Szabó Tamás már gyermekkorában tudta, hogy író akar lenni, mégis hosszú utat járt be, míg első regénye megszületett, kiadásra került. mai beszélgetőtársam ő lesz.
- Hogyan indult az írói karriered?
Már gyerekkoromban is izgalmas ötletekkel volt tele a fejem; tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni! Az erdei kirándulásokon, a tábortűznél is én voltam az önjelölt mesélő, aki rémtörténetekkel szórakoztatta a barátait.
- Miről szól és kiknek a regényed?
Ez egy retro regény, ami a kilencvenes évek elején kezdődik, ezért az idősebbek még jobban tudnak azonosulni a hangulatával. Egy mai tininek szerintem nem mond semmit a Bonanza Banzai vagy a Friderikusz show. Az eddigi olvasóim, Kelly és Nancy kiemelték, hogy szuper időutazásra vitte őket a regényem! Hogy a Harmadik részt idézzem: “Több csavar van ebben a sztoriban, mint egy barkácsáruházban!”
- Történt veled vicces sztori a könyv készítésekor, megjelenésekor vagy valami különös élmény?
Egyszer a Duna Plázában levettem a könyvpiramisról, belelapoztam ebbe a szinte kívülről tudott regénybe, majd az egyik oldalon találtam egy sort, amit szívem szerint átírtam volna… Jobb kézzel ösztönösen az egérért nyúltam, mikor rájöttem, hogy egy zsúfolt könyvesboltban vagyok, nem otthon, a laptopom előtt, haha! Vicces volt. Felnevettem, de aztán lehervadt a mosoly az arcomról: többé nem tudok változtatni a szövegen. Szíven ütött a véglegesség érzése.
Ekkor odalépett hozzám a helyes eladónő. – Segíthetek? – kérdezte.
Mondtam, hogy csak bejöttem megnézni a kis produktumomat, megmutattam neki a fotómat a fülszövegen. Nagyon imponált neki.
Az is óriási élmény volt, mikor a YouTube-on az én könyvemről beszéltek a bloggerek. (Kérlek, nézzétek meg a Book Of Hails és a Pergamenre Hányt Szavak videóit a Holdvízről).
Mely írók és megjelent könyvek formálták az írói stílusod?
Stephen King és Wilbur Smith összes könyve, Beljajevtől a Repülő ember, Szilvási Lajostól az Egymás szemében, Hemingwaytől az Öreg halász és a tenger (nagy élmény volt a házában járni Key Westen, ami ma múzeum) és John Steinbecktől az Édentől keletre. A kedvenc írónőm Sue Townsend. Imádtam tőle az Adrian Mole-sorozatot! Senki sem tud olyan tömören és frappánsan fogalmazni, mint ő! Kevés szóval is sokat mond. És a humora egyszerűen csúcs!
-Hogyan képzeljünk el írás közben? Van egy kényelmes alkotó sarkod, ahol kedvenc napszakodban leülsz írni, kikapcsolva a külvilágot?
A szobám az alkotó sarkom. Az íróasztal felett egy igazi, kitömött aligátorfej vicsorít rám, amit Miamiban vettem húsz dolcsiért. Néha szinte hallom, ahogy a volt főnököm, Anthony hangján rám förmed: “Szedd össze magad, uborka! Tudsz te ennél jobb dialógust is írni!” Haha. Általában zenét hallgatok munka közben. A Holdvíz alatt Bonanza és Depeche Mode szólt, de az új regény közben többnyire metal üvölt a fülembe! Igazi fanatikus vagyok; akár harmincszor is meghallgatok egy dalt, amely alatt elképzelem a releváns jelenetet, mint egy videóklippet. Ha nyomasztó sztorit írok, az mindig kikészít. A jelenlegi munkámban nemrég fejeztem be Kincső búcsúját a mamájától. Mindketten tudják, hogy soha többé nem látják egymást, és a kislányra iszonyú sors vár. Na ezt a fejezetet én is megkönnyeztem!
-Melyik stílus az, amiben viszont tuti, hogy nem alkotnál sosem?
Sosem írnék bugyuta, nyálas, rózsaszín csajos regényt, amiben minden kartonpapír-figura tökéletes, illetve jóképű, és igazából ennyi, cselekmény nuku! A limonádét csak inni szeretem, de nem olvasni vagy írni, haha.
Anyu nagyon büszke volt rám. Ő szerettette meg velem az olvasást. Igen, a barátok biztattak. Bár meg kell vallanom, hogy néhány ember irigykedett, elvégre protekció nélkül bekerülni az ország egyik legmenőbb könyvsorozatába, a Dream válogatásba, nos ez nem kis teljesítmény. Sokan gratuláció helyett csupán annyit vetettek oda, hogy “szerencséd volt, Tomi.” Hát, ezen csak kacagni tudok! Mintha így működne… Egyeseknek fogalmuk sincs a könyvkiadói szakmáról. Ez nem olyan, mint a lottósorsolás! Kb száz másik kézirat érkezett be a kiadómhoz abban az évben, amikor én is elküldtem nekik e-mailben a Holdvizet, vagyis hatalmas volt a verseny, és végül mégis az én könyvemet választotta a szegedi team! Nem úgy történik a kiválasztás, mint a lottósorsolás, hogy közjegyző jelenlétében benyúl a főszerkesztő egy üveggömbbe a regénycímeket tartalmazó cetlikhez, és amelyiket találomra kiveszi, azt publikálja a cég, haha! Mind a száz kéziratot elolvasták – hiszen nekik is érdekük, hogy színvonalas újdonságok jelenjenek meg hazai szerzőktől –, és amelyik a legnívósabb sztori volt, azt piacra dobták. Ennyi. Ráadásul a kéziratom véleményeztetése úgy zajlott, hogy öt szűrőn kellett átmennie, vagyis öt szakember (bloggerek, tanárok és szerkesztők) olvasta el, és ha csak az egyikük is azt mondja, hogy nem tetszik neki, mert nem lát benne fantáziát, akkor elutasítják. De mind az öt próbatételt simán vette a könyvem. Szóval hol van itt a mázlifaktor?!
-Mit csinálsz, mikor nem írsz?
A basszusgitáromon játszom, szeretek sportolni, kirándulni, főzni. Tévét már régóta nem nézek
-Mivel készülsz nekünk a következő időkben?
A mostani regényem, a Megváltó álom egy vérfagyasztó thriller, ami eléggé rám telepszik, néha rémálmaim vannak tőle. 340 oldal kész van belőle. Jó lenne már befejezni, és belekezdeni az új projektbe, ami egy világhírű rockzenekarról szól majd, és sokkal vidámabb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése