2019. szeptember 13., péntek

"Sötét örvénybe süllyedek" - Csáth Géza, a magyar horror atyja



Péntek 13-a alkalmából egy olyan témát hoztam nektek, amiről ha hall az ember, rögtön a filmek jutnak eszébe. Ha valaki a horror műfajról asszociál is az irodalomra, biztosan külföldi szerzőóriások ugranak be neki, mint Edgar Allan Poe, Howard Phillips Lovecraft, Ray Bradbury, Stephen King és társaik. Magyar írók közül kevesebben alkotnak ezen a téren, néhány kivétellel; ám a méltán sokat emlegetett Veres Attila mellett hiba volna megfeledkezni Csáth Gézáról, aki alkotásaival új színt vitt a magyar irodalomba.
Image result for csáth géza
Csáth Géza, születési nevén Brenner József, sokaknak eltemetett emlék lehet még gimnáziumi irodalomórákról, és a legtöbben nem éppen kellemes nosztalgiával idézik fel az olyan tanterv szerinti novelláit, mint az Anyagyilkosság, A varázsló kertje vagy A kis Emma. A megnevezett epikus művek tökéletesek, hogy betekintést nyerjünk Csáth munkásságába, de nem elég változatosak, hogy az iskola tanulói kedvencükre leljenek benne.
A szerző stílusának az egyedülálló szépsége, hogy ugyanolyan érzékletesen, idegborzolóan tud ábrázolni egy borzalmakkal, babonákkal teli horrormesét, egy kispolgári család szombat esti vacsoráját, vagy éppen egy gimnazista első szerelmének történetét. Témái hihetetlenül széles skálán mozognak, ám mindet ugyanannyira átélhetővé, kézzelfoghatóvá teszi. Többek között ezért szoktam előbb-utóbb mindenkinek ajánlani a szerzőt, mert hiszem, hogy egy nagyobb novelláskötetét átlapozgatva mindenki talál olyat, ami megpendít benne valamit.
Nem vagyok annak híve, hogy tényleg minden író életrajzát ismernie kellene az embernek, akit érdekel, úgyis utána tud nézni az interneten, de ahhoz, hogy teljesen megértsük Csáth Géza munkásságát, néhány szót ejtenünk kell az életviteléről is.
A szabadkai származású Brenner József írói vénája rendkívül hamar megmutatkozott, 14 évesen a Bácskai Hírlap közölte egy zenekritikáját, továbbá 1908-tól részt vett a Nyugat folyóirat szerkesztésében és gazdagításában is. Egy korai korszakából származó novellája, a Kályha indította el a szerzői karrierjét. Termékeny írói munkásságát mi sem bizonyítja annál jobban, hogy alig volt olyan év, mikor nem jelent meg új kötete.

Image result for csáth géza rajza
Csáth Géza saját rajza
1910-ben Csáth Géza mindezek mellett orvosi diplomát szerzett és ideggyógyászként helyezkedett el Moravcsik-féle klinikán. Ópiumfüggősége itt kezdett szárba szökkenni egy téves orvosi diagnózis következtében, a világháborúból hazatérve pedig teljesen eluralkodott rajta. 
Az érzékeit felkorbácsoló szer segített az ő megkérdőjelezhetetlen tehetségének csúcspontját elérni, ám ezzel egy időben tönkre is tette szervezetét. 
Olvasói szemmel nézve fontos megemlíteni, hogy ez lehet a magyarázata Csáth kiemelkedően „élményszerű” és „impulzív” költői képeire, történetvezetésére. 
A drogok okozta impresszív képzeteken kívül műveit egyedivé teszi orvosi végzettsége is, témaként sokszor állítja középpontba az ideggyógyászat és az idegi/érzékelésbeli problémák hatásait, ezenfelül szakmai jártassága többször is létrehoz egy kifejezetten hideg (érzelemmentes), objektív narrátort. 
Ha arról van szó, hogyan tegyünk hátborzongatóvá bármit is, a felfokozott cselekmény és annak rideg elmesélése egy olyan eszköz, amivel ritkán lehet félrefogni. Csáth tehetségéből adódóan ösztönösen ráérzett erre, a kábítószer és a pszichiáter énje nem feltétlenül egyensúlyozták ki egymást, de a 
művek hatását mindenképpen emelték.

Image result for csáth géza rajza

Ha valaki nem száműzte teljesen irodalomórai emlékeit, talán fel tudja idézni, hogy Csáth Géza Kosztolányi Dezső unokatestvére volt. Amennyiben pedig valaki még figyelt is, egész biztosan emlékszik az Esti Kornél címadó hősére és annak kalandjaira. A főhőst igen sokféleképpen ábrázolta a szerző, ám a legelső novellája, amelyben a narrátor sok-sok év után újra találkozik Estivel, a hőst leginkább egy kezelhetetlen, vásott és néhol igen mély kegyetlenségről tanúbizonyságot tévő gyermekként festi le. Olyannak, akivel az elbeszélőt a szülei nem engedik játszani, biztosak benne, hogy rossz hatással van rá, és ezt még maga a gyermek-narrátor sem tagadja.
“Annyi bizonyos, hogy minden rosszba ő avatott be. Ő világosított föl annak idején, hogy születik a gyermek, ő fejtette ki előttem először, hogy a felnőttek sárga, dohányszagú, puffadt zsarnokok, és semmi tiszteletet sem érdemelnek azért, mert rútabbak, mint mi és hamarabb meghalnak, ő biztatott arra, hogy ne tanuljak, hogy reggel minél tovább lustálkodjam az ágyban, még ha elkésnék is az iskolából, ő bujtatott, hogy feltörjem édesapám fiókjait és kinyitogassam leveleit, ő hozott nekem vad könyveket s levelezőlapokat, melyeket a gyertyaláng elé kellett tartani, ő tanított meg énekelni, hazudni és verset írni, ő bátorított, hogy hangosan kimondjam a szeméremsértő szavakat, valamennyit egymás után, hogy nyáron a fürdőfülkék repedésén lessem meg a vetkőző leányokat, s a tánciskolában illetlen kívánságaimmal zaklassam őket, ő szívatta el velem az első cigarettát, ő itatta meg velem az első pohár pálinkát, ő kapatott rá a testi örömökre, a torkosságra és a bujálkodásra, ő fedezte föl számomra, hogy a fájdalomban is titkos gyönyörűség van, ő tépette le viszkető sebeimről a heget, ő bizonyította be, hogy minden viszonylagos, s egy varangyosbékának éppúgy lehet lelke, mint egy vezérigazgatónak, ő szerettette meg velem a néma állatokat és a néma magányt.”
Habár az értelmezések eltérőek, soha nem fogjuk megtudni, melyik elméletnek van igaza, mégis nagyon közel áll a szívemhez az elképzelés, hogy a kis Brenner József alakja ihlette Esti Kornélt, akivel a szintén gyermek Kosztolányi sokat játszott, és akivel kamaszkorukat is együtt töltötték. Csak az erős idegzetűeknek ajánlanám Csáth Géza naplóját, melyből pontosan ez a kép bontakozik ki a tivornyázásaikról, melyek őt számos függőségbe sodorták, de az idegileg stabilabb Kosztolányit megkímélték.

Soraimat szintén Kosztolányi sokat idézett versével szeretném zárni; 
Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán -
s megérted!

Hatalmas kár lenne elbúcsúzni Csáth Gézától csak azért, mert becsuktuk az irodalom szöveggyűjteményt, ezért remélem, a jövőben nagyobb rajongótáborra fog szert tenni, akár a pszichoanalízis iránt érdeklődők, akár a horror irodalmat kedvelők, vagy a botrányhősöket éltető olvasók köreiben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése