2022. július 21., csütörtök

Szollár Bence interjú




Az “Ismerd meg hazánk íróit”, saját magam kihívása volt, ami sok olvasással kezdődött, értékeléssel, majd videókkal folytatódott. Ezeken túl pedig egy újabb mérföldkő talán, hogy a Magyar Szerzők Könyvei Magazinba is elkezdtem írni, ezzel is támogatva őket. Ezúttal Szollár Bence íróval beszélgettem. Ezúton szeretném neki megköszönni, hogy szánt rám időt. (“Talán azért, mert álmodozó típus vagyok, és jobban érzem magam kitalált helyzetekben, mint a valóságban. „)

Szollár Bence

Mióta írsz? Hogy jött ez a dolog?

Mint sok más szerzőnél, nálam is gyerekként kezdődött minden. Tizenöt éves koromban írtam az első novellámat, Stephen King és nem kevés horrorfilm hatására. Igazából, nem tudnám megmondani, miért kezdtem el írni. Talán azért, mert álmodozó típus vagyok, és jobban érzem magam kitalált helyzetekben, mint a valóságban.

Mit csinálsz, amikor nem írsz?

Régebben igazi filmfaló voltam, az utóbbi néhány évben váltam aktív olvasóvá. Az írás mellett rengeteget olvasok, ami egyrészt nagyszerű időtöltés, másrészt nagyban hozzájárul egy pályakezdő szerző fejlődéséhez is. Főként horrort, thrillert és krimit olvasok.

Ez a zsáner adta magát, vagy hogyan kell ezt elképzelni?

Mióta az eszemet tudom, a sötét témákhoz vonzódom. Már gyerekként is nagy hatást gyakoroltak rám a hátborzongató filmek, számomra egyértelműnek tűnt, hogy ebben a zsánerben tevékenykedek majd. Nem tudom, miért alakult ki ez nálam, de mintha ösztönös dolog lenne.

Hogyan látod a magyar írók helyzetét ma Magyarországon?

Nem kertelek; siralmas a helyzet. Kezdő íróként jóformán esélye sincs az embernek „berobbanni” a köztudatba. A nagy kiadókhoz való bekerülés valószínűsége a nullához közelít, jobb híján marad a magánkiadás, ami viszont rengeteg pénzbe és marketingre fordított energiába kerül. Szerencsére, az internet nyújtotta publikációs lehetőségek mindenki számára adottak.

Mi a legjobb tapasztalatod, mióta elkezdtél publikálni?

Az olvasói visszajelzések. Akár pozitív, akár negatív vélemény érkezik egy-egy könyvre, ha építő jellegű, az mindenképpen hozzáad az ember munkájához és önbizalmához. 

Mi a legrosszabb?

Szintén az olvasói visszajelzéseknél maradva, amikor rosszindulatú megjegyzések, olykor zaklatások érik az embert. Semmi baj nincs azzal, ha valakinek nem tetszenek a történeteim, az viszont már egy teljesen más kategória, ha pusztán gyűlöletből mocskolnak engem és az olvasóimat is.

Milyen írásaid jelentek meg eddig és hol?

2019-ben jelent meg az első könyvem, a Frontláz. Ezután 2022-ben az Egy szál rózsa, valamint Az emelet és más horrornovellák című, rövid történeteket tartalmazó köteteim. Ugyanebben az évben bekerültem egy antológiába is, ami a szülővárosomban tevékenykedő írók, költők műveiből tevődik össze.
Megjelen könyvek

Tapasztalataid kiadókkal kapcsolatban?

Eddig csupán Az emelet című novellagyűjteményem jelent meg hagyományos kiadásban, így túl nagy tapasztalatokkal nem rendelkezem ezen a téren. A Pergamen Libro-val gördülékenyen együtt tudtam dolgozni.

Ha változtathatnál valamin, mi lenne az? Írással, publikálással kapcsolatban.

A kudarcok kezelése. A sikertelenség, elutasítás sajnos az írás velejárója, aki könyvkiadásra adja a fejét, biztos, hogy falakba fog ütközni. Én a mai napig hajlamos vagyok rettentő módon elkeseredni, önmagamat marcangolni, ha nem sikerül valami. Ilyenkor mindig saját magamat ostorozom, és a jövőben ezen a hozzáálláson kellene valahogyan változtatnom.

Mit tanácsolsz a kezdő íróknak?

A tanácsom az, hogy merjék megmutatni magukat. Ha valaki komolyabban foglalkozni szeretne az írással, akkor keressen fel olyanokat, akik vállalnak bétázást, esetleg szerkesztést, és kérjenek tanácsot, útmutatást. Barátnak, rokonnak lehetőleg ne kérjük a segítségét, mivel ők hajlamosak az elfogult véleményezésre, inkább egy idegen, de a szakmában jártas személy tanácsait fogadjuk meg.

Tervek a jövőre nézve?

El szeretnék távolodni az „egypercesek” műfajától, és rövid novellák helyett egy komplexebb művet, akár regényt is alkotni. Természetesen, a terjedelmi változások nem jelentik a „sötét témák” elhagyását, bár horror helyett inkább a könnyebben emészthető krimi irányába tervezek fordulni.

Szerzői oldalak:


1 megjegyzés: