2022. szeptember 25., vasárnap

Sarah Shadow: Az alvilág árnyékában " Izgalmakkal, fordulatokkal teli történet, amelynek érdekessége, hogy nem csak a főszereplők szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, hanem a mellégszereplők is megszólalnak."

Most egy elsőkönyves magyar írónő regényéről szeretném nektek elmondani a véleményemet. Sok könyvet olvastam, amelyikben szerepel a maffia. De ilyet még nem. Látni, hogy komoly kutatómunka van mögötte a fantázián kívül. Ritkán mondom azt, hogy nehezen találok szavakat, de most Sarah Shadow írónőnek sikerült ezt elérnie nálam. Az alvilág árnyékában egy akcióval, izgalommal, titkokkal teli történet, amelyben bármi megtörténhet.

Sarah Shadow:
Az alvilág árnyékában

Tartalom:

Hangár Kristóf, az ukrán-magyar kábítószer-kereskedelem egykori dílere, néhány hónap letöltendő börtönbüntetés után felhagyott alvilági életével. Már több, mint húsz éve lezárta a szervezett bűnözéshez köthető kapcsolatait, és Budapest egyik legkapósabb építészeként jeleskedik az országban. Egy dupla véletlensorozat folytán megismerkedik a velencei lakosú, gyönyörű, óvónőként dolgozó Sallai Szonjával, aki azonnal megbabonázza a férfit.
Mielőtt még a tündérmese elkezdődne, az alvilág mélyről feltörő haragja keresztülhúzza a békés jövő reményébe vetett hitet. A maffia nem felejt. Ha egyszer megmart a kígyó, az izzó méreg örökre ott dolgozik benned. Van, amiből nem kell egy újabb adag, mert sosem fogy el.
Amikor a félelem begyűrűzik a mindennapokba, a pengeélen táncoló nyugalom illúzióját felváltja a gyötrő bizonytalanság, és a kétség. Mindkettőjüknek van takargatnivalója. De vajon ki hazudik nagyobbat?
Ezen a sakkpályán csak gyalog vagy a fekete királyok birodalmában.”

Véleményem:
5/5

A Könyvhéten szereztem be ezt a regényt. Úgy vettem meg, hogy láttam a neten, de nem volt tervben, és hát a borító nagyon vonzott. Meglátni és beleszeretni, de meg kell vallanom, hogy nem csalódtam a választásomban, mert egy izgalmas regényt kaptam.
Sarah Shadow írónő neve még sokatok előtt ismeretlen lehet, de ha egy izgalmas maffiás romantikus krimi regényt szeretnétek olvasni, szívből ajánlom Az alvilág árnyékában című regényt.
Érdekessége, hogy négy szemszögből íródott. Így négy különböző világba is betekintést nyerhetünk, de mégis a négy világ találkozik egy pontban.
Egy volt drogcsempész, egy olasz maffiafőnök lánya, egy rendőr és egy ukrán maffia egyik embere. Ők négyen a fő karakterek a történetben.
De kezdjem is el a véleményezést.
A történet maga összetett, mégis sok mindent rejt magában. Ha az ember figyelmesen olvas a sorok közt, nem sok minden kerüli el majd később a figyelmét. Hiszen itt minden információ aranyat ér. Így értheted meg csak a regény lényegét és mondanivalóját.

A történetet magát 3 időbe tehetjük: jelent, múlt, bizonytalan jövő.
Ebben a részben a férfi főszereplő múltjára fektet nagy hangsúlyt az írónő.
Hogy ez miért is fontos? Mert ez adja meg a sorozat első részének a lényegét, itt kezdődik el minden. Itt derül ki, mi miért történik vagy fog történni.
A történetnek vannak könnyed humoros részei is, illetve szívfacsaróak is. Ha meg kellene határozni azt, hogy mire szeretné felhívni Sarah Shadow írónő a figyelmet, nehéz lenne. Ugyanis a könyvnek több mondandója is van, de mindenképp a család és a szeretet áll a központban. Szépen meg van a regényben az is fogalmazva, hogy egy családot nem csak a vér határozza meg. Mert vannak olyan családok is, ahol nincsen vérségi kötelék, mégis nagy szerepet játszik egy-egy ember életében. Ez itt be is bizonyosodik, hiszen a főhősünket, Kristófot örökbe fogadták, miután elvesztette a vér szerinti szüleit. Emellett főhősnőnknek valamivel könnyebb volt olyan szinten, hogy az édesapja még élt. De sajnos az édesanyját ő is elveszítette, és a nevelőanyja pedig úgy szerette őt, mint a saját lányát.

Nagyon nehéz most úgy írni erről a regényről, hogy ne áruljak el sok mindent. De annyira összetett, annyira jól kidolgozott és rengeteg kutatómunkát igényelt, míg ezt a művet megírta az írónő, hogy hiteles legyen. Ezért nem is akarok nagyon részletekbe bocsátkozni, mert félek, elspoilerezném csak. Szóval a lényeget írom le. Hangár Kristóf és Sallai Szonja története nem egy rózsaszín buborékban megírt romantikus regény. Nem egy álomvilágban játszódó vágyakozó történet. Hanem maga a kőkemény valóság, amelyben az ember mindig megpróbálja megtalálni a boldogságot. Van, aki elrejtőzne előle, és van olyan, aki elébe menne. Ebben a történetben sok a titok és az akció. Ez teszi izgalmassá a sztorit. De jöjjön pár kérdés.
Meddig lehet egymás elől elrejteni a titkainkat és hazudni nem csak a másiknak, de önmagunknak is? Vajon ki lehet lépni egy olyan világból, ami egyszer már magába szippantott minket? Meg tud változni egy ember valakinek a kedvéért? Mennyit kell önmagunkkal és másokkal harcolnunk, hogy elérjük a kívánt végeredményt? Mennyit ér a család és a szerelem? Hogy védhetem meg azokat, akiket szeretek? Vajon sikerül hátat fordítani a múltnak?
Ezek csak átlagos kérdések, amelyeket az emberek feltehetnek maguknak akár minden nap. De ebben a könyvben a válaszok egy részét meglelheted.
Íme, a történet alapján felmerülő kérdések, amelyekre vagy kapunk választ ebben a részben, vagy pedig várnunk kell a folytatásra.
Hogyan ismerkedik meg Kristóf Szonjával? Mit tudsz tenni akkor, ha az az ember, akit szeretsz, veszélybe kerül?
Vajon Szonja vagy Kristóf az, aki fél kimutatni, mit is érez a másik iránt, és miért? Vajon meddig ér el a maffia keze? Hogyan mentheti meg egy apró tárgy az ember életét? Hátat tudsz fordítani annak a világnak, amiben felnőttél? Vajon jól döntött Kristóf, jó döntést hozott?

Minden olyan 18 év feletti olvasónak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a maffiás romantikus-krimit akcióval, titkokkal és meglepetéssel. Ez a könyv szól a szeretet és a család erejéről, a gyászról, a múltról és a jelenről. Megmutatja, hogy minden egyes perc ajándék, amit a szeretteinkkel tölthetünk el, mert sosem tudhatjuk, mikor kell elválnunk tőlük. A történetben van még korrupció, sőt társadalmi problémák is előfordulnak benne, mint például a kirekesztés. Ezenkívül a humor is megtalálható a regényben, ami nagyon fontos. Az írónő stílusa egyedi. A történetek egyes részei az olvasó szeme előtt válnak filmszerűvé. Hiteles és valósághű, szépen bemutatja Magyarország, főleg Budapest nem éppen napos oldalát is. Látni a sok utánajárást és utána olvasást. Az írónő egy újabb gyöngyszem lett a saját maga zsánerében.

Sarah Shadow hivatalos oldala
Gyémántfelhő Kiadó

2022. szeptember 24., szombat

N. Fülöp Beáta: Marilia bonbonjai "Kedves romantikus történet egy jó nagy csavarral. Tökéletes kikapcsolódást nyújt az őszi/téli estéken."

Most egy ajándék könyvről szeretném nektek elmondani a véleményemet, amelyet nem más, mint az írónő N. Fülöp Beáta bocsájtott a rendelkezésemre. A regény címe pedig Marilia bonbonjai, amely egy romantikus regény, titkokkal és receptekkel megfűszerezve.

N. Fülöp Beáta:
Marilia bonbonjai

Tartalom:

Egy fantasztikus történet egy nem mindennapi lányról, aki az őt ért sok kudarc ellenére is bátran kitart az álmai mellett. Mindeközben a gyönyörű Toszkán táj és Firenze szépségei, a helyi ízek ínycsiklandó kavalkádja, és az írónőtől már elválaszthatatlan szerelmi szál teszi lebilincselővé a történetet. Egy igazi 4:1-ben instant könyv, amelyben megtalálható a szerelem, sok-sok édes bonbonrecept, csodálatos útleírás és egy komplett motivációs tréning. Hát kell ennél több? Nem csak az álmaikért harcba szálló igazság harcosai számára nélkülözhetetlen ez a regény, hanem a gourmet-k, az utazni szeretők és a mély érzelmeket megélni vágyók könyvtárából sem hiányozhat a Marilia bonbonjai.

Véleményem:
5/5

A jelenlegi olvasmányom egy ajándék kötetről szólt, amelyet N. Fülöp Beáta írónő írt, a címe pedig Marilia bonbonjai. Az írónő stílusa nagyon tetszik nekem, ahogy a története is. Bár ez volt tőle az első könyvem, abban biztos vagyok, hogy nem az utolsó. Mivel rájöttem, hogy semmi sem az a történeteiben, mint aminek látszik. Barátnőm ajánlotta nekem egy kellemes nyári könnyed kikapcsolódásaként. Hát ez minden volt, csak az nem, mert tele volt titkokkal és érdekességekkel.
Első, ami megfogott az írónő stílusában, az a tájleírás volt. Lehetett a hely- és a tájleíráson érezni, hogy járt már ott.
A második, ami megfogott, azok a meglepetés receptek. Mert nem csak a történetben vannak benne név szerint megemlítve. Tényleg valódi recepteket tartalmaz, amelyet az olvasó ki is próbálhat, ha szeretne. Az igazi ínyenceknek ajánlatos is, akik egy kis olasz életérzést szeretnének az otthonukba belopni.

Most már a történetről is szeretnék egy kicsit mesélni nektek.
Ez a regény egy magyar lányról szól, aki nyert egy utat Olaszországba, pontosabban Firenzébe. De sajnos nem tud elmenni, mert éppen vizsgaidőszak előtt áll, éppen ezért küldi el maga helyett legjobb barátnőjét, Mariliát. Az utazása egy nagy kaland kezdetét jelenti, de erről neki még fogalma sincsen. Csak akkor döbben rá, amikor ott van. Megismerkedik egy jóképű olasszal, Lukával, aki egyben a szállásadója is. Ő vezeti be a kulináris élvezetekbe a lányt, és mutatja be Luciana nénikéjének. Az asszony kalauzolja el a főhősünket az édességek világába, és jó tanácsokkal látja el a lányt. Marilia sok mindent megtanult az életről is, sőt a szerelemről. Eleinte a plátói viszonzatlan szerelemről, vagyis ő azt hitte, hogy akit szeret, az nem viszonozza.
Ez még mind semmi, mert mielőtt hazautazott volna, Marilia talált pár lottószelvényt az utcán, amit nem akart kidobni. És ez változtatta meg igazán az életét, mert a szelvények segítségével egy igen szép nagy összeghez jutott. Ez segített neki megvalósítani az álmát, hogy saját kávézója és cukrászdája legyen Olaszországban.
De vajon ez az álma tényleg megvalósul? Vagy csak álom marad? Ott marad Marilia Olaszországban, vagy hazautazik Magyarországra? A plátóinak hitt szerelme plátói marad? Milyen titkot rejteget Luka családja? Kibe szerelmes Marilia? Ki segít a lánynak, hogy megnyissa a saját cukrászdáját?
Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a könyv elolvasása után.


2022. szeptember 23., péntek

Tudtad-e? Eve Red

A következő Tudtad-e? cikkünkben egy elsőkönyves magyar írónő szeretne elmesélni magáról pár érdekességet. Ő nem más, mint Eve Red, akinek nemrég jelent meg a Félelem és vágy című maffiás romantikus-erotikus regénye. A regény 18 éven felülieknek ajánlott. A regény csak az írónőtől vásárolható meg.
Eddig megjelent művei: Félelem és vágy 2022.

Íme, 10+1 tény az írónőről: 

1.
Imádom a három gyerekem és a férjem. Örülök, hogy megértőek velem szemben, amikor elvonulok a saját világomba az írás során. Reggel két kávéval indul a nap, addig nem szólhat senki hozzám. Szeretem a csokit, a sütiket és a száraz fehérbort. Írás közben ez is és az is fogy ám.

2.
Sokáig utáltam olvasni. Egyetlen kötelező olvasmányt olvastam csak el, a Pál utcai fiúkat. Ám azóta nem győzöm utolérni magam és csak úgy falom a könyveket. Folyamatosan bővül a kiolvasásra váró regények listája. Elég nagy a képzelőerőm. Fejből szoktam a gyerekeknek itthon mesét mondani. Egyszer csak jött a férjemnek az ötlet, hogy miért nem írok én is egy könyvet.

3.
Rengeteg történet van a fejemben, amik csak arra várnak, hogy általam megszülethessenek. Bárcsak megírhatnék egy regényt olyan gyorsan, mint ahogy a gondolataimban pörögnek! Úgy érzem, hogy a karaktereim használnak fel engem, hogy papírra vessem őket.

4.
Számomra az írás egyfajta terápia is. Naplót mindig is írtam kisebb-nagyobb szünetekkel. Jobban ki tudom magam fejezni írásban, mint szóban.

5.
Sosem tervezek előre, csak leülök és írok.

6.
Nem vagyok romantikus alkat, bár igyekszem belevinni az írásba.

7.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogják az olvasóim a regényemet. Már annak is örültem volna, ha csak négy ember elolvassa és tetszik nekik, mert akkor már célt értem vele. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a szám több, sokkal több. Imádom őket, imádlak titeket! Köszönöm, hogy vagytok nekem!

8.
Szókimondó vagyok, és a hétköznapokon is sokszor beszélek csúnyán, főleg, ha ideges vagyok. Mostanában sokszor voltam. Szerintem el sem hinnétek, mennyi rossz dolog történt velünk az elmúlt időszakban. Nevetve szoktuk elsorolni, pedig semmi vicces nincs benne, de olyan hosszú a lista, hogy kínos végigmondani csak úgy fapofával. Szeretek poénkodni, és még jobb, ha ezt értik is.

9.
Vágyam, hogy létrehozzak egy kiadót, amivel támogatnám a hazai erotikus-romantikus zsánerben írt regények íróit azzal, hogy kisebb példányszámmal eladott könyvek után is megérje nekik nálam kiadatatni.

10.
Utálom a nyelvtant, de komolyan, és nehezen tanulom meg a szabályait, amiket pedig mint író, igenis fontos elsajátítani.

+1
A Félelem és vágy c. regényemnek a borítóján én vagyok, és íródik a második része is, aminek a borítóján szintén én leszek. Imádom az összes karaktert a hibáikkal együtt, de a kedvencem Darius.

Eve Red hivatalos oldala


Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gréger Csaba - ("Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször isteni származásúak, egy szélesebb panteon tagjai, vagy azok leszármazottjai – mennyire közel álltak a halandó, emberi világhoz. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gréger Csaba írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig két kötete jelent meg Halhatatlanok-Világleírás és Halhatatlanok (Történetek egy távoli világból) novellás kötet, melyet magánkiadásban jelentetett meg, Halhatatlanok világa oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy bemutatkozhatok az oldal olvasói számára! Magamról röviden: mint ahogy olvasható a bevezetőben elsőkönyves írónak számítok, de ezt olyan trükkös megoldással igyekeztem áthidalni, hogy rögtön két könyvet jelentettem meg, így igazából rögtön magam mögött is hagytam ezt a titulust. A végzettségem és a szakmám tekintetében látszólag semmilyen közöm nincs az íráshoz, informatikai területen dolgozok vezető beosztásban egy multinacionális cégnél. Azonban már gyerekkorom óta foglalkoztat az írás és az alkotás gondolata, számos történetet történetem készült a „fióknak”. Ennek ellenére sokáig nem is merült fel bennem, hogy komolyabban írni kezdjek, tavaly azonban egy hosszabb kórházban töltött időszak alatt megfogadtam magamnak, hogy belevágok. Akkor és ott született meg a „Halhatatlanok” világának gondolata, ami aztán fokozatosan nőtt egyre nagyobbá és komplexebbé, és ennek a folyamatnak a vége az lett, hogy egyszerre jelent meg egy regény hosszúságú, tíz különböző történetet tartalmazó novelláskötet, és az ezek helyszínéül szolgáló fantáziavilágot bemutató Világleírás.

Halhatatlanok-Világleirás c. kötet sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kezdetben a világ ötlete született meg. Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször isteni származásúak, egy szélesebb panteon tagjai, vagy azok leszármazottjai – mennyire közel álltak a halandó, emberi világhoz. Hús-vér szereplők voltak, hibákkal, gyarlóságokkal és nem utolsó sorban saját célokkal, amiknek elérésére törekedtek. Azt gondolom, hogy egy mai modern történet is akkor kerül igazán közel az olvasó szívéhez, ha együtt tud izgulni, sírni a karakterekkel, akik származásuktól függetlenül igenis esendőek, és nem hiba nélküliek. Mivel már egészen fiatal koromban megfertőzött a fantasy szeretete is – ami ilyen-olyan formában végigkísérte az egész életemet -, amikor eszembe jutott egy olyan történet, amiben az égi lények elbuktak az egykoron nekik hódoló halandók előtt, szinte adta magát az ötlet, hogy ezt egy új fantasy világ formájában meséljem el. A klasszikus fantasy történetek szinte kivétel nélkül bátran nyúltak az ókori/középkori mondakörökhöz, így azt gondoltam, az én világomban sem lesz stílusidegen az erős mitológiai felhang. Amint alaposan átgondoltam ennek az új fantáziavilágnak az alapvető kereteit és szabályait, nekiálltam az írásnak. Először stílszerűen a teremtéstörténettel kezdtem, majd az egyes korok kifejtésével folytattam, és csak ezek után mélyültem el az egyes népek és birodalmak, a világ „jelenkori” történetének leírásában. A Világleírás pedig egyre csak nőtt és gazdagodott, de ezt nem bántam. Bevallom, engem mindig az olyan fantasztikus történetek nyűgöztek le igazán, amiben a történet mögött érezhetően ott vannak a miért-ek, és van benne mélység, nem pedig csak egymásra szórt ötletek összessége. Az ilyen felületesebb fantasy-k nem a kedvenceim, ellenben ha valamiben érződik a világteremtésbe beleölt sok-sok óra munka, és emiatt az egész egy koherens egészet képez, azzal sokkal jobban tudok azonosulni. Nem állítom, hogy az én világom bármilyen szempontból is akár csak megközelíti a nagy elődök munkáit – gondoljunk csak J. R. R. Tolkien-re, aki saját nyelveket alkotott a világa lakóinak –, de mindenképpen ezen az úton szerettem volna elindulni. És bőven van még ötletem a további kifejtésre is…

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel fantasy történetekről van szó, ezért nyilván nehéz is lenne azt állítani, hogy igazán sok köze van a valósághoz, ám mégis volt bennem egy törekvés arra vonatkozóan, hogy a szereplők cselekedete és a világ működése a maga fantasztikus mivoltában is kellően realisztikus legyen. Egy példával érzékeltetve, hogy mire is gondolok: mint minden nagy fantasy-ben, nálam is léteznek egymással szemben álló, és a másikkal századok óta viaskodó felek, ám bármennyire is csábító a jó és gonosz örök harcaként felvázolni ezt az ellentétet, én igyekeztem ezt elkerülni, bármennyire is tudom, hogy ez minden jó klasszikus mese alapja. A „Halhatatlanok” világában senki sem egyértelműen jó, vagy rossz, mindenki a saját kultúrája, saját történelme és saját érdekei szerint cselekszik, ami persze sok esetben óhatatlanul is szembe állítja a feleket egymással, de igyekeztem elkerülni, hogy igazságot tegyek köztük. Nálam az első két novellában a könyv címében is szereplő „halhatatlanok” először csak említés, vagy mellékszereplő formájában tűnnek fel, és csak a harmadik novella mutatja be először az ő szemszögükből a történetet. Én végig két egymással egyenlő erősségű és fontosságú oldalt igyekeztem felvázolni, hogy az olvasó dönthesse el, neki melyik szemlélet, melyik filozófia a szimpatikusabb. Az első visszajelzések alapján talán kimondható, hogy sikerrel jártam.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ahogy említettem korábban, már gyerekként megfertőzött a fantasy, így nagyon fiatalon, alig tíz évesen elkezdtem saját történeteken gondolkozni. Ha az első és legnagyobb hatást kellene említeni, ami elindított ezen az úton, akkor Tolkien munkáit semmiképpen sem hagyhatom ki. Még kisiskolás gyerekként olvastam a Hobbitot, majd kísérletet tettem a Gyűrűk Urával is, amibe először ugyan beletört a bicskám – ami nem csoda hiszen egy 1000 oldalnál is hosszabb történetről volt szó-, de maga a világ teljesen elvarázsolt, kívülről tudtam minden hely és szereplő nevét. Aztán a fantasy szeretete később is elkísért, bár a gimnázium utáni években jóval kevesebbet olvastam hasonló műveket. Igazából két-három éve kezdtem el újra „falni” a fantasy könyveket, igyekeztem bepótolni a korábban elmaradt írásokat, amik alapműnek számítanak a műfajban, és minden kétséget kizárólag ezek is nagy hatással voltak arra, hogy végül belevágtam komolyabban az írásba. Maga az alkotás élménye hajtott végig, az, hogyha tetszik is a végeredmény másoknak, már csak a hab a tortán.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem tervezem, hogy elhagyom a fantasy műfaját, egyrészt azért, mert csak most fogtam bele komolyabban az írásba, másrészt pedig úgy gondolom és érzem, hogy rengeteg lehetőség rejlik még a „Halhatatlanok” világában, amit vétek lenne nem kiaknázni. Azonban érdemes megemlíteni, hogy az a remek a fantasy történetekben, hogy nem korlátoz le igazán egy zsánerre, inkább egy keretet ad az íráshoz, de a stílust nyugodtan és sikeresen váltogathatja benne az író. Az én első tíz novellám sem mind ugyanabban a stílusban íródott, van ami a klasszikus kalandregények hangulatát, míg más történet a titkokat rejtő krimik, vagy akár a horror irányába mennek el. Kifejezetten élveztem ezt a kísérletezést, ám a következő kiadványnál megfogadtam, hogy igyekszem egy nagy, összefüggő történetet írni, így meglátjuk mennyire fér majd bele abba is ez a stíluskavalkád.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mindenképpen adott egyfajta megnyugvást, és sikerélményt, amikor a kész kéziratot a kezemben tudhattam. Emellett bevallom kicsit fel is lélegeztem, ugyanis a kiadott változat már a történetek sokadik átírt változata, minden szerkesztésnél találtam benne olyan részleteket, mondatokat, amivel nem voltam elégedett, így folyton újra és újra nekiestem az átírásnak. Maximalista vagyok – ez azt gondolom a kiadványok képi világán is látszik–, és nem szerettem volna olyan terméket kiadni a kezemből, amivel nem vagyok megelégedve.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem, a születési nevem szerepel a kiadványokon. Habár a fantasy műfajon belül kifejezetten gyakori, hogy írói álnéven kerülnek a könyvek kiadásra, de én ezt mindig furcsának éreztem, annak ellenére, hogy ezeket a könyveket olvasva nőttem fel. Valószínűleg, ha fiatalabb lennék, én is választottam volna magamnak valami hangzatos írói nevet, de ma már úgy érzem, hogy büszkébb vagyok amiatt, hogy a saját nevem szerepel a könyveken, és jó alig várom, hogy megmutathassam majd a gyerekeimnek, hogy „nézd, ezt apa írta…”

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt gondolom, hogy igen. Számomra a fantasztikus irodalom – és egyébként a többi művészeti ág is – egyfajta kiszakadás a mindennapok stresszéből és hajtásából, amiből három gyermekes apukaként, és a versenyszférában vezető beosztásban dolgozó személyként nekem is jut bőven. Viszont amikor a „Halhatatlanok” kiadványokon dolgoztam, valami teljesen mást alkothattam, valamit, ami szintén én vagyok, csak másképpen. Sokáig tartottam tőle, hogy mit gondolna a környezetem, ha fantasy történetekkel rukkolnék elő, de őszinte leszek, ma már cseppet sem érdekel, hogyha mások emiatt furcsán néznek rám. Hozzáteszem nagyon pozitívan csalódtam, rendkívül támogatóan viszonyult a család, a barátok és az ismerősök ehhez az új „hóbortomhoz”. Sőt, ha mondhatom, inkább „menő” dolog ez ma már, ami 20-25 éve szinte elképzelhetetlen lett volna.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egészen különleges. Tudni kell a kiadványokról, hogy mindent magam terveztem és találtam ki, és bár kiváló szakemberek és művészek voltak a segítségemre, akik a designért és a grafikákért feleltek, az ötletek 99%-a tőlem származik. Nyilván sokkal nagyobb munka az, mint ha egy kiadó az ember hóna alá nyúl, és leveszi a terhek jelentős részét az emberről, de a kreatív mozgástér nyilvánvalóan magánkiadásban a legnagyobb. Összességében büszke vagyok a végeredményre, és szerencsére a visszajelzések is többnyire pozitívak, így most úgy gondolom megérte ez a rengeteg beleölt munka.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Általában a történet vázát és a szereplőket találom ki előre, illetve felskiccelem a cselekmény főbb vonalait. Azonban a részletek, a tényleges cselekmény sokszor az írás közben alakul, folyamatosan jönnek új és új ötletek, amiket aztán papírra is vetek. Alapvetően tervező típusú embernek tartom magam, így elképzelhetetlen számomra, hogy mindenféle előzetes elgondolás nélkül üljek le írni, de kifejezetten élvezem, amikor magával ragad a „flow”, és elvisz új irányokba.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szinte minden novellában van kedvenc jelenetem. Szeretem az erős képeket, ám igyekszem nem túl gyakran alkalmazni azokat. Akkor szeretem ezeket alkalmazni, ha valamire kifejezetten szeretném felhívni az olvasó figyelmét, vagy valami nagyon erős érzést akarok közvetíteni. A „Halhatatlanok” novellákat úgy írtam meg, hogy minden történet végén legyen valami csavar, egy nem várt esemény, vagy akár valami megdöbbentő fordulat formájában. Azt szerettem volna, ha az olvasó a történet végén megáll egy kicsit, és elgondolkozik az olvasottakon. Ennek megfelelően azokat az írásokat szeretem, ahol úgy érzem, hogy ez a legjobban sikerült. A személyes kedvencem egyébként furcsa módon a novelláskötetet lezáró, alig néhány oldalas Epilógus, ami úgy érzem remekül keretbe foglalja az egész könyvet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én általában a szereplőkből indulok ki. Ha megvannak a fő karakterek, az ő jellemvonásaik és a motivációjuk tiszta, akkor sokkal könnyebben tudom megszülni köréjük a történetet. Általában teljesen véletlenszerűen jön az ihlet, ilyenkor gyorsan felírom magamnak ezeket a telefonomba, hogy ne felejtsem el, majd amikor időm engedi, elkezdem tovább gondolni ezeket a kezdeti ötleteket. Természetesen rengeteg impulzus hat rám, filmek, filmsorozatok és könyvek, amiket olvasok, de igyekszem odafigyelni arra, hogy ezek megmaradjanak inspirációként, és sose lehessen másolással vádolni. Természetesen ma már nagyon nehéz igazán eredeti, új ötleteket kitalálni ebben a műfajban, de azt gondolom, hogy egy egyedi hangulat, atmoszféra megteremtése sokat segít abban, hogy egy-egy korábban már „látott” ötlet új életre keljen az ember keze alatt.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Bevallom nagyon szűk volt ez a kör. A mostani kiadványokat igyekeztem annyira a magaménak tartani, amennyire csak tudtam, ugyanis nem szerettem volna, ha az eredeti koncepciótól akár jobbító szándékú javaslat is eltántorított volna. A jövőben már sokkal nyitottabban fogom kezelni a közönség bevonását, már csak azért is, mert amit szerettem volna eredetileg, már kiírtam magamból, így magam is sokkal nyitottabbá váltam további vélemények meghallására. Ennek ellenére volt egy személy, akinek sokat köszönhetek – és akinek a könyvet is ajánlottam , ő a magyar fantasy irodalom egyik kiemelkedő alakja, és nagyon hálás vagyok, hogy rengeteg tanáccsal és konstruktív kritikával látott el az írás során, és bár tudom, hogy ő nem így gondolja, de igazából erősen az ő érdeme is, hogy a kitalált világ olyan lett, amilyen.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Eléggé meglepődtek, hiszen a feleségemen kívül senki sem tudta, hogy könyvet írok, egészen addig, amíg el nem készült. Így aztán még nagyobb volt a meglepetés és az öröm, hiszen nem is egy, de két kész kiadványt kaptak a kezükbe! Azt gondolom, hogy alapvetően büszkék, legalábbis remélem, hogy már felocsúdtak annyira az első sokkból.  (Május végén jelentek meg a kiadványok). A gyermekeim sajnos még kicsik ahhoz, hogy ezt értékelni tudják, bár azt azért tudják, hogy apa írt egy könyvet. Remélem később ők is büszkén olvassák majd.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is szeretnék bíztatni mindenkit, hogy adjon egy esélyt a „Halhatatlanok”nak, amennyiben szereti a fantasy-t. Kiemelkedően fontos számomra, hogy minél többekhez eljusson a könyv, és egyáltalán nem önös érdekből. A könyvek megjelenésével egyidőben elstartolt ugyanis a Facebook oldalunk is, ahol mint a Magyar Közösségi Fantasy hirdetjük a terméket. És ezt valóban így is gondolom, egy olyan fantasy világot szerettem volna kitalálni, ami nem csak az enyém, hanem mindenkié, aki érez magában kedvet és bátorságot ahhoz, hogy ő maga is hozzátegyen kicsit a „Halhatatlanok” történetéhez. A középtávú céljaim között szerepel egy következő novelláskötet megjelentetése, amiben reményeim szerint már nem – csak – a saját írásaim lesznek olvashatóak, de az első olyan „közösségből jövő” történetek is, amik ebben a világban játszódnak. Ennek érdekében néhány hete el is indítottuk az első „Halhatatlanok” novellapályázatot, ahol olyan fiatal írók, vagy az írásra affinitást érző személyek történeteit várjuk, amik ebben a fantáziavilágban játszódnak. Ahhoz, hogy segítsük ebben a közösséget, minden jelentkező számára ingyenesen elküldjük mind az első novelláskötet, mind a Világleírás digitális változatát, hogy mindenki korlátok nélkül megismerkedhessen Nouros eddigi történetével! Azonban ennél még többet ígérünk: a legjobb pályaművek íróit meglepjük majd egy személyre szabott festménnyel, melyet a magyar fantasy illusztrátorok egyik kiválósága készít majd el neki(k) kifejezetten az ő történetei(k) alapján. Azt gondolom, hogy ez egy igazán különleges lehetőség, reményeim szerint minél többen jelentkeznek majd! Az első írás és kép már meg is született, és nekem szerintem legalább akkora boldogság volt látni a végeredményt, mint a történet írójának! Alig várom, hogy mások is csatlakozzanak, és együtt írjuk tovább ennek a „távoli világnak a történetét”!

Facebook oldal

Facebook csoport

Instagram 

Youtube

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kővágó Sára - ("Egyszerűen csak jól esett átlépni egy másik világba a karanténból.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kővágó Sára írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Római ajánlat című kötete jelent meg, mely NewLine kiadónál kapható. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Debrecenben születtem és nőttem fel. A jogi egyetem miatt költöztem Budapestre, ahol azóta is élek. Volt szerencsém néhány hónapot eltölteni Angliában, ahova azóta is gyakran visszajárok.

Mindig is szerettem képezni magam, így munka mellett médiajogi szakjogász lettem, angolul és spanyolul tanulok, és a Magyar Íróképző képzéseire járok.

Szabadidőmben legszívesebben írni, olvasni és utazni szeretek, a tenger megszállottja vagyok. Tizenhárom éves korom óta cukorbeteg vagyok, ami fontos része az életemnek.

 Római ajánlat című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyv nem igényelt annyi kutatómunkát, mint egy történelmi regény, de igyekeztem odafigyelni arra, hogy ne legyen benne hiba. Az írás folyamata önmagában viszonylag rövid volt, mindössze négy hét alatt elkészült. Az utómunka (különösen a szerkesztés) ellenben hónapokat vett igénybe, de nagyon élveztem, szerencsére remek szakemberekkel volt lehetőségem együtt dolgozni. Az én kedvencem a szerkesztés és borítótervezés volt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történetem teljes egészében a fantázia szüleménye, viszont fontos számomra, hogy minél hitelesebb legyen, az olvasó úgy érezze, ez megtörténhet akár vele is. Sophie története azért különleges számomra, mert sok olyan dologgal kell megküzdenie, amivel nekem is, így habár a történet kitaláció, az érzései sokszor valóságosak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás 2021. májusban kezdődött. A Római ajánlat egyik napról a másikra indult, előtte egyáltalán nem foglalkoztam írással.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A kedvenc zsánereim a fantasy és a romantikus regények. Egyszer szívesen kipróbálnám magam fantasy-ben, de ez lehet csak álom marad.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A Római ajánlat kiáramlott belőlem, minden nap öt-nyolc órát írással töltöttem, így egészen az utolsó betűig nem is gondoltam bele, hogy ebből könyv lesz. Egyszerűen csak jól esett átlépni egy másik világba a karanténból. Amikor befejeztem és kinyomtatva kezembe fogtam, akkor tudatosult bennem, hogy ebből tényleg lehet valami. Szürreális volt, kicsit a mai napig az.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sokáig gondolkoztam azon, hogy saját néven, vagy írói álnévvel publikáljak. Szerettem volna megőrizni a nevemet, és szerencsére ma már sokan olvasnak magyaroktól, hiszen elképesztően jól írnak (akár saját, akár álnevet használnak az írók.) Emellett indítottam egy szavazást is egy írói csoportban, ahol fölényesen nyert a saját nevem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Korábban nem gondolkodtam írásban, de úgy érzem, ez a zsáner az, ahol igazán otthonosan mozgok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A Libribe szaladtam be zárás előtt, azon a napon, amikor megjelent. Az érzést, amit akkor éreztem, amikor először kézbe vehettem, sosem fogom elfelejteni. Azóta is félek, hogy nehogy valaki felébresszen és kiderüljön, hogy csak álmodtam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Amikor leültem írni, én magam se tudtam, miről fog szólni a következő fejezet, de ahogy az ujjaim a billentyűzetre csúsztak megjelent előttem Sophie, és olyan volt, mintha ő mesélne nekem. Azért írás közben sokat jegyzetelek magamnak egy füzetbe, nehogy a későbbiekben eltérjek attól, amit már leírtam, de nem szeretek tervezni, élvezem, hogy a karaktereim alkotják meg a történetüket.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Római ajánlatban sok rész van, amit nagyon élveztem írni. A legkedvesebbek számomra Sophie és James, valamint Sophie és Aurora közös jelenetei. Vannak bizonyos dolgok, amik az elején nehezen mentek, de a szerkesztőm és néhány barátom segítségével ezekbe is beletanultam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A Római ajánlat álmomban kezdődött. Hajnali kettőkor felébredtem, és a telefonomért nyúlva, félálomban bepötyögtem. Ezen nem is változtattam, úgy kezdődik a könyv, ahogy akkor elindult bennem a történet. Miután megírtam az első fejezetet, utána kezdtem el gondolkozni a többin. Sophie sokban hasonlít rám, míg Jameshez az ihletet az akkori kedvenc sorozatom (Peaky Blinders) főszereplője, Thomas Shelby karaktere adta.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A történetet írás közben egyedül unokatestvérem,Nóri olvashatta. Ő szólt, ha valami nem volt egyértelmű, és hihetetlen módon támogatott. A kész kéziratot a szüleim olvasták elsőként, emellett a legközelebbi barátnőim és a szerkesztőm.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A szüleim és a bátyám a teljes folyamatban támogattak. Nagyon büszkék rám, segítenek a nehezebb döntések meghozatalában, ott állnak a hátam mögött, történjen bármi. Velük beszélek meg mindent elsőként, ők a legnagyobb rajongóim.A családom mellett fontos megemlítenem a legközelebbi barátnőimet, akik lelkileg hatalmas támaszaim.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien szeretik Sophie történetét. Köszönöm a rengeteg üzenetet, pozitív értékelést, csodaszép fotókat. Felfoghatatlan, hogy alig négy hónap után már újranyomásra volt szükségünk.

A másik üzenetem, pedig az, hogy érdemes figyelni a szerzői oldalam, ugyanis ősszel hatalmas meglepetéssel készülök.


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Kővágó Sára szerzői oldala

Anne Raven: Sekély " Egy férfi szemszögből megírt történet, amely bemutatja azt, hogy mennyire nehéz a jó úton maradni egy nehéz gyermekkor után"

Szeretném megköszönni Anne Ravennek a lehetőséget, hogy elolvashattam a Sekély című regényét. Ez a regény merőben más, mint az első írása, amit olvastam tőle. Itt az írónő az egész történetet egy férfi szemszögéből írja le. Meg kell mondanom, érdekes volt, mivel megismerhettem az írónő egy másik oldalát. Egy olyan oldalát, ahol férfiként gondolkozik. Minden kedves olvasónak szívből ajánlom.

Anne Raven:
Sekély

Tartalom:

Tudod milyen az, amikor a harag elemészti a lelked?
Fekete Krisztián számára nincs lehetetlen. Az ördöggel is lepaktál, ha szükséges, és nem ismer kegyelmet, ha üzletről van szó. Élete a pénz, a szerencsejáték, a szex és a vitorlázás iránti szenvedélye körül forog. A külvilág számára kíméletlenül nyers, érzéketlen, távolságtartó.
Zordsága mögött azonban súlyos sebek, nehéz titkok húzódnak, melyek egy szerencsétlen baleset következtében újra a felszínre törnek, éjszakánként rémálmokba taszítják.
Falak mögé zárt élete pedig nyitott könyvként tárul az őt ápoló Míra elé, aki mintha csak arra született volna, hogy dacoljon vele.
Amikor rájön, hogy a lány képes elűzni a démonait, megnyugtatni a lelkét, fellobban a kíváncsisága.
Vágy, féltékenység, bizonytalanság: az ismeretlen érzések lassan őrületbe kergetik.
De vajon tényleg képes meglágyítani a szívét valaki, aki csak azért van mellette, mert nincs más választása?
És vajon akarná a férfit, ha tudná róla a teljes igazságot?

Véleményem:
5/5

Megtiszteltetés volt olvasni az írónő Sekély című regényét. Hiszen az egész sztorit egy férfi szemszögéből ismerhetjük meg, és ezzel egy időben betekintést nyerhettünk abba, hogy az írónő szerint miként gondolkoznak a férfiak. Ahogy már megszokhattuk tőle, most is komoly témát boncolgat. Egy olyan fiú, később férfi életét mutatja be, akit elvettek a szüleitől és többé nem látta őket. Vagy mégis találkozott velük, de már felnőttként?
Fekete Krisztián élete nem volt az a megszokott gyermekkor, amit olyan nagyon sokan megtapasztaltunk. Gyermek volt, amikor elszakították a családjától nagyapja halála után. Itt sokan elgondolkozhatunk, hogy milyen élete lehet egy ilyen embernek? Nos, ebből a regényből megtudjuk. Betekintést nyerhetünk a jelenbe és a múltba. Megismerhetjük a miérteket. De vajon ez mennyit változtathat egy csalódott ember életében? Milyen titkokat rejt a jövő?
És ami a legfontosabb, rossz útra térhet egy ember a múlt példáit szem előtt tartva? Kiderül.
A regényben az írónő a drog és az alkohol hatásait taglalja, mind családi és mind baráti körben hogyan hat ki másokra. Ez manapság eléggé aktuális téma sajnos, mivel rengeteg családot ezek a káros szenvedélyek tesznek tönkre. De vajon mit lehet ellene tenni? Milyen hatással vannak ezek a szenvedélyek a családunkra, illetve önmagunkra nézve? Kitől és mikor kérjünk segítséget?
A történetről:

Ahogy már említettem, Fekete Krisztián életét mutatja be. Egy fiúét, akit elvettek a családjától. Hogy miért? Ez a történetből kiderül, sőt az is, mi lett vele később. Miért lett a vitorlázás a szenvedélye és a munkája egyben.

A könyv elején van egy idézet, ami nagyon megfogott engem és ezt az idézetet a főszereplő magára is tetováltatta.

Így hangzik:

Egy hajó keletre, a másik nyugatra

Ugyanazzal a széllel.

A vitorla az

És nem a szélvihar

Mely eldönti, hol ér utol az éjjel.”

Ella Wheeler Wilcox

Igaz, hogy a történet férfi szemszögből íródott csak, mégis betekintést enged a női karakter életébe is. Ő nem más, mint Míra, aki Krisztián ápolója lesz. Az ő élete sem volt egyszerű, ahogy Krisztiáné sem. Mégis úgy érzem, Krisztián kicsit szerencsésebb abból a szempontból, hogy felnőttként megtalálta az édesanyját. Még akkor is, ha egy olyan otthonban, ahol segítséget kap. Ő mégis átviteti egy magánintézetbe és jár látogatni őt, akkor is, ha az édesanyja nem emlékszik rá. Így rengeteg kérdésére nem is kaphat választ, vagy mégis? Vajon lesznek még tiszta pillanatai az édesanyjának, megismeri még őt?
Míra fiatalon elvesztette az édesanyját, ezért ő nevelte fel az öccsét és gondoskodott az édesapjáról is. Mikor az édesapjuk meghalt, a lányra maradt minden, saját és öccse gondjai is. Márk tartozása miatt kezd Krisztiánnal dolgozni mint személyi ápoló. De vajon kinek tartozik valójában az öccse? Krisztiánnak vagy egy idegennek?

Sok kérdés, rengeteg történés. És mindenre választ kapunk. A regény tartalmaz romantikát, erotikát, akciót, titkot és rengeteg meglepetést. Mert a regény végére olyasmire is fény derül, amire senki sem számít. Kiderül, ki is Fekete Krisztián valójában, vagy erre sosem kapjuk meg a választ?