2021. szeptember 14., kedd

Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai c. meseregény értékelése "Nagyon örültem annak, hogy az író minden fejezet elé írt egy érdekességet, amelyet valamilyen szinten az adott fejezetben ki is bont. Ezekből sokat tanulhatnak a gyerekek. "

Szeretném megköszönni a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak és Rettig Attilának a bizalmat és a lehetőséget arra, hogy elolvashattam az Emila bolygóközi kalandjai c. meseregényt. Megtiszteltetés, hogy megjelenés előtt a kezembe foghattam. Minden 10-15 év közti gyermeknek tudom ajánlani, akik szeretik a kalandokat, és érdekli őket a világűr.

Rettig Attila:

Emila bolygóközi kalandjai

Emila, a kék bőrű szorizoni kislány egy űrhajóval elrepül a szülőbolygójáról, és izgalmas kalandokba keveredik.
Találkozik szörnyekkel, apró állatkákkal, boszorkányokkal, egy varázslóval, és rengeteg érdekes dolgot tud meg az univerzumról, valamint sokat tanul saját magáról is. Ezen kívül még egy óriási meglepetésben is része lesz.
Mi az a végtelen? Hogyan néz ki belülről egy űrhajó? Miért álmodunk rosszat néha? Hogyan keletkezett a világegyetem? Miért fontos, hogy odafigyeljünk másokra? Hogyan beszélgetnek egymással a fák? Mit keresnek bálnák az űrben?

Többek között ezekre az izgalmas kérdésekre is választ kapsz a könyv olvasása során.
Irány az űr!

Véleményem:
5/4

Most egy megjelenés előtt álló meseregényt olvashattam el, amiért nagyon hálás vagyok, és köszönöm a bizalmat az írótól és a magazin főszerkesztőjétől is.

Ez a kalandos történet tele volt meglepetéssel, érdekességgel. Voltak részek, amelyek tetszettek, de olyanok is, amelyek annyira nem.

Nem is tudom, hol kezdjem.

Nagyon örültem annak, hogy az író minden fejezet elé írt egy érdekességet, amelyet valamilyen szinten az adott fejezetben ki is bont. Ezekből sokat tanulhatnak a gyerekek. Bár engem kicsit zavart egy-két helyen a sok adat. És voltak ismétlések is 1-2 mondat után. Volt egy olyan érzésem bizonyos helyeken, hogy sok információt és tényt szeretne leírni számos adattal. Ekkor jutott eszembe az, hogy ha én sem egészen értem, akkor egy gyermek vajon érteni fogja? Persze a mai gyerekek már mások, mint én voltam. Emellett volt egy nagyon zavaró tényező számomra a történetben: voltak olyan helyek, ahol nem tudtam, hogy most a történet a jelenben, a múltban vagy a jövőben játszódik éppen. Ez nem sok helyen fordult elő, inkább a vége felé akadtak ilyenek. De meg lehet szokni, ahogyan a sok adatot is.

A történet ezen kívül nagyon izgalmas volt számomra. Tetszett, hogy a kislány, Emila sok helyre eljutott, még ha egyedül is.

Nézzük az alap történetet pár mondatban, megpróbálok spoilermentes lenni.

Adott egy félárva kislány, aki összeveszett az iskola miatt az édesapjával, és iskolai kirándulás során elhatározza, hogy elszökik. A kirándulás helyszínén elszakad a csoporttól és belopózik egy kilövés előtt álló űrhajóba, és elalszik. Mire felébred és kinéz az ablakon, azt látja, hogy körülöleli őt a sötétség, azaz a sötét univerzum. Ekkor jön rá arra, hogy a űrhajó elindult vele az űrbe. Körülnéz az űrhajón, hogy ki van még ott rajta kívül, de nincs senki sem. Ez csak egyet jelenthet, egyhetes próbarepülésre küldték az űrhajót a Szorizon körül.

Ekkor kezdődnek igazán a kis tizenegy éves Emila kalandjai. Az utazás során, ahogy kinéz az ablakon, eszébe jut sok minden, amit az űrről tanult. De a legjobban az foglalkoztatja az úton, hogy az űr hogyan lehet végtelen. Hiszen mindennek van eleje és vége. Erre a kérdéseire is keresi a választ.
Utazásai során sok különleges bolygóra is eljut pl: az Emlékezés bolygójára, ahol újból láthatja az édesanyját és a nagyapját, Libi a kis jóboszorkány bolygójára, a Rossz álmok bolygójára, ahol megismerkedik a hanggal és néhány rossz álommal, Zillibó a bölcs teknős bolygójára, ahol sok mindent megtud stb.

Kalandjai során van, hogy veszélybe kerül, és sok barátot is talál. Minden meglátogatott bolygóról visz magával haza valami kis emléket. Például egy illatot, egy kis földet, virágmagot.

A történetnek vannak érzelmes, vicces és félelmetes részei is. Zillibó, az öreg bölcs olyan lényekről mesél, amelyekkel senki nem találkozna szívesen, és akik messzi bolygón élnek. Mesél a múlt és a jelen dolgairól. Választ ad egy-egy kérdésre, amelyre Emila keresi a választ.

Nekem a kedvenc részem az volt, amikor Emila találkozik Libivel a kis boszorkánnyal, az édesanyjával, és amikor Zilliboval beszélget.

A történetnek van egy másik része is, amikor az apja elmegy megkeresni a lányát, mert aggódik érte. De sajnos erről nem ír bővebben az író. Pedig a gyermekek az aggódó szülők gondolatait is jobban megismerhetnék rajta keresztül. Ez a kamaszodó tiniknek sokat segítene. Mert megtudnák azt, hogy nem csak bennük zajlik le változás, hanem a szülőkben is. Örülök, hogy Emila apja nem szidta meg a lányát, hanem leült vele beszélgetni. A végén annyit változtattam volna, hogy nem kellett volna a jelenben és a jövőben ugrálni, mert az kicsit zavaró volt így. Egyik pillanatban nagymama lett Emila, a mondat másik felében pedig újra gyerek. Ez kétszer is előfordult, és másodszor dédmamává változott.
Tetszett viszont az, hogy a könyv végén az író, egyes fejezetek részeit elmagyarázza a gyerekeknek. Így jobban megértenek majd 1-1 kifejezést vagy mondatot. És a szórakozás mellett sok érdekességet is tanulnak.

Köszönöm még egyszer a lehetőséget Rettig Attilának és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy olvashattam e nem mindennapi tanulságos meseregényt. Remélem, még sok ilyen fog íródni.

Rettig Attila hivatalos oldala

Napkút kiadó

Libri

Bookline


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése