2021. július 25., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kása Ferenc íróval beszélgettem, akinek Hogyan indítsd újra az Univerzumot című kötete jelent meg.-("Ha létrehozol valamit, aminek van eleje, közepe, vége és átad belőled egy kis darabot az olvasónak (vagy, ahogy Stephen King mondta, a szöveg által elindulhat a gondolatolvasás), az nagyon felemelő.")

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rovatomban felkértem az írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet Kása Ferenc. Az írónak a Hogyan indítsd újra az Univerzumot című könyve jelent meg eddig, amit a Napkút Kiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kiskoromtól kezdve érdeklődöm az irodalom, a színház és a filmek világa iránt, ez vezetett el a Pannon Egyetem Magyar-Színháztudomány szakára. Az elméleti képzés mellett a Teleszterion Színházi Műhely tagjaként évekig gyakorlati színházcsinálással is foglalkoztam. Intenzív időszak volt ez, tele meghatározó élményekkel. Saját magamon érzem, hogy mennyire hasznos tud lenni a színpadi tapasztalat annak, aki írásra adja a fejét. 

Hogyan indítsd újra az Univerzumot című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ha úgy vesszük, minden korábbi olvasmányélmény öntudatlanul is a kutatómunka része, például a színházban sokat foglalkoztam Kurt Vonnegut szövegeivel és beleszerettem a szerző stílusába. Első regényemre nagy hatással volt a Bajnokok reggelije.

Persze amikor már kezdett kialakulni a Hogyan indítsd újra az Univerzumot cselekménye és tudtam, hogy a szimuláció kérdése fontos lesz benne, olvastam Hilary Putnam Agyak a tartályban című elmélkedését, vagy Nick Bostrom filozófus tanulmányait a témában.

Inspirált az is, hogy Ernest Cline a Ready Player One regényben mennyire fején találta a szöget az OASIS eszképista vonatkozásait tekintve. 

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A kitalált világok is akkor működnek igazán, ha van valóságalapjuk. Nagyon szerettem Haruki Murakami 1Q84 trilógiáját, mert habár realista és tárgyilagos, a cselekménybe lépten-nyomon, pont jó arányban úszik be a misztikum. Éppen elég megmagyarázhatatlan furcsaság van jelen ahhoz, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését, de azért bőven hagy fogódzót a realitáshoz. Szerintem ez egy jó irány és ezt igyekszem követni. Talán ezért olvasok kevesebb „űroperát” és több „hard sci-fit”. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyermekkorom óta találok ki történeteket, meséket, ezeket sokszor meg is írtam. A sztori kreálás a filmimádattal együtt ivódott belém, de volt egy versírós időszakom is. Tinédzserként inkább novellákkal szöszöltem, regényt először az egyetemen írtam. A színházban egyébként dolgoztam szövegkönyveken is és akkoriban kezdtem filmkritikákat írni.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Alapvetően a kevert műfajok érdekelnek, nagyon örültem annak a kritikának, ami kiemelte a Hogyan indítsd újra az Univerzumot posztmodern, egzisztencialista, „hogyan látjuk a világot” vonalát a tudományos-fantasztikus vonulattal szemben. De egyszer azért egy jó horrornak szívesen nekiállnék. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ha létrehozol valamit, aminek van eleje, közepe, vége és átad belőled egy kis darabot az olvasónak (vagy, ahogy Stephen King mondta, a szöveg által elindulhat a gondolatolvasás), az nagyon felemelő. Ugyanakkor mindig ott van a kétkedés, a frusztráció, hogy ez akkor most tényleg kész van-e, tényleg méltó-e arra, hogy megmutassam másoknak. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Úgy éreztem, első regényem hangvétele annyira személyes, hogy felesleges írói álnévvel eltávolítani magamtól. Ez szerintem a továbbiakban is így marad.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A sci-fi és misztikus történetek a legmeghatározóbb élményeim között vannak. Mindig is foglalkoztatott, hogyan próbáljuk megérteni a világunkat és hogy mennyire izgalmas, ha anomáliákat találunk benne, amik új felfedezésekhez, újfajta megértéshez vezetnek. Úgy gondolom, ha a jövőben krimi írásába kezdek, abban is tuti lesznek sci-fi vagy fantasy elemek. Végül is a legtöbb romantikus kapcsolat sem szűkölködik érdekes anomáliákban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Majdnem kiugrottam a bőrömből.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sokáig impulzív volt, de miután Londonba költöztem és a szakítottam a színházzal, úgy éreztem, szükségem van egy olyan tevékenységre, amibe kreatív energiát tehetek. Azóta igyekszem tudatosan foglalkozni vele. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ahogy mindenki, én is szeretem a váratlan pillanatokat és azt is, ha a cselekmény abszurd fordulatot vesz. Például amikor Csongor rájön, hogy Magyarország felszívódott a térképről.

Maga az írás folyamata, úgy vettem észre, nagyban függ a mentális állapotomtól. Nagyon nehéz olyankor írni, ha épp magam alatt vagyok és könnyebben megy, ha jönnek a szivárványok meg az unikornisok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Bármi lehet inspiráló sőt, szerintem valamilyen szinten minden az, de igyekszem abban a témában köteteket olvasni, amiről éppen írni szeretnék. A tavalyi év leginspirálóbb sci-fi élményei Liu Cixin Háromtest probléma trilógiája és Adrian Tchaikovsky regényei voltak (Az idő gyermekei, A pusztulás gyermekei). Amikor valaki képes egy unásig kivesézett témát újszerűen megközelíteni, – ahogy ezek a szerzők a földönkívüliekkel való interakcióval tették – az nagyszerű érzés, és arra motivál, hogy te is letegyél valamit az asztalra.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Szerencsére van néhány ismerősöm, aki foglalkozik írással, nekik szívesen megmutatok részleteket, vagy küldöm el tesztolvasásra a kéziratot. Írástechnikai könyvek azt szokták javasolni, hogy várj addig, amíg te magad befejezettnek érzed a szöveget, de a kísértés mindig ott van, hogy megmutasd, min dolgozol. Építő jellegű kritikát amúgy ritkábban kap az ember, a „tetszik-nem tetszik” vélemények pedig legfeljebb a motivációban segítenek. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A szüleim és a testvérem is nagyon büszkék rám és izgatottan várják, mi lesz a folytatás. Édesanyám pont tegnap mondta, hogy szerinte mindenképpen romantikus regényt kellene írnom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Gyakorlásképpen írok novellákat, amiket rendszeresen meg is osztok Facebookon. Januárban pedig elindult weblapom a kasaferenc.com címen. Dolgozom egy új regényen, egyelőre inkább az anyaggyűjtés és a sztori fejlesztése zajlik, de nagyon remélem, hogy sikerül egy érett, kifinomult sztorival előrukkolni.


Köszönöm az interjút Kása Ferenc!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Kása Ferenc írói oldala

Napkút Kiadó

2021. július 24., szombat

Interjú Illyana Sanara írónővel "A történet, ami a legközelebb áll hozzám az Álommester és a folytatások. De karakterként, aki a legközelebb áll a szívemhez, az Jung Bak-ha, a SU-KI című párosan írt LMBTQ tetralógia általam alkotott karaktere."

Most egy olyan írónővel volt szerencsém beszélgetni, akinek nemcsak az írásmódja színes és változatos, de még a hobbija is, mert amellett, hogy ír, könyves tárgyakat is készít, pl.: könyves nyakláncokat, könyvjelzőket, féldrágakövekből készült ékszereket és sok egyéb mást is. Ez az illető nem más, mint Illyana Sanara, aki a könyveivel nem csak fantasy világokba repít el, hanem LMBTQ+ kérdéseket is feszeget, illetve a távol-keleti kultúrákba is betekintést enged. Köszönöm, hogy beszélgetett velem.


Moncsi:
 Honnan jött az ötlet, hogy írni kezdj? Mi volt az a fordulópont az életedben, ami ide vezetett?

Illyana: A dolog eléggé régre nyúlik vissza. 1988-ban elvesztettem édesapámat. Nem igazán tudtam felfogni és elfogadni gyerekfejjel, így az írásban találtam meg azt a lehetőséget, amivel kimesélhettem magamból.

Moncsi:
 Hogyan jött az érdeklődésed a Távol-Kelet iránt? Mi az, ami megfogott benne?

Illyana: 1982-83 magasságában már hangalámondásos nindzsás és szamurájos filmeken szocializálódtam. Az első igazi és élénk élmény valamikor 83' nyarán volt, Bruce Lee Nagyfőnökét vetítették le a szüleim munkahelyén és emlékszem, hogy édesapám az étkezőben felállított biliárdasztalra ültetett, onnan nézhettem „biztonságosnak” vélt távolságból. De az elővigyázatosság nem volt elég. Beszippantottak a „csíkszeműek”.

Moncsi:
 A történeteidben szerepelnek egy-egy mondán alapuló elemek is, ezek mennyire hasonlítanak a valós mondákra, mennyire egyeznek meg az eredetivel, vagy ezeket átdolgozod kicsit?

Illyana:Ha van hasonlóság, nem tudatos. Általában a történet befejezése után tudatosul bennem, hogy hoppá.

Moncsi:
 Mi miatt döntöttél úgy, hogy a történeteidbe LMBTQ+ elemeket vigyél? Van ennek valamilyen jelentősége a Te számodra?

Illyana: Mivel már egészen kicsi gyerekként „más” voltam, mint a környezetemben élők – Ázsiamánia, olvasásmánia (5 évesen a Népszabadságból és a Képes Újságból tanultam meg olvasni) és hát barátaim sem voltak – mindenkit megértek és együtt tudok vele érezni, aki nem hasonlít a nagy átlaghoz. Az LMBTQ-val 24 évesen ismerkedtem meg – bár akkor nálunk még nem igazán volt elterjedve ez a név – a babám elvesztése és egy csúnya szakítás után. Mint említettem, nem igazán voltam barátkozós típus, azonban ebben a közösségben találtam rá olyan emberekre, akik megértettek. Néhányukat a mai napig jó barátomnak tudhatom.

Moncsi:
Miért pont fantasy zsánerben kezdtél el írni? Hogy jött ez az ötlet?

Illyana: Apa halála után teljes egészében a mitológiák, vallások kutatása felé fordultam (11 évesen). Olvasmányaim – az iskolai kötelezőkön kívül'' nemcsak a Fable-Nemere-Leslie L. Lawrence hármasban merültek ki, hanem olyan történetek is megjelentek azok között, amik a különböző mondákra, legendákra épültek, vagy épp az akkoriban felvirágzó fantasyk voltak, mint a Hawk and Fisher sorozat, vagy a Kaland, játék, kockázat könyvek. Az 1985-ös Vörös Szonja című film volt sokáig a kedvencem, majd a 88-as Willow – szerintem nem volt olyan lány, aki nem volt szerelmes Madmartiganbe - és mivel túlságosan élénk volt a fantáziám, nem igazán volt más választásom, és varázslat, valamint sárkánymániásként a misztikumba ásni magam. 1992-ben kezdtem el megalkotni Ryon világát, ami 96-ig finomodott – mitológiával, térképpel, történelemmel. Akkor kezdtem el írni a Fekete köpeny és ezüst rózsa című klasszikus fantasymat. Ami az évek folyamán kinőtte magát egy nagyobb, monumentálisabb dologgá és talán sosem lesz vége.

Moncsi:
A karaktereidet valós személyekről formázod, vagy mind kitalált alakok?

Illyana: Is-is. Nem tagadom, vannak karaktereim, akik abszolút önálló életre kelnek néhány oldal után, annak ellenére, hogy mondhatni kockadobással kerülnek megalkotásra. De vannak olyan karaktereim is, akiket létező személyekről mintáztam.

Moncsi:
Milyen érzés egy olyan világot megteremteni, és olyan karaktereket megalkotni, amelyek és akik nem léteznek a való világban?

Illyana: Egy szóval: a legjobb. Miközben a való életben nagyon sok dologgal szembesülünk, amik csak a pusztítást hozzák magukkal, egy világ teremtésében, a karakterek megalkotásában a legjobb érzés maga a Teremtés.

Moncsi:
Van olyan regényed, ami nagyon a szívedhez nőtt, vagy olyan karakter, akit nem tudsz elengedni? Ha igen, akkor melyik regényed, vagy karaktered az? Miért az/ő áll a szívedhez a legközelebb?

Illyana: A történet, ami a legközelebb áll hozzám az Álommester és a folytatások. De karakterként, aki a legközelebb áll a szívemhez, az Jung Bak-ha, a SU-KI című párosan írt LMBTQ tetralógia általam alkotott karaktere. Ő a kedvenc „kölyköm” az első pillanattól kezdve. Nemcsak a történet fantasy- és misztikummentessége miatt, hanem a kihívás miatt, amit Bak-ha karaktere jelent. Akit azonban a legnehezebb elengedni, az egy páros a Napkirály lánya című klasszikus fantasymból. Fiana és Marshall kettőse és az ő kapcsolatuk annyi fájdalmat rejt, hogy képtelenség nyugodtan elengedni a kezüket.

Moncsi:
Milyen könyvön dolgozol most?

Illyana: Nehéz kérdés. Az Álommester folytatása, vagyis már a harmadik- Tükörhatás - és negyedik – Csillaggyermek- rész. A Vadmacskák trilógia második kötete, a Háború démona – ami szintén egy fájdalmasabb élmény, mivel az egyik karaktert „megszemélyesítő” múzsa tavaly váratlanul meghalt. A Tündérvér című ír mitológiára és csipetnyi World of Darknessre épülő urban fantasy is terítéken van. A Stigma című teológiai témákat feszegető dark fantasy novella-ciklus is készül, ami 10 évvel napjaink után játszódik. Folyamatban van az Árnyjáték című gaslamp fantasy is Trillyan Avaellel közösen. Illetve belekezdtem egy misztikus young adult történetbe, ami Ausztráliába visz el. Persze van pár pihenő pályán várakozó történet is, mint a Boszorkányok ivadéka, ami magyar vizekre visz, a Lámpás és Holdfény egy saját világra épülő romantikus low fantasy, a Calypso barlangja egy romantikus-krimi-vígjáték Máltáról és az egy Könnycseppnyi napfény című fantasy, ami az afrikai-leginkább a yoruba – törzsi hitvilágot veszi alapul csipetnyi óegyiptomi vonatkozással. Természetesen vannak még kollaborációk, amik folyamatban vannak, mint a SU-KI Ohayo Nikkivel, vagy egy science fiction, amit világteremtő barátommal – közösen alkottunk már pár rpg-t-, Aqil-lal készítünk Hajnaltörő címmel. Illetve Anne Priesttel egy epic fantasy sorozaton dolgozunk, meg egy külön projekten, a Megszállott bukásán, ami egy történelmi vonatkozású dark fantasy.


Moncsi: 
Ha jól értesült vagyok, vannak olyan művek, amit többen írtatok. Milyen volt több íróval is együtt dolgozni? Merült fel írás/munka közben valamilyen gondotok/problémátok? Hogy vettétek az akadályokat?

Illyana: Alapjában véve az egyik legjobb dolog a kollaborációkban, főleg, ha napi szinten „együtt mozog” a két fél, hogy látjuk egymás és a saját magunk hibáit is. Sokkal gyorsabban és gördülékenyebben halad az írás, mert ott vagyunk a másiknak, hogy segítsünk, ha megakad. Persze, vannak helyzetek, amiket nehezebb megoldani, leginkább, ha egy harmadik fél is bekerül, aki az élő fába is beleköt. De idővel ezeket a nehézségeket is le lehet küzdeni egy süti és kávé társaságában.

Moncsi:
Mit szólnak az olvasóid ahhoz, hogy több zsánert gyúrsz össze a történeteidbe?

Illyana: Nem tudom. Nem igazán osztják meg velem az ilyen gondolataikat. Szerintem nincs vele bajuk. Akinek van mondjuk az LMBTQ vonallal, az úgy is átugorja azokat a részeket, és persze van más, ami miatt kedvelheti a történetet.

Moncsi:
Milyen visszajelzéseket kaptál azzal kapcsolatban, hogy az LMBTQ+ zsáner is megtalálható a regényeidben?

Illyana: Igazából még nagyon régen kaptam/kaptunk negatív véleményt a SU-KI-ról, mert az olvasó szerint sok volt a történetben ez a vonal. Bár a mai napig nem értem az ellenérzését, hisz, amikor elkezdte olvasni, tudta mire vállalkozik.

Moncsi:
Térjünk át kicsit a hobbidra is. Honnan jött az ötlet, hogy könyves szuveníreket és ékszereket készíts?

Illyana: Ékszereket több, mint 15 éve kezdtem el készíteni, eleinte csak magamnak, a barátaimnak és a családtagjaimnak, így akkoriban csak hobbi volt. Majd szülővárosom kézműves, hagyományőrző csapatához csatlakozva, már kicsit másabb jelleget kezdett el ölteni, végül már nemcsak hobbi lett. Újabb és újabb technikákat, alapanyagokat kezdtem el felfedezni végül az üveglencsés alapok megismerésével együtt jött a könyves szuvenírek ötlete. Jelenleg főállásban készítem az ékszereket.

Itt azért kitérnék a valódi hobbimra. Mostanság kezdtem el újra festeni és rajzolni. És itt is igyekszem új technikákat megtanulni, mint az olajpasztell használata farost lapra.

Moncsi:
Milyen féldrágakövekből készítesz szívesen ékszereket és milyeneket? Mennyire időigényes egy-egy ilyen alkotás elkészítése?

Illyana: Teljesen változó az ásványok jellege, jelentése, formája. Személyre szabottan készítem az ásvány ékszereket, vagy épp egyes mitológiákat, kultúrákat alapul véve alkotok meg bonyolultabb formákat. Nemcsak ásványokkal és üveglencsés alapokkal dolgozom, hanem üveggyöngyökkel, kabosonokkal is. Az alkotás lehet tíz perces is, de van olyan nyakláncom is, amiben több mint 15 munkaóra van. A leghosszabb ideig egy peyote technikával fűzött, 5 centi széles karkötő elkészítése tartott: ebben több mint 50 óra munkám volt. Egy egyszerűbb 4 centi széles gyöngygallér megfűzése 3 órás. Szóval, elég változó.

Moncsi:
Mik a terveid a jövőre nézve?

Illyana: Elég nehéz kérdés. Nem könnyű válaszolni, hogy ne legyen sablonos, de idei terveim közt szerepel befejezni négy könyvet. Egészségesnek lenni – vagy legalábbis egészségesebbnek lenni. Boldognak és a világ szépségeire gyermekien mosolygósnak lenni.

Élni.

Moncsi: Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy beszélgetett velem, és hogy betekintést engedett az ő világában. Élveztem ezt a beszélgetést, megtisztelő volt a számomra.

Illyana Sanara hivatalos oldala
Newline kiadó

2021. július 23., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Sütő Fannival készült interjú ("Játszani szeretek igazán, és a fantasyban rengeteg lehetőségem nyílik erre.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Sütő Fannival kérdezem az írásról és a világteremtésről.


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?

Igazából elég sok zsánerben írok – bár mind a spekulatív irodalom kategóriájába esik. Kedvenceim az urban fantasy, a mágikus realizmus és minden más, ahol a valóság és képzelet határa összemosódik. Szeretem a saját világunkat alapul venni, és belecsempészni a varázslatot. Játszani szeretek igazán, és a fantasyban rengeteg lehetőségem nyílik erre.

 

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Általában egy Pinterest boarddal kezdem, mert legtöbbször hangulatok, képek jelennek meg előttem, aztán hamarosan követi egy Spotify-lejátszási lista is. Sok történeten dolgozom egyszerre, így általában hagyom, hogy szép lassan, természetesen növekedjenek a dolgok az elmém egyik zugában. Aztán amikor ténylegesen elkezdek írni, szinte maguktól jönnek a dolgok.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Hm, még sosem mértem ezt így le, de ahogy az előző kérdésnél is említettem, nálam lassan, organikusan növekednek a világok, mint a növények. Nem töltök külön időt a világ kidolgozásán, mert az szerves része a történetnek, amit nem tudok tőle elválasztani.

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Engem az égadta világon minden megihlet. Neil Gaiman mondott olyasmit egyszer, hogy az író fejében minden megy a komposztra, aztán ott összerottyan valamivé. Én is csak bedobálom a dolgokat (az életem eseményeit, gondolatokat, érdekes beszélgetéseket, stb.) aztán várom, hogy kifőjön a sztori.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Legnehezebbnek azt érzem, hogy sokan még mindig nem veszik komolyan a fantasyt (főleg itthon), na meg a női írókat sem. Ezekkel az előítéletekkel feleslegesen fárasztó küzdeni.

A legkönnyebb az ötletek kitalálása. Tényleg mindenről eszembe jut valami, már csak annyi idő meg agy és kéz kéne, hogy ezeket mind le tudjam írni.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Szerintem az „újdonság” túlértékelt. Ha belegondolunk, már a nagy görög tragédiák is klasszikus mítoszok remixei voltak, Shakespeare darabjairól nem is beszélve… Régi elemekkel valami frisset alkotni viszont abszolút nem lehetetlen, én erre törekszem. Mindig lenyűgöz, hogy milyen sokféle ember van, milyen sokféleképp látjuk a világot, és szeretem, amikor ezt a történetekben is viszont látom az író egyedi gondolkodásának köszönhetően.

 

Számodra milyen az igazán jó fantasy?

Szeretem az eredeti ötleteket, és az okos megoldásokat, legyen az egy csavaros cselekmény vagy kis utalások, kikacsintások. Az is fontos, hogy érdekeljenek a karakterek. Ha valamiért elvesztik a támogatásomat vagy felidegesítenek, akkor kb. ellendrukkerükké válok, azt pedig senki sem szeretné.

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Témákban és változatosságban még lehetnek elmaradásaink a külföldi írókhoz képest, de azt gondolom, a magyar fantasztikum évről évre egyre erősödik. Már vannak kifejezetten spekulatív irodalomra irányuló nívós pályázatok és én fényesnek látom a jövőt.

Nagyon szeretem például Moskát Anita írásait, nekem ő abszolút példakép. Illetve örök hálával tartzom Tallódi Julinak, aki megismertette velem az urban fantasy műfaját.


2021. július 19., hétfő

S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei "Ebből a történetből sokan tanulhatnánk, mert olyan üzenetek vannak elrejtve benne, mint saját magunk megismerése és elfogadása. Hogy nem számíthatunk másokra sokszor, csak saját magunkra. "

Szeretném megkérni minden 18 év alatti kedves olvasónkat, hogy az alábbi cikket csak szülői engedéllyel olvassa el.

Most egy olyan megtiszteltetés ért engem, hogy egyik szerkesztőtársam S. A. Locryn legújabb könyvét olvashattam el, amely az Edinburgh kék fényei címet kapta. Ez a regény Lmbtq+ zsánerben íródott. Köszönöm a lehetőséget a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és S. A. Locrynnak, hogy megírhatom e különleges történetről a véleményemet a magazin számára.

S. A. Locryn:
Edinburgh kék fényei

Tartalom:

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.

Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.

Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.

Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.

Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

Véleményem:
5/5

Most egy olyan történetről van szerencsém nektek véleményt írni, amelyet személy szerint alig vártam, hogy már megjelenjen. Az alaptörténetet az írónő már régebben megírta úgy mint egy novellát. A novella címe Egy nap volt. Ez alakult át, egy nem mindennapi könyvvé. Az eredeti történet két mentősről szól, akiknek meg kell ismerniük saját magukat és egymást is. De ez egyiküknek sem megy könnyen.

Dennis egy transznemű férfi, akit a családja kitagadott csak azért mert más, mint ők. Egyedül Marah nagymamájával tartja a kapcsolatot. Ő áll mellette a távolból, de így is mindenen egyedül kellett keresztül mennie. Egyedül csinálta végig azt, amit elhatározott.

Davis egy Afganisztánból hazatért katona orvos, akinek nem volt könnyű sorsa kint. Nem csak azért mert sok szörnyűséget látott, hanem azért is, mert fogságba került, és utána nem találta önmagát.

Ezért örült annak, hogy lehetősége nyílt otthon elhelyezkednie, mint mentős.

A történet Skócia fővárosában Edinburgh-ban játszódik. A két főszereplő Davis Norfolk és Dennis Haugthlington. Két olyan ember, akinek meg kell ismerniük saját magukat is egymáson kívül.

Ebből a történetből sokan tanulhatnánk, mert olyan üzenetek vannak elrejtve benne, mint saját magunk megismerése és elfogadása. Hogy nem számíthatunk másokra sokszor, csak saját magunkra. Dennis élete is ilyen. Sajnáltam szegényt. Megmondom őszintén, ha volt a történetben olyan szereplő, akit többféleképpen ki tudtam volna végezni, akkor az Dennis apja, Richard Haugthlington. Nem tudom elképzelni azt, hogy eldobom a gyermekemet csak azért, mert más. Bevallom ezért is nagyon szimpatizáltam Dennisszel, meg talán épp azért, mert nagyon sok közös vonást fedeztem fel vele olvasás közben. Benne egy erős embert ismerhet meg az olvasó. Egyrészt, mert az egész átalakulását egyedül, segítség nélkül csinálta végig. Attól függetlenül, hogy a nagyanyja titokban támogatta. Egyedül volt, amikor fájdalmai voltak. Nem csodálkozom azon, hogy bizalmatlan és tüskés lett.

Davis egész más családban nőtt fel. Igaz, az ő szülei is vallásosak, mint Dennisé, de mégis elfogadóbbak. Az édesapja presbiteriánus lelkész, ahogy az öccse, Thomas is. Davis a középső gyermek a családban. Kettő nővére és kettő öccse van. De ő mindig is érezte azt, hogy más, mint a családja többi tagja. Sokáig a szexuális irányultságával sem volt tisztában. Próbálkozott ugyan nőknél és férfiaknál is. De még így is sokszor azt gondolta magáról, hogy aszexuális.

Ezt az elméletet akkor kezdi megcáfolni, amikor érzelmeket kezd táplálni kollégája, Dennis iránt.

Eleinte nem jönnek ki túl jól. Sokszor bunkó módon viselkednek egymással. De ez náluk egyféle védekezési mechanizmus is.

De hogy ne mondjak túl sokat a történetről és ne legyen túl spoileres, ezért megpróbálom összeszedni most nektek azokat, hogy mik azok, amik tetszettek, és mik azok, amik nem.

Ami tetszett a történetben:

Az, ahogy a két férfi az elejétől szívta egymás vérét. Bár ez egy védekező mechanizmus a részükről, mégis lehetett érezni közöttük a távolságtartást, az óvatosságot és a tiszteletet. Ha az egyik kicsit messzire is ment a másikkal szemben, elnézést kért, vagy visszavett a modorából. Tetszettek a zsörtölődések. De lehetett látni a kapcsolatukon azt, hogy egymásért bármit képesek lennének megtenni. Irigyeltem Davis és Adrian kapcsolatát. Lehetett látni azt, hogy már nagyon régóta barátok, és nemcsak a katonaságban ismerkedtek meg. Szinte minden fontos életeseményen egymás mellett álltak. Adrian úgy védi Davist, mint egy igazi anyamedve a bocsát. Ő az egyetlen személy Dennisen kívül, aki helyre tudja tenni Davist. Tetszett a kapcsolat Dennis és Nat között is. Nem csak kollégák lettek, hanem szinte testvérek. Nat fiatalabb ugyan Dennisnél, de úgy áll mellette, mint egy bástya. Mindig számíthat rá. Igaz, bepróbálkozott Dennisnél, és nem esett neki jól az elutasítás. De ez nem tántorította el őt attól, hogy barátok legyenek. Davist, a mogorva medvét is könnyen megszerette. Davis vele tudott a legkönnyebben együtt működni Dennisen kívül. Tetszett az, hogy a szereplők emberi alakot öltenek. Nem azok a macsók, ki vagyok én szereplők, nem kérkednek azzal, hogy itt vagy ott jártam, ezen vagy azon mentem keresztül. Tetszett a leírás, amellyel az írónő leírta Davis álmait és félelmeit. Azt amit át kellett élnie. Bár ezt nagyon nehéz volt olvasni. A történetben tetszett még az, hogy nem hirtelen bontakozott ki a kapcsolat Dennis és Davis közt, hanem lassan és fokozatosan. Közben voltak pillanatok, amikor mind a kettőt meg tudtam volna valami miatt fojtani, vagy fejbe verni gumikalapáccsal, hogy térjenek már észhez.

Ami még tetszett, az Toby fejlődése és átalakulása. De a kedvencem akkor is Davis megnyilvánulásai Dennis felé. Megmutatta, hogy egy mogorva medve, aki néha lópokróc, mégis tud őszintén, tiszta szívvel és lélekkel szeretni. És nem fél kimutatni.

Mi az, ami nem tetszett a történetben:

Első és legfontosabb, amit meg kell említenem, az Dennis családja. Már akkor sem voltak szimpatikusak, amikor mesélt róluk, de amikor megjelentek a történetben, és jobban beleláttam a fejükbe, egyszerűen ingereltek. Nem csak Davis, én is büszke vagyok Dennisre a döntései miatt.

Mi az, ami nekem hiányzott a történetből:

Szívesen olvastam volna arról bővebben, hogy Davis hogyan ismerkedett meg Jamie-vel és hol. Szívesen olvastam volna még arról is, hogyan reagáltak Davis szülei Dennisre és arra, hogy együtt élnek. Megismertem volna őket közelebbről. Szívesen olvastam volna arról, hogy Davis hogyan viselkedik Adrian és a családja körében. Szívesen olvastam volna Dennis kicsit részletesebb átalakulásáról. Remélem a következő részben kapok válaszokat a kérdéseimre.

Kérdések:

Mit érzett Dennis, amikor rájött ki is ő valójában? Hogy álltak Davis szülei a kapcsolatukhoz? Miért ennyire elutasító Dennis apja? Mi történt valójában Davissel Afganisztánban? Toby miért kötekedett ennyire a csodacsapattal?

ha, sok kérdésem van még, ezek közül akadnak olyanok, amikre kaptam választ, és olyan is, amire nem. De ha mindet feltenném, reggelig itt ülhetnénk.

Még egyszer szeretném megköszönni a bizalmat A. S. Locryn írónőnek és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elolvashattam és véleményezhettem Davis és Dennis történetét. Az Edinburgh kék fényei c. könyv nagyon a szívemhez nőtt. Nem akartam befejezni az olvasását, de sajnos elfogytak a lapok. Aki elolvassa a fiúk történetét, sokáig fog még rájuk gondolni. Én nagy szeretettel várom a folytatást. És üzenem az írónőnek, hogy siessen velük. De a viccet félretéve, mindenkinek ajánlom e történetet, aki nyitott valami újra, valami másra. Elfogadónak kell lennünk. E regény igazából arról szól, hogy elfogadjuk és megismerjük magunkat, úgy ahogy azt Dennis és Davis is tették. Hosszú út, göröngyös, de nem lehetetlen. Ez a történet a szívemet melengette át.

2021. július 18., vasárnap

Előolvasás: Dee Dumas: A herceg háremében - ("Igazi keleti romantika, tűzes és szenvedélyes, akár az írónő eddigi történetei. Letehetetlen könyv, titok és botrány övezi e históriát. Abszolút nem fog unatkozni az olvasó, sőt merem állítani, hogy egy este alatt fogja kiolvasni. Ez a történet nem fog elereszteni, ahogy engem sem eresztett. ")

Szeretném megköszönni Dee Dumas írónőnek és Soraya Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasni A herceg háremében című regényt. Rég olvastam Dee Dumas írónőtől könyvet. Mikor megtudtam, hogy új kiadója lesz, és ráadásul májusban megjelenik a következő könyve, én tűkön ülve vártam, hogy kezembe vehessem. Mindig is szerettem tőle olvasni, hisz az ő könyvei által ismerhettem meg ezt a csodás, érdekes keleti világot. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy elolvashatom megjelenés előtt ezt a lebilincselő történetet, mely számomra nagy kedvenc lett.

 Dee Dumas:
A herceg háremében

Tartalom

Amira vagyok és Szaúd-Arábiában élek a szüleimmel. Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy támogassam őket, hiszen édesanyám nagyon beteg.Sokat járok édesapámmal a helyi piacra, ahol tánccal szórakoztatom az embereket, abban bízva, hogy elég betevő jut így az asztalunkra. Így ismertem meg egy szaúdi herceget, aki magával vitt a palotájába. Azt mondta, segíteni szeretne rajtunk, ám a háremébe kerültem. Ghaalib sok időt tölt velem, azt hiszem kezdem megkedvelni. Édesanyám viszont kórházban van, állapota egyre rosszabb, súlyos betegsége gyógyíthatatlan. Ráadásul elég fájdalmasan érint, amikor kiderül, hogy a hercegnek feleségül kell vennie a számára kiválasztott nőt és tudod, nem tehetek ellene semmit. Végül utolér a fájdalmas igazság, egy olyan hír, mely teljesen megváltoztatja Ghaalib és az én életemet is.

Amira és a herceg feje felett összecsapnak a hullámok, miután a lány édesanyja meghal. A két fiatal útja különválik, de vajon találkoznak újra, hogy boldogok legyenek együtt? És ki tudja, milyen sötét titkokat rejteget a jövő számukra...

Véleményem
5/5

Atyaég!
Imádtam!
Ezek után nem bánnám, ha minden évben kettő könyvvel jönne ki az írónő. Garantáltan imádnám. Nem gondoltam volna, hogy mégis ilyen nehéz lesz megírnom a véleményemet. Hiszen összevissza csaponganak a gondolataim, érzelmeim. Alig tudtam letenni a könyvet. Elképesztő! Mennyi mindenen kellett keresztülmenniük, Amirának és Ghaalibnak. Én végig nagyon drukkoltam nekik. Izgultam, hogy vajon együtt maradnak-e, szerelmük az összetartozásuk elég erős lesz a megpróbáltatásokkal szemben?


Igazi keleti romantika, tüzes és szenvedélyes, akár az írónő eddigi történetei. Letehetetlen könyv, titok és botrány övezi e históriát. Abszolút nem fog unatkozni az olvasó, sőt merem állítani, hogy egy este alatt fogja kiolvasni. Ez történet nem fog elereszteni, ahogy engem sem eresztett.

„A nevem Amira al-Afhram, és nagyon szeretnék hinni abban, hogy egyszer engem is megtalál a boldogság, és elér majd a szerelem forró lángja, mint ahogy annak idején a szüleimet.”

Tetszett az, hogy nem voltak felesleges részek a könyvben,  minden helyzet pont annyit láttatott, amennyit a maga jelenet megkívánt. Kedvencem a tengerparti rész lett. Ott váltak igazán boldoggá és vidámmá szerelmesek. Ez tisztán átjött számomra.

„(...) a szeme... A szeme maga a sötét éjszaka.” 

A másik kedvencem, nem is jelenet, hanem inkább egy karakter, Ghaalib unokatestvére, Shibel. Az ő történetét is szívesen olvasnám, sőt Amira testőrét is Ghani-ét is.De ami utána jött. Uhh, hát erre igazán nem számítottam. Nem kis csavart dobott be az írónő. Engem totál meglepett vele. Egyik botrány, a másik után.

„Kell nekem, de nem a hárememben lévő nők számának a gyarapításához... Egyszerűen csak kell, azt akarom, hogy mindig mellettem legyen.”

Sokszor nehéz olyan könyvről megírnom véleményemet, ami esetében vigyáznom kell, hogy el ne kotyogjak fontos részleteket belőle. Dee Dumas egy igen érzelmes, romantikus történetet írt, egy kis csepp erotikával fűszerezve, és hogy semmiképpen se lehessen unalmas a történet csempészett bele egy kis botrányt, intrikát is. Ami számomra még lélegzetelállítóbbá tette az olvasást.

Sose tudtam, mi fog következni a következő oldalakon, teljesen magával ragadott. Nem volt egyáltalán kiszámítható, sőt, élveztem Amira és Aligha beszélgetéseit, hogy bizonyos esetekben magázta, hol pedig tegezte a herceget. Én meg vártam, vajon mit lép erre. Szóval nagy kedvencemmé vált ez a történet. Igazából ennél többet nem is tudok mit mondani, csak azt, ha még nem tetted, szerezd be. Olvasd el!

A tartalom és a borító forrása: deedumas.hu

A könyvet itt tudod előjegyezni:

Dee Dumas írói oldala 

Soraya Kiadó


2021. július 17., szombat

Előolvasás: Kopácsi Krisztina: Fagypont - ("Annyira, hogy végére szinte pofára estem, mert semmi nem úgy történt, ahogy levezettem magamban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi csavart fog beletenni az írónő. Bár gondolhattam volna, hiszen az előző könyvében is voltak meglepetések. Így aztán ebben a regényben sem maradhattak ki a csavarok, ettől lett még izgalmasabb a sztori. ")

Szeretném megköszönni Kopácsi Krisztina írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam Fagypont című könyvét. Számomra mindig megtisztelő, ha  megjelenés előtt elolvashatok könyveket,  különösen egy olyan írónő könyvét, akinek a munkássága  számomra nagy kedvenc lett. Köszönöm.

 Kopácsi Krisztina
Fagypont 

 


Tartalom:
Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.
Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.
Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.
Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.


Véleményem
5/5

Mit ne mondjak, az első kötet után ez  a második (a Fagypont) lett a  legjobb, sőt iszonyatosan izgalmas olvasmánynak bizonyult.
Annyira, hogy a végére szinte pofára estem, mert semmi nem úgy történt, ahogy levezettem magamban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi csavart fog beletenni az írónő. Bár gondolhattam volna, hiszen az előző könyvében is voltak meglepetések. Így aztán ebben a regényben sem maradhattak ki a csavarok, ettől lett még izgalmasabb a sztori.
Lendületes, sodródó történetet olvashattam, cseppet sem volt unalmas, minden oldala tartogatott meglepetést számomra. Liamet imádtam, fura egy fazon, annyi szent.
Most mondjam, hogy itt is megkedveltem a két mellékszereplőt? Liam és Emma azok. Igen, igen bizony. Rájuk gondoltam. Róluk is szeretnék külön történetet olvasni.
Ahh, faház, tél, kandalló. Mennyei! Imádnám. Ez a kedvenc jelenetem. Itt csúcsosodik ki a történet, és itt estem pofára. Mert kiderültek a titkok, de még milyen titkok! Itt aztán voltak rejtélyek a történetben, nem gondoltam volna, hogy ennyi minden fog  egyszerre  kiderülni a végére. Nem hiába,  jó kis történet lett. Minden adva volt, hogy az ember lánya egy letehetetlen könyvet kapjon kézhez, és addig fel se álljon, amíg ki nem olvassa. Így voltam én is ezzel, alig tudtam letenni, mert hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz a vége. Ki nyeri el Ashley szívét? Ki a zaklató? Mi, miért történik Ashley-vel? Nem egy szokványos romantikus történet ez. Bővelkedik ármányokban, gyűlöletben, és szerelemben is.
Amikor először elolvastam az írónőtől a Sötét múltat, akkor azt gondoltam, vajon a következő műve felülmúlja-e majd? Most, hogy a Fagypontot is olvastam, az a kérdésem, hogy a harmadik rész mennyire fogja felülmúlni az előző könyveket. Azt el kell ismerni, hogy Kopácsi Krisztina tehetséges mesélő. Szeretem, ahogy vezeti a történetet, hogy nem engedi lankadni a figyelmem, mindig történik valami a könyveiben a főszereplőivel.

Abszolút a kedvencem. A könyv is, és az írónő is. Bízom benne, hogy sosem fogy ki az ötletekből. Imádom, ahogy ír. Bátran merem ajánlani nektek Kopácsi Krisztina: Fagypont című könyvét, érdemes beszerezni és megjegyezni a regényírónő nevét.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Kopácsi Krisztina szerzői oldala

 

Hajnal Kitti: Falak ". Ezt a könyvet, olyanoknak ajánlom, akik nem félnek kilépni a komfortzónájukból, és nyitottak új élményekre. Szeretnék megérteni, mi zajlik le egy emberben, aki fél felvállalni önmagát. "

Szeretném megkérni minden 18 év alatti kedves olvasónkat, hogy az alábbi cikket csak szülői engedéllyel olvassa el.

Most egy olyan könyvről hozok nektek véleményt a Magyar Szerzők Könyvei Magazin számára, melyet barátnőm, mentorom és a magazin főszerkesztője Kovács Ági ajánlott nekem. Ez a regény nem más, mint Hajnal Kitti: Falak c. regénye, amely Lmbtq+ zsánerben íródott. A történet magában komoly témát boncolgat, mégis humoros és szórakoztató.

Hajnal Kitti: Falak

Tartalom:

Te hazudtál már magadnak? Próbáltál valaki más lenni?

Áronnak egészen jól megy, amikor azonban új albérletbe költözik, a lelke mélyén sejti, hogy teljesen fel fog fordulni az élete, és nem csupán új, hanem régi kihívásokkal is szembetalálja magát.

A főbérlője, Márk nyíltan meleg, és abszolút úgy él, ahogy neki tetszik. Áront először megdöbbenti, majd elvarázsolja ez az őszinte hozzáállás, amikor pedig megismeri Márk barátait, olyan útra lép, amire korábban sosem mert volna…

Értékelés:
5/5

Ez az első könyvem Hajnal Kitti írónőtől, de nem az utolsó. Ezt a könyvet Kovács Ági ajánlotta a figyelmembe, hogy imádni fogom és sokat fogok rajta mosolyogni. Ebben nagyon is igaza lett, mert tényleg imádtam. A könyv végén szinte sajnáltam azt, hogy vége a történetnek. Szurkoltam nagyon a főszereplőknek és nevettem a csipkelődéseken. A szereplők ebben a könyvben, olyanok voltak számomra mintha körülöttem lennének. Nagyon valóságosnak tűntek, és ez nagyon ritka. Ebbe a történetbe nagyon bele tudtam élni magam.

Egy fiatal férfiről szól, aki fél felvállalni önmagát, és ezért másnak adja ki magát, mint aki valójában. Ez egész jól is megy neki addig, amíg el nem költözik a jelenlegi helyéről a lakótársa miatt, egy olyan személyhez, aki nyíltan felvállalja, hogy ki is ő, és melyik nemhez vonzódik. Főhősünknek, Áronnak meg kell tanulnia elfogadni önmagát. Ebben fog neki segíteni Márk, Patrik, Levi, Szilárd is a többiek.

A másik főhősünk Levi, aki sokszor választott rossz párt magának. Már akkor megtetszett neki Áron, amikor még nem tudta róla azt, hogy ő is vonzódik hozzá, csak elfojtja magában. Bár sejti azt, hogy nem lesz vele könnyű. Először azt hitte, hogy csak egy egyéjszakás kalandnak néz elébe, ami nem az ő stílusa, de úgy gondolta azért egy próbát megér. Áron pedig eleinte nem érti, ezért elkezd Leviért harcolni. Hogy sikerült-e nekik vagy sem azt megtudhatod a történetükből.

A könyv címe szerintem találó, de kissé talán mégis félrevezető.

A címe számomra azért találó, mert a főszereplőnek, Áronnak a belső falait kell lerombolnia azért, hogy az lehessen szabadon, aki szeretne lenni. A belső falakat néha könnyebb felépíteni és benne élni, mint lerombolni azokat. És ez nála nagyon is megmutatkozik. Mert e falak mögé bújik el.

Hogy miért félrevezető a címe?

Számomra azért, mert akár egy szobára is utalhat ahol falak vesznek körül, és azon belül történő dolgokat írja le, úgy mintha az illető egy szobában élné le az életét. De ennél a regénynél nem erről van szó.

A borítója számomra nagyon is érdekes és meghatározó volt a történet olvasása közben. Mert ahányszor ránéztem, nem tudtam eldönteni, hogy Levi vagy Áron van-e a borítón. Én még most is Levire szavazok.

A történetben szerepet kapnak még a szakmák is, ami igen érdekes. Mert ezek is lehetnének a központi témák.

Az írónő humorát és a szókimondását nagyon megszerettem. Egyedi és különleges számomra. Ezt a könyvet, olyanoknak ajánlom, akik nem félnek kilépni a komfortzónájukból, és nyitottak új élményekre. Szeretnék megérteni, mi zajlik le egy emberben, aki fél felvállalni önmagát.

Rengeteg kérdésre kaphatunk választ olvasás közben. Mondhatnám erre, hogy könnyed, romantikus és vicces. De ez vajon mennyire fedi a valóságot?

Hogy szerintem miről is szól a könyv? A szeretetről, barátságról, elfogadásról, önmagunk elfogadásáról, a társadalom előítéleteiről.

Ez a könyv egy csoda. Nagyon élveztem. Sok embernek a kezébe adnám, hogy olvassa el és gondolkozzon el egy kicsit. Hiszen mind emberek vagyunk nemtől, rassztól, nemi identitástól, vallási hovatartozástól függetlenül. Én még ugyan nem ismerem ezt a zsánert annyira, de az biztos, hogy sok könyvet fogok olvasni Lmbtq+ témában, már csak azért is, mert nyitott vagyok a világra és kíváncsi más emberek nézőpontjára is.

Hajnal Kitti könyveit, de főleg a Falakat bátran tudom ajánlani.


Kedvenc idézetek:


"-Kitálalt otthon – feleli helyette Márk vigyorogva, és nem is értem Szilárd morcosságát, amíg Márk nem folytatja. – Tudjátok, mit mondtak a szülei?
–Na?
– Hogy ha megtanulná néha bezárni a böngészőt, miután pornóoldalakat látogat, akkor most meglepődnének."

"Levi viszont nem álltat, nem ad hamis illúziókat, bármennyire is szeretném. Csak velem van, a tincseimet simítja, hagyja, hogy eláztassam a nadrágot a combján. Aztán szeretkezik velem, megmutatja, hogy van helyem a világban. Mellette. Önmagamként. Nem tudom, adhatna-e most többet ennél…"

"Ő volt az egyetlen, akinek mindent elmeséltem. Nem ítélt el, soha, semmiért. Akkor sem, amikor bevallottam neki, hogy egy fiúval élek. Amit nem mertem elmondani a szüleimnek, azért ő feloldozott…"


Hajnal Kitti Hivatalos oldala

Szivárványálom kiadó