Előolvasás: Kopácsi Krisztina: Hóvihar (Fagy trilógia II.) "Szerintem eddig ez lett az írónő legjobb regénye, és most nem azért mondom, mert nagyobb hangsúlyt fektetett a romantikára."

Először is szeretném megköszönni Kopácsi Krisztina írónőnek, hogy ismét a bizalmába fogadott, és még a megjelenés előtt elolvashattam legújabb regényét, a Hóvihart (Fagy trilógia II.). Ez egészen más, mint a tőle megszokott regények, mégis azt kell, hogy mondjam, ez lett a kedvencem. Liam és Kelly története nem egy tündérmese, de közelít hozzá. Az írónő itt sem hazudtolja meg önmagát, hiszen az akció, az izgalom ebben a könyvben sem maradhat el.

Kopácsi Krisztina: Hóvihar

(Fagy trilógia II.)

Tartalom:

A Fagypont című regényből már megismert Liam Coleman: a szívdöglesztő versenyautó pilóta, immáron az IndyCar bajnoka; még mindig nagy kanállal falja az életet és a szép nőket. Kelly Bianchi maga mögött hagyva egy szörnyű házasságot, hazaköltözik Olaszországból, hogy ezentúl a Blackwell Men’s Fashionnak tervezzen ruhákat. Kettejük véletlen találkozása mindennek nevezhető csak kellemesnek nem. Liam hozza a szokásos formáját, ami éppen elég, hogy a lány még véletlenül se akarjon a nagyképű, arrogáns autóversenyző újabb trófeája lenni. Neki egy megbízható, kedves férfira van szüksége, aki mellett végre megtalálja a szerelmet és a biztonságot. Megismerkedik Ben Forsterrel, a gazdag kaszinótulajdonossal és üzletemberrel, aki pontosan Liam ellentéte. A két férfi között egy régi incidens miatt feszült a viszony, Kelly felbukkanása pedig olaj a tűzre. A két rivális között olyan gyűlölet alakul ki, ami tragédiába torkollik. De mi van akkor, ha minden csak látszat? Ha kiderül, hogy senki sem az, akinek láttatni akarja magát? Amikor már úgy tűnik, hogy Kelly végre megtalálja a boldogságot, egy nem várt fordulat mindent a feje tetejére állít?

Véleményem:

5/5

Ebben a regényben az írónő egy másik oldalát mutatja be az olvasók számára. Bár az eddigi könyveiben is szerepelt a romantika, de ott mégis nagyobb hangsúlyt fektetett a krimi szálra. Ebben a regényben most változott az arány, mivel a krimi szál itt kissé a háttérbe szorul, míg a romantikus szál bontakozik ki jobban.

Ahogy a fülszövegből már megtudhatjuk, a Fagypont egyik mellékszereplője Liam Coleman kerül most a főszerepbe, aki Ridge legjobb barátja. Ő szerintem az a szereplő lesz, akin sokan meg fognak lepődni, hiszen a Fagypontban úgy volt bemutatva, hogy egy nőfaló, semmivel sem törődő playboy. Erre most nagyon rá fog cáfolni, vagy mégsem?

A másik főszereplő, Kelly is szerepelt az első részben, bár ott nem kapott nagy szerepet, így nagyon meg sem tudtuk ismerni. Ez a rész eléggé meglepő lehet az olvasók számára. Szerintem nem csak én voltam az, aki találgatott, hogy mi is állhat Kelly életének hátterében. Most megtudhatjuk.

De ugyanúgy fel fognak tűnni a régi szereplők is az újak mellett. Ezért az ő életükbe is betekinthetünk újra egy bizonyos szintig.

Az írónőben ennél a regényénél sem csalódik az ember. Úgy érzem, hogy most bizonyos dolgokra az érzelmek mellett fel szeretné hívni az olvasók figyelmét. Ilyen például: a családon belüli erőszak, állatvédelem, és a céljaink eléréséhez vezető rögös útra is felhívja a figyelmet. Semmi sem lehetetlen kellő mennyiségű támogatással, harccal és saját magunk ösztönzésével.

De most kitérek végre a lényegre, a véleményem megírására a történetről.

Szerintem eddig ez lett az írónő legjobb regénye, és most nem azért mondom, mert nagyobb hangsúlyt fektetett a romantikára. Hanem azért, mert látni az írónőn a fejlődést. És ebben a részben a főhősnő nem egy tutyika-mutyika nebáncsvirág, aki kesereg a múltban történtek miatt, hanem egy talpraesett nő, aki megáll a saját lábán. Emellett a főhős férfi sem az a beképzelt macsó, akinek a pénz és a hatalom elveszi az eszét. Bár néha voltak olyan pillanatok, amikor seprűnyéllel meg tudtam volna kergetni, de nem ő volt a közellenség.

Tetszett benne az, hogy Liam nemcsak az autóversenyzésért van úgy oda és a sebességért, hanem azért is, hogy az állatok sorsát is a szívén viseli, ahogy az írónő is. Így természetesnek tűnhet, hogy a férfi főszereplő felhívja az olvasó figyelmét az állatkínzás elleni harcra, és a menhelyek megsegítésére.

Az alaptörténet két fiatalról szól, akiknek nem volt könnyű a gyermekkoruk, mégis felnőttek. Igazság szerint a társadalmi körülmények, amelyben egész életükben éltek, más volt, mégis ahogy a mondás tartja, az ellentétek vonzzák egymást. De ez vajon mennyire igaz a főszereplőinkre? A közös az bennük, hogy mind a kettőjüket elhagyta az apja, bár mind a kettőt más módon.

Liam gazdag gyermekként nőtt fel, addig Kelly a legszegényebb életmódban élt.

De itt a hasonlóság meg is szakad. Hogy miért? Az kiderül a regényből.

Az írónő szépen bemutatja a történteket és az élet alakulását. Azt, hogy nem mindig az határoz meg bennünket, hogy honnan jöttünk, hanem az, hogy hová jutottunk vagy éppen merre tartunk. Ez az, ami számít. Erre Kelly a legjobb bizonyíték. Bár nagyon sajnáltam őt az miatt, amin keresztülment, mégis felnézek rá, mert azok miatt lett az, aki.

De hogy mi is történt vele, az maradjon titok.

Nagyon sok mindent tudnék mesélni, de az túl részletes lenne, mert még a könyv hatása alatt állok. Annyit elmondhatok, hogy méltó véget kapott a regény, még akkor is, ha szerintem nyitott maradt a vége. Csak úgy olvastatja magát a történet, ezért is érzem most úgy, hogy hiányzik nekem valami. Egy méltó lezárás, egy plusz fejezet vagy valami.

A krimi szál a regényben ismét nagyot szólt. Mert mire az ember rájön, hogy ki a tettes, csalódnia kell olyan szinten, hogy tévedett. Mert nem is ő tette azt, amit tett, vagy mégis? Biztos, hogy az a tettes, akire gondolunk? Vajon hogy sikerült meghamisítani a bizonyítékokat? A tettes meg fog bűnhődni? Vagy az ártatlanok vannak szenvedésre ítélve?

Ez mind kiderül, ha elolvasod Kopácsi Krisztina legújabb regényét, a Hóvihart.

Kopácsi Krisztina hivatalos oldala

Newline kiadó