A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozat keretei között most Lione Stanislav írónőt kérdezem az írásról és a világteremtésről.
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról!
.JPG)
Megrögzött eszképistaként úgy gondolom, az a lenyűgöző a fantasy zsánerben, hogy magunk mögött hagyhatjuk a saját világunk nyűgjeit. Olyan csodákban lehet részünk, amilyenekről a hétköznapjainkban alig álmodhatunk, és ehhez mindössze csak egy könyvre van szükségünk. Ez varázslat. Hogy több-e benne a kihívás? Nem tudom. Mindenben van kihívás, inkább csak másféle. Kinek ez, kinek az. Például nem hinném, hogy valaha krimit fogok írni, a horrort meg ne is említsük, különben rosszat fogok álmodni!
Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?
Egyelőre a Csillagom az első fantasy regényem, és őszintén nem emlékszem, hogyan kezdődött a konkrét világalkotás. A történet egy-egy mozzanatát egy éjjel megálmodtam, a többit meg egy nagyon erős flow-hatás alatt felvázoltam, összekötöttem az álmomban megmutatkozott jeleneteket, és lekörmöltem a szinopszist. Először csak az volt meg, hogy van egy másik világ, amibe könyvvel lehet átjutni, és vannak táltos-szerzetesek. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehet egy olyan hely, ahol egy tengrizmushoz (Megj.: A tengrizmus ősi közép-ázsiai vallás, amelyet a sámánizmus, animizmus, totemizmus és az őstisztelet jellemzett. Olyan politeista vallás, amelynek élén egy főisten állt. - Wikipedia) és buddhizmushoz hasonló eszmerendszer terjedt el világszerte. A térkép készült el utoljára. A bétáim kikövetelték.
Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?
A világ folyamatosan épül, együtt fejlődik a történettel. Nem vagyok Frank Herbert vagy Tolkien, hogy elképesztő aprólékossággal kidolgozzak mindent, különben még ma sem lenne Csillagom. Főleg, hogy a saját valóságomról sem tudok mindent, tehát ahogy a Földet évről évre fokozatosan megismerem, úgy mutatkozik meg előttem Ismert Világunk is. Persze a legnagyobb igyekezettel dolgozom ki azokat a részleteket, amelyekre az adott történethez éppen szükség van, és nyilvánvalóan jóval többet is tudok a világról, mint amennyit a Csillagomban leírtam. De alapvetően a karakterekre, a lélektani megélésekre és a spirituális dilemmákra fektettem a hangsúlyt. A világ mindezt „csak” támogatja.
Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?
Az egész élet maga az ihlet. A saját élményeim, tapasztalataim, testérzeteim, tanulmányaim, kutatómunkám és empátiám eredménye a Csillagom. A színházban ehhez hasonló a Sztanyiszlavszkij-módszer, ahol a színész az egyéb ismeretei mellett főként a saját érzelmi memóriájára támaszkodik, és ez remekül alkalmazható az írásban is. Hogy egy egyszerű konkrétumot is említsek, eszembe jutott, mennyire szórakoztató Magyarország térképét böngészni és olvasgatni a kreatívabbnál kreatívabb helység- és tájneveket, ezért ezekhez hasonló elnevezéseket igyekeztem alkotni Ismert Világunkban is, hogy visszaadjam ezt a cirógató érzést a történet folyamán.
Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?
A legkönnyebb az álmodozás. Az nagyon megy! És szerintem a hitelesség a legnehezebb, vagy legalábbis a legmelósabb. Bármi megtörténhet, de nem akármi. Lehet, hogy feljön egy ötlet, de azt alaposan körül kell járni, mire az ember úgy dönt, hogy tényleg benne is hagyja a történetben. Van, hogy banális lesz, van, hogy túlzás, esetleg logikátlan vagy karakteridegen. Meg kell találni a középutat a klisés és az indokolatlan között. Mindennek legyen oka és szerepe – bár ez szerintem minden írásra igaz. Mindenesetre én nagyon élvezem ezt a munkát.
.JPG)
Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?
Az írás épp olyan, mint a zene. Minden hangot eljátszottak már. Viszont a különleges látásmód újszerű, friss fúziókat eredményez. Persze ismernünk kell a szabályokat, hogy ízlésesen áthághassuk őket. Ilyen szabályok áthágásából született a jazz, a rock, és még számos izgalmas dolog a világban. Én egy modern nőt dobtam bele egy ipari forradalom előtti világba, és mindezt összevegyítettem némi keleti filozófiával. Hogy működőképes-e ez a fúzió, azt az olvasókra bízom.
A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?
Mindenképp élek ezzel a lehetőséggel. Szerintem a művészek egyik legfontosabb feladata felhívni a figyelmet bizonyos problémákra, hiszen a művész a különleges látásmódjával és érzékenységével hatékonyan rá tud mutatni olyan aspektusokra, amelyekre senki nem gondolt, és közben játszva tanít. A szórakoztatás is egy nagyszerű küldetés, azt is nagyon szeretem, olvasni is, de nem én lennék, ha mindemellett nem „osztanám az észt” az írásaimban.
Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?
Vannak itthon nagyszerű művek, és nyilván vannak kevésbé jók, amelyek egyáltalán nem rosszak, csak még egy kis csiszolásra szorulnának. Külföldről pedig értelemszerűen már csak egy szűrt csomag jut el hozzánk, hiszen nem fordítanak le akármit, csak azt, ami odakinn már bizonyított. Ennek ellenére olvastam már nem egy kasszasiker könyvet, amit untam, és nem értettem, mire fel a hype. De nem vagyunk egyformák. Szóval egyszerűen nincs értelme a hasonlítgatásnak. Szerintem mindenkinek saját maga legyen a mérce. Olvass tudatosan, gyakorolj, legyen benned kellő alázat, és figyelj oda a javaslatokra! Egy bizonyos szint felett a többi már csak ízlés kérdése. Ízlésről pedig nem érdemes vitatkozni. Mert hiába állítod, hogy a gomba finom, nem vagyok képes megenni, ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése