Menyhei Mónika, köszönöm, hogy elfogadtad az interjú felkérésemet. A Beszélgessünk az írókkal csoporttal kapcsolatban szeretnélek kérdezgetni. Például, hogy mi okból hoztad létre? Hihetetlen, hogy alig pár nap alatt rengetegen jelentkeztek, és mai napig jelentkeznek a csoportba. Erről is és, sok más egyébről is fogunk beszélgetni.
1.
Kérlek, mesélj kicsit magadról! Miért hoztad létre, a Beszélgessünk az írókkal csoportot?
Moncsi: Először is szeretném megköszönni neked a megkeresést. Mit is mesélhetnék magamról? Először is talán azt, hogy könyvfüggő vagyok 2O11 óta. Akkor kezdtem el olvasni, de igazán beleélni magam ebbe a világba 2O16-2O17 körül sikerült, amikor egy nagyon nehéz időszak volt az életemben, és a könyvek világába menekültem el a valóság elől.
A Beszélgessünk az írókkal csoportot, azért hoztam létre, mert szerettem volna egy helyen tudni az író ismerőseimet. Egyre többen lettek, és már nem tudtam, hogy ki ír, és ki nem. Így kellett keresnem egy olyan megoldást, ami számomra jó, és hát, mivel nem vagyok irigy, így gondoltam, hogy akkor ismerjék meg egymást, illetve a többi olvasó ismerősömet. Beszélgessünk és ismerkedjünk egy kicsit. Sosem gondoltam volna, hogy ebből egy ilyen jó kis csapat lesz.
2.
Van valami különleges célja, amiért megalkottad?
Moncsi: Megmondom őszintén, semmilyen különleges célt nem akartam megalkotni, mikor a csoportot létrehoztam. De ahogy telik az idő, és változik a világ is, egyre jobban érzem azt, hogy öntudatlanul is, de van célja a csoportnak. A különleges célja az, hogy a könyvek továbbra is fennmaradjanak, az írók és olvasók elérjék egymást valamilyen módon. Hogy az emberek megismerhessék a könyvek, írók, kiadók küzdelmét és életét. Most ugye a könyvkiadás terén az íróknak egyre nehezebb az életük a vírushelyzet miatt. De amint mostanában tudjuk sajnos, hogy ez nem volt elég, és megjelent a színen egy-két olyan ember is, akik úgy érzem, a könyvek, és a történetek ellen vannak. Hogy mit értek ez alatt? Azt, hogy nem akarják azt, hogy a mai gyerekek megismerjenek egyes embereket, még ha mások is, mint mi, azzal indokolva, hogy a gyerekek befolyásolhatóak. Ezért is érzem azt egyre inkább, hogy a csoportom különleges célja nem más, mint az írók és olvasók összefogása, együttműködése és kommunikációja. Az olvasó világ fenntartása. Lehet, nagy és különleges cél, de ez egy álom számomra.
3.
Kik léphetnek be? Bárki, vagy inkább írók, szerzők jöhetnek?
Moncsi: Bárki beléphet a csoportba, legyen az író, olvasó, vagy csak kíváncsi szemlélő, aki ismerkedik e világgal. Mindenkit szívesen látunk.
4.
Gondolkodtál-e már blogolással kapcsolatban? Hogy ne csak a Molyra írd ki a véleményed, illetve ne csak a magazin oldalra tedd ki.
Moncsi: Még komolyan nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de megfordult a fejemben, igen. Bár én nem vallom magam bloggernek, sem a blogolásra alkalmas személynek. Élvezem az olvasást és az írást. Szívesen értékelek egy-egy könyvet Molyon. De mióta a magazinnal vagyok, egyre jobban élvezem a vélemények írását. Talán azért is, mert jó kis segítő és összetartó csapatot alkotunk. És minél jobban érzi magát az ember egy csapatban, vagy annak részeként, annál jobban is élvezi azt, amit csinál. És ezzel én is így vagyok. Hogy valaha is blogolásra adjam a fejemet a magazin mellett, nem tartom kizártnak. De ez még a jövő titka.
5.
Milyen kapcsolatban vagy a szerzőkkel, írókkal? Volt már olyan, hogy valaki haragudott rád? Mennyire nehéz kijönni velük?
Moncsi: Én úgy érzem, hogy jó kapcsolatban vagyok a szerzőkkel, írókkal. Bár ez szerintem attól is függ, hogyan is állunk egymáshoz. Mert lehet, hogy valakinek én nem vagyok szimpatikus, és mégis együtt tudunk működni, vagy fordítva. De egy a biztos, egy szerzővel vagy íróval nem mindig könnyű kapcsolatot teremteni.
Igen, volt ilyen, hogy megharagudtak rám, és tiltottak, mert megírtam a véleményem. Illetve volt olyan is, akivel megbeszéltem egy dolgot, és tiltott, gondolom azért, mert megharagudott rám. Ezt csak ő tudhatja.
Hogy mennyire nehéz kijönni velük, az attól függ, kivel. Most jöhetnék azzal a közhellyel, hogy az attól függ, férfi-e vagy nő az illető, mert a férfiakkal jobban ki lehet jönni, hiszen nő vagyok, de ez nem lenne igaz. Valljuk be, ahány ember, annyi természet van, és ez ugyanúgy érvényes a szerzőkre, írókra, mint az olvasó, vagy nem olvasó emberekre is. Én úgy érzem, ugyanúgy van a hölgyek és az urak közt is olyan, akivel könnyen ki lehet jönni, hamar meglehet találni a közös témát, érdeklődési kört. Kapcsolatot teremteni, mint olvasó az íróval, vagy fordítva. Nekem talán annyiból könnyebb a dolgom velük, hogy a magazinnál is sok íróval dolgozok együtt, és kezdek hozzászokni a stílusukhoz. Imádlak benneteket csajok, nem kell félreérteni. De a csoport és a magazin által találkoztam olyan emberekkel, akikkel elég nehezen lehetett megtalálni a hangot. De szerencsére ezeket, az embereket még lehetett kezelni.
6.
A csoportban tematikus napok vannak, te állítod össze ezeket?
Moncsi: Hogy legyenek tematikus napok, azt nem. Abban Te segítettél nekem, kedves Ági, aminek nagyon is örülök. De bevallom őszintén, pár napot én találtam ki, párat a csoportban lévő adminokkal beszéltük meg, és volt, hogy más csoportokban nézelődtem ötletek után. Szóval mondhatni, ez egy érdekes többoldali összeállítás.
7.
Mit gondolsz, bevált a reményed, amiért a csoportot létrehoztad
Moncsi: Sőt, túl is szárnyalta a reményeimet. Nem gondoltam volna, hogy az én könyvmániás agyamból kipattant ötlet ennyire népszerű lesz, ha lehet ezt mondani.
8.
Kik az adminok a csoportodban? Mesélnél róluk? Tervezel még admint felvenni?
Moncsi: A csoportban rajtam kívül még két admin van. Kovács Ági és Megyeri Judit.
Kovács Ágiról azt érdemes tudni, hogy ugyanolyan nagy szenvedéllyel, lelkesedéssel, tisztelettel viseltet a magyar írók munkája iránt, mint én. Sokat segíti a munkájukat, reklámozza őket, és értékeli a könyveiket. Nekem is nagyon sokat segít a csoportnál, mert nélküle és Judit nélkül már lehet, hogy nem is működne. Mivel nehezen bírtam munka mellett a csoport vezetését, és Ági eleinte csak Messengeren keresztül segített, gondoltam, hogy felveszem magam mellé adminnak. És megmondom őszintén, nem bántam meg, sőt nyertem csak vele. Hogy micsodát? Egy olyan barátot, akire felnézek, és szerintem mondhatom azt, hogy ez a barátság hosszú távú lesz. S emellett rengeteg olyan embert ismerhettem meg, akiket nélküle talán sosem ismertem volna meg. Hálás vagyok neki ezért, és szeretném itt megköszönni az a rengeteg energiát, munkát és segítséget, amit értem és a csoporttért belefektet.
Megyeri Judit: Őt szerintem nem kell nagyon bemutatni. De ha igen, akkor ő egy írónő, aki szerintem Columbo hadnagy leszármazottja:) Benne is egy nagyon jó barátot ismerhettem meg, akire mindig számíthatok, ugyanúgy, ahogy Ágira is. Hálás vagyok a munkájáért és az idejéért.
Hogy gondolkozom-e azon, hogy még felvegyek valakit adminnak? Őszintén megmondom, nem, még nem is gondoltam rá. De ahogy bővül a csapat, szerintem a csajokkal megbeszélem, és veszünk magunk mellé még 1-2 admint. Hogy róluk is levegyem a terhek egy részét.
9.
Tapasztaltál negatív hozzáállást a csoport létrehozásával kapcsolatban? Mennyire nehéz vezetni? Hiszen lassan a 700-as létszámhoz közelít már.
Moncsi: Először is, még mindig alig hiszem el, hogy ennyi embert érdekel a csoportom, és hogy aktívak is benne. Szeretem az ilyesmit látni. Még akkor is, ha néha kevés időm van a munkám miatti hajtásban. De igyekszem jelen lenni.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem, nem tapasztaltam, de ez hazugság lenne. Igen, főleg mostanában találkozom negatív hozzáállással. Nem csak neten keresztül, de a környezetemben is. Sokszor nem veszik észre az emberek önmagukat. Sőt sokszor csak vádaskodnak. Igen, sajnos nem egyszer találom szembe magam vádaskodással is a csoportot illetően, de ezt mindig próbálom megoldani. Sokszor a lányokkal is megosztom azokat az üzeneteket, amiket kaptam. Sok érdekességet tud meg az ember a csoportjáról. És nem csak én, hanem az admintársak is kapnak üzeneteket, negatív visszajelzéseket. De a negatívumok mellett, hála Istennek nagyon sok a pozitív megnyilvánulás is. Így egy kicsit ellensúlyozza a dolgokat. Sajnos nem rég volt, egy nagyobb összezördülés a csoportban és körülötte. A csoportban lévő dolgokról a tagok értesültek is, de vannak olyan dolgok, amikről nem, és próbáljuk Judittal és Ágival együtt mindezt úgy megoldani, hogy a csoportban a tagok jól érezzék magukat, és ne vegyenek a nehézségekből, konfliktusokból semmit észre, vagy ne túl sokat. Úgy érzem, egyre nehezebb lesz vezetni a csoportot, ahogy egyre nagyobbra nő. Tényleg, számomra ez nagyon meglepő dolog. Örülök, hogy növekszünk. És most elárulok valamit, amit még Judit és Te, Ági sem tudtok. Sokszor az utóbbi időben a negatív hozzáállások miatt be szerettem volna csukni a csoportot egy kis időre, de lebeszéltem magam róla. Mivel így nem szűnnének meg a gondok és bajok, csak elodáznám őket. Így a csoport továbbra is működni fog, a nehézségeket továbbra is megpróbáljuk orvosolni. De sajnálattal vettem azt is észre, hogy nem mindenki szól, ha gondja van a csoporton belül, csak kilép szó nélkül, vagy csak teng-leng a csoportban, és nem igazán érzi jól magát. Persze tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenkinek járhatunk a kedvében, de sokaknak megpróbálhatjuk. Eddig senkinek nem haraptuk le a fejét emiatt, és ez után sem fogjuk. De sokszor türelmet kérünk, mert egy-egy probléma megoldásához idő kell. És próbáljuk úgy alakítani a dolgokat, hogy jó legyen. Mert a csoportunk nincs egy éves sem, sőt még fél sem, és már ennyi ember van benne. Aminek nagyon örülök. Szóval mondhatom azt, hogy a nehézségek ellenére is elértünk egy bizonyos szintet, ahol az emberek jól érezhetik magukat.
10.
Nemrég csatlakoztál a Magyar Szerzők Könyvei Magazin csapatához, mesélnél erről? Milyen velük dolgozni? Mit gondolsz róluk?
Moncsi: Igen, nem rég csatlakoztam hozzájuk, ami nekem még mindig felfoghatatlan. Mert sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen különleges, jó és családias csapat tagja lehetek. Mikor bekerültem a csapatba, úgy vettem észre, hogy elég feszélyezett a hangulat. Sokszor voltak súrlódások és nézeteltérések a csoporton belül, persze akkor más volt még a felállás. Akkor ismerkedtem csak a dolgokkal, így nekem kicsit kellemetlen volt. De mióta elhagyott minket az az illető, aki miatt feszélyezve éreztem magam, és szerintem nem csak én, sokkal felszabadultabb a légkör. Sőt a banda is frissült kicsit. Sokat nevetünk, beszélgetünk. Kiállunk egymásért, mint a jó testvérek. Én szeretek velük együtt dolgozni. Nincsen nagy elvárás, így munka mellett kényelmesen lehetek, és nem kell attól rettegnem már, hogy jaj mi lesz, ez meg az mit fog ehhez vagy ahhoz szólni. Ha gondunk van egymással, megbeszéljük privátba, vagy közösbe. De szerencsére ilyenre eddig nem került sor.
11.
S végül mi a terved későbbiekre nézve? Vannak ötleteid?
Moncsi: A későbbiekre nézve mik a terveim? Ez egy nagyon jó kérdés. A csoportot tovább szeretném vezetni a többiekkel. Szeretném, ha a legtöbb ember jól érezné magát nálunk. Emellett szeretném kiadni majd egy-két könyvem, de ez még a jövő zenéje. De ami az életcélom és a szívügyem, azt továbbra is szeretném folytatni. Hogy ez micsoda? Az egyik és legfontosabb nekem az állatvédelem, mert nem bírom nézni, ahogy az állatokat bántják, vagy kidobják, a környezetemben szeretnék nekik otthont találni. Ezt neten nem nagyon hangoztatom. A másik nagyon fontos dolog a magyar írók támogatása és megismertetése az emberekkel. Ezért is csatlakoztam a Magyar Szerzők Könyvei Magazinhoz, és ezért is kezdtem bemutatni egyes zsánereket a saját üzenőfalamon könyvek segítségével és ajánlásával. Bár nem olvastam még az összeset, ez nem azt jelenti, hogy nem is fogom, vagy nem tervezem. Szeretném, ha sok műfaj eljutna emberekhez. Tudom, lehet, hogy egy-két zsáner miatt fogok veszíteni el ismerősöket, de nincs mit tenni ez ellen. Nincs siker kockázat nélkül. És úgy érzem, a mostani könyves helyzetek miatt is nagyon fontos a kezdeményezésünk.. Mert a könyvekre szükségük van a fiataloknak, az időseknek, sőt a gyermekeknek is egyaránt.
A csoportot itt találhatjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése