2022. január 29., szombat

Sue J. Hopeheart: A gyönyörű teremtmény (Vérből-születve trilógia 1.)

Egy misztikus, erotikus fantasy regényt olvastam Sue J Hopeheart írónőtől A gyönyörű teremtmény címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 

Fülszöveg


Valami mozgásba lendült világunk színfalai mögött…
Miért éppen őt gyalázták meg?
És miért élvezte ennyire?
Hedda élete teljesen megváltozik. Nyugodt éveit kegyetlen napok követik, mert egy titokzatos alak rendszeresen bántalmazza. Többször természetfeletti csapdában találja magát, ahol fizikai szenvedéssel és lelkét megsemmisítő vággyal kell szembenéznie…
Vajon egyedül áll a téboly színpadán?
Meliton kegyetlen múltja a képébe röhög, amikor végre találkozik azzal a lánnyal, akit nem akar megerőszakolni. Éppen az a kristálykarkötő a kettejük közti kapocs, amit gyűlöl és amitől képtelen megszabadulni…
Kaphat esélyt egy rendes életre?
Ősi wicca család, szunnyadó misztikus erők, kristálymágia, kéjes gyógyító álmok és megannyi felfoghatatlan esemény, ami végül összeköti külön utakon járó hőseinket.

Figyelem! Felkavaró, erőszakos tartalom! Kizárólag felnőtteknek!

 

Vélemény:

4,5/5

A fantasy egyértelműen az én műfajom, ezért felkeltette az érdeklődésemet ez a regény is, bár az erotikus tartalomtól általában tartózkodni szoktam. Úgy éreztem, mindkét szál, vagyis a misztikus és az erotikus is elég hangsúlyt kap a regényben, de azért elvártam volna, hogy felkavaróbb, esetleg brutálisabb, mondhatni „betegebb” tartalmak is megjelennek benne a naturalisztikusan leírt szexjelenetek mellett. Bár magát az alaphelyzetet elég durvának találom, és bele se merek gondolni, hogy mit érezhet az, akit valóban megerőszakoltak, és hasonló borzalmakat élt át, miközben a főhősnő élvezi, ahogy bánnak vele... Bár ez a szál is értelmet nyer a legvégére.

Adott egy bölcsész, feltűnően vörös hajú lány, Hedda, akit időről időre megerőszakol egy brutális, misztikus idegen, akiről a regény végén sem tudjuk meg, konkrétan ki. Ez jó is, hiszen még több kedvet csinál az olvasónak, hogy a kezébe vegye a folytatást, hiszen bőven maradt még elvarratlan szál, ami egy trilógia esetén alapvető. Sajnos nem sikerült nem csak megkedvelni, tulajdonképpen megismerni sem Heddát, mivel azonkívül, hogy annyit tudunk róla, gyönyörű és valakinek felsőbb céljai vannak vele, nem sok derült ki a személyiségéről. Ő az a lány, akit mindig minden körülmények között meg kell menteni, mert ha véletlenül kibicsaklik a lába az utcán, és nem figyel oda, akkor rögtön ráveti magát valaki és megerőszakolja.

Lunát, Hedda barátnőjét viszont nagyon bírtam. Ő vagány, szókimondó, igazi kis különc, aki tudja, mit akar, és el is éri, még ha egészen mókás eszközökhöz folyamodik is. Tetszett a talpraesettsége és a bátorsága, a beszólásain pedig sokszor nagyokat kacarásztam magamban.

Meliton, a férfi főszereplőnk, nagy, izmos, védelmező pasi, aki csúnya múlttal rendelkezik, mivel ő is nőket erőszakolt. Jó lett volna, ha találkozunk a múltbéli Melitonnal. Kíváncsi lettem volna rá. Jól árnyalta volna a karakterét, mondjuk, az egyik előbukkanó áldozata, vagy valamifajta visszaemlékezés, akár rémálom. Ugyanis, amint meglátja Heddát, azonnal elfelejti az erőszakos énjét, és miatta megváltozik. Nem tudom, mennyire működhet ez a valóságban, ezért jó lett volna érezni a karakterfejlődést. Hogy egy ponton még erőszakos és kegyetlen, aztán ez szépen átalakul. Mert így csupán annyit látunk belőle, hogy adott egy rosszfiú, aki a szeretett nő hatására jó útra tér. De, hogy konkrétan miért tért rossz útra, és milyen volt akkoriban, az csak ott lebeg a levegőben, nem érzékeljük igazán. A végével kapcsolatban – bár sejteni lehetett, hová futnak a szálak –, örültem a pörgős lezárásnak, ami még inkább kíváncsivá tett a folytatásra.

Melitonnak van még két barátja. Nekem szimpatikus volt az álmodozó és romantikus Zuriel. Karionról pedig nem sokat tudtunk meg, de azt igen, hogy mindig vidám, és kedves fickó.

Lizanderről is többet olvastam volna, bár az írónő kellően leírta, miért volt olyan, amilyen (ezt hiányoltam Melitonnál). Miért vált brutális állattá, aki szintén nőket erőszakol, és szívesen összeállna Melitonnal. Ő jól hozta az ütnivaló gazfickó szerepét.

Arról is szoktam írni, mi nem tetszett a regényben. Tulajdonképpen szerintem érdekes témát vet fel az írónő, amit jól kiaknázott, úgyhogy nem volt hiányérzetem a végére. Ami kicsit lassúvá tette a cselekményt, hogy több szemszögből zajlottak a leírások. És még egy dolog: amit például Hedda átélt, az – amint nézőpontváltásra került sor – Meliton szemszögéből is el lett mondva. Tehát sok volt az ismétlés, és emiatt akadt benne jó pár felesleges rész, vagy éppenséggel olyan, amit már korábban megtudtunk.

Összességében A gyönyörű teremtmény egy különleges történet (én még a zsánerben nem olvastam ilyet, úgyhogy nem vagyok szakavatott), mely feltárja az emberi gonoszság mélységes bugyrait. Emellett végig fenntartja az érdeklődést. A vége nekem nagyon tetszett, kellően izgalmas volt, és jó pár szál jó helyen és jó időben ért össze. Bátor témaválasztás, amit megmondom őszintén, először nem nagyon tudtam hová tenni, de a történet szempontjából mégiscsak ez adja az alapot. És persze úgy vettem a kezembe a könyvet, hogy tudtam, ezt a témát boncolgatja. Szóval, aki kiakadna tőle, az inkább keressen más olvasmányt! Kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle az írónő, és persze kíváncsi vagyok a folytatásra is.

A szerző oldala

Moly

2022. január 23., vasárnap

Farkas Anett: A 33-as beteg "Ez az történet tele volt meglepetéssel. Alig akarom elhinni, hogy első könyves írónőről van szó. A történet szépen kidolgozott és hiteles."

Szeretném megköszönni a lehetőséget és a bizalmat Farkas Anettnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy recenzió formájában elolvashattam ezt a izgalmakkal, fordulatokkal, titkokkal teli romantikus pszicho-thriller regényt, amelynek címe: A 33-as beteg.

Farkas Anett:
A 33-as beteg


Tartalom:

Rettenetes sorozatgyilkosság sokkolja a Balaton fővárosát. Egy szörnyeteg nőket rabol el és aláz meg.
Pintér Dávid sztárnyomozó és alkalmi társa, Fehér Vivien próbálnak válaszokat találni, és kibogozni azt a csomót, ami egyre nagyobbra duzzad az áldozatok számának gyarapodásával.
Úgy tűnik, a rejtély megoldásához Vivien múltján keresztül vezet az út.
De mi köze mindehhez a zalaegerszegi pszichiátria szomorú sorsú betegének, Rebekának? Vajon az őt kezelő pszichiáternek sikerül áttörést elérnie?
Ki ismerheti a teljes igazságot?
Egy rendőrnő
Egy apa
Egy pszichiáter
Öt barátnő a múltból
A 33-as beteg

Véleményem:
5/5

Most egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, amelynek műfaja távol áll tőlem olvasás terén, viszont filmsorozatok formájában mégis oda tudott férkőzni hozzám. Tudom érdekesnek hangozhat az, hogy ha nézni szeretem, akkor olvasás terén miért áll tőlem távol. Mert eddig a percig még nem került a kezeim közé olyan könyv ebben a zsánerben, ami ennyire megfogott volna, mint Anett könyve. Szinte két nap alatt ki is olvastam. Ha nem kellett volna aludnom, szerintem egy nap alatt befejezem. A történet maga nagy hatással volt rám, mivel még álmodtam is vele, és akkor én is ott voltam a nyomozókkal és az ügyön dolgoztam. Ez a könyv magába szippant, és hatással van az elmére is.
Na de térjek is a lényegre, azaz az értékelésbe.
A történet két nyomozóról, egy orvosról, három áldozatról és egy gyilkosról szól. Természetesen van benne más is, a fő szál mellett, de inkább a szereplők a fontosak.
A helyszín Magyarországon található. A nyomozónő gyermekkori városát mutatja be, ahol felnőtt. Az áldozatok a gyermekkori barátai voltak.
Vivient a főnöke berendeli az irodájába, hogy arra kérje, segítse a nyomozásban a kollégáit, és menjen el a kihallgatásra. Vivinek ez először nem tetszik, mert akkor a szüleinél kell laknia, és a húgával, Izabellával is beszélnie kell, akivel már évek óta nem tartja a kapcsolatot. De ezt le kell nyelnie. Így este összepakol magának, és megkéri a lányát, akit egyedül nevel, hogy készítse ki azokat a ruhákat, amiket szeretne magával vinni.
Másnap el is indulnak, Vivien lánya, Fanna már várja, hogy a nagyszüleinél legyen, mert nem jártak hozzájuk, inkább a nagyszülők mentek fel Budapestre. A másik dolog pedig, amiért a kislány nagyon izgatott lett, az a nagymamája által beígért ajándék.
De Vivien mégis úgy gondolja, hogy minden összeesküdött ellene, amikor vezetés közbe az időjárás is tükrözte a hangulatát, mert borús esős idő volt.

Másnap megjelenik az ottani kapitányságon, ahol is a kihallgatását félbeszakítja egy telefonhívás, hogy Dávid, aki a nyomozást vezeti, szeretné kikérdezni Vivient. Amíg várakozik rá, addig Vivien lemegy a kávéautomatához, és ott találkozik egy titokzatos férfivel. Kiderül róla, hogy ő a nyomozás vezetője. Aki egyszerűen nem csak kikérdezi Vivient, de meg is kéri, hogy vegyen részt a nyomozásban, és segítsen neki. De legyen óvatos, mert ő vagy a húga is veszélyben lehetnek.
Innen kezdődik a történet és az izgalom.
Mert van benne izgalom, romantika, fordulat és rengeteg titok.
Tetszik az írónő humora. Az ahogyan a szálakat mozgatja. Az utolsó mondatokig fenntartja az olvasó figyelmét és éberségét. A történetnek mondandója van. És ahogy befejezi a könyvet…. Így, kedves írónő, nem fejezünk be könyvet, mert az olvasó a falat kaparja amíg nem jön a következő rész. Látni a történeten azt, hogy érti és tudja, miről is ír. Látni, hogy végzett kutatómunkát. Nem is érződik a történetén, hogy első könyves írónőről van szó. Engem megvett az írásával. Kíváncsian várom a további könyvét, hogy mivel is fog minket olvasókat elkápráztatni.

2022. január 22., szombat

Lexie King: Királylány ''Mert Meredith és Brock története nem egyszerű szerelmi történet volt. Még napokkal az olvasás után is össze vagyok zavarodva. ''

Először is szeretném megköszönni Lexie King írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam a Királylány c. regényét, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak pedig azt, hogy erről meg is írhatom a véleményemet. Ez egy érdekes történet volt, mert tele van titokkal, szenvedéllyel, küzdelemmel, szerelemmel.

Lexie King:
Királylány


Tartalom:


Amikor magam mögött hagytam New Jersey-t, minden hidat fel kellett égetnem az addigi életemből.
New York zsúfolt rengetegében magányosnak és elveszettnek éreztem magam.
Megismerkedtem egy férfival, aki pokollá változtatta az életemet. Történetesen ő nem volt más, mint a férjem.
Nap mint nap egyaránt mérgezte a testemet és a lelkemet a féltékenysége.
Ám mindig eljön az pont, amikor az ember kiszállhat a játékból.
28 évesen elvált, munkanélküli, hajléktalan emberré váltam, de meg kellett tennem, hogy visszakapjam önmagamat.
Visszamentem New Jersey-be, a gyökereimhez, az összetört, gyenge nőt pedig egy kocsma vécéjében hagytam, és soha többé nem akartam rányitni az ajtót.
De a múlt elől senki nem menekülhet el, ahogy én sem. Árnyként követi minden lépésemet.
Vajon lehetek még ugyanaz az ember, aki a szörnyűségek előtt voltam?

Véleményem:
5/5

Most még tele vagyok érzelmekkel, mert ez a könyv felforgatta a világomat. Ahogyan olvastam a sorokat, úgy pörgött le a lelki szemeim előtt a regény cselekménye. Nehéz elszabadulni ettől a világtól. Tudom, hogy most sokáig fogok könyvet keresgélni, amely leköti a figyelmemet. Mert Meredith és Brock története nem egyszerű szerelmi történet volt. Még napokkal az olvasás után is össze vagyok zavarodva.
Kezdem akkor először azzal, hogy az alapszituáció egy nem mindennapi régi szerelem újraélesztése is lehetne, de mégsem az. Vagy mégis? Ez egy igen érdekes kérdés, mert akik már olvasták e könyvet, azok tudják, hogy miről is beszélek. Adott egy lány, Meredith, aki egy szegény családból származik, anyukája egyedül neveli őt, és csupán egyetlen barátnője van. Aztán ott van Brock, egy gazdag családból származó srác, akinek tetszik Meredith, de a barátai előtt sosem vállalta fel. Mindig is szenvedett ettől, és gyávának érezte magát ez miatt. Olyankor érezte magát a legjobban, mikor a lánnyal kettesben volt. De ez nem minden, mert van még két, sőt három szereplő, akik fontos szerepet játszanak ebben a történetben. Egyik ilyen szereplő, Gabriel Russ, aki nem más, mint Brock bátyja, akit az apjuk kitagadott, és megtiltotta a családnak, hogy bármilyen formában is tartsák vele a kapcsolatot. Mr. Ross, Brock és Gabriel apja, súlyos titkokat rejteget még a saját családja elől is, mert azt hiszi, hogy ez a normális. És ott van még Meredith anyja, aki sokszor a homokba dugta a fejét, mert nem akarta azt észrevenni, ami körülötte történik.
A történet tíz évet foglal magába a múlt és a jelen között. Mert ez a tíz év valakinek a pokol volt, titkokkal és szenvedéssel teli, de valaki pedig kalandként élte meg.
De térjek is rá a lényegre szerintem. Ez a történet akkor kezdődik el igazán, miután a két régi ismerős újra találkozik egymással tíz év elteltével. A férfi éli a megszokott mindennapi életét, míg a nő küzd, hogy újra rendezze az életét a válása után. Először azt hiszik, hogy csak szomszédok lesznek megint, ennyi idő elteltével. De a sors mást szán nekik. Meredith munkát keresett, és talált is egy hirdetést, miszerint egy titkárnőt keresnek a helyi faipari cégnél. Jelentkezik is rá, és amikor behívják megbeszélésre, csak beesik az irodába, és éppen egy „tárgyalás” közepén találja magát. Abban a pillanatban kihátrál és felkeresi a mosdót. Mert ahogy beesett az ajtón, úgy a kávéját is elejtette, és folt éktelenkedett a blúzán. Pár perc elteltével megjelent a recepciós, hogy a főnök már fogadja őt. És láss csodát, az új főnök, aki asszisztenst keres, nem más, mint a szomszédja és valamikori plátói szerelme, Brock Ross, a cég új igazgatója, aki még a munkásoknak sem árulta el azt, hogy átvette a cég vezetését. Az igazán izgalmas dolgok csak azután kezdődnek meg, mikor Brock megkéri Meredithet hogy átmenetileg költözzön hozzá, és utána Mr. Ross kerül a képbe. Ekkor kezd minden bonyolulttá válni. Mert Meredith feje felett leng az a bizonyos kard, és sok mindenre fény derül. Arra is, hogy miért tűnt el tíz évvel ezelőtt szó nélkül.
Többet nem is akarok írni a történetről, mert félek, hogy nagyon sok mindent elárulnék belőle. Én nagyon élveztem ezt a könyvet, és tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az izgalmakban és titkokban bővelkedő romantikus, de nem lányregényeket.
Még egyszer szeretném megköszönni Lexie King írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak a lehetőséget, hogy elolvashattam a Királylány c. romantikus-erotikus regényt.
Megjegyzés: Hooligans Királylány c. dala nagy szerepet játszik a történetben. Ha szereted ezt a dalt, akkor e történet után ahányszor meghallgatod, a könyv fog az eszedbe jutni.

Suzanne Wolf: Jelvény mögött"Hogy miért olvastam többször el a történetet? Azért, mert szeretem a szóváltásokat Mike és Liza között. Tetszenek azok a jelenetek, amiben leírja a barátokkal és a családdal töltött perceket."

Most egy olyan könyvről hozok véleményt, amelynek a második részéről már írtam a Magyar Szerzők Könyvei Magazinban értékelést. Tudom, ezzel egy kicsit felborítottam a rendszert, de ki csinálná így, ha nem én. Szóval köszönöm a lehetőséget, hogy az első részről is elhozhatom a véleményemet. Ez a könyv nem más, mint Suzanne Wolf: Jelvény mögött c. romantikus krimi regénye. Én imádom, nem egyszer olvastam már el.

Suzanne Wolf:
Jelvény mögött



Tartalom:

Michael ​Walsh a rendőrség elit csoportjának vezetője. De munkájának van egy másik oldala is, melyet csak kevés ember ismer, és még a barátok előtt is titkok öveznek.

Új beosztása újra összehozza legjobb barátja és egyben kollégája húgával, aki iránt titokban, régóta gyengéd érzelmeket táplál.

Elizabeth Foster rendőrcsaládba született. Szülei tragikus halála után nagynénje és nagybátyja nevelte fel testvérével, Lucasszal együtt.

Életének legfőbb célja kideríteni, miért kellett a szüleinek meghalnia és megtalálni a gyilkosukat.
Azonban életében egy nem várt fordulat következik be.

Új főnöke nem más, mint Mike, Lizi titkos nagy szerelme.

Vajon életben tud maradni egy olyan szerelem, melyet a barátok, sőt még Lucas előtt is titkolni kell?

Meddig bírja el egy kapcsolat az állandó titkokat?

Teljes egészében bepillantást nyerhetünk a Jelvény mögötti életekbe és sorsokba?

Mindezekre a kérdésekre választ kaphatunk Suzanne Wolf lebilincselő, akciókban és váratlan fordulatokban gazdag könyvében.

Szerelem, erotika, korrupció, akció.

Véleményem:

5/5

Most egy olyan könyvről készülök nektek véleményt írni, amelyet nem először olvastam el, de valamilyen úton-módon a napokban a kezembe került, és újból elkezdtem olvasni. Meg kell mondjam, még többszörös olvasás után sem untam meg a történetet. Mindig találok benne számomra valami újat vagy olyan dolgot, amit már rég elfelejtettem, de jó felidézni. Hogy miért? Nem másért, mint az izgalmakért, az emlékek és érzelmek felidézése miatt. Egy jól megírt történet többszöri olvasás után is izgalomba hozhatja az olvasót. Számomra ilyen Mike és Liza története.

Az alaptörténet egy rendőrcsaládban született testvérpárról szól, akik megfogadták, hogy meg fogják találni a szüleik gyilkosát, akik egy állítólagos „balesetben” vesztették életüket. A történet másik fele egy olyan férfiról szól, aki a testvérpár női tagjába szerelmes lesz, és a testvérpár férfi tagjának a legjobb barátja. Ők még a főiskolán ismerkedtek meg és a tengerészgyalogságnál is együtt szolgáltak. Később egy titkos rendőrségi szervezet tagjai lettek, ahol bővült a csapat, és Mike legjobb barátjának, Lucasnak a húga, Lizi is csatlakozott hozzájuk.

Röviden és tömören így tudnám leírni a történetet. Ritkán mondok ilyet, de ez egy akcióval, szenvedéllyel, korrupcióval, titkokkal teli romantikus-krimi, amely humorral van fűszerezve. A történetben fontos szerepet játszik a család és a barátság.

Sok kedvenc szereplőm van a történetben, és itt szerettem bele Lucas Fosterbe, a főhősnőnk bátyjába is.

Hogy miért olvastam többször el a történetet? Azért, mert szeretem a szóváltásokat Mike és Liza között. Tetszenek azok a jelenetek, amiben leírja a barátokkal és a családdal töltött perceket. Sok olyan mély gondolat van a történetben, ami elgondolkoztat.

Egy hosszú és fárasztó nap után üde kikapcsolódást nyújt, ha nem vágyom újra, hanem egy régi és megnyugtató történetre van szükségem.

Suzanne Wolf ezt meg is valósította ezzel a történetével. A szereplői élethűek és olyanok, mintha mellettünk lennének. Ők úgy köszönnek neked vissza a könyvek lapjairól, mint a rég nem látott legjobb barátok.

Ezt a történetet azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a rendőrös sztorikat, és nem zavarja őket a szókimondás sem a férfi, sem pedig a nő szemszögéből.

2022. január 21., péntek

Borítóleleplezés – Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

 Idén megjelenik a Napkút Kiadónál Tarja Kauppinen A rendszer ellensége című regénye. Már az első rész is megfogott, így kíváncsian várom ezt a regényt is. Íme, a borítója!

 


Fülszöveg:

Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…

Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.

A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.

 

Benkő-Szabó Zsanett, kritikus, blogger

 

A szerzőről

 

Fotó: Vitovszki Szilárd / Perfekt Szilu-ett Fotó


Tarja Kauppinen 1987-ben született kicsiny hazánk egyik mély bugyrában, ahol hamar megtanulta, hogy a világ őrültségét csak humorral lehet átvészelni. Az élet egy párszor földhöz teremtette, de mindig talpra állt, és keresetlen szavakat dünnyögve továbbhaladt. Végül hátat fordított a XXI. századnak, s megtalálta a helyét: hegyek ormán, falu szélén, az erdő vadjai és a lég madarai között.

Barátai 2017-ben győzték meg arról, hogy ne csak a fióknak írjon, azóta egy regénye és 24 novellája jelent meg kötetekben, pályázati sikerek folytán. A 100 szóban Budapest c. pályázaton négyszer került a legjobb 100 művet tartalmazó antológiába több ezer pályázó közül, legutóbb publikált novellája pedig az Ayahuasca című sci-fi, amely a Cherubion kiadónál jelent meg.

Első regénye, A nép igazsága című szatíra [bekezdés]-díjat nyert, és 2020 őszén került a boltokba a Twister Media gondozásában. A nép igazsága a Dugonics András Irodalmi Díjon II. helyezést ért el „Humor, szatíra” kategóriában, A legszebb magyar könyvborító díját „Humor” kategóriában megnyerte, és Margó-díjra is jelölték. Idén érkező második regénye, A rendszer ellensége szintén szatíra, mely immár a szépirodalmi toplistákon mindig jelesen szereplő Napkút Kiadónál fog megjelenni.

 

EXKLUZÍV IDÉZETEK

#1

A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.

#2


  Tekintete tétován vándorolt ide-oda a jobbjában szorongatott sarló és a baljában tartott kalapács között, azon tűnődve, hogy miféle műveletet lehetne ezzel a kettővel elvégezni. Kalapálja bele a sarlót valamibe? Vagy vágja ketté a kalapácsot? Minél tovább töprengett, annál kevesebb értelmet látott a dologban.

#3


– Vegyél magad mellé annyi embert, amennyit csak jónak látsz…
– Csúcs! Akkor egyedül megyek.

#4

– Szociológus voltam – improvizált a nő, mert nem volt kedve belemenni ilyen személyes kérdésekbe.
– Az mit termeszt?
– Szociográfiákat. Jegyzeteket a mélyszegénység kultúrájáról, hogy az értelmiségnek legyen min röhögnie.
A fickó bólintott, mint aki érti. Arra gondolt, hogy alighanem látott is már szociológust, az a tag volt az a krimóban, aki tréfás anekdotákat adott elő, mire két spanjával megvárták a tyúkól mögött, és a műsor után irtózatosan elpáholták.

#5

Pár hónap múlva aztán meglett az ürge, aki leadta a gázolajas kannát. Egy illegális bevándorlókat szállító szénás szekér hajtójaként fogták le a vámosok, amikor gyanús lett nekik, hogy a ló elég nehézkesen halad ahhoz képest, hogy csak széna a rakománya. A széna alatt egy tucat megfulladt bevándorló hullájára bukkantak, amelyek láttán emberünk váltig állította, hogy soha semmiféle gázolajos kannát nem talált szomszédja, a Külső Gyártelep dűlő 13. helyrajzi szám alatt lakó Pálinkás Fribold csíkos lábtörlőjén folyó év nyárközép hava hetedik napján, hajnali két óra harminchét perckor, mialatt épp a reterátról tartott visszafelé. A leírás alapján rövidesen Pálinkás Fribold is meglett, a Lunából fogták ki pár mérfölddel lejjebb, de már nem volt kihallgatható állapotban.

 

Rendeljétek elő a regényt kedvezményesen a kiadótól: A rendszer ellensége

2022. január 16., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről az LMBTQ szerzőket! M. Z. Chapelle - ("A ThanLéo Storyban mindkét fiú fontos szerepet kap, és talán Than sokkal szimpatikusabb személyiség, mégis Léot mondanám.")

Ismerjük meg közelebbről az LMBTQ szerzőket! rovatomban felkértem M. Z Chapelle írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő különböző antológiákban jelentek meg novellái, az első regénye 2022. júniusában érkezik ThanLéo Story , amit a Művelt Nép Könyvkiadó oldalán és a nagyobb könyvesboltok oldalain lehet előrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

1. Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mesélj magadról, mi tudható rólad? Mióta írsz ebben a zsánerben?

Nagyon köszönöm a lehetőséget. Miriam Z. Chapelle az írói nevem, és habár kamaszkorom óta része az írás az életemnek, az utóbbi két évben kezdtem el jobban beleásni magam az írástechnikába, pályázatokon indultam, és igyekeztem minél több írós közösségbe bekerülni, ismeretségeket kötni. Szocmunkát és interkulturális pszichológiát tanultam, a társadalmi érzékenyítés mindig nagyon fontos volt a számomra. Nem csak LMBTQ történeteket írok, de ezeket élvezem a legjobban, ezek állnak a legközelebb hozzám. Romantikus-erotikus, krimi és thriller zsánerekben is alkotok. Ebben az évben több novellaantológiában is megjelentek írásaim, a Sssh! és a Csillagtalan c. kötetekben LMBTQ novellákkal, míg a Bújj-Bújjban egy thriller novellával találkozhatnak az olvasók. Egyébként nem kifejezetten szeretem az LMBTQ-t külön zsánernek tekinteni, mert habár az olvasók számára elengedhetetlen a megjelölés, hogy tudják, milyen könyv kerül a kezükbe, de azt gondolom, bármelyik zsáneren belül (romantikus, sci-fi, fantasy, new adult) írhatunk LMBTQ karakterekről, hozzájuk kapcsolódó élethelyzetekről. 

2. Hogyan viszonyulnak hozzá az emberek, amikor megtudják, hogy ebben a zsánerben írsz? 

A családom és a barátaim nem lepődtek meg, amikor először olvastak tőlem LMBTQ történeteket, tudják, hogy engem ez érdekel, szóval támogatnak.

Az olvasóim egy része a The Untamed fanficeimmel találkozott először, amiket Wattpaden publikálok, így ők nyitottan és érdeklődve olvassák a saját ihletésű írásaimat is.

3. Miért ezt a zsánert választottad? Volt rá különösebb okod?

Többnyire az első kérdés a de miért?, amire nincs egyértelmű válaszom. Számomra sokkal könnyebb két férfi szerelméről írni, mint egy férfi és egy nő közti kapcsolatáról, ahogyan filmek és sorozatok terén is inkább nézek BL-eket. Szeretek kilépni a komfortzónámból, ezért időről-időre előrukkolok valami nagyon mással, de nekem mégis ez a zsáner jelenti azt a menedéket, ahol jól érzem magam, ahol tömérdek ötletem támad. 

4. Mi ösztönöz, hogy az Lmbtq+ zsánerben írj? Mit szeretnél ezzel megmutatni az olvasóknak?

Minden látszat ellenére egyre elfogadóbb a világ, és a fiatalok is egyre nyitottabban állnak ehhez a kérdéshez. Szerintem fontos, hogy színvonalas, érdekes olvasmányok, regények közül tudjanak válogatni, ezért igyekszem én is valami különlegeset alkotni.

Nem gondolom, hogy sokkal másabb, mintha heteró párokról írnék. A meleg karaktereim ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek a hétköznapjaikon, ugyanolyan nehézségekkel küzdenek, ugyanazok a vágyak hajtják őket. Mindenki szeretetre vágyik, ahogy a valóságban is, éppen ezért bizonyos kategorizáláson túl felesleges többet látni ebbe a néhány betűbe, mint amik valójában. 

5. Milyen más zsánerrel szereted kombinálni az lmbtq történeted? 

A mágikus realizmus az abszolút favorit nálam, a novelláimban ezzel kombináltam az LMBTQ-t. Regények terén pedig a ThanLéo Story romantikus-krimi, a most íródó történetem pedig romantikus zsánerű.

6. Olvasol is ebben a zsánerben? Ha igen, magyar vagy külföldi íróktól? Tudnál ajánlani esetleg ilyen írót/írókat?

Igen, nagyon szeretem a jól megírt LMBTQ könyveket, leginkább külföldi íróktól olvasok. Amit mindenképpen ajánlok, mert fantasztikus és gondolatébresztő, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában c. regény Benjamin Alire Sáenztől, illetve szerettem még nagyon az Evelyn hét férje könyvet is (Taylor Jenkins Reid). A HIM és US könyvek is szuperek, illetve természetesen A démoni kultiváció nagymestere c. könyvsorozat, ami véleményem szerint a világ legcsodálatosabb története, mindenkinek szívből ajánlom. Mo Xiang Tong Xiu valamennyi írása maga a varázslat.

Egyébként ez egy csodás misszió a Művelt Nép Kiadótól, hogy felkarolta az ázsiai BL történeteket, amik talán másként sosem jutnának el hozzánk magyarra fordítva. Olvassatok el belőlük minél többet! :) 

7. Az LMBTQ+-n belül melyik csoportról írsz a legszívesebben? Van esetleg valamilyen kötődésed hozzájuk?

Eddig kifejezetten csak meleg férfiak szerepeltek a történeteimben, idén azonban A lány, aki kívánni sem mert c. novellám (megjelent a Sssh! című antológiában) két lány szerelméről szól. Igazi kihívás volt számomra ennek a megírása, többször félre is tettem, mert nem voltam biztos benne, hogy elég minőségi-e a korábbi írásaimhoz képest, és nem akartam olyat kiadni a kezemből, amire nem vagyok büszke. De megugrottam az akadályt, és habár nyilván megosztó maga a történet, de nekem az egyik kedvenc novellám lett. Regényekben maradok a fiú-fiú párosoknál, de novellákban szeretnék tovább kísérletezgetni, és az LMBTQ+ több betűjét is megeleveníteni a karakterek által. 

8. Milyen jó vagy kevésbé jó élményt tudnál elmesélni az LMBTQ+ témákban írással kapcsolatban?

Leginkább jókat tudok emlegetni. A Wattpaden elkezdett történetem, a Párizstól keletre annyi sok szép kommentet kapott, hogy az olvasók biztatására vetemedtem a kiadókeresésre. Az pedig már maga a csoda, hogy néhány hét alatt megtaláltuk egymást a Művelt Néppel. Így tulajdonképpen annak köszönhetem, hogy megjelenik az első regényem, hogy mertem LMBTQ+ történetet közzé tenni.

Szerencsére eddig negatív élményem nem volt.

9. Van kedvenc általad alkotott karaktered, aki szerinted jó példakép lehetne? Ha igen, miben?

A ThanLéo Storyban mindkét fiú fontos szerepet kap, és talán Than sokkal szimpatikusabb személyiség, mégis Léot mondanám. Gyerekkorában borzasztó traumát élt át, ami miatt a felnőtt kapcsolataiban sem képes teljes bizalommal lenni a másik felé. Minden elszenvedett szörnyűség ellenére azonban egy nagyon erős karakter, akinek szembe kell néznie minden félelmével a történet során. Elsőre talán úgy tűnhet, hogy Than segít neki továbblépni bizonyos dolgokon, de Léo önmagában is egy kőkemény valaki, nem ragad bele az áldozatszerepbe, annak ellenére sem, hogy roppant érzékeny alkat. Nem mondom, hogy ő a tökéletes példakép, de nagyon emberi, tele hibával, humorral, szenvedéllyel, és nagyon remélem, hogy más is úgy megszereti majd a regényben, mint amennyire én szerettem őt írni.

10. Van kedvenc könyved, íród ebben a zsánerben?

Mo Xiang Tong Xiu. A történetei különlegesek. A távoli Kína varázslattal átszőtt világába kalauzolnak el, ahol tökéletesen megférnek egymás mellett a járkáló halottak, a kardokon szálló harcosok, és a szerelem két férfi között. A karakterek élnek, az érzelmi szálakat pedig úgy szövi az írónő, mint ahogy nagyon kevesen képesek. Megrögzött realizmus párti vagyok, nem szoktam túl sok fantasyt olvasni, ő nálam mégis a legek legje.  

 

Írónő hivatalos oldala:

M.Z.Chapelle

Interjú Lisabeth Tale írónővel "A romantika feltölt, ellazít, élettel tölti meg az elszürkült hétköznapokat."

Szeretném megköszönni, Lisabeth Tale írónőnek, hogy elfogadta az interjú felkérésem a Magyar Szerzők Könyvei Magazin számára. Nagy megtiszteltetés volt az is, hogy olvashattam a könyvét.

Moncsi:
Honnan jött az ötlet, hogy írni kezdj?

Lisabeth: A megtiszteltetés mindig az íróé, köszönöm tehát a felkérést és hogy elolvastad a Léleksuttogás című könyvemet.
Nagyon sokat és sokfélét olvasok, ezáltal a fantáziám folyamatosan pörög. Ha nem szeretném elfeledni az álmaimat, gondolataimat akkor leírom őket. Szeretem az álomvilágot, mert bárki lehetek, bármit megtehetek. Miért ne osztanám meg másokkal is ezt a lehetőséget?

Moncsi:
A történeted váltott szemszögekből íródott. Miért emellett az írásforma mellett döntöttél?

Lisabeth: Érdekesnek találtam megmutatni az eseményeket férfi és női szempontból is. Izgalmas volt nem csak nőként láttatni a világot.

Moncsi:
Honnan jött az az ötleted, hogy egy könyvbe két különböző történetet rejts el? Mennyire volt nehéz így megírni ezt a regényt? Nem keveredtél bele?

Lisabeth: Nem akartam Annat csak úgy belelógatni a légüres térbe. Mindenképpen meg akartam mutatni, hogy mialatt Lia és Trash egymáshoz szelídülnek, mi történik a legjobb barátnővel, hogyan alakul az ő sorsa. Szigorúan nézve ő is főszereplő, mint minden legjobb barátnő, bárki életében. Mivel egy fejben már összeállt, kész történetet írtam le, nem okozott nehézséget a két sztori összekombinálása. A karakterek illetve a történetek közötti váltás is könnyedén ment, sokat segített benne a zene. Minden szereplőt külön zeneszám képviselt.


Moncsi:
A könyved megjelenése óta milyen visszajelzéseket kaptál? Hogy viseled a pozitív és a negatív kritikákat?

Lisabeth: Akik vették a fáradtságot és elmondták a véleményüket, élményeiket a könyvvel kapcsolatban, kizárólag csak pozitív visszajelzéseket adtak. Többen írták, hogy nem tudták letenni, vagy ha meg kellett szakítaniuk az olvasását, nagyon várták, hogy folytathassák. Jellemzően humorosnak, fordulatosnak, izgalmasnak látták az olvasók a történetet. Volt, aki azt írta, hogy régen olvasott már ilyen jó könyvet és volt, akit sikerült megríkatnom is.
Továbbra is várom az olvasói véleményeket, legyen az pozitív vagy építő jelleggel negatív.

Moncsi:
Milyen céllal kezdtél el írni?

Lisabeth: Törekszem a lelki békére, törekszem az egyensúlyra. Meg akartam mutatni, hogy nincs olyan, hogy mindig lent, a nehéz élethelyzetekből is van kiút. Mindemellett célom a szórakoztatás is.

Moncsi:
 A történetedben a karakterek valós személyekről vannak mintázva, vagy kitalált szereplők?

Lisabeth: Karaktereim nem valós személyek és a történet is fikció, nincs valóságalapja. Minden, a valósággal való egyezés csupán a véletlen műve.

Moncsi:
A történeted olvasása során sokszor találkoztam tabu témákkal is, pl: családon belüli erőszak, gyilkosság, nimfománia, transzneműség, gyász stb. Nem érezted úgy, hogy most méhkasba nyúltál?

Lisabeth: Számomra nincs olyan, hogy tabu, de persze próbáltam írás közben a jóízlés határain belül maradni. Nem ezek a témák adják a történet gerincét, helyette a barátságon, a reményen, a hiten és a szerelem erején van a hangsúly. Akiket a fenti témákkal kapcsolatos részek zavarnak, a saját lelkiismeretükkel, félelmeikkel kell szembenézniük és elszámolniuk.

Moncsi:
Milyen témában írsz legszívesebben és miért?

Lisabeth: A romantika örökzöld és kifogyhatatlan, milliónyi árnyalattal és lehetőséggel. Nincs helyhez, időhöz, korhoz, nemhez, nációhoz kötve, és mindenki legalább egyszer az életében megtapasztalta. A romantika feltölt, ellazít, élettel tölti meg az elszürkült hétköznapokat. Ezért szeretem ezt a műfajt.

Moncsi:
Milyen műfajban próbálnád még ki magad?

Lisabeth: Szívesen kipróbálnám magam a kalandregény, illetve a fantasy írásban is, persze a szerelmi szál ezekben is benne lenne.

Moncsi:
Mik a terveid a jövőre nézve írás terén? Várható tőled újabb könyv a közeljövőben?

Lisabeth: Fogalmazódik bennem egy újabb történet, de nem tudnám megmondani, mikorra készül el.
Nagyon sok mindentől függ, hogy írok-e vagy sem. Most még jelentős mennyiségű energiát vesz el tőlem a könyv köztudatba hozatala. Magánkiadóként kevés lehetőség adódik arra, hogy nagyobb tömegeknek, széles körben ismertté tegyem az írásomat.

Moncsi:
Ha lehetne 3 kívánságod mi lenne az?

Lisabeth: Íme a legnehezebb kérdés, hiszen az egyszerű „Mit szeretnél szülinapra, karácsonyra stb?” kérdésre sem tudok mit mondani. Na de mire is vágyhat egy író?

  1. messzire kerüljön el az írói válság

  2. legyen sok-sok elégedett olvasóm

  3. legyen erőm és kitartásom a publikáláshoz ( vagy találjon rám egy kiadó, aki felkarol )

     

Lisabeth Tale hivatalos oldala

2022. január 14., péntek

Erdélyi Anna: Istenek földje ("Vajon hogy élnénk meg, ha a sorsunkat egyik napról a másikra egy isten irányítaná?")


A kötet borítója nem sok mindent árul el az amúgy érdekes és remekül megírt cselekményről, ezért kíváncsian vártam, mit tartogat számomra a regény. Nagyon szépen köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, az EZ-Könyv kiadónak és a szerzőnek, Erdélyi Annának a lehetőséget, hogy elolvashattam a történetet.

Erdélyi Anna:
Istenek földje


Fülszöveg:

Ki irányítja a sorsunkat? A magunk urai lehetünk, vagy belesodornak minket egy olyan életbe, amelyet nem mi választottunk? Beszélhetünk-e szabad akaratról egy olyan világban, ahol az istenek közöttünk járnak?
A Smaragd Birodalmat tizenkét isten irányítja. A Birodalom lakói előtt tizenkét éves korukban megjelenik az egyik isten, hogy szolgájának válassza és kijelölje élethosszig tartó feladatát. A Birodalom virágzik, az emberek elégedetten, békében élik mindennapjaikat.
De amikor Alex előtt megjelenik az istene, az élete pokollá válik. Mindent elkövet annak érdekében, hogy megszabadulhasson istene befolyása alól. Vajon sikerülhet-e neki? Vagy belőle is csak egy bábu lesz az istenek játszmájában?

„Ínakban már évek óta törékeny volt a béke…”

Gondolataim a könyvről
4,5/5

Bevallom, vegyes érzelmekkel olvastam a könyvet. Egyrészt nagyon tetszett, ahogy a szerző felépítette az istenek körét, bemutatta az emberek életét, és beleláthattunk a város működésébe. Szinte éreztem a bőrömön Alex izgalmát, ahogy készül a saját Kiválasztására, és bennem is hatalmas űr keletkezett, amikor épp Semak választotta ki, nehéz sorsot adva ezzel a fiúnak.

Másrészt az egész életmód, amit az emberek követnek, számomra nem lenne élhető. Az, hogy nekem is legyen egy saját istenem, aki tényleg az életem minden részletére hatással legyen, elképzelhetetlen. Ez határozná meg, hogy kivel lehetek együtt, kivel barátkozhatok, milyen munkát végezhetek, és az életem csakis a saját istenem akaratától függhet.

„Az őr hangja olyan hirtelen csattant, hogy Alex kis híján kiugrott a bőréből. Igyekezett minél jobban kihúzni magát, és nagyon remélte, hogy a bordó karpereces férfi nem veszi észre, hogy remeg a keze.
- Üzenetet hoztam az Istenek Tanácsának.”

Kicsit olyan ’együtt, de mégis egymás ellen’ érzésem volt a könyv olvasása közben, ami sok érzelmet megmozgatott bennem. A különböző színű karkötők az egyes istenekhez való tartozás jeleiként megbélyegezték az embereket, és ahelyett, hogy büszkén hirdették volna, kihez tartoznak, inkább szégyellték azt.

A szöveg nagyon jól megírt, könnyen olvasható és érthető volt, minden felmerülő kérdésemre választ kaptam. Az egyetlen negatívum, amit említenék, hogy nekem túlságosan gyors volt a lezárás, vártam volna, mi történik Alexszel a jövőben. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki szereti az istenekről szóló történeteket, a saját sors dilemmáit és a főszereplő felülemelkedését a megváltoztathatatlan végzeten.


2022. január 11., kedd

Lisabeth Tale: Léleksuttogás "Ez a történet igatán különleges és egyedinek is mondható, mert az írónő a négy főszereplő közül csak hármat választott ki és azok szemszögéből írta meg a regényt."

Először is szeretném megköszönni a bizalmat és a lehetőséget Lisabeth Tale írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy olvashattam ezt az érdekes könyvet. Megmondom őszintén, kicsit vegyes érzelmekkel kezdtem el olvasni ezt a történetet, de a végén mégis magába szippantott, és meggyógyította az én romantikus, magányos szívemet. Mindenkinek tudom ajánlani Lisabeth Tale: Léleksuttogás c. regényét.

Lisabeth Tale:
Lélksuttogás

Tartalom: 

Hogyan lehet elfeledni egy horrorisztikus nászéjszakát? Hogyan lehet semmivé tenni az árulásokat, vagy a hosszú évek csalódásait? Mindent felülír, elsodor a szerelem?

- Herceg! Te elvesztetted Szafije szultána csodás gyűrűjét! – néz rám rosszallóan, összevont szemöldökkel a régiségboltos öreg úr, hangja felháborodottságától reszket – Ezzel elvesztetted hercegnőd kegyét s esélyedet a boldogságra!

Flegmán rántom meg a vállam, másodpercre sem érdekel mit károg a vén csont. Épp szóvá is tenném, hogy ahhoz képest, hogy meghalt, egészen jó bőrben van, de ökle az arcomba robban, hallom az orr porc reccsenését, szédülten a hátsómon landolok. Ugyan kiütnie nem sikerült, mégsem vagyok túl boldog a fejleményektől, főképp, hogy helyette immár a három parki gorilla áll fölöttem és nem a szeretet csillog gonoszdi szemeikben.”

Lia és Trash találkozása elbűvölő, szívet-lelket melengető forgatag s míg egymásnak feszülnek, Anne-re is rátalál a szerelem.

Véleményem
5/5

Nem is tudom, hol kezdjem. Valójában egy olyan ritka könyvet tartottam a kezemben, amelyben nem egy, hanem két szerelmes történet is helyet kapott. Az egyik pár Lia és Trash, a másik pedig Anne és Sam. A történetben mégis nagyon érdekesnek találtam azt, hogy nem négy ember szemszögéből írta meg az írónő, hanem csak hároméból mutatja be a történéseket. Ilyennel eddig még nem találkoztam. Izgalmas volt, mégis hiányérzetem van, mert szívesen megismertem volna Sam gondolatait is.
Na most vagyok egy kicsit bajban, mert nem tudom, hogy egyben, vagy külön-külön írjam-e le a véleményem. De mivel két külön szerelmi történetről van szó benne, amelyek valamilyen módon összefonódnak, így úgy gondoltam, hogy szétszedem, és ezek mellé még egy összegzést is írok. Szerintem így igazságos. Mert mind a két történet más, és van mondanivalója attól függetlenül, hogy kapcsolódnak egymáshoz.

Trash és Lia

Két fiatal, akiket az élet megtréfált, de nem a világ legjobb tréfájával, inkább kegyetlen volt hozzájuk. A szívem szorul össze most is, ha visszagondolok a két fiatal szenvedésére. Megértem Liát, hogy fél és zárkózott. S megértem Trasht is, amiért dühös, haragszik a világra, a családjára, de leginkább önmagára. Amiért elhitte azt, hogy érzelmek nélkül is lehet boldog kapcsolatban élni.

Lia kapcsolata boldog volt addig a percig, amíg össze nem kötötte az életét egy olyan férfival, aki éveken keresztül tette neki a szépet és a jót, de nem mutatta ki a foga fehérjét, csak a nászéjszakájukon. Az az éjszaka Lia számára maga volt a pokol összes bugyra. Azon az éjszakán változott meg az élete végleg.

Trash épp az esküvőjére készült, amikor közölte vele a menyasszonya, hogy nem megy hozzá feleségül, és a gyermek, akit a szíve alatt hord, nem az övé, hanem az ikertestvéréé, Gabrielé. A férfiban összetört valami, amitől kifordult magából és nem is talált vissza önmagához évekig, és ez sem ment neki segítség nélkül. Be kellett, hogy lépjen az életébe egy bizonyos nő, hogy segíteni tudjon rajta és önmagán is egyaránt.

Trash és Lia a munkahelyükön találkoztak először, ahol is egymás társai lettek. A cég, ahol dolgoztak, egy kísérő cég, ahol áruszállító kocsikat kísértek a ponttól b pontig. Egész nap egy autóban voltak összezárva. Trash sokáig mindent elkövetett azért, hogy megfélemlítse Liát, és mégis a tudatalattija örült neki, hogy vele van. Egyszer csak az a ötlete támadt, hogy bemutatja otthon a szüleinek, mint a barátnőjét, hogy ne nyúzzák már tovább, de kíváncsi volt arra is, hogy reagál a lány az ikertestvérére. Mert biztos volt benne, hogy miatta ő is otthagyná, ahogyan az eddigi összes barátnője is. De úgy tűnik, Lia más, mint a többiek. De ez vajon tényleg nincs rá semmi hatása Gabrielnek? Trash vajon megtalálhatja mellette az igaz boldogságot, vagy egész életében küzdeniük kell a múlt démonaival? Melyik győz: a múlt vagy a jövő?

Anne és Sam

Anne egy fiatal lány, akinek a házassága tönkrement, mert lassan elhidegültek egymástól. Ezért úgy gondolja, hogy minden férfi csak rossz lehet. Egy nap megkeresi legrégibb és legjobb barátnője, Lia azzal a kérdéssel, hogy hozzá költözhetne-e pár napra. Mert nem akart magányosan élni, és a környéken keresett munkát. Anne nagyon örült neki, mégis kíváncsi volt, hogy mi történt az évek alatt a barátnőjével valójában. Mi az, amit titkol előle Lia. De amikor fény derül a titokra, szinte óvni kezdi a barátnőjét mindentől.

Sam egy étteremben dolgozik, mint kiszállító. A korához képest fiatalnak néz ki. Van egy lánya, Sole, aki hol nála, hol az édesanyjánál tartózkodik. Pizzakiszállítás közben ismerkedik meg Anne-nel. És a véletlenek műve, hogy pont a harmincötödik születésnapján viszi el randira a lányt. Az ő szerelmük hamar kibontakozik, mégis szinte bonyodalommentes kapcsolat. Gyorsan és simán mennek a dolgok, mint a tündérmesében.

Jöjjön akkor az összegzés a könyvről.

A történet számomra elég nehezen indult be. Nem igazán tudtam, hogy most ki kicsoda. Ki legyen szimpatikus és ki ne. Nagyon furcsa volt nekem az, hogy 3 szemszögből van bemutatva a történet, amikor négy főszereplő van. Ez a három személy: Anne, Lia, Trash. Jó volt a szemükkel látni a dolgokat, de szívesen megismertem volna Sam nézőpontját is. Lehet, hogy itt az írónő azt gondolta, hogy az már kicsit sok lenne, vagy sokkal nagyobb kiterjedésű. Sőt el tudnám azt is képzelni, hogy ezt a két történetet ketté vette volna, és két egymáshoz kapcsolódó könyveket kapnánk. Én nagyon szeretem személy szerint azokat a sorozatokat, ahol a régi szereplők is felbukkannak, és kiderül, mi is történt velük a happy and után. De a könyv vége nagyon tetszett. Azok annyira édes jelenetek voltak, a szívem tele lett örömmel és elégedettséggel. Kellett ez a történet. Egy dolog még nagyon zavart a történetben, hogy Lia szinte minden egyes oldalon ugyanazt mantrázta, amit az orvos mondott el neki. Ezt meg is értem, de ha kevesebbszer lett volna beleírva, talán nem lenne olyan zavaró. Sőt néha már én is csináltam vele.

Szereplőkről:

Anne: Na ő egy tipikus jó barátnő, aki csapot-papot otthagy, amikor a barátnőjének szüksége van rá. Kevés az ilyen ember. Ezért kicsit irigy is voltam Liára.

Lia: Ő egy erős egyéniségű nő sötét múlttal, amiről nem ő, hanem a férje tehet.

Trash: Na őt sokáig nem tudtam hová tenni, azt hittem, ő egy rosszfiú, akinek nincsenek érzései, és mindenkivel csak szemétkedni tud.

Gabriel: A férfiak szégyene a legrosszabb fajtából. Elcsábítja a testvére barátnőit. Mindig elveszi azt, amire éppen vágyik. Sőt meg is üti a nőt, aki a felesége.

Freya: Na nála is vegyes érzéseim voltak, de aztán megszerettem ezt a szeleburdi, nimfomániás nőt.

Rosy: Freya, Marion (Trash) és Gabriel anyja. Hát meg kell mondanom, egy erős kezű nő, és ez tetszik. Közbe tud lépni, ha a két tesztoszterontól túlfűtött fia egymásnak esik.

Szeretném még egyszer megköszönni a lehetőséget, hogy olvashattam ezt a nem mindennapi történetet. Minden olyan olvasónak ajánlom szívből, aki szereti a fordulatokkal és izgalmakkal teli történeteket. Vagy szereti a vérbeli rosszfiúkat, akiket megszelídít álmai hölgye. Ez nem egy hétköznapi vagy egyszerű romantikus történet.

Kovács Kornélia: A csillámpónin túl - Dübörög a dackorszak ("Egy könyv, amely átsegíti az édesanyákat a gyermeki fejlődés egyik legnehezebb időszakán.")



Két dackorszakos kisgyermek édesanyjaként hatalmas kíváncsisággal vártam, mit is tartogat nekem ez a könyv. A borító pontosan azt a képet festi elém, amiben magam is minden nap úszom, és elsődleges célom megtalálni az egyensúlyt a gyerekek, a háztartás, a feleségszerep és a saját lelki békém között. Nagyon szépen köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és a szerzőnek, Kovács Kornéliának a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a hiánypótló könyvet.


Kovács Kornélia: 
A csillámpónin túl - Dübörög a dackorszak




Fülszöveg


Az „Anyaság a csillámpónin túl” után dübörög tovább az a bizonyos csillámpóni, hiszen elérkeztünk a dackorszakba. És ez a korszak bizony megérdemel egy egész kötetet, amelynek stílusa továbbra is egy baráti beszélgetést idéz fel, amely közben lehet nevetni és sírni egyaránt, sőt néha olyan érzése lesz az olvasónak, mintha átölelné egy sorstársa.
A dackroszakról még nem olvastál ennyire „anyaközelien” és élvezetesen, az írója nem kelti benned azt az érzést, hogy mintaanyának kell lenned!
Hagyd hátra a tökéletes(nek hitt) anyaképet, kalandozz egy ízig-vérig tréanyával a kisgyermekes anyaság berkeiben, ledöntve a tabutémákat.


Véleményem a könyvről
5/5


A szerző egy nagyon érzékeny pontot birizgál az egész kötetben, ami édesanyák milliárdjainak életét dönti össze a gyermekvállalás első, amúgy is kaotikus évei után, ez pedig nem más, mint a híres-hírhedt dackorszak.

A könyv témákra bontja e korszak létező kérdéseit, mégsem szakkönyv. Az írónő az előszóban leírja, hogy az édesanyák lelkivilágával még egyetlen könyv sem foglalkozott, holott minden anya, akinek dackorszakos gyermekei vannak, megérdemel egy lelki fröccsöt, egy vállon veregetést, vagy egyszerűen csak annyit, hogy senki ne szóljon bele a nevelési módszerekbe, mert ahány gyermek, annyi megoldás.

A témák nagyon széles spektrumban tárják elénk a felmerülő problémákat, így olvashatunk a dackorszak fizikai, mentális és fejlődési fontosságáról, a pozitív nevelésről, illetve általában a nevelési módszerek hatékonyságáról, a mintaanyák létezéséről, az édesanyák idegrendszeri összeomlásáról, a speciális nevelésű gyermekekről, a fejlesztések szükségességéről, az óvodáról és bölcsődéről, a testvérféltékenységről, a digitális eszközök használatáról, az énidő (nem)létezéséről, az anyai kiégésről, és nem utolsósorban a férj-feleség kapcsolatáról.

„Mik azok az apró kis szarságok, amiktől a nap végére, de van, hogy délelőtt tízre már egyszerre kaptunk sztrókot, infarktust és egy ’jól megérdemelt’ idegösszeroppanást?”

Ha ezt a kötetet két évvel ezelőtt nyomja valaki a kezembe, sokkal könnyebb lett volna az életem. A kisfiam épp akkor lett három éves, és egyik pillanatról a másikra az addig cuki gyerekem egy habzó szájú sárkánnyá változott. Először magamban kerestem a hibát, mit rontottam el, aztán kiterjesztettem a kutatást a családra, végül az esetleges betegségek nyomait próbáltam beazonosítani a kisfiamon. Miután semmire nem jutottam, rá kellett jönnöm, hogy bizony, a dackorszak elért minket is. Egy létező dolog, és hatalmas arculcsapás minden anyának, aki addig mindent kézben tartott.

Hogy én milyen széles vigyorral olvastam a sorokat! Végre valaki, aki tudja, milyen már reggel a hajamat tépve öltöztetni a gyereket, mert nem mindegy, hogy a zokni kék vagy zöld! Végre van egy könyv, ami feketén-fehéren leírja, hogy semmi gond, minden rendben van, nem rontottam el semmit, ennek így kell lennie, hogy a kisfiam kiegyensúlyozott felnőtt lehessen. Az érzések, amik esténként a sírásig zaklattak, normálisak, mert nem vagyok rossz anya.

Lelki megváltást, mély sóhajokat, megnyugvást és a megértettség érzését okozta nekem az egész könyv. A szerző megértett engem, tudja, miről beszél, mert ő is benne volt, és ugyanezt élte át. Lerántotta a leplet a szuperanyák élére vasalt gyerekeiről is, és kerek perec kijelentette, hogy nem mind arany, ami fénylik, és bizony náluk is borul a bili a háttérben. Ó, de jó volt ezt olvasni!

„Már a szülőket is fejleszteni kell, hogy hogyan fejlesszenek. És igen, bekapjuk a csalit, mert úristen, a gyerek el és le fog maradni, az ovistársai elhúznak mellette, mint a japán mágnesvonat, és perfekt beszélnek majd angolul, mikor a mi csemeténk épp két pofára eszi a homokot a játszótéren.”

A nyelvezet szenzációs. Néha elkapott a kacarászás, máskor teli szájjal röhögtem, de volt, hogy sokkal később jutott eszembe valami, amit olvastam, és magamban mosolyogtam. Igazi szórakoztató irodalom, ami egyben vigasztal, megerősít, és tényleg megkapjuk vele azt a lelki támaszt, amire egészen eddig szükségünk volt.

Ajánlom minden anyukának kivétel nélkül! Kötelező olvasmány!