2020. november 3., kedd

Interjú Tanila Jensen írónővel "A Viveca valóban egy misztikus beütésű fantasy regény, melyben végig a szerelmet érezzük a háttérben."

Most egy olyan fiatal írónővel van szerencsém interjút készíteni, aki nem csak a romantika világában mozog otthonosan, hanem misztikus és fantasy világokban is. Nemrég jelent meg sorozatának második része, amihez itt szeretnék gratulálni neki. Ez a hölgy nem más, mint Tanila Jensen írónő.

Moncsi:

Honnan jött ez az írói név? Van számodra valami jelentése? Őszintén megmondom, amikor először láttam a neved azt hittem, hogy az egyik kedvenc színészem rokona vagy.
 

Tanila: Először is nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, és a felkérést az interjúra. Nagyon kedves Tőled, hogy egy kedvenc színészed jut rólam eszedbe, de szerintem ezzel nem vagy egyedül. (Jó is lenne rokonságban lenni a kedvenceinkkel)

Az írói nevem egyik részét valóban egy színész ihlette, mégpedig az Odaátból ismert Jensen Ackless. A Tanila név pedig épp szerzői álnév után kutakodás közben szúrt szemet egy fantasy name generator internetes oldalon. Az első könyvem, mely egy történelmi romantikus-kalandregény volt, még más néven jelent meg, de a további történeteim már Tanila Jensen néven fognak megjelenni. Számomra ez a név pozitív hatású, nem csak a szép csengése miatt.

Moncsi:

Nem okozott nagy gondot neked, hogy a kevert műfajú könyved után egy kicsit nyugodtabb vizekre evezz? Mert ugye, ha jól tudom, a Viveca és a Levendulamező elég messze áll zsánerét tekintve egymástól.

Tanila: Egyáltalán nem okoz gondot több zsánerben alkotni, hiszen sokoldalú vagyok, és szerintem az emberek nyitnak egy író általi sokoldalúságra, és talán még kíváncsiak is arra, hogy aki eddig mondjuk romantikus könyveket írt, hogyan mutatja meg magát például egy horror zsánerű könyvben, vagy fordítva. Igaz, sose gondoltam volna, hogy valaha romantikus történetre adom a fejem, de megtörtént.

A Viveca valóban egy misztikus beütésű fantasy regény, melyben végig a szerelmet érezzük a háttérben. A regénynek most készül a befejező, harmadik része.

A Levendulamező kézirata jelenleg már az utolsó simítások fázisában jár, ami romantikus történet lesz egy kis akcióval. Itt már valóban a szerelem dominál, és az, hogy két embernek, akik társadalmilag és személyiségileg különböznek, mennyi mindent kell kiállnia a családdal szemben, hogy együtt lehessenek, és nem is biztos, hogy sikerül.

Ahogy az ember kedve se mindig egyforma, én sem csak egy könyvön, egy zsánerben dolgozom. Tervezek a közeljövőben egy sci-fi/fantasyt, horrort, valamint romantikus történetet is.

Moncsi:

Ha már megemlítettem a Viveca sorozatodat, akkor azzal kapcsolatban kérdeznélek most elsősorban. Miért pont a misztikus, horror és romantikus keverékét választottad?

Tanila: Gyerekkoromból maradt meg a misztika és a horror iránti szenvedély. Mindig is szerettem volna egy olyan történetet írni, amelyben nem csak áldozatok vannak, hanem harc a mindennapokban előforduló gondokkal, szerelemmel és a saját démonainkkal szemben. Úgy érzem, hogy amikor a Vivecát írtam, kicsit a saját lelki világom is belevittem a történetbe.

 


Moncsi:

Honnan jött az ötlet, hogy megalkosd ezt a világot, amiben egy lány, egy pap, egy katona és egy tanár történetét írtad meg, akik harcolnak a gonosz ellen? Ami itt a démonokat és egyéb lényeket jelenti.

Tanila: A Viveca alapját egy álom adta, onnan merítettem. Eredetileg A pap és a katona címet kapta a kézirat, de hosszas gondolkodás után a Viveca cím mellett döntöttem, ami egyben a főszereplő nő neve is. A diáklány a mindennapi életben előforduló szereplő sok titokkal; a pap a tiltott szerelem és saját hivatása közt vergődő személy, aki harcol mindennel és mindenkiért, háttérbe szorítva saját magát és az érzéseit. Ahogy a történetben, úgy a való életben is harcolunk a saját démonainkkal, mikor döntéseket hozunk.

Moncsi:

Van valami története annak, hogy nekiálltál megírni ezt a regényt? Vagy csak egyszerűen így alakult?

Tanila: Valójában két másik történettel voltam elfoglalva, amikor közbejött ez az álom a Vivecáról. Aztán a mindennapjaimat már ez a történet foglalta le.

Moncsi:
A történeteid maguk alakítják azt, hogy mi mi után következzen, vagy mi legyen benne? Esetleg már a fejedben megvan egy kész terv, és aköré szövöd a történet szálait?

Tanila: Kész terv még nem létezik a fejemben, csak a vázlat. A szavak jönnek egymás után, amikor elkezdek írni, és majd a legvégén finomítok a történésen, hogy egy kész egésszé álljon össze.

Moncsi:
Hány részesre tervezed a Viveca-t? Hogy érzed most, el fogod tudni engedni a karaktereket?

Tanila: Valójában egy részt akartam belőle, és már a harmadikat kezdtem el. Szeretném ezzel lezárni, de nem tudom, mit hoz a jövő. Nagyon megszerettem a karaktereimet, sőt, jobban is, mint kellene. Ahogy rájuk gondolok, rögtön eszembe jut, hogyan lehetne még csavarni a sztorin. Nagyon sok más történethez való részleteket jegyzetelek le a napok folyamán, és szeretnék mindent megírni egyszer, ami a fejemben van. De ahogy magamat ismerem, csak egy álom vagy egy ihlet kell, és a terveim már teljesen felborulnak.

Moncsi:
Most evezzünk egy kicsit más vizekre. Lehet, hogy ez egy kicsit személyes kérdés lesz, de kíváncsi vagyok a válaszodra. Ha jól tudom, van egy 2 és fél éves kisfiad. Nem gondolkodtál még el azon, hogy írj neki meséket, vagy versikéket? Hogy így megismertesd vele azt a világot, amiben anya él? Hogy megszeresse az olvasást.

Tanila: A kicsi fiam most kezdett ismerkedni a mesekönyvekkel olyan szinten, hogy már azt szeretné, olvassak neki belőlük. Eddig csak lapozgatta őket, de mostanra már együtt ülünk le nézegetni, és úgy olvasok neki. De igen, gondolkodtam már rajta, hogy írok mesekönyvet. De az az ihlet még nem volt annyira erős, hogy belefogjak. Verseim középiskolás koromból vannak, de azok annyira névre szólóak, hogy nem igen fogom publikáltatni.

Moncsi:
Most még egy kérdés erejéig térjünk vissza a Vivecára. Ha jól tudom, most írod a harmadik részt, amit a befejező résznek szánsz. Lehet tudni róla valamit? Tudnál erről kicsit mesélni nekünk?

Tanila: A harmadik rész a Lacrimosa címet kapta, ami latinul úgy fordítanak: A lélek könnye. Ebben kiderül, ki is valójában Viveca, miért jött, mi a terve, miért tette azt, amiket tett. A pap barátai igyekezni fognak a legjobb döntéseket meghozni, de a sötétség még jobban elhatalmasodik, és káosz zúdul a világra. A világra, melyet egy pap szeretne megmenteni a pusztulástól.

Moncsi:
Térjünk át a most készülő könyvedre, a Levendulamezőre. Igaz, a csoportodban osztottál már meg belőle részleteket. Ami alapján nagyon érdekes sztorinak tűnik. Hogy jött az ötlet, hogy ennek a történetnek neki fogj?

Tanila: A Levendulamezőt szintén az egyik kedvenc színészem ihlette, Manfred Stücklschwaiger, aki pilótát játszott az egyik közkedvelt német sorozatban. Úgy éreztem, a Viveca után nekem is jobb, ha egy kicsit más stílusban írok. Kíváncsi voltam magamra, és meglepődve láttam, hogy már a háromszáz oldalt is átléptem. Ebben a történetben sem hiányzik a bosszúvágy, a harc, a küzdelem a szeretteinkért, a segítőkészség, bátorság, és a szerelem. Ebben a történetben a szerelem a fő irányvonal. De az, hogy valóban sikerül-e a két szereplőnek, Aurórának és Hansnak egymásra találni, az majd kiderül. 

Moncsi:
A Viveca és a Levendula mező mellett még van olyan történet, amiben benne vagy most? Ha van akkor mesélnél róla egy kicsit?

Tanila: Javítás alatt áll az első megjelent regényem: A visszatérés első része, Az Istenek Tudása. Ez egy történelmi kalandregény az inkák és maják világából. A történet fikció, három részes; több, mint hétszáz oldalban mesél egy hajótörött spanyol fiú, egy inka papnő és egy amazon küzdelmeiről a Négy Törzs szigeten dúló viszályok idején. Szintén javítás alatt van az első teljesre megírt sci-fi/fantasy kéziratom, A sacratega. Itt egy fiatal herceget ismerhetünk meg, aki a világ összes erejével rendelkezik, ő a Világhatalom, ám a gonosz varázsló az életére tör, ellenezve lánya iránt érzett szerelmét, és űrbéli harcban elűzi az anyabolygóról. Azonban egy napon ez a fiú visszatér, hogy követelje azt, ami az övé volt mindig.

Füzetben kézzel írva vannak horror történeteim, melyek arra várnak, hogy végre ők is napvilágot lássanak. Azok már inkább korunk horror könyveire, filmjeire hasonlítanak.

Moncsi:
Ha jól tudom, a saját neveden is publikáltál már. Mesélnél erről egy kicsit?

Tanila: Saját névvel magánkiadásban jelent meg a 2010-ben írt szakdolgozatom alapján írt pszichológiai témájú könyvem közel kétszáz oldalban. A címe: Hogyan válik férfi és nő házastárssá, és miként romlik meg a kapcsolatuk.

Jelenleg nincs belőle plusz példány, mind elkelt. Nagyon örültem az olvasói visszajelzéseknek.

Moncsi:
Van olyan kritika vagy vélemény, ami után azt mondtad, hogy talán jobb lenne abbahagyni az írást? Vagy olyan sztori, majdnem ami elvette a kedved tőle?

Tanila: Nem, nincs. Viszont időm valóban kevesebb, mert számomra a család az első, s tanulmányaimat is folytatva jelenleg a harmadik diplomám megszerzésén fáradozom. De az írást nem fogom feladni. Mindenre próbálok időt szakítani a megfelelő sorrendben, és ebbe beletartozik a könyvírás is. Amikor elkészülök egy kézirattal, és úgy érzem, teljes a történet, mehet is a kiadónak 

Moncsi:

Köszönöm az eddigi türelmed, de kérlek, válaszolj még erre az utolsó kérdésemre. Mik a terveid a jövőre nézve?

Tanila: Folytatni az eddigi munkámat, sokat olvasni és írni. És meglátjuk, mit hoz a jövő, milyen sztorik látnak majd napvilágot.

Moncsi: Nagyon szépen köszönöm Tanilának a türelmet és a válaszokat. Számomra ez egy nagyon érdekes interjú volt. Remélem, még hallunk felőle. Sok jó ötletet és rengeteg olvasót kívánok neki.

Aki szereti a romantikus könyveket, ill. a fantasy, misztikus és a horror történetek keverékét, annak mindenképpen el kell olvasnia Tanila Jensen könyveit.

Tanila:Én köszönöm a felkérést és a támogatást 


Tanila Jensen facebook oldala

NewLine kiadó

Líra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése