Köszönöm Kovács Ági, hogy elfogadtad a felkérésemet. Többek között a blogolásról, a magyar írók segítéséről és a jövőre vonatkozó kifogyhatatlan ötleteidről kérdezlek.
Azt írod magadról, hogy „Könyvmoly és hallássérült vagyok. Sosem titkoltam. Szeretek olvasni, és szívesen veszem kézbe a magyar szerzők könyveit. Sok más könyvet is, ami szórakoztató és kikapcsol.” Mikor, minek hatására érezted úgy, hogy támogatni szeretnéd a magyar szerzők ügyét? Mennyire érzed ezt könnyű/nehéz feladatnak?
Ági: Én sem voltam tökéletes, régebben követtem el hibákat. Ugyanúgy
töltöttem le könyveket, de magyar szerzőkét sosem, aztán elkezdtem megismerni
az írókat, szerzőket. Rájöttem, hogy nagyot hibáztam. S ezt a felismerést arra fordítom,
hogy másokat is rávegyek, támogassák az írókat, szerzőket.
Nagyon sajnálom ezt a hibát, és igyekszem mindenben támogatni, segíteni
őket. Hiszen ezért hoztam létre a könyves blogomat és a magazint is.
Azóta tart ez a küldetés számomra, hogy javítsak a helyzeten, támogassam és bemutathassam az olvasóknak, igenis van értelme megvenni a könyveiket.
Őszintén nem igazán érzem sem könnyűnek, sem nehéznek. Hisz alapból
mindig segítőkész embernek vallottam magam. Amikor ezt kitaláltam, cseppet sem
bántam meg, sőt nagyon örülök, hogy ezzel foglalkozhatok. Megismerhetem
közelebbről az írókat, s rájövök, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Sőt,
némelyik író a magazinom szerkesztőségi tagjaként is csatlakozott hozzám. Azt
gondolom, egyszer le kellene ülni beszélgetni, és személyesen megismerni őket.
Hiszem azt, hogy egyszer eljön az a nap, amikor az íróknak, szerzőknek az írás
lesz a főbevételi forrásuk.
Lehet velük beszélgetni, találkozni (már, ha a járvány nem szólt volna közbe). Nem harapnak.
Azt hiszem ezt a csorbát végül sikerült kiköszörülnöm. Azt gondolom, ha
az ember felismeri, a saját hibáját, s tud rajta javítani, az már fél
siker. Ha nem fél beismerni, hogy nagyot
hibázott, és képes másoknak segíteni. Én ezt teszem, szívvel-lélekkel.
Nemcsak blogolsz, hanem horgolsz, karkötőket is készítesz. Hogy tudod beosztani az időd, hogy mindenre jusson elég?
Ági: Klónokkal??
Áhh, dehogy.
Éjjel melózok, akkor vannak nyugis pillanatok. A blogolást telefonomon
intézem, a jegyzettömbbe írom meg a vázlatokat.
Túl sok ötletem van, túl sok mindent akarok megvalósítani. Emellett ott
van a magazin is.
De igyekszem, hogy mindenre jusson idő.
Aurora:
Ági: Az Egy Hallássérült Lány Blogja 5 éves lesz lassan. A könyves, Magyar Szerzők Könyvei Blog 4 éves lesz szeptemberben. Az alkotós oldalamat, Ági Alkotásai már 7 éve vezetem. Magazin ugye, Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy éves lett.
Azt szeretem a legjobban, hogy magam ura lehetek. Azt írhatok, amit
akarok. Jelen esetben a magyar szerzőkről, írókról, könyveikről.
Meg persze a sorstársaimnak is igyekszem segíteni, hisz kapok privát leveleket a hallássérülésemmel kapcsolatban is.
Változatos, sosem unalmas. Mindig van miről írni.
Aurora:
Ági: Szeretném hinni azt, hogy nem vagyok szőrösszívű. Bár nem kritikát
írok, mert abból van jócskán.
Inkább véleményt mondok. Személyes hangvételűt. Szerencsére nagyon kevés
olyan könyvet találok, ami ne tetszene nekem. Ritkán nyúlok mellé, hiszen
tudatosan választok. Tudom, mit akarok olvasni.
Mondjuk egy éve küszködök az olvasással.
Mindig úgy írom meg, hogy ne legyen kifogásolható dolog benne. Nem
köpködök, nem fröcsögök stb.
Milyen műfajban olvasol a legszívesebben?
Ági: Ha lehetne krimit, thrillert, YA, NA vagy horrort. Imádom. De szívesen
olvasok mást is. Kalandregényt, romantikus-erotikus könyveket. Függ a
hangulatomtól is.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Ági: Naomi Lawrence: Vilma világgá megy, és amit jelenleg előolvasásra
kaptam.
Vilma egy nagyszerű idős néni, aki 86 éves, és nehezen viseli a kort.
Meg, hát szökni akar. Imádom.
Szerinted milyen a jó könyvkritika?
Ági: Ha őszintén elmondjuk a jót, és a rosszat egyaránt. Egy blogger ne
féljen kimondani, hogy nem tetszik a könyv. Támassza alá, miért nem tetszett,
miben javítson az író. De sose legyen alpári, bunkó és ne legyen tele fröcsögő
kritikával, mert ebből semmit nem fog tanulni az adott szerző. A bloggernek
objektívnek kell lennie. Az író pedig eldöntheti, hogy akar-e továbbra is
együttműködni az adott bloggerrel vagy sem. Illetve az ő döntése, hogy
elfogadja-e a kritikát.
Mik a jövőre vonatkozó terveid?
Ági: Jelenleg a Magazin felfuttatása lesz.
A saját blogom megy magától, ahogy kell.
A magazint szeretném jobban megismertetni, és persze a magazin
szerkesztőit is. Hiszen nem egyedül végzem a munka nagyját.
Szeretném azt elérni, hogy ne rólam, hanem a magazin szerkesztőiről
szóljon és arról, hogy mennyire támogatjuk a magyar írókat. Főleg most, hogy
járvány tombol mindenütt. Úgy érzem, most még jobban szükség, van a segítségre.
Szüksége van segítségre a kiadóknak, és az íróknak, jobban, mint valaha.
A másik pedig folytatni szeretném, a Maradj otthon! rovatot, melyben 15 Kiadó van már fent. Ezt a rovatot
a saját blogomon lehet megtalálni.
Gondolkodtál már azon, hogy könyvet írj?
Ági: Nem.
Viszont kipróbáltam. Kihagyom, nem nekem való. Azt is meg kellett tapasztalnom, hogy milyen
lehet könyvet írni. Emelem a kalapom mindenki előtt, aki könyvírásra adja a
fejét. Hajrá!
Szerinted mennyire divat olvasni ma Magyarországon? Az írók mennyire tudnak érvényesülni ebben a szakmában?
Ági: Az első kérdésre azt kell mondanom, hogy divat olvasni. Már csak azért is, mert vonatozok és látom, hogy olvasnak. Jó, mondjuk olvasót használnak, ritkán látok nyomtatott könyveket. Meg aztán, ugye látom az adott csoportokban, hogy adnak-vesznek könyveket. Szerintem sosem fog kimenni a divatból az olvasás. Csak sokaknak nem jut ideje erre, sajnos.
Ági blogjai
Facebook:
Instagram:
Moly:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése