2020. június 27., szombat

Szabó Tamás: Holdvíz

Köszönöm szépen Szabó Tamásnak és a Maxim kiadónak, hogy elolvashattam a Holdvíz című regényt. A könyv fülszövege és a borítója már régebben felkeltette a figyelmemet. Kalandos történetre, titkokra és rázós témára számítottam, meg is kaptam mindhármat.

Szabó Tamás: Holdvíz


Tartalom

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?

Véleményem
4,5/5

Ahogy fentebb írtam, már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, főleg a borító és a fülszöveg miatt. A borító ugyanis nagyon szép és sejtelmes, a kék-piros színvilág igazán figyelemfelkeltő. Ráadásul előre jelzi a történet egyik lényeges fordulatát, a fülszöveggel együtt pedig jól mutatja, mire számíthat az olvasó, ha kezébe veszi ezt a könyvet. Kalandokat, rejtélyeket és egy tabut döntögető kapcsolatot.
Mindez pedig valóban benne van a könyvben, bár a történet kicsit szaggatott, és lassan indul. Jó néhány fejezet múlva jutunk el odáig, hogy az alaphelyzet felálljon, és a két főszereplőnk találkozzon. Mert a regény hiába íródott végig egyesszám első személyben Zoli szemszögéből, Noémi is legalább annyira főszereplő. Pedig a könyv elején sem jelenik meg, és a végefelé is ritkábban.
A szereplőknél maradva mind Zoli, mind Noémi karaktere nagyon jól sikerült. Zolit hamar megkedveltem. Bár milliomos, nincs elszállva a privilegizált helyzete miatt, nagyon is földhöz ragadt. Jóképű, de nem az a nők szívét összetörő macsó, hanem kicsit félénk, tapasztalatlan és állandó bizonytalansággal küzd. Bátor, a húga miatt szembeszáll bárkivel, és okos, de nem legyőzhetetlen. Szeretem az árnyalt, emberi karaktereket, és ő épp ilyen. Noémit pedig talán még jobban megkedveltem. Ő egy gyönyörű lány, aki tökéletesen tisztában van az adottságaival, és ki is használja azokat, de hiányzik belőle mindenféle rosszindulat. Heves, folyton pörög, új impulzusokra vágyik, és bármit bevállal az erkölcsi normákra fittyet hányva. Olyan szerethetően hippiszerű, akire akkor sem lehet haragudni, amikor jó nagy marhaságokat csinál. Egyik-másik reakciója pedig annyira élővé teszi, hogy az ember olvasás közben szinte várja, hogy lelépjen a lapokról.
A két jól sikerült karakter remekül ellensúlyozta a lassabb történetvezetést. Miattuk akkor is szívesen olvastam tovább a regényt, amikor a cselekmény nem volt annyira izgalmas, ami a regény első, Magyarországon játszódó felében előfordult néhányszor. Ekkor inkább a két szereplő közötti kapcsolat dominált, nem a külső események. Ebben a részben nem csak a karakterek tetszettek nagyon, hanem a hangulat is, az író tökéletesen lefestette a kilencvenes évek Magyarországát. Én is ebben az időszakban voltam tizenéves, és mosolyogva nosztalgiáztam olvasás közben.
Aztán következett a történet második fele, amiben megkaptuk az előre ígért kalandokat, ám talán egy kicsit túl sokat is belőlük. Kétségtelenül feszültek és izgalmasak voltak ezek az események, de hirtelen jött a nagy váltás. Az érzelmekre építő, lassabban csordogáló első rész után kaland, akció és életveszély köszöntött ránk minden oldalon. Emiatt a két rész közötti összhang számomra elcsúszott. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha két, különböző regényt olvasnék. Ráadásul néhány fordulat számomra nagyon valószerűtlennek tűnt, főleg az első rész realistább ábrázolása után.
A szöveg ennek ellenére végig gördülékeny, olvastatja magát, az író stílusa is tetszett. A karakterek szerethetőek, kíváncsi voltam a sorsukra. Ugyan vannak hibái, én mégis megszerettem a regényt, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy Szabó Tamás mivel rukkol elő legközelebb.

A könyv megvásárolható itt:

Az író Facebook oldala:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése