2021. január 11., hétfő

Fantasy világok a magyar irodalomban: Aurora Lewis Turner

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Aurora Lewis Turnert kérdezem az írásról és a világteremtésről.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és hogy beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.


Miért pont a fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz benne?

Egyrészt persze a gyermekkori kedvenc olvasmányom, A gyűrűk ura miatt vonz a fantasy zsáner, másrészt pedig itt érzem igazán szabadnak magam. Tetszik, hogy nem kell ragaszkodnom a jelen világ szabályaihoz, törvényeihez, a múlt eseményeihez, hanem itt teljes mértékben elrugaszkodhatok a valóságtól. Van, hogy ez a kitalált világ merőben új, de nagyon érdekel a jövő is, hogy mi vár ránk száz, vagy ezer év múlva, ha megérjük. Ekkor persze a meglévő „romokra” építkezem.

 Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Nálam az ötlet és a világ kéz a kézben jár. Mondok egy példát. Már hosszú ideje megvolt a fejemben a Bolygókeringő trilógiám alapötlete. A fejemben már jóval azelőtt lejátszódtak a dialógusok, hogy leültem volna megírni a történetet. Azért nem ragadtam előbb tollat, mert ezek az ötletek, párbeszédek akkor még kicsit lógtak a levegőben. Aztán abban az időszakban egyre több olyan témájú cikk jött velem szembe, hogy mi lesz az emberiség sorsa, ha nem vigyázunk a bolygónkra. Többször hallottam, hogy újabb és újabb olyan planétákat fedeztek fel a tudósok, melyek papíron alkalmasak lennének az életre. És valahogy ezen a ponton rajzolódott ki a fejemben a trilógia világképe. Itt viszont már nem tudtam megállni, hogy tollat ragadjak, mert már minden kész volt. Nem csoda, hogy három hónap alatt írtam meg az egyébként igen vaskos trilógiát.

 Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Ahogy a fenti példa is mutatja, ez eléggé változó. Van, hogy felbukkan egy ötlet a fejemben, ami jó-jó, de valahogy nem az igazi, talán meg sem írom. Máskor pedig elkap a gépszíj, és nincs megállás, pár hónap alatt kész is a történet. De az rám mindig érvényes, hogy előbb már a fejemben meg kell születnie az ötletnek. Persze ez az ötlet sosem száz százalékos, amikor leülök írni, hanem írás közben is sokat alakul, de szerintem fontos, hogy az alapötlet már előre kigondolt legyen. Én legalábbis így működöm.

 Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Persze, hogy szoktam! Azt viszont nehéz megmondani, hogy honnan. Sok dolog hat rám a könyvektől és filmektől kezdve a tudományos cikkeken át az életem eseményein keresztül egy jó beszélgetésig a barátaimmal vagy a férjemmel. A lényeg, hogy felötlik a fejemben egy gondolat, ami beindít, megmozgat, és aztán észre sem veszem, már kész is a terv.

 Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Szerintem a legkönnyebb az, hogy te irányítasz mindent; ha úgy akarod, fordítottan működik a gravitáció, zöld az ég és kék a fű, különböző lényeket alkothatsz és így tovább. Mindig a történelmi regény zsánerrel szoktam párhuzamba állítani a fantasy-t. Annak, aki egy bizonyos történelmi korban játszódó regényt kíván megalkotni, bizony nehéz feladata van, hiszen jól kell ismernie a kort ahhoz, hogy hiteles legyen az írása. A fantasy-nál ez a veszély nem áll fenn. Viszont a nehézsége abban áll szerintem, hogy az alapjaitól kell felépíteni egy egészen új világot. Ahhoz, hogy ez a világ legalább annyira hiteles és hihető legyen, mint amit a történelmi regényektől elvárunk, sokat kell dolgozni rajta. 

 Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Azt szokták mondani, hogy nincs olyan regény(ötlet), amit még ne írtak volna meg. Szerintem nagyon nehéz egyedit alkotni. Az én regényeimet is szokták ehhez-ahhoz hasonlítani, ami nem túlzottan tesz boldoggá, de elfogadom. Főleg, ha olyan regényhez/filmhez hasonlítják őket, amiket én is szeretek. Nem baj az, ha az olvasónak eszébe jut róla más alkotás, de persze azért fontos, hogy ne érezze koppintásnak. Születésünktől ki vagyunk téve bizonyos hatásoknak, szóval úgymond emberi mivoltunkból fakad, hogy tanulunk a környezetünktől. Szerintem nem baj, ha az író szivacsként működik. Befogadja azt, amit a környezete ad a számára, aztán ezek a hatások ülepednek kicsit, és a végén születik egy önálló mű. A világon mindenki egyedi és különleges, mások vagyunk, de bizonyos dolgokban nagyon hasonlítunk. Szerintem így van ez a könyveknél is.

 Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?

Szerintem a fantasy pont a maga világától, hátterétől, problémafelvetésétől lehet kiemelkedő. Miközben olvasok, szeretem azt érezni, hogy „Ez igen! Ez miért nem nekem jutott eszembe?” A középszerű regényeknél elmarad ez az érzés. Ez nem azt jelenti, hogy azoknak nincs helyük a könyvpiacon, hiszen ettől függetlenül szórakoztatnak, gondolkodtatnak, hatnak ránk. De nekem akkor válik egy könyv igazán kedvenccé, ha megvan ez az érzés, és ha úgy magába szippant, hogy azt veszem észre, hogy csak falom a fejezeteket.

 Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Úgy gondolom, hogy a magyar íróknak tehetség szempontjából maximálisan megvannak az adottságaik arra, hogy ők is olyan könyveket írjanak, amiket aztán ezrek és tízezrek olvasnának szívesen, esetleg filmet készítenének belőlük. Csak az a baj, hogy a könyvkiadás másként működik idehaza és külföldön. Például Amerikában az íróknak van ügynökük, akik intézik a kiadókeresést, a szöveggondozással kapcsolatos szakembereket, a marketinget, mindent. Ott az írónak az a dolga, hogy írjon. Idehaza az írók emellett marketing szakemberek, jó esetben grafikusok, miközben vért izzadnak azért, hogy eljusson a regényük ahhoz az apró olvasóréteghez, akik idehaza szeretnek könyvet venni a kezükbe. Nincs olyan, aki komolyabban támogatná őket, és ahogy a kollégákkal beszélgetek, azt lehet nagy általánosságban mondani, sokszor maguk a kiadók sem állnak a helyzet magaslatán. A fantasy-írók dolgát szerintem az is nehezíti, hogy a hazai olvasók a romantikus könyveket preferálják. Ahogy néha szembejön velem egy-két sikerlista, azt tapasztalom, hogy főként romantikus könyvek töltik ki azokat. Pedig, ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy milyen zsáner áll hozzá közel, sokan mondanák a fantasy-t. Emellett még nem is beszéltünk az illegális letöltésekről, mint nehezítő tényezőről! De nem kívánok erre kitérni, mivel azt máshol mások megteszik helyettem is. Szóval a kérdésedre válaszolva úgy gondolom, hogy a tehetség megvan, csak a feltételek és körülmények nem igazán adottak. Ahogy Magyarországon sok dologban, itt is érződik, hogy kelet és nyugat közé szorultunk. Hatnak ránk a nyugatról jövő áramlatok, de sajnos még sok szempontból fejlődnünk kellene. És itt egyáltalán nem a tehetségről beszélek! A tehetség megvan, a körülmények nem mindig adottak ahhoz, hogy az írók jól ki tudják bontakoztatni az adottságukat.

Köszönöm a felkérést és a remek kérdéseket! :)

Én köszönöm, hogy beszélgettél velem. Akit esetleg érdekel az írónő könyve, azok többet megtudhatnak rólat:

 Aurora Lewis Turner

A Névteleneket pedig, többek közt, itt tudjátok beszerezni:

Bolygókeringő - Névtelenek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése