Interjú Tanila Jensennel

„Nagyon sok ötletem van, egyet sem szeretnék elvesztegetni” – Tanila Jensen

A Magazin Ismerjük meg közelebbről! rovatában Tanila Jensent faggattam. Nemrég jelent meg a Viveca – A félelem árnyai című könyve, a NewLine Kiadó gondozásában. A szerzőnek már nem ez az első műve, amely megjelent: ezelőtt G. F. Conrad néven publikált két, az inkák világában játszódó kalandregényt, A visszatérés I. rész, Az istenek tudása, illetve a II. rész, A Napisten átka címmel. Nagyon köszönöm Tanilának, hogy elfogadta a felkérésemet.

Ági: – Mesélj magadról kicsit! Mit lehet tudni rólad?

TJ: – Először is, nagyon köszönöm a megtisztelő felkérést! Katonáné Fark Gabriella vagyok, egy 15 hónapos kisfiú édesanyja. Jelenleg vele vagyok itthon gyed-en. Kelet-Magyarországon, a Nyírségen élek férjemmel, közel a szüleinkhez. Testvérem nincs. Ami a munkámat illeti, iskolában dolgozom irodában. Nagy állatbarát vagyok, szeretem a kutyákat, főleg a kistestűeket. Szabadidőnkben sokat vagyunk a levegőn, szeretem a túrákat, a kirándulásokat. Zeneileg a gótikus és szimfonikus metál áll hozzám közel, mint például Evanescence, Nightwish, Within Temptation, Amaranthe és társai. Ezek általában ihletet adnak  az íráshoz.

Ági: – Miért pont Tanila Jensen az írói álneved?

TJ: – G.F. Conrad néven már publikáltam két regényt, azonban férjemmel (nagyrészt az ő érdeme volt) úgy láttuk jónak (és több olvasóm, ismerősöm is javasolta), hogy váltsunk valami egyszerűbb, mégis szebb névre. Amikor új írói álnevet kerestem magamnak, ezzel új kiadót is, szerettem volna azt, hogy a régi és az új olvasóim részére is könnyen megjegyezhető legyen a név, de mégis törekedtem az egyediségre és a szép csengésre. Szerintem sikerült. Egy fantasy name generator internetes oldalon böngészve akadt meg a szemem a Tanila néven, a Jensen pedig csak úgy jött magától, természetesen két, nevekkel telefirkált lapról kiválasztva. 

Ági: – Hogyan kezdődött az írói pályád?

TJ: – Valójában tizenkét évesen kezdtem el az írással foglalkozni. Tisztán emlékszem, amikor szüleimmel egy nagybevásárlásból A3-as rajzlapokat vettünk, én rögtön nekiültem az ebédlőben, és írni kezdtem. Általános iskolás koromban sorra nyertem a mesemondó versenyeket is. Valójában mindig is színész akartam lenni, vonzott a filmes szakma, a színpad is, de az élet más útra sodort. Így megmaradt nekem a fantáziám, amelyben – mint a színészek a színpadon – kiélhetem magam. A füzetekbe írás után áttértem a számítógépre, 2005-ben már három százötven oldalas horror regényt írtam meg (természetesen csak füzetbe, a gépelése, javítása, szerkesztése azóta várat magára). 2010-ben egy sci-fi is született. De a fénypont számomra természetesen a Viveca megírása volt, amelyet ez év február 12-től április 9-ig írtam. Ezt a történetet egy álom ihlette, melyből két hónap alatt kész regény lett. Nagyon hozzám nőtt a sztori, remélem, sokan fogják szeretni is. A Viveca előtt egy, az inkák világában játszódó kalandtrilógián dolgoztam, amelyből két rész meg is jelent, de ma már nem elérhető, mert felbontottuk a szerződést az előző kiadóval. Nagyon sok ötletem van, és egyet sem szeretnék elvesztegetni. Sokan úgy jellemeznének, mint egy fiatal nőt, aki álomvilágban él. Nos, lehet igazuk van. És én ezeket az álmokat szeretném másokkal is megosztani.

Ági: – Mi a célod az írással?

TJ: – Írás terén sokoldalú vagyok, nagyon szeretek mesélni. A történeteimmel szeretném barátaim, családom, ismerőseim és olvasóim szórakoztatni. Ám mindegyik regényemnek (amely megjelent és ezután fog megjelenni) mondanivalója van. Egyik sem légből kapott sztori, a végén mindenki eldöntheti, mit jelentett neki a feldolgozott téma. Ugyanígy igaz ez a most elkészült Vivecára, mint a későbbiekben napvilágot látó regényeimre.

Eredetileg az elsődleges célom saját magam szórakoztatása volt, de ahogy egyre többet meséltem a történeteimről, egyre több ember érdeklődését keltette fel. Nagy örömöm, hogy a Tanila Jensen Facebook-oldalamnak mindennap egyre több kedvelője és követője van (és még ki se jött a könyv), valamint a zárt csoportban folyamatosan nő a taglétszám.

Ági: – Családod miként fogadta el, hogy ezen a pályán indultál el?

TJ: – A férjem, ki elsősorban mindenben támogat. Ha ő nem lenne, szerintem nem lett volna bátorságom egyik regényemmel sem megjelenni a „piacon”. Igaz, hogy a történelmi kalandregényem már nem elérhető, mégis azzal indultam el ezen az úton, amiért nagyon hálás vagyok mind neki, mind azoknak, akik támogattak és olvasták is. A rokonság nagy része ismeri a történeteimet, s várják a soron következő érdekes olvasmányokat.

Ági: – Tervezel-e új könyvet kiadni? Ha igen, mesélsz róla?

TJ: – Ó, hogyne terveznék! A fejem tele van ötletekkel, a gépem pedig megkezdett történetekkel. Mint említettem, füzetben honol már több mint tíz éve három horror kéziratom, a gépen pedig egy sci-fi/fantasy is. Az A Sacratega címet kapta. Még nem tudom, mi lesz a sorsa.

Jelenleg a Viveca második részén dolgozom. Nagyon jó kis csavaros történet lesz, melyben egy újabb pap is felbukkan Philip atya és Viveca mellett.

A kéziratok megírása nem volt számomra soha hosszú művelet, a Vivecát két hónap alatt írtam meg, mely közel 330 oldal lett. A második részével kicsit több dolgom lesz, mert több szereplőt vonok be a történetbe, plusz a növekvő gyermekem minden időmet beosztja, de ezt semmiért nem adnám oda.

A Viveca úgy kezdődött, hogy az alapjai álmomban törtek rám, szóval az sem kizárt, hogy egy ismételt álomból fog születni a soron következő történetem.

Ági: – Vannak további terveid?

TJ: Az írásra nézve igen. Rengeteg történettel szeretném az olvasókat szórakoztatni. Már nagyon várom a Viveca, a félelem árnyai című könyvem megjelenését. Tervezem a sci-fi/fantasy, és a horrorok megírását is. A horrorokról: van egy különálló történet, és egy duológia. A különálló történet a Véres tábor címet viseli, ahol diákok a nyári szünet alatt egy titokzatos sorozatgyilkos áldozataivá válnak. A duológia a Halálos Erdő főcímet kapta, ezen belül az első rész a Halálos Erdő, a második pedig a Vízköpő. Az első rész szorosan összefügg a másodikkal, úgy tizenöt év elteltével mesél tovább, amelyben egy csapat nyaralni vágyó fiatal a svájci hegyek szépségének felfedezése közben egy különleges kastélyra bukkan, és ott furcsa emberekkel ismerkedik meg, miközben létszámuk egyre csak fogyatkozik. A történet végén kiderül, ki mozgatta a szálakat és miért. Tanulságos és hátborzongató mindegyik, ezért csak felnőtt olvasóknak fogom ajánlani. A magánéletben viszont a sok gazdasági diplomám mellett szeretnék mást is továbbtanulni.

Érdekel a szerző és munkássága bővebben?

Tanila Jensen könyve a NewLine Kiadónál

Tanila Jensen a Molyon

Tanila Jensen FB-oldala

Tanila Jensen olvasói csoportja