. A vége felé nagyon megutáltam ezt az egykor szeretett alakot. Az egyik exemre különösen haragudtam, szóval a gonosz, önző Szentpál lányt róla mintáztam. A Brazíliában játszódó rész volt az ő szempontjából a mélypont. Rájöttem, hogy túl messzire mentem: ha az olvasó is megutálja a főszereplőnőt, akkor nem is fog drukkolni neki, hogy túlélje... Szóval Recife után megkezdődött a kis Noncsi "rehabilitációja". *mosolyog* A regény végén megpróbáltam ismét kedvesnek beállítani, kevés sikerrel. Az eredmény elég fura és hullámzó lett. Ebből is látszik, hogy a Holdvíz végigkísérte az egész eddigi életemet.

Judit: Én a Brazíliában játszódó részben is kedveltem Noémit, még akkor is, ha a tettei épp nem voltak a legokosabbak. Az szerintem hozzátartozik egy jó karakterhez, hogy hibázik és néha meggondolatlan. Attól sem féltél, hogy Zoli gyengeségeit megmutasd. Mikor megszületett a történet, ki volt meg előbb, Zoli vagy Noémi karaktere? Vagy esetleg maga a cselekmény, és ehhez találtad ki a két szereplőt?

SZT: Igazából eleinte csak a téma volt meg: képes-e egy fiatal férfi a húgaként tekinteni az ölébe hulló, gyönyörű lányra, akiről addig nem is tudott? Képesek-e rokonokként viselkedni úgy is, hogy nem alakulhatott ki közöttük a szexuális averzió? Szóval a kétezres évek elején, amikor elkezdtem írni a tesók történetét, ez a téma foglalkoztatott; a főszereplők alakja később alakult ki. Noémi volt meg előbb; egy csinos, életvidám lányt láttam magam előtt, akinek bárki örülne. Zoli karaktere később született meg. A brazil rész után rájöttem, hogy több van a félénk, nyápic, elkényeztetett egyetemista fiúban. Zoli egy igazi hős. Jó volt, hogy a Harmadik részre felmagasztosul a férfi hősöm. Sokat tanultam a jellemábrázolásról, és -fejlődésről Zoli révén.

Judit: Jó hallani, amikor egy regény megszületése révén az író is tanul és fejlődik. Nem tartottál attól, hogy a tabu téma - testvérek között kialakuló érzelmek - miatt a könyveden sok olvasó meg fog botránkozni?

SZT: Nem tartottam ettől, hiszen eleve az volt a célom, hogy egy polgárpukkasztó könyvet írjak. Szándékosan meg akartam botránkoztatni az olvasókat ezzel a meredek témával. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy az emberek elfogadóak Zoli és Noémi románcát illetően. Érdekes módon nem az ő szerelmük vágja ki a biztosítékot, hanem Nascimento, a kegyetlen, pedofil maffiavezér. Na, ő aztán tényleg minden szempontból elítélendő alak.

Judit: Igen, az ő alakja nagyon kegyetlenre sikerült. Borsózott is a hátam, amikor kiderült, hogy egy egész csapatnyi gyereket tart fogva, és kedvére válogat közülük. Megrázóak voltak ezek a részek, de szerintem pont ez a jó, ha a könyv hatással van az olvasóra, legyen az akár pozitív, akár negatív hatás. A brazil jeleneteket egyébként mennyire volt lelkileg megterhelő megírni? Mert azért ott a szereplőket hatalmas sokkhatások érik.

SZT: Igazad van, az a fő, hogy hatással legyen az olvasóra; hogy a cselekményre gondoljon azután is, hogy letette a könyvet. Nem sokra tartom az olyan felszínes "regényeket", amikben jóformán nem történik semmi, de cserébe minden szereplő jóképű, szexi és tökéletes... A könyvpiac tele van ilyen selejtekkel. Ezek aztán milyen hatással vannak egy olvasóra?! Nem is értem, hogy olvashat bárki is ilyen gagyit. A brazil jelenetekre visszatérve, én is nagyon izgultam írás közben. Emlékszem, 2009 tele volt, de szakadt rólam a víz, a pulzusom az egekben! A cápatámadás az eddigi legizgalmasabb esemény, amit valaha is írtam! Mivel anno vízilabdáztam, tudom, milyen rossz az, amikor lerántják az embert a felszín alá. Nem tudsz feljönni levegőt venni, megtelik az orrod-szád vízzel. 2011-ben Floridában nyaraltam, ahol láttam vadon élő aligátorokat a mocsárban, illetve rájákat Miami partjainál; mit mondjak, ijesztő élmény volt! El tudom képzelni, mit élhetett át szegény Zoli. A volt főnököm, Anthony egy kaliforniai fickó volt, sokat mesélt nekem a szörfös élményeiről és a cápákról. Ezt a rengeteg anekdotát is felhasználtam. Nem is az volt a megterhelő, hogy el kellett mesélnem a véres jeleneteket a Második részben, hanem az, hogy nagy nyomás nehezedett rám; muszáj volt jól kijönnöm az akciódús fejezetből, de a kórházi jelenet után sajnos elakadtam. Majdnem másfél évig egyhelyben állt a projekt. Be kellett dobnom apait-anyait, hogy folytatni tudjam a kéziratot.

Duna Pláza Libri kirakat

Judit: És végül mi segített abban, hogy folytatni tudjad?

SZT: Maga a történet segített és motivált. Éreztem, hogy muszáj folytatnom, mert nagyon izgalmas, nem maradhat befejezetlen. Rengeteget gondolkodtam a brazil és az argentin jeleneteknél, hogy miképpen zárhatnám le a cselekményt, és végül Judit, az idős nevelőanya karaktere segített. Mindig is éreztem, hogy ő benne több van, mint elsőre látszik, és hozzá kell visszanyúlnom a befejezésért. Nagyon tetszett, hogy ismét feladatot adhatok neki, és a csavarnak köszönhetően, amely az ő karakterében van, oly sok év után végre befejezhettem a regényt. De nem árulok el többet, mert spoiler lenne. Olvassátok el, ha érdekel! *mosolyog* "Több csavar van ebben a történetben, mint egy barkácsüzletben" - mondja a főszereplőm.

Judit: Tényleg sok csavar van benne. Azt még hadd kérdezzem meg a regény kapcsán, hogy jártál a külföldi helyszíneken? Mert mindegyik nagyon érzékletesre és valósághűre sikerült.

SZT: Igen, mindenhol, kivéve Buenos Airest és Brazíliát. Én is hadd kérdezzek! *nevet* Azt írod, Noémi egyik-másik reakciója, cselekedete nagyon élővé teszi. Itt mire gondolsz?

Judit: Akasztják a hóhért? *nevet* Arra gondoltam, amikor például megtudta, hogy van egy bátyja. Az az ismerkedős jelenet nagyon aranyos lett, és én teljesen elhittem, hogy így történne a valóságban is. Meg ahogy belecsöppen a luxusba. Nem szélsőséges a viselkedése, hanem teljesen reálisnak tűnik az adott helyzetben. De még sok ilyen volt. *mosolyog* Szerintem tényleg jól sikerült karakter.

SZT: Örülök, hogy tetszett a csajszi. Hát igen, az ismerkedésük nagyon aranyos és hiteles lett. Az az egyik legrégebbi jelenet, amin alig változtattam. Valamikor 2003 körül készült... Fú de rég volt! Ekkor még nagyon kedveltem a női főszereplőt...

Könyvhét 2019

Judit: Jöjjön a következő kérdés: Úgy tudom, épp egy újabb regényen dolgozol. Mesélnél kicsit erről a történetről? Újabb tabutémára számíthatunk vagy ez egy más típusú regény lesz?

SZT: Örömmel jelentem a kedves olvasóknak, hogy idén áprilisban elkészült a következő kéziratom, a Megváltó álom első változata! *mosolyog* Most szerkesztem, javítgatom, és máris 80 oldalt lefaragtam belőle. Hja, kicsit hosszúra sikeredett. *mosolyog* Műfaját tekintve ez is romantikus thriller, mint a Holdvíz volt, és szintén retro, csak most a kétezres évek elejére ugrunk vissza. Itthon fog játszódni az izgalmas cselekmény (eltekintve egy vérfürdőbe torkolló, horvátországi nyaralós fejezettől). Gimnazisták lesznek a középpontban. Ezúttal egyes szám 3. személyű lesz a narráció. Egy Hajni nevű, rokonszenves vidéki lány a főhős, aki Pestre költözve hozzácsapódik egy rossz társasághoz, amely végül szektává alakul. Hogy lesz-e tabutéma? Nem, itt csak leszbikus románc és sátánizmus vár az olvasókra, haha! *nevet* Ez is olyan érzelem- és akciódús regény lesz, mint az elődje. Nagyon sötét, hagymázas kalandsorozat veszi kezdetét a Szekta megalakulásával: Hajniék betörnek, rászoknak a kemény drogokra, templomokat gyújtanak fel, elszöknek hazulról, és menekülnek a rendőrség elől... Nem lesz egy könnyed olvasmány, azt megígérhetem.

Judit: Nagyon jól hangzik, kíváncsian várom! Azt már lehet tudni, mikor vehetik a kezükbe az olvasók ezt a könyvedet?

SZT: Hát ez még csak kézirat, és nincs teljesen kész. Valamikor augusztusban vagy szeptemberben tervezem elküldeni a Maximnak. Remélem, tetszeni fog nekik és kiadják.

Judit: Nagyon drukkolok! Egyébként hogyan fér bele az életedbe az írás? Nehéz időt találni rá vagy ez könnyen megy?

SZT: Volt egy távol-keleti származású barátnőm, akivel két és fél évig jártam, egy előző munkahelyen ismerkedtünk össze. De sajnos hónapok óta nem tartjuk a kapcsolatot. Szóval azóta még több időm van írni.

Judit: Sajnálom, bár az olvasóidnak jó hír, hogy sok időd van az írásra. *mosolyog* Köszönöm szépen az érdekes beszélgetést! Sok sikert kívánok az új regényedhez és a további írói munkádhoz.

Szabó Tamást megtaláljátok a Facebookon:

Szabó Tamás írói oldala

Tiszlavicz Mária: Mellékhatás - (BuKo2.) -("Atyaég! Te jó ég! Nagyon bejött ez a rész, igaz most nem volt annyi humor, mint az első részben.")

Az „elhagyós” játékunk keretében kaptam kézhez Tiszlavicz Mária írónőtől, a Mellékhatás (BuKo 2.) c. kötete. Számomra ez a könyv egy élmény volt. Az első részhez képest sokat javult, izgalmas és igazi nyomozós történetet kaptam. Ezért ezt itt is szeretném megköszönni!

Tiszlavicz Mária:

Mellékhatás

(BuKo2.)

Tartalom:

Azt ​mondták, csodaszer. 

Azt mondták, javítja az életminőséget. 

De azt nem mondták, hogy halálos lehet.

Viktor Martinek nyomozó a magánélete elől a munkába menekül. Informátora tippjét követve egy veszélyes összeesküvésre bukkan, ám mielőtt megoszthatná felfedezését a társával, Felixszel, balesetet szenved. A Fehér-tónál tér magához, és csak egy névre emlékszik: Tom. Erején felül kell teljesítenie, ha a kusza emléktöredékeit rendszerezni akarja.

Viktor eltűnése után Felix veszi kézbe a nyomozást, de alig akad valami, amin elindulhat. Kutatását segítik a Viktor életét megszínesítő – vagy éppen megkeserítő – nők. 

Egyre több szövevényes titokra bukkan, és csakhamar a gyógyszeripar sötét oldalával találja szemben magát. Ahhoz, hogy megoldja az ügyet és Viktort épségben tudja, hét évet vissza kell lépnie az időben – amikor a társa kezdő nyomozóként először találkozott a nemezisével.

Vannak sérelmek, amelyek lassan mérgezik meg a lelket. A két nyomozó vajon idejében megtalálja a választ arra, mi vezette Viktort a Fehér-tóhoz? A visszaszámlálás megkezdődött…

Véleményem:

5/5

Atyaég! Te jó ég! Nagyon bejött ez a rész, igaz most nem volt annyi humor, mint az első részben. Azt hiszem nem kérdés, hogy ez is a kedvencem lesz, és szinte biztosra veszem, hogy következőt is el fogom olvasni, amint megjelenik. 

Jaj, szegény Viktor! Hát, hova tegyelek, te drága? Komolyan nem tanulsz most sem? Hol az erősítés?

„Francnak vettem meg neki azt a mobilt.”

No igen, hol is? S itt kezdődik a furcsaság az ügyben. Mi történt a gyárnál? Mit kereshetett ott Viktor?  Miért nem emlékszik? Vajon ideiglenes vagy hosszútávú lesz a számára? 

Bizony sok kérdés merült fel. Izgalmasnak vélem a történetet, hiszen közelebbről is megismerhetjük Felixet és Norát is. Illetve, a furcsa leányzót, Viktor informátorát. Kedveltem a szövegei miatt. Felnőttnek akart látszani, de sajnos nem igazán jött be. Olyan törékenynek vélem.

Tetszett, hogy végre Nora is kapott szerepet, vagyis nyomozhatott ő is, de mégis olyan keveset tudtam meg róla sajnos. Lényeg meg volt, hogy Felix a társa és barátja is egyben.  Nagyon érződött, hogy Felix aggódik a társa iránt. S volt egy rész a történetben, hogy szinte átvette főnöke stílusát. Tetszett, mert illet hozzá ez a parancsoló szerep.

Jó volt folytatni az olvasást, bár majd 2 év telt el a két olvasás között, remélem a következő rész hamarabb, megjelenik. Viszont meg kell, hogy említsek két dolgot.

„Elmagyaráznád, mi volt ez? Faleveleket gyűjteni, pont most?”

Az egyik, a borító. Hozzáteszem nagyon ritkán, hozom fel a külsőségeket. De ennél nem tudok elmenni szó nélkül. Miért is? Mert tetszik, letisztult, nagy kedvencem lett. Ne értsetek félre, imádom a pasis borítókat és a díszeseket is. De néha olyan jó, ha van egy szolid, finom tervezésű borító. Külön köszönet a tervezőnek, Hajnal Krisztinek. 

"Ezt biztos azért csinálja, mert most te is úgy dolgozol, mintha az életed múlna rajta."

A másik pedig, hogy végre hatalmas betűkkel íródott. Az előzőnél sajnos egészen aprók voltak,így kicsit nehezebben tudtam haladni vele Ezek után nagyon várom az írónő következő regényét. Sőt! Ennek fényében szívesen olvasnék más történetet is, nem csak ezt a sorozatot. Mert, ahonnan ez a történet jött, ott bizonyára  lapul még több is. 

Szívből ajánlom bárkinek, aki szereti a krimiket, ráadásul önálló regényként is megállná a helyét.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Tiszlavicz Mária

Ez-Könyv Kiadó

Fényes Niki - Színtiszta üzlet

Bevallom őszintén nem patyolat tiszta a lelkem, szeretem az szélsőséges történeteket, a tabu témákat és minden olyan extrémitással foglalkozó műveket, melyekhez kell egy bizonyos bátorság az alkotó részéről, hogy a tematikához nyúljon és azt minőségin át is tudja adni olvasóinak. A mostani könyvet recenzióként kaptam, melyért köszönettel tartozom az Ágenda Kiadónak. Köszönöm!

Fényes Niki - Színtiszta üzlet

Tartalom:

Irina Popolova, a moszkvai alvilág befolyásos emberének lánya. Családja által, jól kiismeri magát ebben a lélektelen közegben. Jól tudja, hogy itt csak a hatalom számít, az üzlet és a pénz. Amikor az apját a szeme láttára lövik le, s a hatalmuk meggyengül, kénytelen az életéért futni. Védelemért a város stricijét, Boris Kashnikovot keresi meg, elkeseredett alkut ajánl neki. Egy végzetes házasságot, melyben mindketten eltörölhetetlen vonzalommal szembesülnek egymás iránt. De mit várhat el Irina egy olyan férfitól, aki nem tudja mi az a család, mi az a szerelem? Aki csak zálogként tekint őrá, aki biztosítja számára a hatalmat.

Véleményem:

2,5/5

Talán kezdeném az értékelésemet a borítóval, mert szívügyem a külső és belső együttes megvizsgálása.

Ennél a kötetnél viszonylag elégedettséget éreztem, ugyanis bár egy picit túl sötétnek találom a kompozíciót az írónő nevével ellentétben, a puzzle darabkák és maga a kép egész érdekes kontrasztot von, talán a piros szín nem volt teljesen szerencsés választás, mert az írónő neve felett lévő szöveget nehezen lehet elolvasni.

Bár nem egy szemet gyönyörködtető munka, ebben az esetben elhiteti velem, hogy nehéz témával foglalkozik a könyv és erre fel kell vértezni magamat.

Ami a tartalmat illeti, nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be az olvasást.

Azt el kell ismerjem, hogy az alaptörténet nagyon ütős. Senki ne számítson rózsaszín habos-babos álomvilágra, mert nagyot fog koppani. Ennek a sztorinak az égvilágon semmi köze sincs a romantikához, színtiszta ösztönök állnak az események mögött. Ami szerelemként van ábrázolva, az sem több mint a puszta vágy felerősödése és egy bizonyos nemek közötti harc melegágya.

Azt érdemes leírnom, hogy több szemszögből követhetjük nyomon az eseményeket és három fő karaktert kell megemlíteni, melyekhez egytől egyig megvetéssel viszonyultam.

Az egyik az éppen édesapját gyászoló leány, aki bár „ártatlan”, legalább olyan nyakas, mint felmenője volt. Már az első perctől fogva az események közepébe csöppentem és végig feszültségben tartott az írónő. Bár Irina megtestesíti azt a női személyiségjegyekkel megáldott szereplőt, akivel nagyon szívesen azonosulok, -mert valahol én magam is ilyen vagyok-, mégis azt vettem észre, hogy lenézem. Elképesztő mélyre süllyedt azért, hogy megtartsa azt a vagyont, melyet a családja harácsolt össze az évek folyamán, valamint ezzel védve életét és testvére biztonságát.

Ha csak ebből indulok ki, akkor még nemes cselekedetnek is vélhetném, de egy agresszív férfi védelmezése nem éppen ezt hozza elő az olvasóból. Sem sajnálni, sem kedvelni nem tudtam, mert az „ártatlan” felszín mögött egy beképzelt, egoista, mocskos szájú nő húzódik meg. Nyílván ehhez a világhoz egy tündérke nem illene, ugyanakkor egy kielégítően kidolgozott és felépített női szereplő minden gond nélkül elvitte volna „hátán” az egész történetet. Ezt sajnos nagyon hiányoltam a többi szereplőnél is.

A második díszpéldány, Borisz, aki egy kegyetlen, az alvilágban tevékenykedő tahó. Csak használja a nőket, a pénz és a hatalom iránti rögeszméje végtelen és természetesen a tettlegességtől sem riad vissza. Nos, ezt olvasva gondolom rájöttetek, hogy majd ahogy várni lehetett, hősnőnk lesz az egyetlen és az igazi, de a hozzá vezető út a nem mindegy ebben az esetben sem.

Kettejük kapcsolata egy kerozinnal leöntött rongy. Egy csepp szikra és felégett mindent maga körül.

A „ki hordja a nadrágot” játék szórakoztató volt a számomra, a gondom megint azzal volt, hogy az ég világon semmit sem tudtam meg erről a férfiról. Sajnos nekem több kell ahhoz, hogy bele tudjak lépni valakinek a szerepébe annál mint, hogy csak körül van írva milyen menő vagy kegyetlen. Nagyjából annyit kaptam belőle, hogy körbe „pisilte” az össze területet, mely felett uralkodott és rettegésben tartotta a „népet”. Ez számomra nagyon kevés sajnos.

És a harmadik szereplőnk, nem más, mint Irina hírhedt testvére, Igor. Nos, talán ő az egyetlen a három személy közül, akivel tudtam némileg szimpatizálni. Egy agresszív majom, de a család szent és sérthetetlen a számára. Ez a hűség nagyon erősen érződik minden cselekedetében és bőven helyén van a szíve és az esze is amikor cselekedni kell.

A meglátásai, és ahogy próbál idomulni mindig az aktuális eseményekhez megerősítette bennem azt a benyomást, hogy róla szívesen olvasnék egy másik, kidogozottabb történetet.

Viszont ezek voltak egyedül a „pozitív” tapasztalataim sajnos.

Első és legfontosabb kifogásom, hogy erotikát vagy akár a most oly nagy divatú pornónak megfelelő nemi aktust tudni kell írni. Lehet bármilyen sötét hangulatú, mocskos a történet, ha nem érzem azt a bizonyos bizsergést, miközben olvasom a sorokat, semmi értelme az egésznek. Ez nem érzékiség, de még csak nem is szex a javából. Állati párzás három percben és sajnos ennyi.

Semmi kidolgozás, semmi mélység és ez nagyon hiányzott.

Hogy őszinte legyek untam, mikor ezekhez a részekhez értem.

A második nagy gondom a karakterek kidolgozatlansága mellett a hiányos háttér információ.

Az orosz világban játszódó események összessége több ismeretet igényel, hiszen nem minden olvasónak lesz egyértelmű, hogy ez a társadalom miről híres, mit lehet és mit nem megtenni. Valóban említve van többször is, hogy a nőnek nincs szava, és egyenlő egy használati tárggyal, de ettől még csak a történet a felszínt kapargatta. El tudtam volna viselni egy rangok szerinti áttekintést, beleágyazva a történetbe, nagyon szépen, feltünés mentesen, egy pluszt adott volna.

A harmadik az önellentmondás, többször találtam a szövegben utalást, majd akár egy sorral lejjebb már az ellentettjét is. Ehhez ez a példa a könyvből szemléltetésnek elegendő lehet. Nézzétek csak:

„(…) az orosz maffiában csak egy dolog fontos.

A hatalom! Az üzlet! A pénz!”

Azt el kell ismerjem, hogy  az alkotó sok mindent bele akart zsúfolni ebbe a könyvbe, de egy hosszabb történettel vagy átgondoltabb történetvezetéssel a végeredmény sokkal élvezhetőbb lehetett volna.

Szerkesztői és korrektúrázási hibáktól hemzseg az egész kötet, kicsit olyan érzésem volt, hogy ezen még dolgozni kellett volna.

Így első olvasásom után úgy gondolom, hogy fogok még olvasni az írónőtől, mert ott van a tehetség, csak nagyon kiforratlan még az egész kivitelezés. De természetesen ez csak az én véleményem, lehet, hogy másoknak a hiányos kidolgozottsága ellenére könnyed szórakozást fog nyújtani.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ágenda Kiadó