2020. augusztus 2., vasárnap

Anne L. Green: Törékeny vonzerő - ("Na, szóval ez az egyik kedvenc történetem az írónőtől és nem hiába.")

Két összetört ember vajon újra meg tanul bízni, szeretni és engedni az érzéseinek? Igaz, hogy az idő begyógyítja a sebeket? Ha igen mennyi idő kell hozzá? 
Ezek a kérdések merülnek fel az emberben, miközben olvassa Anne L. Green Törékeny vonzerő c. könyvét.


Anne L. Green: 
Törékeny vonzerő


Tartalom:

Vajon felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?
Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

                                  
Értékelés:
5/5

Egyik kedvenc írónőm könyvéről hoztam nektek ma értékelést. Ez a könyv nem más, mint Anne L. Green Törékeny vonzerő c. könyve. Számomra sokat jelent ez a könyv, mert két erős fiatalról szól, akikkel az élet sajnos nagyon csúnyán elbánt.
Az egyik ilyen személy Adam Avans, aki egy vérbeli farmergyerek, de belül mégis egy igazi harcos és katona. Sok mindenen keresztülment az élete során. Mondhatni a sors nem bánt vele és a húgával Amyvel kesztyűs kézzel, mivel korán vesztették el a szüleiket, és a nagynénjük nevelte őket fel. Később felnőttként Adam-et a sors újabb és újabb próbák elé állította. Sokszor sajnáltam őt, azért amin keresztül kell mennie. Mégis mikor szükség volt rá, mindig magára talált, bármennyire is a padlón volt. Igazán erős férfi, ilyen férfi lehet sok nő titkos vágya, ahogy az enyém is. 
A másik személy, akivel szintén nem bánt kesztyűs kézzel az élet, az nem más, mint Chloe , Stanton parancsnok lánya. Egy katona apa mellett nevelkedett gyermekekről, sokszor azt lehet hinni, hogy ők nem esnek bele bizonyos csapdában. Chloe itt megmutatja, hogy ez nem igaz. Hiába van egy stabil családi háttér mögötted, ha vannak olyan emberek, akik megjátsszák magukat, és Te úgy sétálsz bele a csapdájukban, hogy észre sem veszed. Így járt Chloe is Josh-sal, aki egy narcisztikus ragadozó, a pszichológusok diagnózisa alapján. 
Egy olyan ember, aki másnak mutatja magát, hogy beférkőzhessen a kegyeid közé és úgy változtat meg, hogy észre sem veszed, és emellett elkezdesz rettegni is idővel, ahogy kimutatja a foga fehérjét. Szegény Chloe mikor észrevette, hogy milyen is Josh igazából, már késő volt, pár pofonon és verésen túl volt. Később aztán nem tudott szabadulni a fogságból, segítséget, pedig nem mert kérni senkitől, még az apjától sem. Így belegondolva az ő életében én is rettegnék. Sőt lehet, hogy én nem is lennék olyan erős, mint ő volt egész végig. Egy példa lehet minden nő számára. 

Na, szóval ez az egyik kedvenc történetem az írónőtől és nem hiába. Hiszen gyönyörűen le tudta írni egy vidéki farm mindennapjait, sőt a tájat is. Szeretem a tájleírásokat, de sajnos van olyan, ahol csalódnom kell. Itt nem kellett, hiszen az írónő úgy mutatja be Teneesset és San Francisco-t, mintha mi is ott lennénk, és átélnénk azt, amit a karakterek. Az írónő karakterei olyanok, mint a hétköznapi emberek, mintha akár csak mi magunk lennénk azok , vagy a szomszédaink, barátaink, vagy csupán idegen emberek. E mellett olyan problémákról is ír, ami minden nap körbe vesz minket, mindennap megküzd valamiért az ember. Az férfi karakterei makacsok, ezért is szeretem őket annyira, mert mindegyik egyéniség. Főleg Adam, mert ő összetett személyiség. Nem olyan, mint egy pipogya alak, sőt inkább erős, energikus, néha gyerekes, de ha kell erős és bátor. Igazi harcos, igazi katona. A női karakterek sem egy gyenge elveszett, megmentésre váró nők. Mindben ott a gyengeség, de mégis erős személyiség. Lásd Chloét. Annyi verés, annyi megfélemlítés után mégis elkezdett hinni a szerelemben. Csodálatos. Ezzel a könyvével az írónő csodát alkotott. Mindenkinek csak ajánlani tudom, de figyelmeztetnem is kell mindenkit arra, hogy zsepire bizony szüksége lehet. 


   Kedvenc idézeteim a könyvből:

'' – Mert nem tudom, hová vezetne ez. Félek. Furcsa
érzelmek törnek rám, ha a közelemben vagy – a
tegezéséből arra következtettem, hogy a helyzetem nem
reménytelen.
– Tudom, én is így érzek, de én már nem menekülök
előle. Benned látom a kiutat a pokolból. Ne tagadd meg
tőlem a reményt.
– Ez lennék én? Remény? Nézz rám! – tárta szét a
karjait keserűen. – Ez többnek hangzik, mint egyszerű
barátság – pillantott rám vádlón.''



''Én idióta! Buta liba! Mégis mire számítottam? Én ismerem a
titkát, de ő nem az enyémet. Akárhogyan is, mégiscsak egy
férfi. A vágyai vezérlik.''

'' – Az lehet, de ha elmész, megint nem marad semmim.
Honnan tudom majd, hogy nem csak álmodtalak?
Eszembe jutott a nyakamban lógó talizmán, levettem, és
a nyakába akasztottam.
– Ez majd emlékeztet rám, és vigyáz rád, amíg én távol
leszek – suttogtam.
Magamhoz húztam, és egy hosszú csókot nyomtam a homlokára.''

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése