2021. január 30., szombat

Tudtad-e? Ludvig Dóra






Ludvig Dóra első kötete a Mélypont, a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg 2020-ban. 

Dóra elárult magáról nekünk néhány érdekességet. 


1. Tizennégy évesen olvastam ki életem első olyan regényét, amit önszántamból vettem kézbe. Miután a végére értem, megfogalmazódott bennem, hogy én magam is írni szeretnék. 

2. Első, befejezett regényemet „tanulóregénynek” hívtam. Ez emlékeztet arra, honnan indultam. 

3. A Mélypont című regény ötlete egy bevillanó kép hatására született meg. 

4. Ha valami csak rajtam múlik, soha, semmit nem hagyok az utolsó pillanatra, mert félek, hogy kicsúszok a határidőkből. 

5. Szeretek beszélni, szeretek társaságban lenni, ugyanakkor szükségem van néha a magányra is. 

6. Ha kitűzök magamnak egy célt, amit igazán el szeretnék érni, akkor addig megyek, amíg el nem érem azt. 

7. Szeretem a kihívásokat, de ha túl nehéznek érzek egy feladatot, akkor felkészítem magam lelkileg, mielőtt belevágnék. 

8. Szeretek új dolgokat tanulni, és belelátni a dolgok mélyébe. 

9. Nem szeretek olyat ígérni, amit nem tudok betartani. 

10. Hiszek abban, hogy minden gondolatnak teremtő ereje van. A pozitív a pozitívat, a negatív a negatívat vonzza.




C.C.Brown: Tania - Az Ausztrál pokol ''De vajon mondhatjuk azt, hogy ez a történet ott folytatódott, ahol az első véget ért, vagy mégsem?"

Szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elolvashattam a Tania könyv folytatását is, amit C. C. Brown írónő írt.

C.C. Brown:
Tania
Az Ausztrál pokol



Tartalom:

Almási Tania az esküvőjére készülődik, miközben sógora, Robert elrabolja. Egy börtönhajón ébred, és tudatosul benne az út során, hogy nincs menekvés számára az Ausztrál börtönszigetről. A hajó az útja során hajótörést szenved, és Tania a szomszédos szigeten tér magához. Az életben maradás, a terhessége, és hogy nem láthatja viszont szerelmét arra ösztönzi, hogy elinduljon vissza Anglia felé. Izgalmas hajsza és lelki megpróbáltatások sora veszi kezdetét. 


Véleményem:
5/5

Hű ez igen. Alig vártam már, hogy Andre és Tania története folytatódjon. Mert az első részben nagyon a szívemhez nőttek mind a ketten, és ezen felül is nagyon kíváncsi voltam a kalandjaikra. Mert igen, az ő életük nem unalmas vagy hétköznapi, hanem tele van kalandokkal. Amikor befejeztem a történet első részét, már neki is álltam a másodiknak, mert annyira kíváncsi voltam rá. És nem kellett csalódnom az írónőben. De vajon mondhatjuk azt, hogy ez a történet ott folytatódott, ahol az első véget ért, vagy mégsem? Olvasás közben számtalan érzés lett újjá rajtam. Hasonlónak gondoltam, mint az első részt, de mégsem volt ugyanaz. Ez a rész igazi kalandokkal és izgalmakkal, sőt meglepetésekkel teli történetnek bizonyult. Úgy olvastam volna még róluk, és valahol a szívem mélyén bízom benne, hogy a kalandjaik még nem értek véget. Azok után sem, ami Roberttel történt.

Na, akkor szedjük kicsit rendbe a fejemben lévő gondolatokat.

A történet az én szememmel:

Csak azok tudhatják, hogy is épül fel a történet, akik elolvassák a regény folytatását is. Adott a főhősnőnk, Tania, aki már az első részben is sok kalandon ment át, és sok embert ismert meg, itt ez csak folytatódik. A történet elején még mindenki boldog, addig a pillanatig, amíg Robert el nem rabolja Taniát. Ez azért érdekesség, mert a könyv akkor kezd igazán érdekessé válni, amikor Robert egy rabszállító hajóra teszi a lányt. Ebből már sejthető, hogy Tania mennyire nem egy sima utazáson vesz részt, olyannyira nem, hogy egy börtönszigetre akarják őt vinni, de útközben történik valami és a lány a kenguruk földjén találja magát 1893-as évben. Ez az utazás tele lesz ezenkívül is izgalmakkal, titkokkal, fordulatokkal és meglepetésekkel. Olyan dolgok is találhatóak benne, amik tudomásunk szerint az akkori világban normálisnak számítottak. Ebben a részben betekintést nyerhetünk egy börtönsziget és egy másik sziget életébe is, ahová embereket telepítettek be. Sőt olvashatunk arról is, hogy milyen volt akkor egy egyedülálló nő sorsa, aki teherbe esett a szerelmétől.

A szereplők nagyjából ugyanazok ebben a történetben is, mint az első részben. Talán csak egy-két emberrel bővült a csapat, akiket szintén megszerettem. Róluk is szívesen olvastam volna még.

Ami számomra ebben a történetben kifejezetten tetszett, az az volt, hogy Andre a megérzéseire hagyatkozva nem adta fel a reményt, és Tania után indult. Bár nem tudta, hogy merre menjen, vagy hol keresse. Kalandjai során voltak többen a segítségére, ilyen volt pl.: Fehér Sam, Lady Thinder, Tania apja, Peter és még John is.

Erre a könyvre mondhatnám azt is, hogy két, izgalmas kalandokkal teli utazás története. Ami igaz is rá. Mert ez a könyv két, de inkább három részre is osztható.

Első rész: Tania elrablása, a hajóra kerülésének és ott töltött idejének a története.

Második rész: Tania kalandjai a kenguruk földjén

Harmadik rész: Andre elindul megkeresni szerelmét, és az ő kalandos útja a kenguruk szigete felé, ami a börtönszigeten át vezet.

Ezt a történetet nem szabad kihagynia azoknak, akik olvasták az első részt. Illetve azoknak sem, akik szeretik a régi időkben játszódó könyveket. Mert ebben a regényben sok mindent megtudhatunk az 18OO-as évek végéről.

Ezek pedig:

  1. Milyen lehetett egy női börtön egy szigeten?

  2. Milyen nehézségekbe ütközhetett egy rabszállító hajó?

  3. Hogyan viselkedtek a nőkkel, akik terhesen egyedül utaztak, illetve férj nélkül kényszerültek anyává válni?

  4. Hogyan tudtak egymás mellett megélni a bennszülöttek és a betelepített emberek?

És sok érdekes más témát is boncolgat még a könyv ezeken kívül.

Sok kérdés is felmerült bennem, amik közül nem mindenre kaptam választ, az olvasás során. Íme néhány:

Mi John titka? Hogy került Peter az 1893-as évbe, és miért jött? Mit érzett Tania, amikor a hajón ébredt? Mi történt Andre első feleségével? Miért gyűlöli egymást a két testvér? Robert hová zárta először Taniát? Ki volt az, aki segített Taniának a hajón, aki nem tudott ellenséges maradni vele? Ki a jó, és ki a rossz? Mi történt volna, ha Tania vendégségben marad a vak asszonynál és annak családjánál? Vajon miben tudnak segíteni hősnőnknek a bennszülöttek?

Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elolvashattam e remek könyvet. Remélem, hogy itt még nem érnek véget Andre és Tania kalandjai.


C.C.Brown hivatalos oldala

Libri

Bookline


Tudtad-e? Takács László avagy L. J. Wesley író ( Az ezerarcú író, aki 10 érdekességet árult el magáról.)

Nemrégiben indult útjára a Magazinnál a Tudtad-e rovatunk. A rovatban olyan írók, szerzők fognak megjelenni, akik elmondanak 5-10 olyan dolgot, amit mi olvasók sehol máshol nem olvashatunk tőlük. Az első cikkemben L. J. Wesley írót kérdezgettem, és ő örömmel válaszolt. Az írónak több könyve is megjelent már, többek között Egy űrállomás-takarító naplója, 12 első randi, Brooke, Afférok, Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet, és Hetedhét birodalom c. kötetei. Illetve a napokban fog megjelenni Stigma c. könyv, mely több szerzővel együtt készült és az ő egyik történetét is tartalmazza.
Íme a 10 pont a szerzőtől, olvassátok szeretettel.



1.

A Brooke: A testem a börtönöm eredetileg csak egy írásgyakorlat volt.

2.

A 12 első randi több, a valóságban is megtörtént randikatasztrófát elevenít fel az ismerősi körömből.

3.

Nagyjából 20 lejegyzett regényötlet vár megvalósításra.

4.

Nem tudok zenére dolgozni.

 5.

Tudok egyszerre írni, és közben beszélgetni.

6.

Ha belemerülök az írásba, vagy éppen az olvasásba, nehezen veszem észre, ha éppen akarnak tőlem valamit.

7.

Amikor elkezdek egy könyvet, mindig stand-alone kötetben gondolkodom.

8.

Van, hogy egyszerre több sztorin is aktívan dolgozok, mert nem tudok dönteni.

9.

Az Egy űrállomás-takarító naplója című regényemnek először a címe volt meg, nem tudtam, mi lesz a cselekmény.

10.

 Borzasztó nehezen adok címet a regényeimnek.

 

Ha kíváncsi vagy a szerzőre a lentebb található linken tudsz vele kapcsolatba lépni, és jobban utána járni a munkásságának.


L. J. Wesley írói oldala

 Mogul Kiadó

 

 

Tudtad-e Chris Land írónő ( Lélekvesztő c. kötet ,mely tele van kalandokkal, romantikával, humorral, aki elárul néhány titkot.)

Chris Land írónő is megosztott velünk 10+1 állítást magáról. Az írónőnek tavaly jelent meg a NewLine Kiadónál a Lélekvesztő c. kötete, amelyről hamarosan a magazin oldalán is olvashatjátok majd a véleményemet. Az biztos, hogy Indiana Jones, elbújhat mögötte. 

Íme a 10+1.

1)

Lőrincz L. László nem a „Lélekvesztő” című könyvemet olvasva tette azt a kijelentést, hogy „nem lehet letenni”, hanem azt ezt megelőzőre, ami szerintem nem volt ilyen jó. Kíváncsi lennék, vajon erre mit mondana.

2)

1997 augusztusában csupán pár nap választott el minket a Hatsepszut-templománál történt turista mészárlástól.

3)

Sínán, fegyveres konvoj kísért minket a félszigetre, ahol már akkor veszélyes volt az élet, akár mostanság, ahogy ezt majd leírom a további regényeimben.

4)

1997, Sínai-félsziget, Mózes-hegy: egy magyar házaspár férfitagjának köszönhetem az életem, ugyanis, ha nem ragadja meg hátulról a hátizsákom pántját, hamar leértem volna a hegy aljában elterülő kolostorba. Ezúttal is hálás köszönetem az életmentésért! 

5)

Valóban volt egy kopt kapcsolatom, ahogy azt a Lélekvesztő című könyvemben is leírom. 

6)

Ha 9 élete van egy macskának, akkor én azt már mind elhasználtam, de az „őrangyalaimnak”, illetve a megmentőimnek köszönhetően megvagyok. Kíváncsi leszek rá, innentől fogva hogyan tovább, tehát van mit írnom a regényeimben.

7)

Valóban nem nagyon tudok úszni, ahogy azt a „Lélekvesztő” című könyvemben írom.

8)

Egy kiadó csak akkor adta volna ki a Lélekvesztőt, ha bebizonyítom neki, hogy azt nem Vavyan Fable írta. Sajnálom, nem ő írta, ugyanakkor kedvelem az írónő jó pár könyvét.

9)

Mindig a nyugalomra és harmóniára törekszem, de a főiskolás éveim alatt rákaptam Chris Carter pszichothrillerjeire, meg is kértem őt arra, hogy az egyik legbrutálabb történetének legyen folytatása, mondanom se kell, hogy lesz.

10)

Mivel természetközeli embernek tartom magam, a regényeimben a második könyvemtől fogva mindig megjelenik egy „szívemhez közelálló állatka”.

+1)

Kedvelem a legendákat, misztikát, titkokat és rejtélyeket, nem véletlenül ástam bele magam az ősi kultúrákba, szlogenem emiatt: „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”.

A könyvét itt tudjátok beszerezni:

2021. január 29., péntek

"Hiszem azt, hogy egyszer eljön az a nap, amikor az íróknak, szerzőknek az írás lesz a főbevételi forrásuk."– interjú Kovács Ágival

Köszönöm Kovács Ági, hogy elfogadtad a felkérésemet. Többek között a blogolásról, a magyar írók segítéséről és a jövőre vonatkozó kifogyhatatlan ötleteidről kérdezlek.  


Aurora: 

Azt írod magadról, hogy „Könyvmoly és hallássérült vagyok. Sosem titkoltam. Szeretek olvasni, és szívesen veszem kézbe a magyar szerzők könyveit. Sok más könyvet is, ami szórakoztató és kikapcsol.”  Mikor, minek hatására érezted úgy, hogy támogatni szeretnéd a magyar szerzők ügyét? Mennyire érzed ezt könnyű/nehéz feladatnak?

Ági: Én sem voltam tökéletes, régebben követtem el hibákat. Ugyanúgy töltöttem le könyveket, de magyar szerzőkét sosem, aztán elkezdtem megismerni az írókat, szerzőket. Rájöttem, hogy nagyot hibáztam. S ezt a felismerést arra fordítom, hogy másokat is rávegyek, támogassák az írókat, szerzőket.

Nagyon sajnálom ezt a hibát, és igyekszem mindenben támogatni, segíteni őket. Hiszen ezért hoztam létre a könyves blogomat és a magazint is.

Azóta tart ez a küldetés számomra, hogy javítsak a helyzeten, támogassam és bemutathassam az olvasóknak, igenis van értelme megvenni a könyveiket.

Őszintén nem igazán érzem sem könnyűnek, sem nehéznek. Hisz alapból mindig segítőkész embernek vallottam magam. Amikor ezt kitaláltam, cseppet sem bántam meg, sőt nagyon örülök, hogy ezzel foglalkozhatok. Megismerhetem közelebbről az írókat, s rájövök, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Sőt, némelyik író a magazinom szerkesztőségi tagjaként is csatlakozott hozzám. Azt gondolom, egyszer le kellene ülni beszélgetni, és személyesen megismerni őket. Hiszem azt, hogy egyszer eljön az a nap, amikor az íróknak, szerzőknek az írás lesz a főbevételi forrásuk.

Lehet velük beszélgetni, találkozni (már, ha a járvány nem szólt volna közbe). Nem harapnak.

Azt hiszem ezt a csorbát végül sikerült kiköszörülnöm. Azt gondolom, ha az ember felismeri, a saját hibáját, s tud rajta javítani, az már fél siker. Ha nem fél beismerni, hogy nagyot hibázott, és képes másoknak segíteni. Én ezt teszem, szívvel-lélekkel.

 Aurora:

Nemcsak blogolsz, hanem horgolsz, karkötőket is készítesz. Hogy tudod beosztani az időd, hogy mindenre jusson elég? 

Ági: Klónokkal??

Áhh, dehogy.

Éjjel melózok, akkor vannak nyugis pillanatok. A blogolást telefonomon intézem, a jegyzettömbbe írom meg a vázlatokat.

Túl sok ötletem van, túl sok mindent akarok megvalósítani. Emellett ott van a magazin is.

De igyekszem, hogy mindenre jusson idő.

Aurora:

 Mesélj kicsit a blogjaidról! Mikor kezdted a blogolást? Mit szeretsz legjobban benne?

Ági: Az Egy Hallássérült Lány Blogja 5 éves lesz lassan. A könyves, Magyar Szerzők Könyvei Blog 4 éves lesz szeptemberben. Az alkotós oldalamat, Ági Alkotásai már 7 éve vezetem. Magazin ugye, Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy éves lett.

Azt szeretem a legjobban, hogy magam ura lehetek. Azt írhatok, amit akarok. Jelen esetben a magyar szerzőkről, írókról, könyveikről.

Meg persze a sorstársaimnak is igyekszem segíteni, hisz kapok privát leveleket a hallássérülésemmel kapcsolatban is.

Változatos, sosem unalmas. Mindig van miről írni.

Aurora:

 Mennyire tartod magad szőrösszívű kritikusnak?

Ági: Szeretném hinni azt, hogy nem vagyok szőrösszívű. Bár nem kritikát írok, mert abból van jócskán.

Inkább véleményt mondok. Személyes hangvételűt. Szerencsére nagyon kevés olyan könyvet találok, ami ne tetszene nekem. Ritkán nyúlok mellé, hiszen tudatosan választok. Tudom, mit akarok olvasni.

Mondjuk egy éve küszködök az olvasással.

Mindig úgy írom meg, hogy ne legyen kifogásolható dolog benne. Nem köpködök, nem fröcsögök stb.

 Aurora: 

Milyen műfajban olvasol a legszívesebben?

Ági: Ha lehetne krimit, thrillert, YA, NA vagy horrort. Imádom. De szívesen olvasok mást is. Kalandregényt, romantikus-erotikus könyveket. Függ a hangulatomtól is.

 Aurora: 

Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?

Ági: Naomi Lawrence: Vilma világgá megy, és amit jelenleg előolvasásra kaptam.

Vilma egy nagyszerű idős néni, aki 86 éves, és nehezen viseli a kort. Meg, hát szökni akar. Imádom.

 Aurora: 

Szerinted milyen a jó könyvkritika?

Ági: Ha őszintén elmondjuk a jót, és a rosszat egyaránt. Egy blogger ne féljen kimondani, hogy nem tetszik a könyv. Támassza alá, miért nem tetszett, miben javítson az író. De sose legyen alpári, bunkó és ne legyen tele fröcsögő kritikával, mert ebből semmit nem fog tanulni az adott szerző. A bloggernek objektívnek kell lennie. Az író pedig eldöntheti, hogy akar-e továbbra is együttműködni az adott bloggerrel vagy sem. Illetve az ő döntése, hogy elfogadja-e a kritikát.

 Aurora: 

Mik a jövőre vonatkozó terveid?

Ági: Jelenleg a Magazin felfuttatása lesz.  A saját blogom megy magától, ahogy kell.

A magazint szeretném jobban megismertetni, és persze a magazin szerkesztőit is. Hiszen nem egyedül végzem a munka nagyját.

Szeretném azt elérni, hogy ne rólam, hanem a magazin szerkesztőiről szóljon és arról, hogy mennyire támogatjuk a magyar írókat. Főleg most, hogy járvány tombol mindenütt. Úgy érzem, most még jobban szükség, van a segítségre. Szüksége van segítségre a kiadóknak, és az íróknak, jobban, mint valaha.

A másik pedig folytatni szeretném, a Maradj otthon! rovatot, melyben 15 Kiadó van már fent. Ezt a rovatot a saját blogomon lehet megtalálni.

 Aurora: 

Gondolkodtál már azon, hogy könyvet írj?

Ági: Nem.

Viszont kipróbáltam. Kihagyom, nem nekem való.  Azt is meg kellett tapasztalnom, hogy milyen lehet könyvet írni. Emelem a kalapom mindenki előtt, aki könyvírásra adja a fejét. Hajrá!

 Aurora: 

Szerinted mennyire divat olvasni ma Magyarországon? Az írók mennyire tudnak érvényesülni ebben a szakmában?

Ági: Az első kérdésre azt kell mondanom, hogy divat olvasni. Már csak azért is, mert vonatozok és látom, hogy olvasnak. Jó, mondjuk olvasót használnak, ritkán látok nyomtatott könyveket. Meg aztán, ugye látom az adott csoportokban, hogy adnak-vesznek könyveket. Szerintem sosem fog kimenni a divatból az olvasás. Csak sokaknak nem jut ideje erre, sajnos. 

 

Ági blogjai

Facebook:

Egy Hallássérült LányBlogja


Magyar SzerzőkKönyvei Blog

 

Magyar Szerzők KönyveiMagazin


Instagram:

Magyar SzerzőkKönyvei Blog

 

Magyar SzerzőkKönyvei Magazin


Moly:

Magyar SzerzőkKönyvei Blog

 

Magyar SzerzőkKönyvei Magazin


 

2021. január 28., csütörtök

Tudtad- e? Németh Krisztina

 



Németh Krisztina, A hazara és a Sorsforgácsok szerzője is elárulta nekünk néhány pontban, ahogy ő fogalmazott a „furcsaságait”. Mind két kötete a Szülőföld Kiadó gondozásában jelent meg, 2019-ben.



1. Amit senki sem szokott elhinni, hogy van két unokám. Idén született mindkettő. Júliusban és szeptemberben. 

2. A hegyek adnak megnyugvást. Folyton Ausztria hegyeit járom. 

3. Olyan gyorsan tudok gépelni, mint ahogy beszélek. Ezért kézzel soha nem írok. Nincs türelmem kivárni, amíg leírom. 

4. Van, hogy a Koránt olvasom. 

5. Ha leülök írni, nem kávézom. Ecetes csemegeuborkát eszek. Üvegszám... 

6. Nagy álmom, hogy pastramit vacsorázzak New Yorkban. Sok uborkával. 

7. Vittem már át a határon menekültet hivatalos papírok nélkül. (Ennek jó sztorija van.) 

8. Imádom az csípős dolgokat. Így az Erős Pista a kedvencem. Szaloncukorban is… 

9. Ha élő vízben nem ér le a lábam nagyon félek. Pedig versenyszerűen úsztam, az uszodai medencében semmi problémám nincsen. 

10. Utáltam az orosz nyelvet. Lázadásból hetente kétszer buszoztam a városba németet tanulni. Most Ausztriában dolgozom. 



A pontokat olvasva azt hiszem egyetértetek velem, hogy egy igazán különleges és érdekes személyiséget tisztelhetünk az írónő személyében. 



2021. január 26., kedd

Beszélgessünk a romantikus krimi zsánerről! - A főbb típusok

A romantikus krimi egy kevert zsáner, ami a románc és a krimi elemeiből áll. Megtalálható benne a bűntény, a nyomozás, a kalandok, de közben a szereplők közötti érzelmek és néha az erotika is fontos szerepet játszik. Több altípusa is létezik attól függően, mikor és hol játszódik a cselekmény, mi a történet háttere, és a fenti kettőből melyik elem a hangsúlyosabb.


Mikortól hívhatunk egy regényt romantikus kriminek?
Ezt a kérdést nem is olyan egyszerű megválaszolni, hiszen a klasszikus krimikben is lehetnek érzelmek, még akár szerelem is, illetve egy románcban is előfordulhatnak rejtélyek. Nem is létezik a fenti kérdésre egységes válasz. Sokan úgy vélik, hogy akkor lesz romantikus krimi egy regény, ha mindkét zsáner elemei egyformán megelevenednek benne, egyik sem nyomja el a másikat. De olyan véleményeket is olvastam, hogy azért romantikus krimi, és nem krimis románc, mert az érzelmeknek kell dominánsabbnak lenniük.
Én azt gondolom, hogy mindegy, milyen arányban keverjük az elemeket. Az a fontos, hogy egy gyors tempójú, letehetetlen történet szülessen, amiben egyre növekszik a feszültség, részben a szereplők közötti érzelmek, részben a fenyegető veszély miatt.

Fontos megjegyeznem, hogy az alábbi kategóriák nem kőbe vésettek, és biztosan létezik ennél jóval részletesebb bontás is. Az olvasmányaim alapján gyűjtöttem össze ezeket a típusokat, és olyan, főleg angol nyelvű cikkek segítségével, amiket a zsánerbesorolás témában olvastam az elmúlt néhány évben.

Romantic Suspense
Ez a legelterjedtebb alzsáner. Tartalmaz valamilyen rejtélyt vagy veszélyt, ami adalék a románchoz, de a hangsúly a romantikán van. Olyan krimikre jellemző fordulatok vannak benne, mint a zaklatás, a kisebb bűnesetek, amiket a szereplőknek kell megoldaniuk, akik nem feltétlenül rendőrök, de gyilkosság is előfordulhat ezekben a regényekben. A romantikában megjelenhetnek a szókimondóbb, nem virágnyelven írt erotikus jelenetek.







Romantikus thriller
Jobb híján adtam ezt a nevet ennek a kategóriának. Ide azokat a regényeket sorolom, amelyekben a bűneset nem háttér, hanem fontos része a történetnek. Ezeknél a könyveknél nagyrészt hivatásos szakemberek (rendőrök, nyomozók, helyszínelők) göngyölítik fel az ügyeket, és bele is pillanthatunk a munkájukba, végigkövethetjük a nyomozást lépésről lépésre. Itt a hangsúly a rendőri munkán, az ügy megoldásán van, a románc csupán az adalék. A bűneset ezekben a regényekben általában véres, megrázó, a hangulatra jellemzőek a thrilleri elemek.







Kisvárosi krimi romantikával
A cozy mysterynek, vagyis "hangulatos rejtélynek" nevezett kisvárosi krimik külföldön nagy népszerűségnek örvendenek. Idehaza valami miatt még nem annyira terjedtek el. Jellemző rájuk, hogy egy kisebb közösségben, faluban, kisvárosban játszódnak, ahol mindenki ismer mindenkit. A bűntény nem véres, bár lehet gyilkosság, de akkor sincs vérfagyasztóan tálalva. A hangulat kellemes, barátságos, nem rémisztő, sokszor a krimiszál sem csavaros. Általában az egyik főszereplő egy hobbi-nyomozó, akinek nem ez a munkája, csak kíváncsiságból szimatol. A szerelmi szál is inkább meghitt, nélkülözi a drámákat. Ezeknél a regényeknél a hangulat, a szereplők a fontosak, a hangvétel könnyed, sokszor humoros.





Történelmi romantikus krimi
Az 1950-es évek előtt játszódó regényeket hívjuk történelminek. Ha pedig van bennük krimi és romantikus szál is, akkor tartoznak ebbe a kategóriába. Nyilván itt is nehéz eldönteni, hogy történelmi romantikus/történelmi krimi az adott regény, vagy valóban mindhárom zsáner megtalálható benne.









Tárgyalótermi romantikus krimi
A tárgyalótermi krimikben ügyvédek a főszereplők, a helyszín pedig nagyrészt vagy egészen a bíróság. A tárgyalások során bontakozik ki az olvasók előtt a bűntény, és a megoldásra is itt kerül sor. A szerelem gyakran a két ellentétes oldalon álló ügyvéd között szövődik.



Ifjúsági romantikus krimi
Az ifjúsági regényekre jellemző módon a szereplők iskolások, és a bűntény is olyan, amivel a kamasz korosztály szembesül. Ezekben a könyvekben nem fordulnak elő véres gyilkosságok, hanem inkább eltűnések, zsarolások, lopások. A hangnem is könnyedebb, a szerelem pedig sokszor megáll a rajongásnál, esetleg egy csók elcsattan.



Misztikus-romantikus krimi
Ezekbe a regényekben a krimi és a románc mellett misztikus szál is vegyül. Gyakran az elkövetők természetfeletti lények, démonok, vámpírok, és a szereplők utánuk nyomoznak. De az is előfordul, hogy magának a főszereplőnek van természetfeletti képessége, aminek a segítségével sikerül felderítenie a rejtélyeket. Ez a kategória tulajdonképpen a fantasy, a románc és a krimi elemeinek az összeolvadása.



Romantikus kalandregény
Ez a kategória talán nem annyira tartozik a romantikus krimik közé, de azért fontos megemlíteni. Az ilyen típusú regényekben ugyan lehet bűneset, de a hangsúly nem a nyomozáson van, hanem azon, hogy a szereplők kalandokba bonyolódnak, és ezekből próbálnak élve kikeveredni, közben pedig érzelmek szövődnek közöttük. A történetek gyakran játszódnak izgalmas, nem mindennapi helyeken, ami tovább nehezíti a szereplők számára a túlélést.








Dark Romance
Ez sem tipikus romantikus krimi kategória, de az összkép miatt érdemes beszélni róla. Ide igazából nem krimik tartoznak, bár lehet bennük bűneset, de nyomozás általában nincsen. Egyik vagy másik főszereplő a rossz oldalon áll, azaz bűnöző (maffiózó), gyakran éppen ő az, aki elköveti a bűncselekményeket. A szerelmi szál is sokszor erre épül: szerethető-e az az ember, aki bűnt követ el, talán pont a másik főszereplő ellen?







A fentiekből látható, hogy rengetegféle romantikus krimi létezik. Mint a kevert zsánereknél általában, itt sem könnyű elérni, hogy a különböző elemek egységes egészet alkossanak, és ne gyengítsék, hanem erősítsék egymást. Ha azonban ez sikerül, akkor izgalmas, szenvedélyes regényt kapunk, ami hamar beszippantja az olvasót, és képtelenség letenni.

További romantikus krimi zsánerű könyvekért lépj be az alábbi Facebook csoportba:

Fantasy világok a magyar irodalomban: Illyana Sanara

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Illyana Sanarát kérdezem az írásról és a világteremtésről.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és hogy beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Részemről a szerencse.


Miért pont fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz benne?

Fantasy történeteken, filmeken, könyveken nőttem fel, mindamellett, hogy japán szamurájos-nindzsás filmeken és kínai wuxiákon szocializálódtam. Emlékszem, hogy a nyolcvanas évek végén elég sokan mondták a környezetemben, hogy „saját” világban élek, talán emiatt nem is nagyon tudtam kapcsolatokat kiépíteni. Sárkány és pengemániás vagyok. A spiritualizmus, ezotéria, varázslatok világa sem áll tőlem távol, főleg, hogy dacára a nagyik tanításainak, a vallás egy egészen más műfajába sorolom magam. Zen buddhistának tartom magam, egy egészen nagy csipetnyi pagan beütéssel.

Hogy valójában mi vonz a fantasyban, nem is tudom. Talán a lehetőségek végtelensége.

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Teljesen változó, ahogy maga az ötlet születése is. Egy példát hoznék fel, a legelső világomét. Elsőként a főbb karaktereim voltak meg, aztán a mágia és harcrendszer. A birodalomépítést szimultán kezdtem el a vallási háttérrel és a térkép megrajzolásával.

Azt hiszem ez a felépítés a mai napig ugyanúgy működik, bár egy-két pontban eltérhet, mondjuk, ha a világban nincs mágia, vagy ha mondjuk egyedi humanoid fajok jelennek meg.

Ami fontos: nem szoktam előre jegyzetelni. Ha menet közben alakul ki valami, az a történet szerves részeként épül be.

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Függ az inspirációtól, a bonyolultságtól vagy egyéb behatásoktól. Van, amin 1992 óta dolgozom, van, ami 3 hónap alatt kész, ahogy maga a történet íródik. Teljesen változó.

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Ez is változó. Nálam is, mint sok mindenkinél alap egy kép, egy illat, egy szín, egy hang. Az esetek 60%-ában a zene ad ihletet. Minden sztorihoz más jellegű – ami nem a Shanay-világához kapcsolódik az inkább instrumentális.

Vannak filmek, sorozatok szereplői, akiknek egy-egy megnyilvánulása megérint, és amiből el kezd körvonalazódni történet, de ez átlag 5%.

A legnagyobb ihletet az álmaim adják. Ha történetté akarnak válni, visszatérnek.

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Számomra a mágia leírása a legkönnyebb, ahogy a harci jelenetek is. Az érzések láttatása, ami még könnyű, talán ezért is zavarbaejtőek a képeim. Valószínű ezekre a képekre mondják azt sokan, hogy filmszerűek a sztorik. Egyéb leírásokat talán egyre kevesebbszer használok, talán emiatt érzik az olvasóim nehézkesebbnek a történeteimet.

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Igyekszem egyedit alkotni, de ahogy mondani szokták nincs új a nap alatt. Az író saját hangja az, ami mássá teszi.

Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?

Ez nemcsak fantasyre vonatkozik: a sablonok. Annyi félék vagyunk. Értem én, hogy népszerűségre törekszünk, és ezért választjuk a könnyebb, bejárt utat, de ezáltal a történet elveszik a tucat között.

 Ha a klasszikus értelemben vett fantasyt nézem, ott ugye adott volt a harcos-varázsló-pap-barbár-bárd-tolvaj szentség. Minél többet nyitunk a világ felé és minél többet tudunk meg róla és más kultúrákról, szerintem nyugodtan lehetnénk bátrabbak is. Számomra épp ezért lett nagy kedvenc annak idején Robin Hobb Látnok-ciklusa, mert a mágiának nem a klasszikus változatát használta. Ahogy pl. Raymond E.Feist Résháború sorozata is jóval mélyebbre nyúlik bele ezekbe a dolgokba.

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Már miért ne lennének képesek? Sok a 80-as 90-es években megjelent műről sokan a mai napig nem tudják, hogy magyar. Számomra is nemrég derült ki, hogy ifjúságom nagy kedvence magyar. Ajánlom magyar klasszikusként bármelyik Wayne Chapman történetet, vagy akár Raoul Reniert, akik a M.A.G.U.S szerepjáték világában alkottak, vagy akár John Caldwellt, Robert Knightot, akik a Káosz világában. De mondhatnám Vavyan Fable bármelyik fantasyját. Ők a nagyon nagy nevek.

Kortársban mondhatnám Andrew Lucas McIlroyt vagy Kae Westát, akinek a Démon és papnő című történetét még a Merengőn volt szerencsém olvasni úgy 15 éve.

Igen, vannak nagyon jó fantasy írók itthon is, csak az emberek 90-95%-ában még mindig benne van az, hogy a magyarok nem írnak jól, vagy az álnevek miatt fogalmuk sincs arról, hogy magyart olvasnak. 

Köszönöm szépen, hogy beszélgettél velem erről a témáról. Akit érdekel az írónő munkássága, az ezen az oldalon többet is megtudhat róla:

Illyana Sanara

A könyveit pedig többek közt itt tudjátok beszerezni:

Illyana Sanara könyvei



2021. január 25., hétfő

Szénási Krisztina: Kacskaringó

Egy, a felnőtté válás hullámvasútját végigjáró, elgondolkodtató történetet olvastam Szénási Krisztinától Kacskaringó címmel. Köszönöm Krisztinának, hogy lehetővé tette, hogy elolvassam a művét, valamint a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 



Fülszöveg:

Kapunyitási pánik, párkapcsolati hullámvasút, mamahotel, pályaelhagyás, külföld. Pedig még harmincévesek sincsenek!

Lili és barátnői szerencsés lányok. Fiatalok, csinosak, frissdiplomások, előttük áll az egész élet.

De mi van akkor, ha az a bizonyos „élet” csak nem akar beindulni? Ha az út, bármerre is lépnek, rögös, és váratlan akadályokat tartogat?

Főhősnőnk sokáig csak sodródik az eseményekkel. Folyamatosan másokra van tekintettel, nem mer, nem tud nemet mondani. A rendkívüli történések sorozata azonban hamarosan arra készteti, hogy szembenézzen önmagával és a félelmeivel…

 

Vélemény:

5/5

 

Szeretem, ha úgy érzem, hogy „Igen! Ez a könyv nekem szól!”, Krisztina regényénél pedig maximálisan ezt éltem át. És ez persze nem azért van, mert hasonló gondjaim lennének, mint a főszereplőnek, de valahogy mégis át tudtam érezni a helyzetét. Együtt sírtam, együtt nevettem vele, és ezt itt szó szerint kell érteni! Nagyon emberiek lettek a karakterek, emiatt bizony voltak olyanok, akik hamar a kedvenceim lettek, és persze olyanok is, akiket legszívesebben felképeltem volna. Nem egyszer tettem volna ezt a főszereplővel is a fülszövegben emlegetett sodródása miatt, de ezt leszámítva Lili nagyon rokonszenves karakter.

            A történet ott kezdődik, hogy Lili és barátnői kilépnek az egyetem kapuján, és nem tudnak mit kezdeni az előttük álló lehetőségekkel és buktatókkal, vagyis a nagybetűs élettel. Valahogy a főszereplőben ott van az az érzés, hogy nem elég jó, és ez az élete minden területén megmutatkozik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy velem ilyen sosem fordult elő. Sőt! Állandóan az ember arcába tolják, hogy ki milyen szerencsés, szép, művelt, sportos, sikeres a munkában és a párkapcsolatban egyaránt, közben, aki éppen életének legnagyobb válságát éli át, értéktelennek érzi magát ettől. Ez a helyzet a főszereplőnkkel is, aki frissdiplomás bölcsészként rájön, hogy azok az álmok, amiket ő még naiv egyetemistaként kergetett, nem biztos, hogy valóra válnak. Aztán persze elkezd dolgozni, jönnek a rosszabbnál rosszabb párkapcsolatok, miközben a szülei is egyértelmű kontrasztba állítják őt a testvérével, természetesen az utóbbit emelve piedesztálra. Ezek miatt az események miatt nem tanulja meg értékelni magát, ahogy ez visszaköszön a barátnőinél is. Ismerős élethelyzet, amikor az ember mindenkit maga elé helyez, mindenkit jobbnak érez önmagánál, és emiatt nem látja a saját értékeit. Emiatt is örültem, hogy az lett a regény vége, ami. A könyvbéli Kornél bácsi szavai pedig gyakran visszatérnek a gondolataim közé, hiszen nem éri meg olyan munkahelyen/kapcsolatban/esetleg családban maradni, ahol nem értékelik az embert megfelelően, ahol nem érzi jól magát. Persze az élethez jórészt szerencse is kell. Szóval teljes mértékben úgy érzem, hogy ez a regény nekem, az én korosztályomnak íródott. A következőkben általánosságban szólnék a szereplőkről.

            Lili egy olyan nő, akinek a béka hátsója alatt van az önértékelése köszönhetően a családjának, a korábbi kapcsolatának, és annak is, hogy nehezen tudott elhelyezkedni. Mindig mindenkit maga elé helyez, és ezt az emberek kihasználják. A barátnői más-más életutat járnak ugyan be, de azért mindegyiküknek meggyűlik a baja a nagybetűs élettel.

            A következőkben olyan mellékszereplőket emelnék ki, akiket nagyon megkedveltem, vagy akik nagyon nem voltak szimpatikusak. Az utóbbi kategóriával kezdve megemlíteném Lili szüleit, akik láthatóan különbséget tettek közte és a testvére között. Hangoztatták is, hogy a bátyja menyasszonya az a lány, akit ők Lili helyett akartak volna, aztán az élet, mint sok mindent, ezt is átírja. De ilyenkor csak fogtam a fejem, hogy miként lehet egy szülő ilyen gonosz? Időbe telt, mire rájöttem, hogy ez nem egy izolált eset, hanem sok családban előfordul, hogy nem fogadják el a szülők a gyermeküket, vagy fordítva, csak nem beszélnek róla. A könyv fiatal férfi szereplői sem voltak túlzottan a kedvenceim. Vagy átmentek túlféltő, bántalmazó kapcsolatba, vagy pedig olyan szemétládák voltak, mint Dávid, Lili élettársa. A srác anyuci pici fia, aki már csakazértis lázad, semmibe se veszi a párkapcsolatát, Lili tulajdonképpen olyan neki, mint egy anyapótlék. Emiatt ellene is lázad. Őszintén megvallom, sokszor kinyílt a bicska a zsebemben a Dávidos jeleneteknél.

            Akit viszont nagyon megkedveltem, az Kornél bácsi, a nyugalmazott irodalmár, aki egy antikváriumot vezetett, és akinek Lili időről időre besegített. Ő egy nagyon szimpatikus karakter volt, tele bölcsességgel, és az öregkor megnyugvásával. Végre egy olyan szereplő, aki nem ítélkezik! A másik meglepően jó fej karakter Helga, Lili vaskalapos, szigorú főnöke. Ő testesíti meg a cégnél, az „érted haragszom, nem ellened” elvét. Örültem, hogy a kezdeti súrlódások ellenére jóban lettek Lilivel.

            Szoktam olyasmiről is írni, ami nem annyira tetszett a könyvekben. Jelen esetben ettől eltekintek. Szerintem úgy volt szórakoztató, elgondolkodtató a maga csúcspontjaival és hullámvölgyeivel, ahogy egy ilyen „csajos”, de mégis kissé tanító jellegű könyvben lennie kell. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a regényt, ami teljesen magába szippantott, bekebelezett, átformálta a szemléletemet, majd a „rideg valóságban” tett le. Élmény volt olvasni! Olvassátok!  

   




 

2021. január 22., péntek

Videóinterjú Sütő Fannival

Egy videóinterjú keretein belül beszélgettem Sütő Fannival a Csudapest világvége című novellákat és verseket tartalmazó művéről, a Párizs című verséről, az urban fantay és mágikus realizmus műfaji jellemzőiről, az idegennyelven való alkotásról és a blogolásról is. 


Magyar Szerzők Szigete

videóinterjúk a hazai könyves élet szereplőivel

youtube csatorna



Az írónő Facebook oldala: 

Sütő Fanni

Könyve elérhetősége

Csudapest világvége

2021. január 21., csütörtök

Tudtad-e? Petróczki Kitti

 




Petróczki Kitti, a Lujzi élete, az Ikerláng, és az Alfonz ikerlángja kötetek szerzője, valamint a Smaragd Kiadó tulajdonosa elárult magáról öt tényt, amit még nem tudtatok róla. 




1. Imádok üzletelni. Amikor kötök egy jó üzletet, eufórikus állapotba kerülök. 

2. Állandóan tanulok. Legutóbb egy grafikus tanfolyamot végeztem el, most pedig a numerológiával ismerkedek. 

3. Örök elégedetlen vagyok, főleg magammal szemben. Imádok enni, ami sajnos meg is látszik rajtam. Ez azt eredményezi, hogy hol fogyókúrázom, hol önelfogadok. 

4. Szinte minden reggel egy zenével a fejemben ébredek. Figyelmesen el szoktam olvasni a szövegét, és legtöbbször egy rejtett üzenetet találok benne. 

5. Író létemre, annyira rossz a helyesírásom, hogy elképzelhetetlen, hogy szöveggondozás nélkül jelenjenek meg az írásaim.