2021. január 26., kedd

Fantasy világok a magyar irodalomban: Illyana Sanara

 A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Illyana Sanarát kérdezem az írásról és a világteremtésről.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és hogy beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Részemről a szerencse.


Miért pont fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mi vonz benne?

Fantasy történeteken, filmeken, könyveken nőttem fel, mindamellett, hogy japán szamurájos-nindzsás filmeken és kínai wuxiákon szocializálódtam. Emlékszem, hogy a nyolcvanas évek végén elég sokan mondták a környezetemben, hogy „saját” világban élek, talán emiatt nem is nagyon tudtam kapcsolatokat kiépíteni. Sárkány és pengemániás vagyok. A spiritualizmus, ezotéria, varázslatok világa sem áll tőlem távol, főleg, hogy dacára a nagyik tanításainak, a vallás egy egészen más műfajába sorolom magam. Zen buddhistának tartom magam, egy egészen nagy csipetnyi pagan beütéssel.

Hogy valójában mi vonz a fantasyban, nem is tudom. Talán a lehetőségek végtelensége.

Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?

Teljesen változó, ahogy maga az ötlet születése is. Egy példát hoznék fel, a legelső világomét. Elsőként a főbb karaktereim voltak meg, aztán a mágia és harcrendszer. A birodalomépítést szimultán kezdtem el a vallási háttérrel és a térkép megrajzolásával.

Azt hiszem ez a felépítés a mai napig ugyanúgy működik, bár egy-két pontban eltérhet, mondjuk, ha a világban nincs mágia, vagy ha mondjuk egyedi humanoid fajok jelennek meg.

Ami fontos: nem szoktam előre jegyzetelni. Ha menet közben alakul ki valami, az a történet szerves részeként épül be.

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Függ az inspirációtól, a bonyolultságtól vagy egyéb behatásoktól. Van, amin 1992 óta dolgozom, van, ami 3 hónap alatt kész, ahogy maga a történet íródik. Teljesen változó.

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Ez is változó. Nálam is, mint sok mindenkinél alap egy kép, egy illat, egy szín, egy hang. Az esetek 60%-ában a zene ad ihletet. Minden sztorihoz más jellegű – ami nem a Shanay-világához kapcsolódik az inkább instrumentális.

Vannak filmek, sorozatok szereplői, akiknek egy-egy megnyilvánulása megérint, és amiből el kezd körvonalazódni történet, de ez átlag 5%.

A legnagyobb ihletet az álmaim adják. Ha történetté akarnak válni, visszatérnek.

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Számomra a mágia leírása a legkönnyebb, ahogy a harci jelenetek is. Az érzések láttatása, ami még könnyű, talán ezért is zavarbaejtőek a képeim. Valószínű ezekre a képekre mondják azt sokan, hogy filmszerűek a sztorik. Egyéb leírásokat talán egyre kevesebbszer használok, talán emiatt érzik az olvasóim nehézkesebbnek a történeteimet.

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Igyekszem egyedit alkotni, de ahogy mondani szokták nincs új a nap alatt. Az író saját hangja az, ami mássá teszi.

Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?

Ez nemcsak fantasyre vonatkozik: a sablonok. Annyi félék vagyunk. Értem én, hogy népszerűségre törekszünk, és ezért választjuk a könnyebb, bejárt utat, de ezáltal a történet elveszik a tucat között.

 Ha a klasszikus értelemben vett fantasyt nézem, ott ugye adott volt a harcos-varázsló-pap-barbár-bárd-tolvaj szentség. Minél többet nyitunk a világ felé és minél többet tudunk meg róla és más kultúrákról, szerintem nyugodtan lehetnénk bátrabbak is. Számomra épp ezért lett nagy kedvenc annak idején Robin Hobb Látnok-ciklusa, mert a mágiának nem a klasszikus változatát használta. Ahogy pl. Raymond E.Feist Résháború sorozata is jóval mélyebbre nyúlik bele ezekbe a dolgokba.

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Már miért ne lennének képesek? Sok a 80-as 90-es években megjelent műről sokan a mai napig nem tudják, hogy magyar. Számomra is nemrég derült ki, hogy ifjúságom nagy kedvence magyar. Ajánlom magyar klasszikusként bármelyik Wayne Chapman történetet, vagy akár Raoul Reniert, akik a M.A.G.U.S szerepjáték világában alkottak, vagy akár John Caldwellt, Robert Knightot, akik a Káosz világában. De mondhatnám Vavyan Fable bármelyik fantasyját. Ők a nagyon nagy nevek.

Kortársban mondhatnám Andrew Lucas McIlroyt vagy Kae Westát, akinek a Démon és papnő című történetét még a Merengőn volt szerencsém olvasni úgy 15 éve.

Igen, vannak nagyon jó fantasy írók itthon is, csak az emberek 90-95%-ában még mindig benne van az, hogy a magyarok nem írnak jól, vagy az álnevek miatt fogalmuk sincs arról, hogy magyart olvasnak. 

Köszönöm szépen, hogy beszélgettél velem erről a témáról. Akit érdekel az írónő munkássága, az ezen az oldalon többet is megtudhat róla:

Illyana Sanara

A könyveit pedig többek közt itt tudjátok beszerezni:

Illyana Sanara könyvei



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése