2022. augusztus 14., vasárnap

Ismerjük meg a külföldön élő magyar szerzőket IV. "Amikor elkezdtem az első regényem, a Túl kevés idő megírását, már akkor tudtam, hogy mindenképpen magyarországi kiadóhoz akarok szerződni."

Az Ismerjük meg a külföldön élő magyar szerzőket rovat következő részében egy Vajdaságban élő magyar írónő szeretne nektek bemutatkozni, és mesélni a nehézségeiről. Mert sajnos most olyan világban élünk, amelyben nemhogy könnyebb legyen egy magyarnak az élete, hanem sok olyan hely van, ahol nehezebb. Nem is csodálkozom azon, hogy ez miatt az emberek az íráshoz menekülnek. Valahol az embernek öröm és szomorúság is. Öröm azért, mert sok remek történet születik, és szomorúság azért, mert nehéz az anyanyelveden boldogulni idegenben. Hugyec Anikó írónő a Vajdaságban született és ott is nőtt fel. De erről majd bővebben fog nektek mesélni a bemutatkozásában. Szó lesz benne a nehézségekről és a könyvkiadásról. Magyarországon jelentetett meg eddig két regényt a NewLine Kiadó gondozásában. A könyvei nem csak papír formában, de e-könyvben is elérhetők. Bár még nem olvastam a regényeket, sok jót hallottam róluk. Hogy tanulságosak és van mondanivalójuk. Na de most hadd meséljen Anikó, hogy milyen is egy író élete kint a Vajdaságban.

Hugyec Anikó


Szeretettel üdvözlöm az olvasókat. Elsőként is szeretném megköszönni Moncsinak a felkérést, miszerint írjak magamról néhány mondatot az általa szerkesztett Magyar Szerzők Könyvei Magazin egyik rovatába. Megtisztelő itt lennem és mesélni magamról. Mivel a külföldön élő magyar szerzők cikksorozatához kértek fel riportalanynak, így elsősorban ezt a témát fogom boncolgatni.

Születésem óta Vajdaság északi pontján élek a magyar határtól alig húsz kilométerre egy Magyarkanizsa nevű városkában, ahol nagyon szeretek. Néhány évvel ezelőtt sok emberhez hasonlóan a családommal mi is szerencsét próbáltunk Németországban, azonban másfél év elteltével visszahúzott a szívünk. Az embernek néha nagyon messzire kell mennie ahhoz, hogy megtalálja önmagát és az otthonát.

Az írás csupán tavaly év eleje óta vált a részemmé, korábban sosem foglalkoztam vele, leszámítva a tinikoromban lefirkantott verseket és pár novellát, melyek mindegyike önmagam szórakoztatására született meg. Amikor elkezdtem az első regényem, a Túl kevés idő megírását, már akkor tudtam, hogy mindenképpen magyarországi kiadóhoz akarok szerződni. Mivel magyarul írok és magyaroknak, ezért úgy gondoltam, hogy egy magyar kiadó által több olvasó szívéhez eljuthatok. Nyilván izgultam és aggódtam, hogy a határon túliság majd gátat szab az álmaim megvalósulásának, azonban minden erőmmel azon voltam, hogy ne tápláljam a kétséget. Pontosan egy évvel ezelőtt, alig néhány nap eltéréssel írtam alá a NewLine Kiadóval a szerződést, s amikor ez létrejött, végre fellélegeztem. Akkor kezdtem elhinni, hogy igen, mégis sikerült és lesz egy könyvem. Lesz egy könyvem!


A családom és a közeli barátaim nagyon büszkék rám és mindenben támogatnak. Nekem ők adnak erőt, valamint az olvasóim, akiknek szeretete motiváló erőként hat rám. Mert amíg ők vannak nekem, addig van kinek írnom. Rengeteg elmesélendő történet cikázik a fejemben – vagy inkább a lelkemben, mert én legfőképp onnan írok: szívből és lélekből. S amíg az olvasók érdeklődőek felém, a mondanivalóm iránt, addig nem állok meg.
Azonban mint mindennek az életben, ennek az útnak is vannak árnyoldalai és nehézségei. Egy magyar mondás szerint „Senki sem lehet próféta a saját hazájában”. Bevallom, ezt bizony én is megtapasztaltam a saját bőrömön. Amennyi biztatást és jó szót kapok a városomban, annyi érdektelenséget és irigységet is. Ez eleinte sokáig bántott, és néha még most is előfordul, mert érnek igazságtalanságok (ahogyan mindenki mást is persze), melyeket nem mindig tudok jól kezelni. De ezek a negatív impulzusok is tanítanak és újabb tapasztalatokkal gazdagítanak. Most már sokkal kevésbé foglalkozom a lehúzó energiákkal, kezdem megtanulni, kire, mire és hová vigyem a fókuszt. Ez nem önzés, sokkal inkább lelki önvédelem. Mert ahhoz, hogy azt adhassam az írásaim által, vagy akár egy-egy író-olvasó találkozó alkalmával, amit és ahogyan szeretnék, ahhoz bizony fontos a lelki béke megőrzése.

Az írásnak köszönhetően sok szép kapcsolatra tettem szert, melyek közül néhány barátsággá mélyült. Az olvasóim közül sokukkal aktív kapcsolatot ápolok; erre nekem nagy igényem van, s úgy érzem, nekik is. Ezért is osztok meg olykor egy-egy személyesebb hangvételű posztot a Facebook-oldalamon. A családomat azonban védem, őket itt nem „mutogatom”.

Hála az égnek, sokan elismernek úgy itthon, mint Magyarországon is, és ez számomra nagyon jólesik. Erről a sok kedvességről és szép érzésről, amiket kapok az emberektől, korábban álmodni sem mertem volna. Igyekszem méltó maradni a bizalmukhoz.



Az írásaimban fontos témákat boncolgatok, s nem titkolom, hogy értéket akarok teremteni, ráébreszteni, segíteni, utat mutatni velük. Szerencsére az eddigi visszajelzések azt tükrözik, hogy sikerült célt érnem, én pedig erről az útról nem akarok letérni. Szívvel-lélekkel, alázattal és józan ésszel menni tovább, kíváncsian, nyitott szemmel, mert nem tudni, hol lapul egy újabb regényötlet.

Hugyec Anikó Hivatalos oldal

NewLine kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése