2022. június 8., szerda

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Gutási Gábor ("Szeretném elmesélni a mai gyerekeknek, hogy volt vidám és eseménydús világ akkor is, amikor még nem volt tévé, játékkonzol vagy okostelefon.")

A Mesesarok rovat keretei belül beszélgettem Gutási Gábor íróval, aki a Gabi – Csabi kalandjai: A nyaralás című mesekönyvet írta. Köszönöm szépen, hogy elfogadta a felkérésemet. Fogadjátok sok szeretettel!


Hogy jött az ötlet, hogy a mesék világában kezdj alkotni?

Nem sokkal azután, hogy a kisfiam megszületett 6 évvel ezelőtt, úgy döntöttem, hogy a rokonokkal, ismerősökkel az újszerű élményeimet nemcsak magánbeszélgetések során osztom meg újra és újra, hanem egy publikus, mások által is olvasható, apukás blogot indítok. Ebben az apukás hétköznapokról, a mindennapjaimról írtam és arról, mennyire változott meg az életünk, miután szülők lettünk. A koncerteket felváltották a játszóházak, a thriller filmeket a mesék és gyakorlatilag az egész életünk fenekestül felfordult, természetesen a jó értelemben. Ezekről az apukás kalandokról írtam az apuci.blogban. Az írás a munkámban is jelen volt, hiszen keresőoptimalizált és PR cikkeket írtam megrendelésre saját vállalkozásomban, majd később egy saját thriller regénybe is belekezdtem, ám csak félig jutottam benne. A kisfiamnak való esti mesélés során ugyanis az ő kérésére az én gyerekkoromról számoltam be, és jöttek elő a jobbnál jobb gyerektörténetek. A kisfiam, Boti ösztönzésére pedig úgy döntöttem, hogy a thrillert félredobva inkább egy mesekönyvsorozatba kezdek, amelyet ezek a gyerekkori élmények ihlettek, amiket neki meséltem esténként.

Honnan jöttek az ötletek a karakterekhez?

Mivel Botinak a saját, valós történeteimet elevenítettem fel, így nem kellett nagyon a fantázia világába menekülnöm a karakterekhez. A mesekönyvem főszereplői ugyanis mi magunk vagyunk az öcsémmel. És tényleg, annyira hasonlítottuk gyerekkorunkban, hogy egyszerűen csak „Gabi-Csabi”-nak hívtak bennünket, így egyszerre, közös néven. A most megjelent Gabi – Csabi kalandjai: A nyaralás című kötetben összegyűjtöttem egy halom gyerekkori nyaralós élményt. Tehát a mesében lévő fejezetek nem mindegyike egy azon nyaralásról íródott, de egy horvátországi szigeten való nyaralás ihlette, és helyszínként erre a bizonyos nyaralásra és korba ültettem minden hasonló, nyaralós emléket. A főszereplő testvárpár mellett megjelennek a szülők; anyu és apu és a táborvezető bácsi is, mint valós személyek. Illetve Kati és Ági is tényleg unokatestvérek, és szüleikkel együtt valóban együtt nyaraltunk. Csilla személye sem kitalált, és valóban gyerekkori románc fűzte Csabihoz, amelyet a sors kegyetlen tolla nem írt tovább. Erről egy rövidke sor és egy aranyos kép erejéig a könyv legvégén is megemlékezem.

A helyszínek, amikről írsz, valós helyeket ábrázolnak vagy inkább kitaláltakat?

A helyszínek mindegyike valós. Valóban egy kocsiban utaztunk, valóban láttunk lezuhant buszt a szakadék szélén, és sok-sok alagúton haladtunk át, hogy egy komppal keljünk át a tengeren. Bár nem említem sehol a mesekönyvben, az egész egy Cress nevű kis szigeten játszódik, ahol egy erdőben felállított nagy kempingben töltöttünk el egy hónapot még a 90-es évek legelején. Igyekeztem a várromot, a focipályát és a strandot is hűen vázolni a már több, mint 30 éves emlékképeim és családi archív fotóim alapján. Nagyon izgatott vagyok, mert öcsémék idén valóban visszalátogatnak családjával az akkori helyszínekre, és remélem, készít majd pár új képet és videót, hogy mennyit változott az elmúlt idő alatt a ma is aktív turistaparadicsom.

Mi a véleményed arról, hogy felnőttek is olvassanak mesét?

Nyilván senkire sem erőltethető, hogy akár mesét, akár regényt vagy csupán egy novellát is elolvasson. De kicsit túlzásnak érzem azt is, hogy a közösségi médiában megosztott cikkeknek csupán a címe és lead szövege alapján már véleményt formál bárki is. A párszáz karakteren túl már kevesen hajlandóak tovább látni, és sokszor valós tények helyett, címszavakból és szalagcímekből tájékozódnak manapság az emberek. Ezen szerintem változtatni kellene. Illetve azt tapasztalom, hogy az elkényelmesedett világunk díjmentes modern bébiszittereivé a Youtube, a tablet és az okostelefonok váltak. Ami akár előny is lehetne, de oktató videók és aranyos, kedves akár nevelő mesék helyett leginkább kicsomagolós videókat és számítógépes játékrészeket nézegetnek már 5 éves kor alatt is a gyerekek, akik meglepően magabiztosan kezelik ezeket a készülékeket. Jó lenne, ha a szülők legalább esténként egy-egy mese erejéig olvasnának mesét a gyerekeiknek, és a végén vagy közben valamilyen párbeszéd is kialakulna köztük, így minőségi időt garantálva kettejük között. A mesekönyvemben, az egyes fejezetek végén pontosan ezért tettem be kérdéseket, amelyek segítségével a gyerekek is kicsit a részeseivé válnak a történeteknek, és a szülők is elmesélhetik saját gyerekkori élményeiket a kicsiknek.

Szerinted mennyire van szükség mesékre a mai világban?

Nagyon. A mesék hasznosságát számos tanulmány igazolja. Nemcsak szókincset bővít, de egyes valódi problémákat, helyzeteket is könnyebben megérthetnek a gyerekek általa. Sokat fejlődhetnek a jó meséktől, de akár agresszívvá is válthatnak a nem koruknak megfelelőktől. Éppen ezért szülőként feladatunk, hogy a megfelelő történetek és karakterek jussanak el a gyerekekhez akár a TV-ből, akár egy mesekönyvből.

Mi ad ihletet a történeted megszületéséhez?

Az ihletet Boti adta, hiszen nélküle sosem vetettem volna digitális papírlapra gyerekkorom történeteit. Ahogy említettem, eredetileg egy thriller regényt írtam, és amikor Botinak meséltem, hogy könyvet írok, ő egyből arra asszociált, hogy az esténként mesélt gyerekkori kalandjaimból készítek mesekönyvet. Ezzel el is ültette a bogarat a fülembe. Aztán pedig esténként alig várta, hogy újra és újra elmeséljem, hogy melyik történet hogyan kerül majd a mesekönyvbe. A legelső példányt ezért biztosan ő fogja megkapni.


Melyik az a mese, ami a kedvenced volt gyerekkorodban?

Amikor még én voltam mesenéző kisgyermek, nem volt túl sok opciónk. Hiszen nem volt még Youtube, nem volt még okostelefon, sem tablet. Nekünk a hétvégi „családi mozidélután a Disney”-vel jutott, ahol Kacsameséken és Csipet-Csapaton nőttünk fel. Emlékszem, amikor bejöttek az óriási parabola antennák, amelyek otromba fehér lavórként csúfították el a háztetőket, mi is beszereztünk egyet. Ekkor kinyílt a világ. Igaz, magyarul még akkor sem voltak mesék, de az angol Cartoon Network megreformálta az addigi tévénézési szokásainkat. Nekem a kedvencem egy olyan szuperhősös mese volt, ahol a főszereplő akármilyen tárggyá át tudott változni. Sajnos a címére már nem emlékszem és szerintem egy szót sem értettem belőle, de nagyon menő volt. Mesekönyvekből inkább a válogatásokat kedveltem, amelyekben állatok szerepeltek, és a képregényeket. Az első képregényeink az Asterix és Obelix, valamint a Lucky Luke voltak. Hogy mikor és hogyan kaptuk ezeket a képregényeket, szintén izgalmas sztori, ezért biztosan bekerülnek majd egy későbbi könyvembe.

Melyik volt az a mese, amire azt mondtad, hogy elég volt egyszer is megnézni/elolvasni?

Nagy könyvtárba járók vagyunk, ezért olvastam már olyan mesekönyveket, amelyeknek nagyon szép volt a borítója, ahogy belül a grafikája is, és az író is igen neves – direkt nem szeretném megnevezni és publikusan kritizálni, hiszen semmi jogom hozzá – de valamiért annyira bonyolult nyelvezeten fogalmazta meg a történeteket, hogy egyszerűen felolvasni sem volt gyaloggalopp, nemhogy egy kisgyereknek megérteni. Amit gyerekként nem szerettem nézni, pedig sokan imádták, az a Süsü volt és a Sebaj Tóbiás, de a Pom Pom meséiért sem rajongtam. Amit még sokan szerettek, az a Vuk volt, ami valamiért nekem nem jött be, a folytatásának minősíthetetlenségével pedig azt hiszem, én sem vagyok egyedül.

Ha a saját vagy más írók meséjének egyik karaktere lehetnél, ki lennél?

Nekünk testvéremmel mindig is megvolt, hogy melyik mesében melyik karakterek vagyunk, így egyértelmű, hogy az akkori kedvenceink között is tudtuk, én vagyok Chip, öcsém pedig Dale. Talán azzal a szereppel még ma is kibékülnék, mert megfontoltabb és nyugodtabb volt címszereplő társánál. Általában a bölcsebb és higgadtabb főszereplőkkel tudtam azonosulni, még ha a mesenéző gyerekek jobban is kedvelik a mókás és ügyefogyott szereplőket. Egy mai mesei hasonlattal élve, én inkább lennék Tunyacsáp, mint Spongyabob, még akkor is, ha ő csak egy arrogáns, negatív alakot játszik a kimondottan vidám és együgyű főszereplő mellett.

Mit szeretnél megtanítani a gyermekeknek a meséid által?

Szeretném elmesélni a mai gyerekeknek, hogy volt vidám és eseménydús világ akkor is, amikor még nem volt tévé, játékkonzol vagy okostelefon. Elmesélni, hogy milyen volt a gyerekkor egy olyan világban, amikor az ő szüleik voltak gyerekek. Így talán ha eddig nem is, akkor ők is majd mesélnek néhány vidám gyerekkori történetet arról, milyen volt, amikor a nagyszülők még szülők voltak, a szülők pedig rosszcsont, szeleburdi kölykök, mint most ők. Nemcsak a gyereknek szeretnék a történetekkel vidám perceket szerezni, hanem a szüleiknek is, akiket ezekkel a régi időkben játszódó történetekkel kicsit vissza szeretnék repíteni a gondtalan gyerekkorba, hogy a kellemes nosztalgiázás közben újra kicsit gyerekek lehessenek, és így kicsit jobban megérthessék a saját gyermeküket is.

Melyik a kedvenc saját meséd, és miért az?

Bár még csak ez az első hivatalosan kiadott könyvem, itthon már papíron megvannak a következő könyvek vázlatai és címei is. Egy kimondott kedvencem nincs, mivel mindegyik kellemes emléket idéz. Azonban úgy érzem, az olyan fejezetcímekre, mint: „A denevértej” nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is fel fogják kapni majd a fejüket. A következő könyvekben is lesznek hasonlóan érdekes mesék, amelyekből most néhányat el is árulnék: „A titkos ajtó”, „A világ legunalmasabb vendégeskedése”, „Levesfőzés az udvaron”, „Reggeli kincskeresés” vagy a „Költözzünk egy lakatlan szigetre!”.

Mik a jövőbeli terveid a mesék keretein belül?

Úgy tervezem, hogy ha kedves fogadtatásban részesül a Gabi – Csabi kalandjai, akkor nemcsak a nyárról, hanem a másik három évszakról is lesz egy-egy mesecsokor hasonló terjedelemben, így már készülőben van a téli rész, amelyben havas kalandokról, különös karácsonyi ajándékokról és egy szilveszteri bárányról is lesz szó, illetve az is kiderül majd, hogy hogyan lettek végül Gabiból és Csabiból a Mikulás krampuszai. Természetesen mindezen kötetek is valós események alapján íródnak majd.

Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy mesélhettem kicsit Nektek a mesekönyvemről és a terveimről és mindenkit szeretettel várok a weboldalon, ahol további részleteket is megtudhattok a könyvről és a szerzőről. Saját webáruházunkban pedig nem csak a mesekönyvet és az e-book-ot, hanem Gabi-Csabis színezőt, könyvjelzőt és matricacsomagot is vásárolhattok. Akciókért, nyereményjátékokért és kuponkódokért pedig kövessetek Facebook oldalunkon is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése