2021. január 25., hétfő

Szénási Krisztina: Kacskaringó

Egy, a felnőtté válás hullámvasútját végigjáró, elgondolkodtató történetet olvastam Szénási Krisztinától Kacskaringó címmel. Köszönöm Krisztinának, hogy lehetővé tette, hogy elolvassam a művét, valamint a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 



Fülszöveg:

Kapunyitási pánik, párkapcsolati hullámvasút, mamahotel, pályaelhagyás, külföld. Pedig még harmincévesek sincsenek!

Lili és barátnői szerencsés lányok. Fiatalok, csinosak, frissdiplomások, előttük áll az egész élet.

De mi van akkor, ha az a bizonyos „élet” csak nem akar beindulni? Ha az út, bármerre is lépnek, rögös, és váratlan akadályokat tartogat?

Főhősnőnk sokáig csak sodródik az eseményekkel. Folyamatosan másokra van tekintettel, nem mer, nem tud nemet mondani. A rendkívüli történések sorozata azonban hamarosan arra készteti, hogy szembenézzen önmagával és a félelmeivel…

 

Vélemény:

5/5

 

Szeretem, ha úgy érzem, hogy „Igen! Ez a könyv nekem szól!”, Krisztina regényénél pedig maximálisan ezt éltem át. És ez persze nem azért van, mert hasonló gondjaim lennének, mint a főszereplőnek, de valahogy mégis át tudtam érezni a helyzetét. Együtt sírtam, együtt nevettem vele, és ezt itt szó szerint kell érteni! Nagyon emberiek lettek a karakterek, emiatt bizony voltak olyanok, akik hamar a kedvenceim lettek, és persze olyanok is, akiket legszívesebben felképeltem volna. Nem egyszer tettem volna ezt a főszereplővel is a fülszövegben emlegetett sodródása miatt, de ezt leszámítva Lili nagyon rokonszenves karakter.

            A történet ott kezdődik, hogy Lili és barátnői kilépnek az egyetem kapuján, és nem tudnak mit kezdeni az előttük álló lehetőségekkel és buktatókkal, vagyis a nagybetűs élettel. Valahogy a főszereplőben ott van az az érzés, hogy nem elég jó, és ez az élete minden területén megmutatkozik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy velem ilyen sosem fordult elő. Sőt! Állandóan az ember arcába tolják, hogy ki milyen szerencsés, szép, művelt, sportos, sikeres a munkában és a párkapcsolatban egyaránt, közben, aki éppen életének legnagyobb válságát éli át, értéktelennek érzi magát ettől. Ez a helyzet a főszereplőnkkel is, aki frissdiplomás bölcsészként rájön, hogy azok az álmok, amiket ő még naiv egyetemistaként kergetett, nem biztos, hogy valóra válnak. Aztán persze elkezd dolgozni, jönnek a rosszabbnál rosszabb párkapcsolatok, miközben a szülei is egyértelmű kontrasztba állítják őt a testvérével, természetesen az utóbbit emelve piedesztálra. Ezek miatt az események miatt nem tanulja meg értékelni magát, ahogy ez visszaköszön a barátnőinél is. Ismerős élethelyzet, amikor az ember mindenkit maga elé helyez, mindenkit jobbnak érez önmagánál, és emiatt nem látja a saját értékeit. Emiatt is örültem, hogy az lett a regény vége, ami. A könyvbéli Kornél bácsi szavai pedig gyakran visszatérnek a gondolataim közé, hiszen nem éri meg olyan munkahelyen/kapcsolatban/esetleg családban maradni, ahol nem értékelik az embert megfelelően, ahol nem érzi jól magát. Persze az élethez jórészt szerencse is kell. Szóval teljes mértékben úgy érzem, hogy ez a regény nekem, az én korosztályomnak íródott. A következőkben általánosságban szólnék a szereplőkről.

            Lili egy olyan nő, akinek a béka hátsója alatt van az önértékelése köszönhetően a családjának, a korábbi kapcsolatának, és annak is, hogy nehezen tudott elhelyezkedni. Mindig mindenkit maga elé helyez, és ezt az emberek kihasználják. A barátnői más-más életutat járnak ugyan be, de azért mindegyiküknek meggyűlik a baja a nagybetűs élettel.

            A következőkben olyan mellékszereplőket emelnék ki, akiket nagyon megkedveltem, vagy akik nagyon nem voltak szimpatikusak. Az utóbbi kategóriával kezdve megemlíteném Lili szüleit, akik láthatóan különbséget tettek közte és a testvére között. Hangoztatták is, hogy a bátyja menyasszonya az a lány, akit ők Lili helyett akartak volna, aztán az élet, mint sok mindent, ezt is átírja. De ilyenkor csak fogtam a fejem, hogy miként lehet egy szülő ilyen gonosz? Időbe telt, mire rájöttem, hogy ez nem egy izolált eset, hanem sok családban előfordul, hogy nem fogadják el a szülők a gyermeküket, vagy fordítva, csak nem beszélnek róla. A könyv fiatal férfi szereplői sem voltak túlzottan a kedvenceim. Vagy átmentek túlféltő, bántalmazó kapcsolatba, vagy pedig olyan szemétládák voltak, mint Dávid, Lili élettársa. A srác anyuci pici fia, aki már csakazértis lázad, semmibe se veszi a párkapcsolatát, Lili tulajdonképpen olyan neki, mint egy anyapótlék. Emiatt ellene is lázad. Őszintén megvallom, sokszor kinyílt a bicska a zsebemben a Dávidos jeleneteknél.

            Akit viszont nagyon megkedveltem, az Kornél bácsi, a nyugalmazott irodalmár, aki egy antikváriumot vezetett, és akinek Lili időről időre besegített. Ő egy nagyon szimpatikus karakter volt, tele bölcsességgel, és az öregkor megnyugvásával. Végre egy olyan szereplő, aki nem ítélkezik! A másik meglepően jó fej karakter Helga, Lili vaskalapos, szigorú főnöke. Ő testesíti meg a cégnél, az „érted haragszom, nem ellened” elvét. Örültem, hogy a kezdeti súrlódások ellenére jóban lettek Lilivel.

            Szoktam olyasmiről is írni, ami nem annyira tetszett a könyvekben. Jelen esetben ettől eltekintek. Szerintem úgy volt szórakoztató, elgondolkodtató a maga csúcspontjaival és hullámvölgyeivel, ahogy egy ilyen „csajos”, de mégis kissé tanító jellegű könyvben lennie kell. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a regényt, ami teljesen magába szippantott, bekebelezett, átformálta a szemléletemet, majd a „rideg valóságban” tett le. Élmény volt olvasni! Olvassátok!  

   




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése