2021. október 24., vasárnap

Interjú Tollas Tímea írónővel, akinek hamarosan megjelenik Porcukor: 40 gramm motiváció, Hízz a sikerektől! című kötete. - ("A körülöttem lévő életunt, motiválatlan és fásult emberek sokaságából, illetve mindennapjaikból merítettem inspirációt a könyvhöz. Nem regény, így nincsenek benne elvarratlan szálak, nem szól valós karakterekről, csupán a kendőzetlen igazság a mai világunkról.")

Köszönöm Tollas Tímea írónőnek, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet a Magyar Szerzők Könyvei Magazin számára. Írónőnek Porcukor: 40 gramm motiváció, Hízz a sikerektől! című könyve fog megjelenni hamarosan, ez alkalomból készítettem interjút a magazin számára.

 


Kérlek mesélj magadról... 

Tollas Tímea vagyok, 24 éves és igazi álmodozónak tartom magam már egészen kicsi korom óta. Odáig vagyok a Disney mesék elbűvölően bájos, sokszor valószerűtlen és vattacukorra hajazó világáért. Hiszek a mesékben és főként abban, hogy kellő kitartással, ambícióval és akarattal bármire képesek vagyunk. Nagyon motiváltnak tartom magam, és céltudatosan haladok előre a céljaim felé, amióta csak az eszemet tudom.

Porcukor: 40 gramm motiváció, Hízz a sikerektől! című könyved sok kutatómunkát igényelt?  Meddig tartott az írás folyamata?

Őszinte leszek, az írás folyamata összesen 3 napomba telt ennél a könyvemnél. Amikor a könyvet írtam, éppen a betegségem miatt kényszerültem otthon maradni, amikor hirtelen megszállt az inspiráció és alkotni támadt kedvem. 1 éve dolgozom egy másik könyvön, amelyet nem volt időm karácsony után tovább folytatni a rengeteg cikkírás és egyéb teendőm miatt. Azon a napon, amikor betegen otthon feküdtem, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha írnék egy másik könyvet is. Egy rövidebbet, tele élettel és motiváló szavakkal, bíztató mondatokkal. Azon kaptam magam kis idő elteltével, hogy csak ömlik belőlem a mondanivaló, a mondatok egymás után jöttek, és én gondolkodás nélkül utat engedtem nekik, hogy áramoljanak a maguk természetes útján-módján.

A körülöttem lévő életunt, motiválatlan és fásult emberek sokaságából, illetve mindennapjaikból merítettem inspirációt a könyvhöz. Nem regény, így nincsenek benne elvarratlan szálak,  nem szól valós karakterekről, csupán a kendőzetlen igazság a mai világunkról. Néhol fájó igazságokra derítettem fényt, ezután pedig következhetett a megoldás. Az alap ötletem egy olyan könyv megalkotása volt, amely támaszt tud nyújtani a nehezebb napjainkon is, mellettünk állva akkoris, amikor úgy érezzük, minden összeesküdött ellenünk és kevésnek érezzük magunkat. A nehéz időszakokból szerettem volna kiutat mutatni az olvasóm számára. És még egy kis titok: bevallom, ez a könyv egyfajta terápiás jelleggel is íródott. Egy nehéz időszakban segítséget jelentett számomra az, hogy papírra vethettem a gondolataimat, amelyek már jó ideje értek bennem és nyomták mélyen, legbelül a lelkem egyes kis zugait. 

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez a könyv teljes mértékben a valóságon alapul, nincsen benne semmilyen fiktív elem. Azonban a fantázia csodálatos világa nagyon közel áll hozzám, így majdnem minden cikkembe és kisebb írásomba is bele szoktam szőni mesés elemeket, amelyek hűen kifejezik a személyiségemet. A következő könyvem abszolút a misztikumon és a fantázián fog alapulni, ennyit elöljáróban elárulhatok az olvasóim számára.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Anyukámmal kiskoromban együtt írtunk egy regényt, amely izgalmas, misztikus hangvételű volt. Ezt a kis mesét is tovább tervezem majd szőni és folytatni a jövőben. Az írás iránti szenvedélyem valahol alapvetően meghatározta már az általános iskolás koromat is, a gimnáziumi évek alatt pedig csak folytatódott tovább ez a szerelem. A gimnáziumban magyar fakultációra jártam, és mellette állandóan a könyveket bújtam, amikor csak az időm engedte a tanulás mellett. Nagy szívfájdalmam volt, hogy az érettségin nem olyan eredménnyel zártak le magyar irodalomból, amelyet a jegyeim és a szorgalmam alapján megérdemeltem volna, de ez már a múlt zenéje.

Amikor pályaválasztás előtt álltam, közvetlenül érettségi után, tudtam, hogy bizonyítani szeretnék. Hogy kinek? Mindenkinek, aki nem hitt bennem, aki kiközösített, elhagyott, fájdalmat okozott, vagy nem becsülte a szorgalmamat és a kitartásomat. Gimnázium végéig tipikusan az a diák voltam, aki kitűnő tanuló szeretett volna lenni, és ezért mindent meg is tett a tanulás terén. Ebből fakadóan és a kóros önbizalom hiányom miatt amely általános iskolás korom óta gyötört a magasságom miatt csendes, visszahúzódó gyerek voltam egészen az egyetem kezdetéig. Felvettek turizmusra, rendezvényszervezés szakirányra, amely már régóta érdekelt, így büszkén vágtam bele a nagybetűs kalandba. Az írás ekkor került vissza újra az életembe, mintha a sors is így szerette volna. Pont akkor volt szükségem rá, amikor lehetőséget kaptam az egyetemi újság, az Agyalap szerkesztésében. Itt olvasó szerkesztőként kezdtem, majd cikkeket is elkezdtem írni a lapba, és egyre jobban éreztem magamat tőle. Végre kiírhattam magamból azt a sok dühöt, szenvedélyt, eltitkolt vagy éppen elfojtott érzést, amelyek mintha bennem rekedtek volna az évek alatt.

2019 óta pedig egyre több magazinba írok rendszeresen cikkeket, emellett pedig számos újságírói gyakornoki programban volt szerencsém részt venni az elmúlt évek során. Ahogy teltek az évek, rengeteg megkeresést és kisebb-nagyobb ajánlatokat kaptam, amelyekre mindig igent mondtam, még akkor is, ha tudtam, hogy túlvállalom magam. igyekszem ügyesen beosztani az időmet, de most a legtöbb időmet a rendezvényszervezésre és főleg az írásra összpontosítom.

Számomra az írás ugyanis azóta, amióta az első cikkem megjelent, egy önkifejezési forma és nagyon hálás vagyok, hogy ennyi lehetőséget kaptam az elmúlt évek alatt. Mindenkinek hasonló sikereket kívánnék a munkájában és azt, hogy valóban legyen szerelmes abba, amivel foglalkozik. Csak így lehetünk boldogok és hosszútávon is sikeresek.


Más zsánerben tervezed kipróbálni magadat?

Még nem tudom, mit hoz a jövő, de mivel színes egyéniségnek vallom magam, szerintem mindenképpen kipróbálom magamat más területeken is. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratot?

Leírhatatlan, ugyanakkor kicsit szomorú érzés fogott el a  kéziratom befejezésekor. Egyfajta "Most mégis mihez kezdjek magammal?" keserű érzet kerített a hatalmába, amelyet még aznap lesöpörtem a vállamról. Jelentkeztem egy nagy magazinhoz és kaptam egy lehetőséget, amely úgy érzem, hogy hosszútávon is boldoggá tudna tenni.


Fényképek: Gábor Bálint
Smink: Kopasz Daniella
Stúdió: Fészek Fotó Stúdió

 

Előjegyezhető:

Publioboox Kiadó

Libri

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése