"Bármilyen nehézségre van megoldás"
Az írónőt első könyvéről kérdeztem, ami a nehézségek, problémák leküzdéséről szól. Arról, hogy bármi történjen is velünk, képesek vagyunk talpra állni.
Eszter: Mit lehet tudni rólad, mivel foglalkozol?
B.M.: Egész életemben dolgoztam, több mint tíz évet a gyermek és ifjúságvédő intézetnél, mint asszisztens, később multinacionális és magyar cégeknél. Jelenleg egy kicsi vállalkozásban, ami a sajátom, de igazán arra jöttem rá, hogy az írással foglalkoznék később. Ez a távlati célom.
Eszter: Mi adta az ötletet a könyv megszületéséhez?
B.M.: Mindig is tudtam, hogy nehéz az utam, a sorstól olyan terhet kaptam, amit nehéz cipelni. Mégis, bármilyen helyzet elé állított, én megoldottam, mintha belém lenne kódolva a kulcs, ami tovább enged egy-egy ajtón, hogy boldog lehessek. Ezekben az időkben nem gondoltam arra, hogy ezt megírjam. Viszont egyszer pár hónap alatt éreztem azt, hogy összeomlott az életem. Meghalt a férjem, aki a társam volt, a családomat pótolta, aki egy személyben megtestesített mindent, amire egy embernek szüksége van. Egy hét elmúltával a családja elvette volna tőlem mindenem, pedig még a gyász súlyát sem tudtam feldolgozni. Hamarosan összeomlott az a cég, ahol dolgoztam, s pár hónap múlva kiderült, hogy tetőt kell cserélnem a házamon. Akkor ott álltam, elgyengülten, gyászban, kétségek között.
Nem tudtam, hogy érzelmileg mennyi idő alatt fogok felépülni, nem tudtam, hogyan fogom eltartani a családom, a gyermekem és magam, nem tudtam, miből fogom kifizetni a tetőcserét, s közben megérkezett a Karácsony. Ezek az események októbertől januárig bezárólag következtek be. Egyszer egy reggel leültem az asztalomhoz, s úgy éreztem összedőlt a világ, az én világom, a körülöttem lévő világ. Csak bámultam üveges szemekkel és nem értettem. Akkor arra gondoltam, hogy ennyi megpróbáltatás már felér a XX. századi Árvácska regény érzelmi terhéhez. Arra jutottam, hogy megírom a történetemet. Azt gondoltam, hogy ebből a könyvből fogok bevételt szerezni. Akkor neki is álltam, elkezdtem írni. Már az első fejezetnél kiderült, hogy "többet sírtam, mint írtam", mert amikor a gyermekkoromról vetettem papírra a betűket, újra át kellett élnem a történeteket. Az akkori lelkiállapotomban ezt már nem tudtam viselni. Tehát bezártam a fájlt, eltettem. Tudtam, hogy még idő kell ahhoz, hogy megírjam. Eltelt több mint tíz év, amikor újra elővettem és megírtam a történetem egy hónap alatt, 2019. januárjában.
Eszter: Mi az elsődleges célod vele?
B.M: Kedves Eszter, örülök, hogy több mint tíz évet vártam a könyv megírásával, mert egész másképp látom a helyzetem. Persze a történet ugyanaz, viszont sokkal erősebb lettem, sőt megváltozott a küldetésem is a könyvvel kapcsolatban. Már nem csak arra törekedtem, hogy egy szomorú történetet foglaljak össze, hanem arra, hogy minden engem érintett megpróbáltatásból kilábaltam, megoldottam, s mégis életvidám, erős emberré váltam. Gyermekkoromban, 16 évesen ott álltam egy szatyorral a kezemben. Volt egy két év alatt szerzett szakmám, a szatyrom pár ruhával és semmi másom. Én akkor is tudtam, hogy értékes emberré fogok válni, családot alapítok, s az én gyermekem biztonságban fog felnőni. Ez így is lett. Dolgoztam, tanultam, a családommal beköltöztem a saját házamba. Összefoglalva a célom, hogy eljuttassam azoknak a gyermekeknek, akiknek nincs családi hátterük, azoknak a felnőtteknek, akik egy-egy tragédia után nem tudnak felállni, kilábalni a fájdalomból, csalódottságból.
A legfontosabb üzenetem: mindig magadnak kell elhatároznod, hogy hova akarsz eljutni, vagy tovább akarsz-e lépni. Senki más nem tud ebben segíteni. Az elhatározás, az elköteleződés a kulcs. Ahogy haladsz tovább a segítők majd csatlakoznak. Senki sem fogja megoldani helyetted, segíteni tud bárki, de megoldani csak saját magad. Ezért is írtam a weboldalon, hogy Tarts velem! Talán egyértelművé válik, hogy bármilyen nehézségre van megoldás.
Egy olvasóm azt írta: "Márti, hét falunak is sok lenne az, ami Veled történt, Te mégis megoldottad, gratulálok, büszke vagyok Rád."
Eszter: Milyen körülmények között, hogyan született meg a könyv?
B.M.: Voltam egy előadáson, ahol éves célokat kellett kitűznünk magunknak. Egy barátnőm invitált oda. Ez egy cirka hatszáz fős rendezvény volt. Többen voltak ott, akik már írtak könyvet is, de inkább szakmai könyveket. A nap folyamán eldöntöttem, most van itt az ideje, hogy elővegyem a saját projektemet és befejezzem, kiadjam magánkiadásban. Egy hónap alatt megírtam. Itt kaptam a lendületet hozzá, itt kaptam információkat, hogy milyen formában történjen a könyv kiadása is, itt határoztam el, hogy létrehozom a FB oldalat, a weboldalat: Biromakonyvem címmel. Ez az írom a könyvem, és a nevem Biró Marta szavakból jött létre. A hivatalos nevem Biróné Sinka Márta, de igazából a Biró Mártaként ismernek, hiszen a Sinka név alatt többet szenvedtem, mint bármikor máskor.
Eszter: Volt, aki támogatott az írásban?
B.M.: Igazából, amikor beszéltem róla ismerőseimnek, pár rokonomnak, talán nem is értették, vagy vették komolyan. Viszont a barátaim igen. Az említett rendezvényen találkoztam egy mentorral, aki a könyvírás témában oktatást szervez. Én beiratkoztam hozzá a csoportba. Sok mindent tanultam, de szerencsére a könyvemben sok változtatást nem kellett eszközölni.
Eszter: Igen beszélő címe van a könyvnek: Életem leckéi. Ezekben a leckékben, feldolgozásukban volt, aki melletted állt, segített vagy teljesen egyedül kellett megoldanod az adott helyzetet?
B.M.: Alapvetően mindent egyedül oldottam meg. Ahogy utaltam rá, az elhatározás a fontos, és az, hogy tudd hova akarsz elérni, mi a pontos célod. Ha ezt már tudod, akkor menned és menned kell előre. Nekem két testvérem van, akik anyai ágról a testvéreim, de valahogy mégsem vagyunk testvéri kapcsolatban. Fáj ez nekem, úgy érzem, hogy mintha csak ismerősök lennénk. Igazából arra vagyok büszke, hogy igaz barátként éltem, ezért több olyan barátom van, akik családként állnak mellettem. Ők mindig is támogattak az érzéseimben, a nehéz helyzeteimben, egyedül töltött karácsonyban. Sorolhatnám. Nagyon régi baráti kapcsolatok ezek, és biztos vagyok benne, hogy életem végéig kitartok és ők is kitartanak mellettem.
Eszter: A közeljövőben tervezel még hasonló segítő szándékú könyvet írni?
B.M.: Jelenleg dolgozom egy könyvön, ami szintén segítő szándékú, a munkavállalók és a munkaadók témában. A cél, hogy rávilágítsunk arra, hogy sok esetben miért nem értik egymást, miért beszélnek el egymás mellett.
Tervezem megírni annak a két évnek a tapasztalatait, amikor eldöntöttem, hogy újra társat fogok találni magamnak. Sok buktatója van, sok nevetséges története. Igazán ez egy olyan könyv lesz, amiben sok a humor, ami valójában tükrözi, hogy manapság miért él ennyi ember egyedül.
A blogbejegyzéseimet átolvastam, a fb posztjaimat is. Naponta írtam már több mint egy éve. Ahogy néztem, úgy érzem, érdemes lenne könyvbe foglalni témánként, hiszen mindegyik arra világít rá, egy adott helyzetet hogyan kezeltem, hogyan oldottam meg, miért érdemes élni, miként tudunk őszinte, igaz, értékes emberek lenni, hogyan vegyük észre az apró örömöket.
Már egy ideje verseket írok, amit publikálok a posztjaimban, olyan csoportokban, ahol verseket osztanak meg. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Elhatároztam, hogy egyik karácsony előtt ki fogom adni egy verses kötetben, ünnepi megjelenéssel.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
A szerző könyvét EZEN a linken tudjátok beszerezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése