Előző cikkemben megismerhettétek, hogyan is kezdtem az írást, milyen típusú történetek találhatóak az írói oldalamon.
Egyelőre a rövid novellaötleteimet félretettem, nem fésülöm bele őket A Varázslónő történetébe. Szeretnék csak Isadorára és a Mágusra koncentrálni. Mivel nem vagyok annyira jártas a fantasy világban, így egy csavarral napjainkba helyeztem át a történetet. Itt biztosabban mozgok, könnyebb kialakítanom a személyiségüket. Sosem voltam fantasy rajongó, nem tudtam azonosulni a sok különleges lénnyel, ezért nem is ismertem őket igazán. Nem vagyok jártas abba ki, milyen képességekkel rendelkezik, meddig él és hasonlók. Kerettörténetnek szántam, de be kell, hogy valljam közben megszerettem ezt a különleges világot is. Ezért, ha a későbbiekben egy kis varázslatot szeretnék belecsempészni Isadoráék életébe, erre is hagytam kiskaput magamnak.
Teljesen magával ragadott az egész történet, nagy izgalommal írom a fejezeteket. A fantasy világban a Mágus volt az, aki először kimutatta érzéseit. A Varázslónő csak a férfi kezdeményezésére engedett az emberi vágyainak. A büntetésük természetesen, ahogy fentebb is említettem, nem maradhatott el. A világuk ura, a Mester száműzte őket az emberek közé. Érdekes helyzetben találják magukat. A nő emlékei megmaradtak, ő pontosan tudja, honnan jött és ki volt előtte, viszont a Mágus „csak” egy halandó férfi lett, akinek arról az egy életről van tudomása, amit éppen él. Vajon egymásra találnak a hétköznapi életük során?Jelenleg ennél a pontnál tart a novella. Nagy kérdés, hogy át tudják-e hidalni az akadályokat, ami jelenleg elválasztja őket. A Mester nem szánt könnyű és sima életutat számukra. A szabály az szabály, aki megszegi, az viselje a következményeit. Emberként már Isadora is szembesül azokkal a fájdalmakkal, amik elkerülték a fantasy világban. Talán ő a legnagyobb vesztese ennek az egész kalamajkának, mert egy olyan személyiséget kapott halandóként, amivel képtelen azonosulni. Ráadásul az ő emlékei megmaradtak arról a világról, ahova tartozott. Gyötri a honvágy és gyötri a tudat, hogy képtelen a Mágushoz közel kerülni. Egy tökéletes, földöntúli varázslatos lény volt, most pedig a szemünk láttára válik esendővé és tökéletlenné. Ezért is izgalmas és érdekes számomra inkább Isadora szemszögéből írni a novellát. Teljesen más, mint az eddigiek, Álom és Emlékek írásaim. Sokkal összetettebb és sokkal több lehetőséget rejt a történet folytatása. Amikor elkészülök egy fejezettel, már jön is egy következő gondolatmorzsa, ami elindítja bennem azt a vágyat, hogy azonnal ugorjak is neki a következő résznek. Én is kíváncsian várom, hogyan is alakul Isadora és a Mágus kapcsolata…