2022. augusztus 24., szerda

Ebergényi Viktória: Én, az űrlény " Egy hétköznapi társadalmi problémákkal foglalkozó tiniknek szóló regény, amely felhívja a figyelmet a kiközösítésre."

Szeretném megköszönni Ebergényi Viktóriának, hogy elolvashattam Én, az űrlény című ifjúsági regényét, amely mindennapi társadalmi problémákat boncolgat. Ilyen például: a kiközösítés és a lelki bántalmazás. Mert nemcsak fizikailag lehet nyomot hagyni az emberben, hanem lelkileg is, amely az egyik legnehezebben feldolgozható, sőt sokszor feldolgozhatatlan bántalmazási mód.
Erre szeretné az olvasók figyelmét felhívni az írónő. Ahogy arra is, hogy a kamaszoknak sem egyszerűek az iskolás évek, hiába állnak már a felnőtté válás kapujában.

Ebergényi Viktória:
 Én, az űrlény


Tartalom:

Vita Kati nem átlagos lány. Vegetáriánus, a cukormentes étkezés híve, színek szerint rendezi a ruháit, minden csütörtökön sárgarépát tesz a szendvicsébe, egymás után kétszer megmossa a fogát, teljesen odáig van a margarinos, epres, trappista sajtos, borsos szendvicsért, megindul a bélműködése, mikor izgul. Még a legjobb barátja is különcnek – pontosabban űrlénynek – nevezi. Aztán mikor bekerül a 9.B. osztályba, többször lesz a gúnyolódás tárgya.

Ez a regény azoknak szól, akik érezték már úgy, hogy mások szemében különcnek számítanak. De valamit jó, ha tudtok: Igazából mindenki különc, csak valaki jobban, valaki kevésbé.

Humoros és drámai történet azoknak, akik hisznek a jóságban és a barátságban. Ez a könyv alaposan beszól a rasszizmusnak, mert a gyűlölet az a dolog, amely sosem jó tanácsadó!

Véleményem:
3,5/5

Vannak olyan regények, amelyek nem nekem íródtak, és sajnos ez olyan volt. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom majd egy regényre. Pedig már több embertől is hallottam ezt a mondatot.
Sajnálom, mert az alaptörténet nagyon jó. Olyan hétköznapi társadalmi problémákat boncolgat, mint a kiközösítés, vagy a lelki terror egyik fajtája, a csúfolódás.
Erről beszélni és írni kell.
Megmondom őszintén, 3,5*-nál többet nem tudok adni rá. Számomra túl sok volt a szóismétlés és az, hogy a főszereplő, Vita Katalin nagyon énközpontú volt, bár a végére megváltozott.
Tudom, hogy róla szól az egész történet, de szerintem ha egy kicsit több időt fordított volna rá az írónő, akkor egy nagyszerű regényt kaphatott volna az olvasó.
Az alaptörténet nagyon tetszik, hiszen egy fiatal lányról szól, akit az előző iskolájában kiközösítettek az életmódja és a saját életfelfogása miatt. Bízott benne, hogy az új iskolában újrakezdheti, és lehetnek barátai. Mivel csak egy legjobb barátja van, de vele nem jár egy iskolába, így valahol sajnáltam, mert nem lehetett könnyű neki egyedül szembenézni azzal, ami érte őt.
De voltak olyan dolgok, amelyek nagyon is tetszettek benne. Ilyen volt az egészséges életmódra való felhívás, ami nem csak a kamaszoknak, de a felnőtteknek is a hasznukra lehet. A jó tanácsok a könyvben, mert aki figyelmesen olvas, az észreveszi ezeket is.
Van számomra még egy negatívum a könyvvel kapcsolatban, az pedig a borító. Nem tükrözi a külső a belsőt. És nem mindenkinek tetszik az ilyen meseszerű borító. Mert így nem biztos, hogy eljut ahhoz a korosztályhoz, akinek íródott. Ez a történet ugyanis a 14-18 közöttieknek, illetve a szüleiknek szól, de így nem biztos, hogy eljut azokhoz, akiknek íródott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése