2020. január 26., vasárnap

Landor Alexandra: Érzelemsziget

A szerző kedves barátnőm és volt kommunikáció szakos szaktársam. Annak idején volt szerencsém részt venni az egyetemi könyvbemutatóján, melyet igen megtisztelőnek éreztem.


Értékelés: 5/5
Örömmel töltött el, amikor kezeim között tudhattam ezt a kis csodát! Szinte minden sorával nagyon könnyen tudtam azonosulni tudtam, ezért is írom róla a következőt: Ez nem csak egy újabb sablonos érzésekkel teli verses könyv, hanem egy olyan költemények sora, amely megérinti az olvasó, szinte megszólalnak a betűk, szavak olvasás közben. A költőnő mottója: „Írok, mert élnem kell. Élek, mert írnom kell.” Úgy gondolom, hogy ez a két kijelentés olyannyira összhangban van egymással, hogy Alexandra esetében egyik sem létezhet a másik nélkül. Hiszem, hogy a költőnő személyében egy olyan modern lírikust kapott a társadalom (főleg a fiatalság), aki olyan gondolatokat vet papírra, mely valamilyen formában mindannyiunkat megérint.

Végszóként pedig egyik, szívemnek kedves versével szeretném ajánlani ezt a verscsokrot:

Kérdőjel

Miért furcsa az, ki mindig hallgat,

s miért megszokott ki köpi a szavakat?

Miért különc az, ki saját világában él,

s miért átlagos ki nyitottan éli életét?

Miért bolond az, kinek vannak álmai,

s miért normális, ki lemondja álmait?

Miért a többség szerinti élet, az élet?

Mi az a furcsa, mi az a hallgatás,

és mi a megszokott, s mi az álmodozás?

Ki az a különc, ki az, aki átlagos,

és ki a normális, s ki az, aki bolond?

Mi az álom, mi az élet,

és miért nem álom az élet?

Érdekel:

• milyen egy kamasz fejével a világ,

• mik járnak a fejében,

• mik nyomasztják a lelkét,

• hogyan éli meg az első szerelmet,

• miként kezeli a csalódásokat,

• mi a fontos számára,

• és milyennek találja az életet?

Ha igen, akkor szeretettel ajánlom Neked ezt a kötetet! Szerezd be az Underground Kiadó oldaláról!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése