Egy, az idő szabályait áthágó, fordulatos romantikus történelmi regényt olvastam Karády Anna írónő tollából A füredi földesúr (A füredi lány 2.) címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla.
Fülszöveg:
Te meddig mennél el, hogy megvédd azt, akit a legjobban
szeretsz?
257 éves szerelem…
1764, Füred.
Azt mondják, léteznek sorsfordító találkozások: Anna, a
nincstelen fiatalasszony felforgatja a gazdag, kálvinista nemesi família életét
kevesebb mint fél esztendő alatt. A füredi földesúr – Oroszy Mihály – katolikus
hitre tér és megházasodik. Elvégre a szerelem mindent legyőz…
A mesékben a szerelmespár boldogan él, míg meg nem hal;
de az élet nem tündérmese…
Könnyek és viharok nélkül nincs házasság; a hitvesi ágy –
különösen egy földesúré – nem csak mámort tartogat.
A zárt ajtók titkot őriznek – nem is akármekkorát –,
hiszen Anna a XX. században született.
Boszorkány vagy időutazó?
Házasságukban világok ütköznek, szerelmük fájdalmas
áldozatokat követel. Vajon létezik-e jövő azok számára, akiket az idő
szétválaszt? A végzet jéghideg közönnyel rövidre szabta közös életüket, a
földesúr azonban nem nyugszik bele a sors ítéletébe, más utat választ.
Karády Anna új regényében, amely A füredi lány önálló
kötetként is olvasható folytatása, bepillantást nyerhetünk a XVIII. századi
nemesek kiváltságos világába, a szemünk előtt elevenedik meg egy földesúr
hétköznapi élete és egy nem hétköznapi szerelem megrendítő története.
Vélemény:
5/5
Nagyon
jólesett visszatérni Karády Anna világába. Amíg A füredi lány egy bimbódzó szerelem kezdetét, addig A füredi földesúr már a házasság éveit
taglalja. Ahogy én is írtam, A füredi
lányról szóló ajánlómban, hogy nem tetszett, mennyire beadja a derekát Anna
a történet végén. A füredi földesúrban
viszont örültem annak, hogy a regény elején mennyire szembemegy az urával
(bevallom, néha kicsit sok is volt). Engem is felbosszantott az akkori
nemesifjak viselkedése. Az egyik egymás után, számolatlanul dönti le a lányokat
a lábáról, míg a másik gyáva alak, és ott nem segít, ahol kell. Vadászatokra
járnak, bort pedig kávé helyett isznak (reggel, délben, este), bizony én sem
hagytam volna szó nélkül a férjem kilengéseit. Főleg úgy, hogy ő szabadon
eljárhat, Annát pedig a négy fal közé zárva tartja. De abban a világban ez volt
a természetes. Nem számít, hol tölti a férj az éjszakát, ha a feleségéhez tér
vissza reggel. Anna persze más körülmények között nevelkedett. Ez olyan
ellentéteket szül, ami miatt nem láttam sok esélyét, hogy ők ketten kitartsanak
egymás mellett, aztán mégis… Vitáik ellenére persze érződött közöttük a mély
tisztelet és szerelem. Aztán az élet egyszer csak közbeszólt, és olyan helyzet
elé állította a fiatalokat, aminél dönteniük kell. Ebből is látszik, Mihály
inkább a tettek és nem a szavak embere, hiszen gondolkodás nélkül lemondott a
saját kívánságairól, csak azért, hogy Annának jobb legyen. Ekkorra persze már
eltörpült a regény kezdetén lévő sok veszekedés és a különböző világképekből
fakadó ellentét.
A
füredi lányban az tetszett, hogy olyan részletesen leírták az akkori
életet, hogy milyen volt a 18. századi magyarság helyzete. Ez egyes olvasók
számára kissé lassúvá tehette a történéseket, de én élveztem. Az ördög a
részletekben rejlik. Ebben a történetben ez elmarad (mert már ugye tudjuk). De
azért az írónő néha belecsempészett néhány érdekességet, amiért külön köszönet.
Például érdekes volt a temetésen lévő kézcsók szokása, illetve, hogy az akkori
emberek mit gondoltak az olyan nőkről, akik házasok voltak, de még nem estek
teherbe, akárcsak az isten/ördögfélés. Ezek az apró részletek megfűszerezték a
regényt. Örülök, hogy nem csupán Anna és Mihály kapcsolatáról, hanem a
körülöttük lévő világról is olvashattam még. Jólesik elmerülni benne.
Arról is szoktam írni, mi az, ami
kevéssé nyerte el a tetszésem. A mű elején én már rég megbocsátottam volna a
férjemnek, amikor Anna még duzzogott. De olyan helyzet is akadt, amikor én a
helyében már a hazautat fontolgattam volna, míg ő beadta a derekát. De nem
vagyunk egyforma vérmérsékletűek, és ezt igazán nem írhatom a regény számlájára.
A regény végén viszont nem nyugodtam meg, sőt! Akik nem akarnak spoilert, azok most ugorjanak a
következő bekezdésre! Ott végződik a történet, hogy Anna számára veszélyes a
18. századi világ és megállapodnak abban, hogy megtalálják a módját, hogy
Mihállyal együtt a 21. századba kerüljenek. Én nagyon remélem, hogy erre nem
kerül sor. Nem azért, mert ellendrukker vagyok, hanem azért (amit Anna is
felvet), szerintem Mihálynak nem való a 21. század. Furcsa lenne, idegen a
gondolat, hogy a férfi belecsöppen az okostelefonok és síkképernyős tévék
világába anélkül, hogy megbolondulna. Úgyhogy nagyon remélem, ez nem következik
be. Viszont, ha már eladta az ottani földjeit, furcsa lenne abban a világban
maradni. Úgyhogy csak egy lehetőség van – szerintem; ha mindkettejük számára
idegen korba kerülnek. Ez persze csak fejtegetés, és nem írható negatívumként a
regény számlájára, de ha a 21. században játszódik a következő kötet, valószínűleg
elgondolkodok azon, hogy elolvassam-e. Elvégre a 18. századnak megvan a maga
romantikája, ettől olyan különleges a két regény.
Összességében A füredi földesúr méltó folytatása volt A füredi lánynak. Számomra túl is szárnyalta az első kötetet. Nagyon tetszett a regény háromnegyedénél lévő csavar és bevallom, nagyban hatott rám a könyv. Annával együtt izgultam, amikor nem tért haza a férje, együtt voltam dühös Mihályra, együtt sajdult bele a szívem, amikor el kellett válniuk, és vele együtt örültem a viszontlátásnak. Úgyhogy azt tudom mondani – amellett, hogy egy szerelmi történet, ami a múltban játszódik –, nagyon kiélezi az ellentétet a 18. századi férfi és a 21. századi nő között. Néhol úgy éreztem, ez az ellentét nem áthidalható, de ahogy minden tündérmesében lenni szokott, a szerelem még a legnagyobb akadályokat is legyőzi. Egyelőre. Várom a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése