Osvald Ajna: Sohaország (Aura 2.) - (" Ez a második rész már sokkal jobb, élvezetesebb, pörgősebb, itt aztán kiderül minden titok. Viszont hiába élvezetes a történet, ha voltak benne olyan részek, amiktől a szemöldököm felszaladt a fejem tetejére. ")

Köszönöm Osvald Ajna írónőnek, hogy elolvashattam az Aura 2. részét a Sohaország c. kötetet. Az első részhez képest most sokkal jobban felpörögtek az események. Hamar befejeztem, de csak mostanra lett egy kis időm, hogy megírjam róla a véleményemet. Valahol úgy érzem, hogy nem teljesen ért végett a könyv. Viszont, így sem voltam maradéktalanul elégedett a történettel kapcsolatban.

Osvald Ajna:
Sohaország
(Aura 2.)

Tartalom

Hannának ​mindene megvan, amiről egy fiatal nő csak álmodhat… Legalábbis látszólag.

Losonczy Hanna az érdi kertvárosból New Yorkba költözik a barátjához. Mindent hátrahagy, kivéve hű társát, Aurát, talpraesett yorkshire terrierjét. A kezdeti nehézségek után remekül veszik az akadályokat, beilleszkednek a nyüzsgő nagyvárosi életbe, barátokat szereznek. A színekben, hangokban és illatokban új világ nem csupán Hanna, hanem különleges kutyája, Aura észlelésén keresztül is megelevenedik. Úgy tűnik, a New Yorki álom beteljesül, hiszen Hanna kezét megkéri jóképű bankár barátja, és munkahelyén is előléptetésre számíthat. Amikor végre minden a helyére kerül, tökéletes világa hirtelen darabokra hullik. Szerettei veszélybe kerülnek, és nehéz eldöntenie, hogy az álarcok mögött milyen valódi szándékok munkálkodnak.

Vajon kiben bízhat meg? A rút világ mögött létezik-e a titokzatos Sohaország? Sikerül-e Hannának odajutnia? A fordulatos cselekményű történetben sok titokra derül fény, míg az igaz szerelem csodája rátalál. Eközben a sötét angyal a háttérből figyel, s kivár…

Véleményem
4, 5 / 5

Nnaah.. Hát akkor kezdjünk is neki. Ez a második rész már sokkal jobb, élvezetesebb, pörgősebb, itt aztán kiderül minden titok. Viszont hiába élvezetes a történet, ha voltak benne olyan részek, amiktől a szemöldököm felszaladt a fejem tetejére. Példákat nem szeretnék felsorolni, mert így abszolút spoileres lenne.Hanna és Aura továbbra is egyik kalandból, a másikba keveredik, egy cseppet sem unatkoznak.Mint mindig, ahogy az első részben is, imádtam Aurát. Egészen csíntalan kis kutyus lett belőle. A szövegei... Fenomenális.  Hubi, Daniel kutyusa, is megszólal a végén, amire nagyon vártam, és bíztam abban, hogy sokszor fog „beszélni”.

Viszont, nem tudom jó szívvel megadni az 5 csillagot, mert sajnos vannak olyan részek, amikkel nem tudtam egyetérteni, vagy elfogadni őket. Pl a rituális gyilkosságok, ez valahogy nem megy a történethez, szerintem ez pont nem illett bele. Valery továbbra is szabadon van, ahogy Abigail is. Őket miért nem tartóztatta le senki? Hanna egyik képtelen lépése az volt, hogy Aurát, Valery-re bízta. Naa, ez kiverte nálam azt a bizonyost.Sylvia kicsoda valójában? Barát vagy ellenség? Nem igazán tudta most sem elfogadni, noha van párja, de mégis az volt az érzésem, hogy Danielre pályázik. Szóval, nagyon érdekes volt a második rész. Izgalmas és kellően sok kérdéssel találtam szembe magam.

Függetlenül attól, hogy egyes részek nem tetszettek maga a történet jó. Izgultam, hogy mi lesz Hannával és Aurával, amikor veszélybe kerültek. Ledöbbentem azon, hogy egyes emberekről miként hullik le az álarcuk. Az Írónő ezt nagyon jól megírta, mert ebből a szempontból pont rájuk nem gondoltam, hogy rosszban sántikáltak volna.Mindenesetre nagyon élveztem az olvasást. Daniel nagybátyját nem nagyon tudom hova tenni, mert úgy érzem, nem szívleli Hannát. Külön örülök, hogy Daniel nem hagyja, lebeszélni magát Hannáról. Ők ketten szuper páros voltak számomra.

Szívből ajánlom, aki szereti a romantikát egy csipetnyi krimi szállal és emellett nem bánja, ha kutyusok is szerepelnek a történetben.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Osvald Ajna írói oldala

S. A. Locryn: Gyufaláng - ("Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort.")

Szeretném megköszönni S. A. Locryn írónőnek azt, hogy lehetőséget kaptam elolvasni a számomra legszebb történelmi romantikus történetet, a Gyufaláng című kötetét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog Tamás és Sándor. Később biztosan újra fogom majd olvasni. Mert ez a történet holtbiztos, hogy nem egyszeri olvasós

S. A. Locryn:
Gyufaláng

 

Tartalom

 Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

 Véleményem
5/5

 Nemrég fejeztem be a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mi lehet Sándorral és Tamással. Mariannal, Karcsival és Bencével. Vajon mi történhetett velük?

Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort. Élethűen mesélte el a történetüket, mintha maga is ott lenne, vagyis nem, hanem valaki elmesélte, és ő pedig megírta.

Ez akár a valóságban is megtörténhetett volna. Egy olyan időben, korszakban, ahol az ilyen szerelemért halál járt volna. De ők ketten dacoltak mindennel. Hiszen a szerelem a legerősebb a világon.

Mindent legyőz, világokat dönt romba. El sem tudom képzelni, milyen lehetett az élet a háborúban, és utána az életbe visszarázódni. Nem merek belegondolni sem. Ez a történet iszonyatosan lelkivilágomba tört. Féltettem őket, hogy ne legyen semmi bajuk.

Ez a történet a szerelemről, szabadságról és az életben maradásról szólt. Egy olyan világban, ahol ezért meglincselik, megölik az embert. Ez a történet rávilágít arra, hogy történjen bármi, a sors vagy az univerzum mindig kitalál valamit. Összehozza, akiket össze kell hozni.

És ami még tetszett az - az, hogy S. A. Locryn olyan dolgot tett, amit eddig soha egy író nem tett volna. Olyan apróságot csempészett bele a történetbe, hogy szinte fel sem fogtam, mennyire fontos szál lehetett a cselekmény sodrásában.

Az egész történetben Tamással tudtam azonosulni. Az ő szemével, érzéseivel bepillanthattam az álarca mögé. Átéreztem, miken mehetett keresztül, és miket kellett megtennie még, hogy elérje a számára kijelölt boldogságot. Flashbackek, vagyis a visszaemlékezések nagyon ott vannak, így értelmet nyertek, hogy mikor, hogyan találkoztak a szereplők, és elképzelhetjük, milyen lehetett frontvonalon harcolni. Néha úgy éreztem, mintha magam is ott lettem volna, hallani véltem a sipító hangokat.

Izgultam, vártam, mi lesz a vége. Hogy vajon beteljesül végre a szerelmük, a kapcsolatuk? Mi lesz ezután? Forogtak az agyamban a kérdések. Sokszor félre kellett tennem, mert volt olyan jelenet, amit nem bírtam olvasni. Ilyen volt Sándor kínzása, Tamás elvesztett családjának titka, a bántalmazások és sok minden más.

Ezért is tartott számomra sokáig kiolvasni a könyvet. S. A. Locryn méltán lehet büszke. Fantasztikus történetet írt. Zseniális! Ezek után kíváncsian várom, mivel fog előrukkolni. 

Ha rajtam múlna, 100 csillagot adnék. Semmi kivetni való hibát nem találtam. Egyszerűen fantasztikus. Ezt mindenkinek el kell olvasnia.

Szívből ajánlom nektek ezt a nem mindennapi történetet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

S.A. Locryn írói oldala

Book Dreams Kiadó